Válsághelyzetben könnyű utólag okosnak lenni. Előre azonban dönteni kell úgy, hogy még nem ismerjük a következő nap eseményeit. A Covid-járvány ilyen helyzet volt: nem lehetett pontosan tudni, hány beteg szorul majd intenzív ellátásra, és mekkora nyomás alá kerül az egészségügy.
A polgári kormány ezért a legrosszabb forgatókönyvvel számolt, és a szükségesnél nagyobb kapacitást igyekezett biztosítani. A lélegeztetőgépek beszerzésének logikája egyszerű volt: inkább legyen rendelkezésre álló eszköz, mint hogy egyetlen magyar beteg ellátása azért váljon kérdésessé, mert nem készültek fel időben.
Lehet később vitatni a beszerzés részleteit, az árakat vagy a mennyiséget. De magát az alapelvet nehéz félreérteni: amikor emberéletekről van szó, a felelős kormány nem azt kérdezi először, hogy mi a legolcsóbb forgatókönyv, hanem azt, hogy mi történik, ha a legrosszabb következik be.
