Tõkés: magyar területi autonómiát Erdélyben (+ videó)

Kóczián Péter: A HírTV vendége Tõkés László Királyhágó-melléki püspök, köszöntöm itt a stúdióban.

Tõkés László: Mély tiszteletem.

K. P.: A parlament múlt héten elfogadta a státusztörvény legújabb módosítását. Pár napra rá egy az Európai Unió által és az európai uniós országok által fontosnak tartott intézmény további módosításokat kért a státusztörvény ügyében. Önnek errõl mi a véleménye?

Tõkés L.: Hát már ezek a Magyar Országgyûlés által elvégzett módosítások sem voltak indokoltak, sõt, olyan szerény eredményként könyvelhetõ el a státusztörvény, hogy ha ezt tovább módosítgatják, csorbítgatják, akkor nem marad belõle semmi, vagy éppenséggel a lényegétõl fosztják meg. Éppen ezért megdöbbenéssel hallottuk, hogy a szomszédos országok propagandája és a mostani kormány jogfeladó magatartása oda vezetett, hogy az Európai Tanács Parlamenti Közgyûlése vérszemet kapott és további módosításokat írt elõ, azzal tetézve ezt, hogy ráadásul kétoldalú megállapodásokat ír elõ a törvény életbe léptetése érdekében, ami beillik egy következõ módosítványnak, hiszen tudnivaló, hogy a szomszédok nem bõ szívûek a törvény tekintetében.

K. P.: Ön azt mondta most, hogy a magyar módosítási igények kapcsán kaptak rá az európai intézmények az újabb módosítások megkérésére, ámde ha végigolvassa az ember a Velencei Bizottságnak a dokumentumát – ez még ugye az Orbán-kormány idején született –, ha elolvassa most az ember ezt a határozatot, abban az van benne, hogy a státusztörvény kialakítását akkor dicsérik ezek az intézmények, hogyha azt kétoldalú megállapodás kíséri. Direkt meg is dicsérik most ebben a legutóbbiban, hogy Romániával megállapodott Magyarország. Szlovákiát viszont úgy sorolják föl, mint amellyel nincs ilyen megállapodás, és érdekes módon nem egy-egyben, tehát nulla-nullában gondolkodnak, hanem azt mondják, hogy mindenkivel meg kell állapodni. És újra és újra fölmerül ezekben a dokumentumokban, hogy az európai stabilitást az biztosítja, hogyha két szomszédos ország között nincsenek ilyen viták. Hogyha ez a ma létezõ európai dokumentumoknak a közös álláspontja – még hogyha ez nem is egy intézményes vélemény –, akkor a magyar kormánynak milyen mozgástere van ez ellen küzdeni, hiszen újra és újra ugyanazokba a falakba ütközik egyébként bármelyik magyar kormány.

Tõkés L.: Ez az eset jól bizonyítja megítélésem szerint, hogy a vita és a küzdelem nem paragrafusok körül, megfogalmazások és bõvítmények, mondattani bõvítmények körül forog, hanem politikai alapmagatartások ütköznek össze egymással. “Gyáva népnek nincs hazája” – idézhetjük a költõt. Egy folyton hátráló, bizonyítványát magyarázó, a szomszédos országok nemzeti érzékenységére hivatkozó, defenzív típusú, a trianoni csapást figyelmen kívül hagyó, kisebbségtudattól terhelt politika sohasem lehet sikeres, és ilyen esetben a különféle bizottságok és európai fórumok mindig kedvezõtlen döntéseket fognak hozni a rovására. Közismert, hogy még egy tucatnyi úgynevezett kedvezménytörvény létezik Európában, egyiket sem firtatják. Románia vagy Szlovákia a magyar kedvezményeket messze meghaladó módon kedvez az õ honfitársainak, ezzel senki sem foglalkozik. Tehát politikafilozófiai kifogásaim vannak, az alapmagatartás elhibázott, az a “merjünk kicsik lenni” kisebbségi politikai filozófia.

