A két éve előzetesben ülő vádlott szatyorral a kezében, bizonytalanul érkezett a tárgyalásra. A férfi egy füzetbe írta le gondolatait, az utolsó szó jogán pedig azt mondta: hangokat hallott, hallucinált, beinjekciózták, és úgy érezte, többre képes, mint egy átlagember. A börtönben azonban nem érzi jól magát az elmebetegek között. A gyilkosságot megbánta, és bocsánatot kért.
„Én a bűncselekményt tényleg nagyon megbántam, attól függetlenül, hogy az érzelmi világomat sivárnak állapították meg, attól függetlenül rossz érzés nekem, hogy megöltem a barátom édes szüleit” – mondta a vádlott a tárgyaláson.
A bíró a szakvéleményekre hivatkozva azt mondta: kizárható hogy a férfi valamilyen külső hanghatásra vagy parancsra cselekedett volna.
„Halmozati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítéli. A szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, feltételes szabadságra legkorábban 26 év letöltését követően bocsátható” – szólt az ítélet.
A fiú anyja elismerte, hogy gyermeke orvosi segítségre szorult, ezért többször is segítséget kértek, de nem kaptak, a családapa ráadásul rettegésben tartotta az egész családot.
A fiú védőügyvédje soknak tartja életfogytiglant, és az aljas indokból való minősítést is túlzásnak ítéli.
„Mindennél beszédesebb hogy az ügyészi indítvány védencemmel szemben határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. Ezzel szemben a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki vele szemben, és olyan minősítő körülményeket is megállapított, amiket sem a védelem, sem az ügyészség nem látott megalapozottnak a mai napon” – emlékeztetett Schill Szabolcs ügyvéd.
Az ítélet nem jogerős, a védő enyhítését fellebbezett.
