A Tisza Párt elnöke úgy viselkedett a stúdióban, mint a gyerek, aki teli torokból ordítja, hogy nem kapott sütit, miközben a zsebéből tucatnyi meghívó lóg ki. Magyar Péter a közmédia mikrofonjai előtt nem érvelni akart, hanem a hírszolgáltatás beszántásával fenyegetőzött, mintha a lázmérő összetörése gyógyítaná meg a lázat.
Az ellenséges hangnem és a személyeskedő vita mögött felsejlik az érvhiány: aki a kérdéstől is fél, az inkább a kérdezőt támadja. Ez a politikai hisztéria a propaganda-mantra csúcsa.
