Guruló Drazsé - K.O. Csintalan Sándorral (teljes szöveg + videó)

Letölthetõ:

Csintalan Sándor: Jó estét kívánok. Nagyon hiányoztak, az az igazság, ez a két hét hosszú idõ volt. Egész izgalomba kerültem, hogy itt ülök megint a kamera elõtt, és annyi minden történt az elmúlt két hétben, hogy igen nehéz válogatni. Szerintem sokan lesznek, akik a mûsor után úgy fogják érezni, hogy sok mindenrõl nem beszéltünk. Ne haragudjanak, most néhány dolgot kellene mondanom, és kell mondanom a sok-sok e-mail, SMS, levél alapján arról, hogy hogyan is mûködik ez a mûsor. A mûsoridõ egy objektív adottság, egy óránk van, vélhetõleg mindig vita lesz arról, hogy több kérdést kellene-e beengedni vagy nekem kellene többet beszélni, mindig vita lesz arról, hogy mit csináljunk a betelefonálókkal. Higgyék el, értsék meg azokat, akik oda jutnak, hogy egy beszélgetõs mûsorban részt vesznek, természetesen mindig el akarják mondani a világról a véleményüket, ezért telefonálnak. Tehát kell némi empátia és türelem, és nem nagyon szeretnék belevágni senkinek sem a szavába, annál kevésbé, mert tényleg nagyon nehéz kétszer húsz percben minden igénynek megfelelni. Tehát ilyen gondjaink lesznek.

A másik dolog az az, hogy nézzék el nekem, hogyha a személyemet érintõ kérdésekkel kapcsolatban a jövõben azért túl sokat nem szeretnék foglalkozni. Egyrészt az életem egy nyitott könyv, aki esetleg az én személyes ügyeimrõl akar társalogni velem, az megtalál, nyilvános a telefonom, beszéljük ezt meg, nem hiszem, hogy ez a közre tartozik folyamatosan. Én tudom - és gondolom, mindenki egy minimális irodalmi mûveltséggel be tudja látni -, hogy a közéletben szereplõ embereknek a megítélése az egyfelõl jó, másfelõl nem jó, azok a politikusok, akik - noha rendszerváltás van, ezt szeretném elõre bocsátani, nem stabil viszonyok és kialakult és bebetonozott értékrend szerint éljük az életünket az elmúlt húsz évben - döntéseket vállalnak, azoknak a megítélése sokszor nagyon ellentmondásos, tehát ennek az ellentmondásnak a taglalásába én nem nagyon szeretnék belemenni, mert azt az amúgy is kevés mûsoridõt ellopjuk egymástól. Ez az egyik dolog.

A másik, amirõl szeretnék beszélni egy mondat erejéig, az az, hogy aki nézte a híradót, láthatja vagy láthatta/hallhatta, hogy az idõközi választásokon milyen eredmény született. Ahogy a dolog alakulni szokott kis hazánkban, az elsõ forduló után nincs érvényes megválasztott parlamenti képviselõ természetesen, de hát emiatt ne keseredjenek el, el kell menni a második fordulóba, jellemzõen idõközi választásokon, egy választás elõtt egy évvel természetesen elsõsorban a pártok kemény magja vagy pontosabban a pártok közvéleményének kemény magja szokott elmenni szavazni, ez sokszor ilyen presztízsüggyé válik, és a választópolgárok egy része úgy gondolja, hogy a politikát ez érdemben nem befolyásolja. Ebben õk tévednek, tehát szeretnék arra buzdítani, hogy a második fordulóban - függetlenül attól, hogy ki kire szavaz - menjenek el a választókörükben az állampolgárok szavazni. Egy érdekes dolog van, az pedig az, hogy a Fideszes Firtl Mátyás jóval nagyobb arányban vezet, mint az ezt megelõzõ érvénytelen, eredménytelen választás elsõ fordulójában. Hozzáteszem egyébként, ismét csak úgy tájékoztatásul, akik két héttel ezelõttre visszaemlékeznek, azok emlékeznek, hogy csináltunk egy közvélemény-kutatást arról, hogy a köztársasági elnöki poszttal kapcsolatos koalíciós balhék elvezetnek-e esetleg koalíciós szakadáshoz, mutatja a választópolgárok hallatlan politikai realitásérzékét, hogy a stop.hu internetes portál szavazásán jelen állás szerint is az az eredmény, hogy az emberek 11 százaléka gondolja csak azt, hogy lesz koalíciós válság ebben a históriában, és 68 százaléka azt gondolja, hogy nem lesz, a 21 százalékot pedig egyáltalán nem érdekli ez az egész cirkusz. Úgy gondolják, hogy majd a 2006-os országgyûlési választások során alakul ki itt igazából, hogy hogyan fog a késõbbiekben kinézni a politikai felállás. Az egy érdekes tendencia, hogy azért a koalíciós válság vagy koalíciós szakadás lehetõsége az utóbbi egy héten azért nagyobb támogatottságot kapott, mint azt megelõzõen. Érdemes a stop.hu-n ezt a dolgot követni.

