Méltatói közül többen állítják, keveseknek sikerült olyan pontos kórképet adnia drámáin keresztül a késő Kádár-korszak társadalmi viszonyairól, mint neki. Csurka István megítélése az Aczél-féle kultúrpolitika időszakában kettős volt. Egyrészt kifejezetten sikeres és foglakoztatott színpadi szerzőnek számított, ugyanakkor a diktatúra gépezete azt is megértette vele, hogy mit jelent a szilencium kifejezés. Darabjait és írásait hosszú időre letiltották. A sors iróniája, hogy színműveit a rendszerváltozás után sem játszották a teátrumok. Csurka István mindenekelőtt írónak tartotta magát. Hívei, de még ellenfelei többsége szerint is a magyar drámaírás egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Rá emlékezik a Rájátszásban Dörner György és Pozsgai Zsolt.
