

Orbán Viktor miniszterelnök Facebook bejegyzése tűpontosan világít rá a Tisza Párt politikájának legkínosabb jelenségére: a „kikotyogás művészetére”. Míg a választóknak békét és jólétet ígérnek, a „szakértőik” és politikusaik véletlenül (vagy talán nem is annyira véletlenül) elárulják a valódi terveket. Mai elemzésünkben a miniszterelnök által felvetett három pont – adó, nyugdíj, háború – mentén mutatjuk be, miért van több mint gyanús „csalásszaga” a Tisza Párt stratégiájának.
Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-posztja nem egyszerűen politikai üzenet, hanem egy kíméletlen diagnózis a Tisza Párt működési logikájáról. A miniszterelnök három pontba sűrítette azt a mély ellentmondást, ami a Tisza Párt látszatpolitikája és a "szakértőik" által véletlenül (vagy szándékosan) kiszivárogtatott valódi tervek között feszül.
A miniszterelnök iróniája telitalálat: a Tisza Párt „nagy újítása” az, hogy nem kell programot hirdetni, elég, ha a "szakértők" időnként "kikotyognak" valamit, majd ha a közvélemény felháborodik, lehet csalást kiáltani. De nézzük tételesen, miről is van szó!
1. Tisza-adó vs. adócsökkentés: a rejtett teher
A nemzeti kormány politikájának egyik alappillére az adócsökkentés: az egykulcsos adó, a családi adókedvezmény, az anyák adómentessége. Ezzel szemben a Tisza Párt holdudvarából folyamatosan hallani a progresszív adózás visszaállításának ötletét. Ez a „Tisza-adó” nem jelent mást, mint brutális adóemelést a középosztálynak és a családoknak. Ez a józan ésszel ellentétes lépés visszaröpítene minket a múltba, ahol a teljesítményt büntették.
2. Nyugdíj-adó vs. 14. havi nyugdíj: az "őszödi recept"
Itt a leglátványosabb a lebukás. A miniszterelnök által is idézett elszólások nem félreértések, hanem egy hideg, neoliberális terv részei:
Amikor Tarr Zoltán arról beszél, hogy a nyugdíjrendszert „nem feltétlenül kell és szabad fenntartani”, az a kiszámíthatóság felmondása.
Amikor Simonovits András nyugdíjszakértő arról értekezik, hogy a rendszer „túl bőkezű”, „csökkenteni kéne” az induló nyugdíjakat, sőt, meg kellene adóztatni a magasabbakat, az a megszorítás nyílt beismerése.
A legcinikusabb mondat azonban ez: a reformokról „nem kell ezt a választás előtt részletezni, először nyerjük meg a választást”.
Orbán Viktor helyesen mutat rá: ez egy az egyben a Gyurcsány-féle őszödi logika. A "csalásszagú" módszer lényege a választók tudatos megtévesztése. Miközben a kormány visszaadta és garantálja a 14. havi nyugdíjat (amely nem „könyvelési tétel”, hanem a megbecsülés jele), a Tisza Párt „szakértői” már annak elvételét és az idősek megsarcolását készítik elő, amit a választásig eltitkolnának.
3. Háború vs. béke: a brüsszeli fegyelem
A harmadik pont a legfájóbb: a pénzünk és a biztonságunk kérdése. A Tisza Párt itthon a „béke” álarcát viseli, de Brüsszelben az EPP-frakció fegyelmezett katonájaként megszavazott minden háborús finanszírozást, minden olyan lépést, amely a háború eszkalációjához vezet, és szembemegy a magyar nemzeti érdekkel.
Konklúzió: a választás nem bonyolult
Orbán Viktor posztja tehát egy tiszta választás elé állít. Választhatjuk a józan ész politikáját: az adócsökkentést, a garantált 14. havi nyugdíjat és a békét. Vagy választhatjuk a Tisza Párt "kikotyogott" programját: a Tisza-adót (adóemelést), a nyugdíj-adót (megszorítást) és a háborút (brüsszeli parancsra).
A Tisza Párt stratégiája – a tagadás, a sértődés, gyűlöletkeltés és a „kikotyogás” – nem új. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: „Utoljára egy Gyurcsány nevű ember kísérletezett ezzel a módszerrel. Tudjuk mi lett a vége.” A józan ész és a nemzeti érdek azt diktálja, ne dőljünk be ugyanennek a trükknek még egyszer.
Forrás: Orbán Viktor/Facebook
Olvassa el kiemelt elemzésünket is: A politikai piromán esete: Hogyan lehet „emberséges országot” építeni egy kanna benzinnel? Lebilincselő elemzés a képmutatás logikájáról és a gyűlöletkeltés valódi céljáról. Tovább a cikkre...