Néhány perc alatt hatalmas kőzettömegek több mint harminc kilométert tettek meg – közölte a Science című szaklapban egy nemzetközi kutatócsoport, amely a Mexikói-öbölnél lévő Chicxulub-kráternél végzett fúrásai eredményeit mutatta be.
A tíz kilométeres aszteroida a mexikói Yucatán-félszigeten, a kréta kor végén történt becsapódásával olyan eseménysorozatot indított el, amely az akkor élő állat- és növényvilág több mint hetven százalékának kihalásához vezetett. A kétszáz kilométeres Chicxulub-krátert többnyire geofizikai módszerekkel vizsgálták, mivel a szerkezet nagy része több száz méterrel a Mexikói-öböl tengeri üledéke alatt található.
A tizenkét ország harmincegy kutatójából álló nemzetközi kutatócsoport több mint nyolcszázharminc méter mélyen végzett magfúrásokat áprilisban és májusban, hogy tizenegyezer mintát vegyen a kráterből. Ezek egy részét a Bécsi Természettudományi Múzeumban és a Bécsi Egyetemen elemezték.
A kutatásban részt vevő Christian Köberl, a Bécsi Természettudományi Múzeum igazgatója szerint a fúrások kimondottan sikeresek voltak. A fúrás helyszínének körültekintő megválasztásával sikerült olyan kőzetekből mintát venni, amelyek normális esetben csaknem elérhetetlen mélységben vannak. „A vizsgálatok révén első alkalommal szerezhetünk információkat egy ilyen óriási becsapódási kráter kialakulásánál zajló dinamikus folyamatokról” – mondta.
A Chicxulub ugyanis az egyetlen ismert kráter a Földön, amelynek érintetlenül maradt az úgynevezett csúcsgyűrűje. Ez egy meredek hegyekből álló különleges képződmény a kráter központjában.
Az első vizsgálatok során a mintákat geofizikai adatokkal és számítógépes modellekkel kombináltan elemezték, így világítottak rá, hogyan alakulhatott ki a Chicxulub-kráter központjában lévő nyolcvanméteres csúcsgyűrű.
A modellek szerint a meteorit olyan erővel csapódott a Földnek, hogy tíz kilométeres mélységben lévő hatalmas gránittömegeket nyomott még mélyebbre, majd ismét a felszínre. Ezután a kőzetek ismét a becsapódás központjának irányába mozdultak el, végül a felszínre nyomultak, ahol csúcsgyűrűvé formálódtak. „A kőzettömbök alig néhány perc alatt összesen harminc kilométernyi távolságot tettek meg” – mondta el Ludovic Ferriere, a Bécsi Természettudományi Múzeum meteoritkutatója.
Ezek az eredmények a földi élet keletkezéséről is információt adhatnak, a Föld ugyanis korai időszakában erős meteoritbombázásnak volt kitéve. Ha eközben hasonló tulajdonságokkal bíró kőzetek keletkeztek, akkor a porózus kövek, amelyeket átjárt a Föld belsejében felmelegedett és tápanyagokban gazdag víz, megfelelő életteret biztosíthattak az első organizmusoknak.