Még egy dolgot szeretnék elmondani, ami már talán érdemi és politikai. Azt, hogy az elmúlt tíz napban, leginkább a múlt héten két nagyon érdekes megnyilvánulás volt a magyar politikában - túlzottan nagy visszhangot egyébként nem kapott. Az egyik, Orbán Viktor mondta néhány média-megjelenésében, hogy nagyon úgy néz ki, hogy az ország olyan sajátos helyzetbe kerül, hogy a 2006-os választások utáni idõszakot válságkezelõ programmal kell megoldani. Egyébként ezzel én egyet is értek, hiszen az úgynevezett reformoknak egy jelentõs része az azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelmet és az elmúlt évi jövedelem újraelosztását át kell alakítani, ami nagyon sok embert nagyon érzékenyen fog érinteni, és nagyon komoly rendszereket nagyon érzékenyen fog érinteni vagy kell hogy érintsen. Úgy gondolom, hogy Orbán Viktor részérõl ez egy felelõs megközelítés, és az a helyzet, hogy - a magyar belpolitikát nézve - teljesen nyilvánvaló, hogy egy politikai felelõsségmegosztással lehet kizárólag egy, az országot új pályára állító és fellendítõ és a szociális válságot kezelõ kormányprogramot elfogadni. Ehhez képest a regnáló miniszterelnök az elmúlt héten egy értelmiségi fórumon azt adta elõ, hogy - idézném -: „Tévednek, akik azt gondolják, hogy azért nincsenek reformok, mert én egy gyáva fickó vagyok.” Most zárójelben jegyzem meg, hogy íme, újból a pszichoterápia egyik nagyon fontos eleménél tartunk, állandóan magával foglalkozik, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. „Én kihúzhatok háromszáz fiókot a Parlamentben és ötszázat a minisztériumokban, nincsenek kidolgozott, kész, átfogó, összefüggõ reformprogramok.” Megismétlem: „Én kihúzhatok háromszáz fiókot a Parlamentben és ötszázat a minisztériumokban, nincsenek kidolgozott, kész, átfogó, összefüggõ reformprogramok.” Kérdezem szerényen, tisztelettel a miniszterelnök urat: hogy merte elvállalni a miniszterelnökséget néhány hónappal ezelõtt, hogy mert a Medgyessy-kormányba beszállni, és mivel töltötte az idejét az elmúlt néhány évben, hiszen 2000 óta az egyik agytrösztje, ha úgy tetszik, a regnáló kormánykoalíciónak, majd sportminisztere, jelen pillanatban pedig miniszterelnöke, és közli velünk - miközben beterjesztett a Parlamentnek miniszterelnökké választása alkalmából egy kormányprogramot, miközben, idestova négy éve a kormány tagja, miközben végigcsinált egy kampányt -, most közli a közönséggel, hogy egyébként nincs programja. Nem tudja, hogy mit kell csinálni, és úgy gondolja, hogy ezeket a programokat a különbözõ miniszteri és parlamenti hivataloknak kéne prezentálni. Legjobb tudomásom szerint azért van pártelvû demokrácia ebben az országban és a polgári demokráciákra az jellemzõ, hogy a pártok, amikor ellenzékben vannak, programokat alakítanak ki, csinálnak meg, azzal nyerik meg a választásokat, és azt akarják megvalósítani. Azt gondolom, hogy ha ez a helyzet így áll, akkor ez körülbelül azzal egyenlõ a politikai kultúra normális menete esetén, hogy le kéne mondaniuk. Ezek szerint idõközi választásokat kell csinálni, mert a kormánynak nincsen programja? Mert egyébként hogyha ehhez képest még azt is megvizsgáljuk, hogy hetente elõáll zseniálisabbnál zseniálisabb ötletekkel, egyik héten azt mondja, hogy az ország milyen jól él, most múlt héten elment néhány kórházba, és megállapította, hogy az emberek szegények, és nagyon sokaknak nagyon rossz az ellátása - ezt most kell fölfedezni? Egy negyven év körüli embernek, aki egyébként miniszterelnöki feladatot vállalt ebben az országban? Én azt hiszem, hogy akkor itten tényleg súlyosabb a helyzet még annál is, mint amirõl nagyon sokan, hát hogy is mondjam csak, rémálmainkban, álmunkban forgolódva gondolkodunk.

