Az első- és a másodrendű vádlott élettársak voltak, a férfi és a nő között csaknem 30 év a korkülönbség. Saját lakásra vagy albérletre nem volt pénzük. A nő édesanyjánál laktak, akivel rendszeresen veszekedtek. 2012 decemberében is összekaptak, az anyós késsel támadt a férfira, aki kicsavarta a tőrt a kezéből, majd hatvanszor megszúrta. Az asszony a helyszínen meghalt. A vádlott első fokon 15 év fegyházat kapott. Élettársa, az áldozat lánya a gyilkosság idején a lakásban tartózkodott, de a késen nem találták meg a DNS-ét. Ezért csak segítség elmulasztásáért marasztalták el két év tíz hónapra.
A másodfokú bíróságtól az ügyész az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. „Nem megfelelő a bizonyítékok értékelése, súlyosan okszerűtlen. Ez addig vezetett, hogy a megállapított tényállás felderítetlen, és ebből a tényállásból tévesen vont le következtetést arra vonatkozóan az elsőfokú bíróság, hogy a másodrendű vádlott nem vett részt az ölési cselekményben” – jelentette ki Fekete Tünde.
Az ítélőtábla eljárási szabálysértésre hivatkozva helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság nem értékelhette volna bizonyítékként a helyszínre érkező rendőrök vallomását. „A rendőri jelentésben foglaltak pusztán abból a szempontból értékelhetők, hogy a rendőrjárőr mikor hol jelent meg, ott mit tapasztalt. Ami a rendőrjárőr által az ott lévő felek kihallgatására, meghallgatására vonatkozik, bizonyítékként nem értékelhető, ugyanis formális büntetőeljárás az adott szituációban még nem indult” – közölte Makai Lajos tanácsvezető bíró.
A táblabíróság elrendelte a másodrendű vádlott előzetes letartóztatását a szökés, elrejtőzés veszélyére hivatkozva.
