Az egészségügyi ágazat dolgozói továbbra is szakemberhiányra és az alacsony fizetésekre panaszkodnak.
„– Tudom, hogy ma szabadnapod van…– Igen, de bent vagyok…– És beírod?– Hát, nem írhatok be egy hónapban 300 órát.”
Mindennapos párbeszéd az egészségügyben. Sándor Mária egyike azon egészségügyi dolgozóknak, akik arccal vállalták véleményüket, jelenleg nincs munkája. Azt mondja, általános a félelem az ágazatban. „Ez a szomorú, hogy nem merik kimondani, egy félelem van mind a legkisebb nővérben, mind az orvosokban. A kórházvezetők pedig nagyon sokszor lényegesen jobb bérért dolgoznak, nem akarják elveszíteni pont nyugdíj előtt 1-2 évvel a pozíciójukat. Tehát én ezt megértem, de ez nem mehet így tovább. A magyar kormánynak kell elismernie azt, hogy ebbe a rendszerbe pénzt kell tenni azonnal” – fogalmazott a nővér.
A Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért rendezvényén az egészségügy állapota volt terítéken. A legtöbben az alulfinanszírozottságra és az orvoshiányra panaszkodtak.
„A háziorvosoknak most már több mint az egyharmada a 65 évet már betöltötte, és 21-22 százaléka már a 70-et is. Mivelhogy utánpótlás nincs, gyakorlatilag évente 80 háziorvost képeznek az egyetemek, nem bírják már lassan feltölteni ezt a létszámot, mivel ennek a fele, amikor levizsgázott, gyakorlatilag azonnal indul Németországba” – mondta Komáromi Zoltán háziorvos.
Bár az állam tavaly mintegy 60 milliárd forintból konszolidálta a kórházak adósságát, az intézmények továbbra sem jutottak ki az adósságspirálból, tartozásuk már majdnem eléri az egy évvel ezelőttii szintet. Csak Heves megyében másfél milliárdra rúg a kórházak tartozása. A helyzet a fővárosban sem jobb.
„A kórházak adósságállománya szükségszerűen újratermelődik, mert mindaddig, amíg a pénz, amit kapnak a kórházak egyes tevékenységekért, nem fedezi annak a költségét, amibe a tevékenység szükségszerűen kerül, addig természetesen lesz adósság” – vélekedett Weltner János sebész.
A részvevők országos szintű, egész ágazatot érintő sztrájkot sürgetnek.