És egyébként itt vannak a kérdések, ugye Draskovics, Veres János-ügy. Én egyébként úgy gondolom, hogy ez a száz lépés programja ez megint csak egy ilyen érzelmi hallucináció egy érzelmileg instabil ember rémálmainak egy következõ lépésében vagyunk. Veres János vélhetõleg nem lesz olyan kemény, mint Draskovics Tibor, akinek szintén szétverték az érdekcsoportok végül is a pénzügyminiszteri programját, no, szóval ezek a kérdések is itt vannak, itt van egyébként az özönvizeink kérdése, ahova elmegy a miniszterelnök, és közli, hogy odaadja a fizetését támogatásképpen, amit szintén mértéktelen cinizmusnak tartok. Azt hiszem, hogy a miniszterelnöknek volna egy javaslatom: a fizetését tartsa meg, próbáljon abból megélni, és egyébként pedig vagyonának osztalékát adja oda az árvíz sújtotta területeknek. Na mindegy, nem akarom Önöket föltartani, mert most már sok kérdezõt látok a kamerákon, úgyhogy meg szeretném adni az elsõnek, és kérem elnézésüket a hosszú bevezetés miatt. Halló, jó estét, csókolom!

Jó estét kívánok. Csókolom a kezét, ne haragudjon, hogy ilyen sokáig feltartottam.

Nem haragszom. Tulajdonképpen Ön mondta el helyettem a dolgokat.

Jaj, de drága, köszönöm.

És elképesztõ az az önteltség a miniszterelnök úrtól, amivel õ elõáll és fogalmaz és beszél és mi jól élünk… Na most hogy elment õ az árvíz sújtotta területre. Hát mondjuk éljen meg olyan nyugdíjból, mint az enyém, ha föl meri ajánlani - nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szólnának az emberek. Egyébként az egy szomorú tény, hogy nem minõsítették árvíz sújtotta területnek. Ez annyira cinikus, mikor megjelenik a belügyminiszter asszony, akinek úgyis egyéb más gondjai is vannak - lásd sajtótájékoztató, ami rövidre sikerült -, és Gyurcsány úr.

