A politikai kommunikáció egyik legrégebbi trükkje: ne azt kérdezd, mi történik, hanem azt figyeld, mire akarják irányítani a figyelmedet. Ha egy politikai szereplő újra és újra ugyanazt a látványt kínálja, érdemes feltenni a kellemetlen kérdéseket.
Mi nincs a kamerában? Melyik valódi problémáról nem beszélünk? Hol van a konkrétum a jól komponált jelenetek mögött? Ki írja a narratívát, és kinek kedvez, ha ezt tekintjük valóságnak? Lehet, hogy az országjárás nem a valóság bemutatásáról szól, hanem a valóság helyettesítéséről.