K. P.: Az európai dokumentumokban az szerepel, hogy azokban a törvényekben, amelyeket más országok hoztak meg külföldre szakadt állampolgáraikkal kapcsolatban, azokban csak kulturális autonómiáról van szó. A magyar törvény viszont amikor egységes magyar nemzetrõl beszél – ez még ugye a két héttel ezelõtti módosítás elõtt volt benne, amit egyébként a magyar kisebbségi szervezetek is elfogadtak tavaly novemberben –, ezzel tette ezt, a magyar igazolvánnyal, amelyre azt írták ezekben az európai dokumentumokban, hogy lehet hogy szimbolikus célt szolgál, miután fényképes, miután úgy néz ki, mint egy személyi igazolvány, ezért például Magyarországon személyi igazolványként használható, azaz egy román állampolgár, egy szlovák állampolgár Magyarországon nem a romániai hivatalos okirattal, hanem egy Magyarországon kiadott magyar okirattal tudja magát igazolni, ami viszont sérti Romániának, Szlovákiának a szuverenitását, hiszen egy másik papírt használnak, amelyet nem õ bocsátott ki. Erre mondták azt, hogy ez nem kulturális autonómia.

Tõkés L.: Hát az is közismert, hogy egyes országok például a munkavállalás terén vagy el egészen a kettõs állampolgárságig vagy a választójog, a szavazati jog biztosításáig terjedõ elõnyöket biztosítanak, tehát ez megközelítés kérdése, hogy kinek rónak fel egy szimbolikus Szent Korona-ábrázolást, vagy egy amúgy valóban másféleképpen értelmezhetõ igazolványt, és kinek hunynak szemet bármi elõtt. Jellemzõ a kettõs mérce használata Románia és Magyarország viszonylatában, én ezt egyházi emberként mindig látom, az ortodoxia messze felülmúl mindenkit a nacionalizmus, a román nacionalista érdekek, sõt a románosítási politika képviseletében, hogyha viszont egy magyar egyház, egy magyar kisebbségi egyház csak moccanni mer, akkor Genfben, az egyházak világközpontjában, a protestáns világközpontjában rögtön megdorgálják vagy megítélik. Így én azt mondanám, hogy amikor arról folyik a vita, hogy Jürgens úr még mindig nem tudja felfogni, hogy Frunda György román állampolgár ugyan, de magyarnak tartja magát, ebben az esetben nincs mirõl vitatkoznunk. Egy olyan, horribile dictu, az európai hatalmaknak még egy olyanfajta nemzetkoncepciót is el kellene fogadniuk, amely egy ilyen magyar igazolványban ölt testet, ezért azonban a magyar külpolitikának harcolnia kellene. Miért vártuk meg Andreas Gross úr jelentését az autonómiákról, a regionális és kulturális autonómiákról? Miért nem nyújt támogatást a magyar politika, az anyaország a határon túli autonómiatörekvéseknek, szinte kezdettõl fogva? Ugyanolyan ignorancia sújtotta az autonómiatörekvéseinket, mint Nyugat részérõl. Nos, megint csak azt kell mondanom, hogy itt nem szabad elveszõdni a részletekben, egy a határon túli és a határon túli kisebbségekkel kapcsolatos alapvetõ politikai revízióra van szükség, éspedig egy nemzetstratégia kidolgozására, amely hitelesen érvényesíti a magyar érdekeket, és bebizonyítja, hogy a magyar igazolványra is azért van szükség, mert ez a magyarság fennmaradásának alapfeltétele, alapfeltételei közé tartozik vagy azt szolgálja.

K. P.: Egy papír. Miért érdemes ebbõl ekkora diplomáciai kalamajkát csinálni?

Tõkés L.: Újból beválik a kisantanti hagyományokra épülõ nacionalista politika, újból beválik a kisantanti hagyományokra épülõ nacionalista propaganda, újból az áldozat védekezik és nem a tetteseket vonják felelõsségre, diszkriminációról mer beszélni Európa, sõt mértékadó magyar politikusok, kormánypolitikusok egy olyan helyzetben, ahol “nincs a teremtésben vesztes, csak én” – mondjuk Bánk bánnal –, nincs más, akit diszkriminálnának tulajdonképpen Erdélyben vagy Felvidéken, mint a magyar, akitõl még azt a kevés kedvezményt és az egységes nemzethez való, kulturális nemzethez való tudatot is el akarják venni.

