NapindítóHíradóVezércikkPaláverBayer ShowLáncreakcióRadarMonitorKommentHírFM
HírTvTudomány
Kapu Tibor: A világűr a legnagyobb csoda

Kapu Tibor: A világűr a legnagyobb csoda

A magyar űrhajóssal Perjési Tamás kollégánk beszélgetett a világűrben töltött időszakról, annak minden csodájáról.

Vágólapra másolva!

Részlet az interjúból:

- Ha visszatekintesz arra az időszakra, akkor most hogy emlékszel vissza, mi az, amit te ott átéltél, amit adott neked ez az egész?

- Rengeteg mindent és nagyon-nagyon nehéz lenne felsorolni tényleg pár percben. Dolgozok rajta, hogy leülepedjen, jóval többet kellene pihennem ahhoz, hogy ez tényleg megtörténjen. De azért tényleg olyan rengeteg élmény ért, amikre én nagyon szívesen gondolok vissza, és ezek között aztán tényleg rengeteget lehet megemlíteni. A felbocsátásnak az első 8,5 perce, amíg tengerszint feletti magasságról 200 kilométerre érünk, 0 km/óráról 27 ezer km/órára gyorsulunk. Hatalmas élmény a hatalmas hang, robaj, rezgés, egyre gyorsuló és gyorsuló mozgása a rakétának, és ez még tényleg csak az űrutazásnak az első pár perce. Aztán tényleg, amikor megérkezünk az űrállomásra, találkozunk azokkal az emberekkel, akikkel előtte hónapokon keresztül együtt tréningeztünk, együtt tanultunk, együtt készültünk arra, hogy milyen lesz majd a mi életünk közösen az űrállomáson. Újra látni őket, aztán rá pár percre látni ezt a gyönyörű bolygót konkrétan ebből a modulból, a kupolából.

- Azt mondják, hogy ez a kilátás, ez megváltoztatja az embert, vagy legalábbis a gondolkozását. Ez nálad is igaz? Hogy él ez benned?

- Az angol szakzsargon azt mondja, hogy Oveview effekt, aminek ezt hívhatjuk. Amikor az ember kívül helyezkedik valamin, esetünkben a leggyönyörűbb bolygón a világegyetemben, és kívülről, amikor az ember tényleg kvázi egyszerre láthatja az egészet, akkor több minden megfogalmazódhat benne. Ez egy különleges, kvázi tényleg azt mondható, hogy kilátópont. Én úgy álltam neki az űrutazásnak, mint előtte megannyi más dolognak az életemben, hogy ilyen szempontból megélések szempontjából nincsen magammal szemben elvárás. Én szeretném őszintén megtapasztalni azokat, amikkel én találkozok az űrutazás során, és ami majd abból kijön, azt elraktározom magamnak, az lesz az én élményem, és majd arról fogok tudni mesélni. Ennek ellenére vagy ezzel együtt én azt gondolom, hogy elértem olyan gondolatokhoz, amik átfogalmazódtak bennem, vagy azok miatt kicsit máshogy tekintek a bolygóra.