

A baloldal kormányfőjelöltje, Márki-Zay Péter azt sugallta, hogy a növekvő üzemanyagárakra – a 480 forintos felső határ hatósági rögzítése helyett – jobb megoldás lenne, ha az emberek kisebb vagy hibrid gépjárművet vásárolnának, illetve nem egyesével, hanem többen mennének együtt munkába.
A baloldal kormányfőjelöltje, Márki-Zay Péter azt sugallta, hogy a növekvő üzemanyagárakra – a 480 forintos felső határ hatósági rögzítése helyett – jobb megoldás lenne, ha az emberek kisebb vagy hibrid gépjárművet vásárolnának, illetve nem egyesével, hanem többen mennének együtt munkába. Ezenfelül a hódmezővásárhelyi polgármester a rezsicsökkentés alternatívájaként felvetette, hogy „kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni”, valamint ostobaságnak nevezte, hogy a világpiaci árakat „meg lehet állítani a határon”. A szóban forgó kijelentésekre tekintettel a Századvég feltérképezte, hogy milyen hasonlóságok vannak Márki-Zay „válságkezelési” javaslatai, és a 2010 előtti szocialista politika alakítóinak látásmódja, illetve a társadalmi-gazdasági kihívásokra adott reakciói között.
A baloldal korábban is a megszorítások pártján állt
A baloldal miniszterelnök-jelöltjének említett felvetései nem meglepőek abból a szempontból, hogy a hazai balliberális erők válasza a jelentkező válsághelyzetekre hagyományosan az emberek és vállalkozások terheinek növelése volt. Többek között
Márki-Zay Péter bukott szocialista mintát követ
A 2010 előtt regnáló balliberális tömb közömbössége az emberek és a gazdasági szereplők mindennapi problémái iránt azonban nem pusztán az említett megszorító intézkedések végrehajtásában öltött testet, hanem – hasonlóan Márki-Zay jelenlegi megnyilvánulásaihoz – a baloldali politikusok kommunikációjában is. Gyurcsány Ferenc 2006-ban az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén – a munkaadókat bírálva – kijelentette: „el lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”. Ugyanebben az évben Kóka János, a Gyurcsány-kormány egykori gazdasági minisztere úgy reagált arra, hogy az általa vezetett minisztérium dolgozói tiltakoztak az elbocsátások ellen, hogy „a mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni”. Szintén Kóka a Magyar Tudományos Akadémia szerepéről úgy vélekedett, hogy „az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak”. Emlékezetes továbbá, hogy Veres János, Gyurcsány egykori pénzügyminisztere – hazánk valós gazdasági helyzetének leplezése céljából – a 2006-os országgyűlési választások előtt azért tiltotta meg a minisztériumi beosztottjainak, hogy a költségvetési folyamatok alakulásáról pontosabb számításokat végezzennek, mert abból nézete szerint „politikai ügy” lett volna, mivel „Magyarország egy ilyen ország”.
Világosan látható tehát, hogy Márki-Zay Péter mind a javaslatai – amelyek keretében újabb és újabb terhekkel sújtaná az embereket és a vállalkozásokat –, mind a politikai stílusa tekintetében maradéktalanul azonosult a baloldal évtizedek óta követett irányvonalával. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a magyar választók 2010 óta három egymást követő országgyűlési választáson mondtak nemet a bukott szocialista politika visszatérésére.
Hír TV