K. P.: Amikor ezt Nyugaton elmondja, ezt a véleményét és azt mondják Önnek – hiszen ez tükrözõdik az elemzésekben –, hogy az európai stabilitást veszélyezteti az, amit mond, akkor mi szokott erre lenni a válasza?

Tõkés L.: Épp ellenkezõleg, ezek a kérdések csak akkor jelentenek veszélyt a stabilitásra, ha elfojtják õket. Közismert az egymással szögesen ellentmondó felfogás az autonómiák szerepét illetõen.

K. P.: Bocsánat, Ön politikai autonómiát is beleért ebbe?

Tõkés L.: Politikai autonómiát, területi autonómiát, ami automatikusan politikai autonómiát is jelent.

K. P.: Magyar kormány Erdélyben? Mondhatom így?

Tõkés L.: Nem lehet elválasztani, tehát nem lehet kivonni a politikumot az autonómia kérdésébõl, hiszen a központi hatalom bizonyos jogosítványokat átutal az autonómia hordozóinak, ez esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak vagy a Székely Nemzeti Tanácsnak mint a székely területi autonómia letéteményesének és legfõbb szervének, úgyhogy a döntéshozás, a korlátozott mértékû döntéshozás már politikai jogot jelent. Nos egyesek ettõl az autonómiától, a volt területrabló nacionalizmusok ezektõl az autonómiáktól szuverenitásukat és területi épségüket féltik, ennek hallatán a nyugati államok hajlamosak arra, hogy az autonómiákban szintén veszélyforrást lássanak, azonban éppen most említettem és most fogadta el, az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése éppen most fogadta el Andreas Gross svájci illetõségû Európa tanácsi jelentéstévõ autonómiákra vonatkozó javaslatát, amely éppen ellenkezõleg a stabilitás növelése egyik leghatékonyabb eszközének tartja a kisebbségi autonómia biztosítását. Mi ezen a véleményen vagyunk. Ha már területeket vettek el, akkor azt mondhatnánk, hogy területekért jogokat kérünk, a jogok magasan szervezett, jól strukturált együttese az autonómiákban ölt testet, ez esetben a mi helyzetünkben.

K. P.: Tévednek azok az elemzõk, akik azt írják le, hogy a területi politikai autonómia támogatását még az Orbán-kormány sem vállalta föl nyíltan?

Tõkés L.: Nem tévednek, sajnos nem volt eléggé szalonképes az autonómia az utóbbi idõkben, nem volt eléggé szalonképes Európában, nem volt politikailag szalonképes, noha egy sor fontos európai dokumentum, valamint az élõ gyakorlat szól arról, hogy ezeknek az önrendelkezéseknek, a korlátozott önrendelkezés eme intézményrendszerének van létjogosultsága Európában, és valóságos stabilitási tényezõként mûködik példának okáért Olaszországban vagy Finnországban vagy Spanyolországban. Mindazonáltal valamely kisebbségellenes szûkkeblûség és politikai elõítéletesség sújtotta, talán éppen azon nacionalizmusok miatt, amelyek féltették a területüket.

K. P.: A korlátozott autonómia hangsúlyozása azt jelenti, hogy Ön Erdélynek, a magyar lakta területeknek a Romániából való kiszakadását azt nem támogatja, ugye?

Tõkés L.: Nem támogathatjuk, mert annyira elrománosították Erdélyt, hogy véleményem szerint a románok sem hiszik, hogy elszakadásra gondolunk, hanem ezt csak mumusként riogatásra használják a külföldi hatalmak elõtt. Nem jelentene megoldást a kiszakadás. Egyetlen megoldásnak kínálkozik pillanatnyilag az európai integrációval kombinált autonómiák és regionális rendszereknek a bevezetése.

K. P.: Köszönöm szépen a beszélgetést. Önök Tõkés Lászlóval, a Királyhágó-melléki püspökkel láttak beszélgetést a státusztörvényrõl, az erdélyi magyarság autonómiájáról.