Nap mint nap szemtanúi lehetünk az olasz–francia határnál annak, amint a hegyen menetelő menekültek kisbuszba szállnak. A sofőrök egyfajta önkéntes embercsempészek, akik segítenek a menekülteknek kikerülni a katonákkal védett ellenőrző pontokat a zegzugos határterületen.
„A völgy tulajdonképpen Olaszországba ékelődik; ellenőrző pontok vannak itt, és rengeteg katona a hegyekben, ők terrorelhárítók. Nem hinném, hogy sok terroristát megállítottak volna, de migránst annál többet. Itt a migránsok Franciaországban vannak, de az ellenőrző pontok miatt nem tudnak továbbmenni. Egy bizonyos ponton túl nekünk kell szállítanunk őket. Ha nem tesszük meg, ők akkor is megpróbálják, gyalog pedig ez többnapos utat jelent a hegyek között” – mondta Cedric Herrou, az egyik önkéntes.
A segítség híre szájról szájra terjed a migránsok között, és nagyobb rá a kereslet, de egy sofőr egyszerre csak tíz menekültet tud szállítani. Herrou immár fél éve heti háromszor teszi meg ezt az utat, csak augusztusban tartott egy kis kényszerszünetet, miután a rendőrök elfogták. Bírósági ügy viszont nem lett belőle, mivel a menekültek serpája pénzt nem fogad el a segítségért cserébe, vagyis jogilag nem számít embercsempésznek.
Miután a migránsok átjutottak a határon, egy átmeneti szálláson sütit és forró italt kapnak, majd gyakorlati tanácsokkal látják el őket.
„A társam idehozza őket, mi pedig tájékoztatjuk őket arról, hogy Európában csaknem mindenhol folyamodhatnak menedékjogért, aztán pedig megakadályozzuk, hogy zsákutcába kerüljenek: elmondjuk, hogy ne menjenek például Párizsba, ahol az utca szélén fognak ülni 5000-6000 hasonló helyzetű emberrel, akik a napjaikat egy matraccal és rendőrökkel a hátuk mögött töltik” – nyilatkozta egy másik önkéntes, Hubert Jourdan.
Az önkéntesek végül a svájci határ közelébe, egy vasútállomásra szállítják a menekülteket, akik onnan már egyedül folytatják az útjukat – többnyire Németország vagy Nagy-Britannia felé.
