„Ebben a könyvben olyan szerzők szerepelnek, és azt hiszem, hogy talán mi is ilyenek lehetünk, akik valamilyen módon megszállottjainak tekinthetők a sci-finek, a fantasynak, a horrornak” – kezdi a könyv ismertetését a Magyar Progresszív Intézet elemzője, Filippov Gábor.
Török Gábor már úgy folytatja: véleménye szerint a képzelet világa a legjobb eszköz a politika megértéséhez és tanításához.
„Szerintem ha a politika lényeget meg akarjuk érteni, miután sajnos kísérleteket nem tudunk folytatni, ezért a legjobbak a gondolatkísérletek. Hogy miért fontos a politika, vagy mi a politikának a nagyszerűsége, miért az emberiség legnagyobb alkotása a politika, azt pont az bizonyítja, hogy van lehetőségünk beszélni anélkül, hogy félnünk kellene egymástól. A sci-fi filmek szerintem arra alkalmasak, hogy alternatív politikai rendszereket átgondoljunk, illetve, ami a legfontosabb tanulságuk ezeknek az alkotásoknak, az az, hogy azt megértsük, hogy ahol egynél több ember van, ott már van politika. Tehát ahol politikai közösség van, bárhol is, akár az ősember idején, akár hatmilliárd év múlva, nem is csak a Földön, hanem bárhol a világűrben, ahol egy emberi közösség él, ott az, amit politikai lénynek nevezünk, az ott lesz, politikai közösséget fog létrehozni. Megjelenik benne a hierarchia, a hatalom, a parancsolás, és elkezdődik az, amit politikának nevezünk” – elmélkedett az elemző.
Filippov egy nemrég megjelent filmmel példálózva reagált Török Gábor elméletére.
„A „Ghost in the Shell (magyarul: Páncélba zárt szellem – a szerk.) című történet, arról szól, hogy az informatikának a fejlődésével és ennek a biológiával való találkozása következtében hogyan fog megváltozni az ember maga. Tehát, hogy ha mondjuk, mesterséges implantátumokkal leszünk képesek fokoznia a fizikai teljesítményünket, de mondjuk a mentális képességeinket is, hol van az a határ, ameddig még embernek számítunk. Mi az a páncélba vagy kagylóba zárt lélek, ami az embernek a sajátja. Mi lesz ez, mondjuk száz év múlva” – tette fel a kérdést Filippov, majd hozzátette: kérdéses még az is, hogy egy ilyen mesterséges elemekkel ellátott emberekből épülő társadalom hogyan hatna az emberi kapcsolatokra, a politikára vagy az emberi jogokra.
A jövőkutatással folytatta Török Gábor. Szerinte az ágazat nehezen nevezhető tudománynak, mivel kérdéses a visszaigazolása, és előfordulhat az is, hogy a kutatók meg sem élik azt, amit vizsgáltak.
„A robotika és a mesterséges intelligencia érdekes terület abban az értelemben, hogy vajon a politikai lény, az megmarad-e akkor, vagy esetleg hogyan rendeződnek át a társadalmi konfliktusok, egyáltalán mit fog az jelenteni, hogy politikai konfliktus? Lehet-e azt mondani, hogy megmaradnak ezek a hagyományos csoportidentitások vagy társadalmi megosztottságok akkor, amikor sokkal inkább robotizált lesz a világunk, és esetleg a mesterséges intelligencia is megjelenik” – mondta Török, aki a zombis filmekre vezetve folytatta a témát.
„A zombifilmeknek a népszerűsége, tehát hogy miért most ilyen népszerűek, az sokakat elgondolkoztatott. Egyrészt például nagyon tanulságosak azok az adatok, hogy Amerikában a zombifilmek szemben a House of cardsszal (Kártyavár – a szerk.) alapvetően a vidéki, kisvárosias körzetekben népszerűek. Tehát jól lehet azt látni, hogy mondjuk, a mexikói határhoz közeli területeken sokkal jobban imádják ezeket, míg mondjuk a Kártyavárt vagy a Trónok harcát sokkal inkább a nagyvárosias körzetekben nézik magasan az átlag felett. Tehát valami magyarázatot kell arra találni, hogy hol és miért népszerűek. Sokan azt gondolják, hogy ezek valamifajta szimbólumok, tehát hogy a zombikat szimbólumként kell értelmezni” – mondta az elemző.
„Van ennek egy irodalma – vette át a szót Filippov Gábor –, hogy a Starbucks az például ugye a globalizált kapitalizmusnak a jelképe, és ahogy például a Romerónak van olyan zombifilmje, amelyik kifejezetten egy plázában játszódik – ugye a civilizáció összeomlása után ott maradunk a hitvány fogyasztási termékekkel, egy plázában összezárva zombikkal –, ugye ez tematizálhatja ezt a problémát, hogy a plázában mint a zombik mennek az emberek, a nem valós igényeik után. Én nem vagyok a híve ezeknek az értelmezéseknek, de ezek mutatják azt, akár csak politikai szinten értelmezve ezeket a világokat mennyire sokféle irányba lehet elindulni.”
A teljes beszélgetést ide kattintva nézheti meg!
