A számháborún túl: Október 23. valódi üzenete a világnak és a hazai ellenzéknek
Mialatt a hazai és a nemzetközi média jelentős része az október 23-i tömegméretek összehasonlításával volt elfoglalva, a valódi politikai és stratégiai tartalom rejtve maradt. A nemzeti ünnep ugyanis egyértelműen megmutatta: a kormányoldal mobilizációs képessége messze túlmutat a puszta számszaki fölényen. Ez a fölény valójában a stabilitás és a cselekvőképesség mandátuma egy olyan Európában, amely soha nem látott kihívásokkal küzd.
A számháború mint figyelemelterelés
Évek óta megszokott politikai rituálévá vált, hogy a nemzeti ünnepek után a média és a pártok a tömegméretek összehasonlításába (a "számháborúba") bonyolódnak. Ez a vita azonban idén különösen felszínesnek hatott. A tényadatok (melyek a kormányoldal jelentős számbeli fölényét mutatják) ezúttal nem egyszerűen egy politikai erődemonstráció részei, hanem egy sokkal mélyebb, stratégiai jelentőségű folyamat tünetei.
A valódi kérdés, amiről a legtöbb elemzés nem beszél, nem az, hogy hányan voltak, hanem az, hogy a kormányoldal miért képes még mindig ekkora tömeget egységesen mozgósítani, és ez mit üzen Európának és a világnak.
1. Belpolitikai tanulság: A stabilitás tőkéje a fragmentációval szemben
A média által gyakran figyelmen kívül hagyott tény, hogy a két oldal mobilizációs képessége közötti különbség nem csupán szervezeti, hanem ideológiai természetű.
Míg az ellenzéki oldalon több, egymással is vitatkozó, eltérő identitású csoport tartott külön megemlékezést, addig a kormányoldal egyetlen helyszínre, egyetlen üzenet köré tudta szervezni támogatóit. Ez nem csupán logisztikai fölényt jelez. Azt mutatja, hogy létezik egy stabil, egységes "nemzeti tábor", amely a részletkérdésekben (pl. gazdasági nehézségek) lehet kritikus, de a stratégiai fő irányvonalakban – mint a nemzeti szuverenitás, a béke melletti kiállás vagy a globális nyomásgyakorlással szembeni ellenállás – mélyen egyetért a kormánnyal.
Az ellenzék ezzel szemben nem csupán az utcán, de ideológiában is fragmentált. Nincs egyetlen közös, pozitív jövőképe, amely képes lenne felülírni a kormány által képviselt nemzeti narratívát. Az ő erejük a tagadásból és a kormánykritikából fakad, ami azonban egy nemzeti ünnep szimbolikus terében kevésbé mozgósító erejű, mint a "valami melletti" kiállás.
2. A rejtett tartalom: Az 1956-os szuverenitás-narratíva modernizálása
A legfontosabb szempont, amit a média figyelmen kívül hagy, az 1956-os üzenet modern kontextusba helyezése. 1956 a szovjet tankok elleni fizikai szabadságharc volt. A kormányzati kommunikáció és a mögötte álló tömeg azonban 2025-ben (vagy a jelen évben) ezt a harcot már egy másik síkon vívja.
A "tankok" ma már nem acélból vannak; azok a politikai, gazdasági és ideológiai nyomásgyakorlás eszközei, amelyek Brüsszelből, globális NGO-hálózatokból vagy bizonyos szövetségesi körökből érkeznek.
Amikor a kormányoldal tömege összegyűlik, az nem csupán egy megemlékezés. Az egy népszavazás jellegű kiállás a kormány azon politikája mellett, amely elutasítja a feltétel nélküli igazodást a fősodratú európai irányvonalakhoz, legyen szó a háború kérdéséről, az energiapolitikáról vagy az LMBTQ-ideológia terjesztéséről.
Erről a mély, történelmi párhuzamra épülő érzelmi és politikai azonosulásról nem esik szó. A tömeg azt üzeni: "értjük, hogy 1956 szelleme ma a brüsszeli vitákban és a szuverenitásunk védelmében él tovább".
3. Geopolitikai üzenet: A tárgyalási mandátum megerősítése
Egy instabil, háborúkkal és energiaválsággal terhelt világban a politikai stabilitás felértékelődik. A nemzetközi partnerek – legyen szó Berlinről, Washingtonról vagy Pekingről – pontosan mérik egy adott kormány társadalmi támogatottságát.
Egy olyan kormány, amely egy nemzeti ünnepen képes utcára vinni támogatói százezreit, azt az üzenetet küldi a külvilág felé, hogy a politikája (még ha az "különutasnak" vagy "renitensnek" is tűnik) nem egy szűk elit döntése, hanem széles társadalmi mandátumon alapul.
Ez a cikk szempontjából a legfontosabb, rejtett tartalom: az október 23-i kormányzati nagygyűlés valójában a magyar kormány nemzetközi tárgyalási pozícióit erősítette meg. Jelzés Brüsszelnek, hogy a jogállamisági vitákban vagy a háborús álláspont kérdésében a magyar kormány mögött ott áll az "utca embere". Ez a vizuális, számszaki támogatás olyan politikai tőke, amellyel az európai vezetők többsége jelenleg nem rendelkezik a saját hazájában.
Összegzés
Míg a média a számháború felszínét kapargatta, addig október 23-a valódi tétje a mélyben zajlott. A kormányoldal bebizonyította, hogy a nemzeti szuverenitás modern kori védelmére épülő politikája stabil és széles támogatottságot élvez. Ez a stabilitás és egység adja meg azt a bel- és külpolitikai mozgásteret, amely a jelenlegi viharos geopolitikai környezetben Magyarország legfontosabb stratégiai erőforrása.
