Ausztriában, Máltán, valamint egyes német, skót és walesi választásokon már ma is 16 éves kortól lehet szavazni. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy létezik-e ilyen modell. Létezik.
A kérdés az, hogyan vezettek be egy ilyen jelentőségű változást, és milyen feltételek mellett.
Ausztriában a reformot évekig tartó társadalmi és szakmai vita előzte meg, politikai egyeztetések kísérték, és az állampolgári ismeretek oktatásának megerősítésével együtt vezették be. A hangsúly nem pusztán a korhatáron volt, hanem azon is, hogy a választójog bővítése mögött széles társadalmi legitimáció álljon. Magyarországon egyelőre inkább bejelentéseket látunk, mint nyilvános szakmai vitát.
Ez önmagában felvet egy kérdést: elegendő-e egy ilyen horderejű döntéshez a parlamenti többség, vagy szükség lenne szélesebb társadalmi konszenzusra is?
A vita másik oldala a magyar jogrend következetessége.
A 16 éves fiatal számos területen még korlátozottan cselekvőképes. Önálló szerződéskötéshez több esetben törvényes képviselő hozzájárulása szükséges, nem vásárolhat alkoholt vagy dohányterméket, nem vezethet személygépkocsit, és országgyűlési képviselőnek sem választható. Természetesen a választójog más természetű jogosultság, ezért ebből önmagában nem következik, hogy a korhatárt nem lehet csökkenteni.
Viszont éppen ezért indokolt megmagyarázni, miért jutunk ezen a területen más következtetésre, mint a magyar jog számos más élethelyzetében.
A harmadik kérdés már túlmutat a korhatáron.
Az elmúlt időszakban egyszerre került napirendre az alkotmány módosítása, a választási rendszer több elemének átalakítása, valamint most a választói kör bővítése.
Ezek külön-külön is jelentős közjogi változtatások. Együtt pedig óhatatlanul felvetik a kérdést: indokolt lenne-e mindezeket szélesebb szakmai és politikai egyeztetés után elfogadni? A demokratikus intézmények hosszú távú stabilitását ugyanis nem csupán a jogszabályok tartalma, hanem azok elfogadásának módja is meghatározza.
Végül érdemes elvégezni egy egyszerű gondolatkísérletet.
Ha ugyanezt a javaslatot egy korábbi, kétharmados többséggel rendelkező kormány terjesztette volna elő hasonló eljárásban, vajon ugyanúgy ítélnénk meg?
Ha a válasz nem, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban ugyanazzal a mércével mérünk-e minden politikai szereplőt.
A választójog a demokrácia egyik legalapvetőbb intézménye. Éppen ezért a róla szóló vita sem szólhat kizárólag arról, hogy 16 vagy 18 év legyen a korhatár. Arról is szólnia kell, hogyan születnek meg azok a szabályok, amelyek alapján egy ország közösen dönt a saját jövőjéről.
Mert a választójog nem egyszerű politikai eszköz. A demokratikus közösség egyik legfontosabb közös szabálya.
A kérdés marad: A 16 éves választójog valóban a fiatalok politikai felelősségének elismerése, vagy egy politikai stratégia része? A hatalom a kiábrándult felnőttek helyett egy befolyásolhatóbb bázist keres? És vajon ugyanígy gondolnánk, ha a másik oldal javasolná?