Abszolút egyetértek az indulataival, köszönöm szépen a telefonját. Viszonthallásra! Én is mondtam volna és nem mentegetõzés miatt, hanem a dramaturgiai alátámasztás végett mondom, hogy ennek az egész históriának persze a csúcsa, hogy nem nyilvánították katasztrófa sújtotta területnek az árvíz sújtotta területeket és ezt a két falut. Én azt gondolom, hogy a lakosság elõbb-utóbb át kell hogy lássa, hogy ennek a politikai gyakorlatnak, amit jelen pillanatban a koalíció ûz - és ezen belül kitüntetetten Gyurcsány Ferenc -, valami egészen cinikus erkölcsi alapja van, hiszen én úgy gondolom, hogy a költségvetés, bármilyen nehéz állapotban van, a szolidaritásnak van egy olyan minimuma, és nem lehet olyan rossz állapotban ez a költségvetés, hogy ilyen természeti csapásokat ne tudna ellensúlyozni. Hozzáteszem egyébként, hogy ez a példa is azt illusztrálja, hogy hamis ez a játék, amit azzal ûznek, hogy egy ország költségvetése analóg vagy hasonló - bocsánatot kérek az idegen kifejezésért -, mint egy háztartás költségvetése. Bár a háztartási költségvetésekben is kell gondoskodni arról - ha egy mód van rá -, hogy mi történik akkor, ha valami katasztrófa történik a családdal, ezért szoktak biztosításokat kötni, már akinek van erre pénze, de erre tartjuk a kormányt. Szóval én úgy gondolom, hogy lassan észre kell venni, hogy ez a kormány folyamatosan föl akarja mondani, nagy sumákban - természetesen nem deklaratív módon - azt a társadalmi szerzõdést, amin nyugszik egy állam és az állam polgárai közötti viszony, ami arra épül jellemzõen, hogy az adóforintjainkat azért adjuk oda az államnak, hogy okos, megfontolt, távlatos stratégiai gondolkodással, a biztonságra törekedve és katasztrófahelyzetre is találjon olyan megoldásokat, ami az embereket nem hozza lehetetlen helyzetbe vagy ha lehetetlen helyzetben vannak, akkor kimenti õket, illetve a nemzeti vagyonnal való gazdálkodást is rájuk bíztuk. Én azt gondolom, hogy végig kell most már lassan gondolni, hogy mi történik az erdeinkkel? Mert bár néhány cinikus hozzá nem értõ elõadja, hogy az maga a környezetvédelem, hogyha fákat vágnak ki és azt tüzelik el - ugye a tarvágások ottan a Mátrában -, de én azt hiszem, hogy a környezetvédelem valójában arról szól és ezek a környezetbarát erõmûvek, amelyek fával és egyéb zöldenergiával tüzelnek, azok nem a természeti erdõbõl szedik az erõforrásokat normális helyeken, hanem az erre a célra termelt energiafüvekbõl és egyebekbõl, ha esetleg nem tudná bárki is. Nem arról szól a történet, hogy az erdeinket kell ezért kivágni. Na mindegy, köszöntöm a következõ telefonálónkat. Jó estét kívánok. Üdvözlöm.

Jó estét kívánok. Zsuppány József vagyok Lovasberénybõl.

Mondja, legyen kedves!

Tisztelettel köszöntöm, és két kérdésem lenne. Az egyik az, tessék mondani, amikor a Selmeczi Gabriella belekeveredett egy normális lobbizási dologba, azonnal benyújtotta a lemondását. Ez a Lamperth Mónika meddig viszi? Ez az egyik kérdésem. A másik kérdésem: Horn Gyula annak idején szakértõi kormányt hirdetett. Ugyanez az MSZP-kormány egy jogászt és egy mezõgazdászt jelölt pénzügyminiszteri tisztre. Tessék mondani, hol tartunk?

Köszönöm szépen a kérdését. Nagyon egyszerû dolog ez valahol. Az 1980-as évek vége fele a rendszerváltás egyik vezetõ szlogenje volt - hogyha emlékeznek az idõsebbek, velem együtt, erre -, hogy a demokráciához nemcsak demokratákra van szükség, hanem demokratikus intézményekre is. A rendszerváltás nagy tanulsága, hogy a demokratikus intézmények is nagyon fontosak, de demokraták is kellenek. És hogyha a miniszterelnök úgy ítéli meg Lamperth Mónika tevékenységét, amit egyébként a fél ország nevetve, az apparátus meg idõnként vihogva követ - hozzáteszem egyébként, hogy az apparátusnak, már hogy az állománynak nem feltétlenül van az ellenére, hogyha a fõnök azt sem tudja, hogy hol van a nõi vécé és annak a kulcsa, na mindegy, ezt csak zárójelben mondom -, hogyha a miniszterelnök nem menti föl, akkor végül is kizárólag egyetlen motívum lehet, ez pedig az illetõ személy demokratikus attitûdje és kultúrája. A szakértõi kormányhoz annyit: a mai viszonyok között azért elég érdekes tényleg lassan-lassan a kormány szociológiai összetétele, mert két dolog jellemzõ rá. Az egyik az az, hogy mindenekelõtt Gyurcsány Ferenctõl személyesen függõ emberek választódnak ki kormánytisztségekre, másfelõl pedig hát most szegény Veres Jánossal csúnya játékot fognak játszani, mert az egyik az az, hogy a pártban meglévõ tekintélyét arra akarják felhasználni, hogy a pártot és a frakciót féken tartsák és csöndben legyen, más oldalról lesz egy nagyon erõteljes reformretorika, harmadrészt vélhetõleg látványos és marketingszempontból jól kezelhetõ, a közönség számára kedves, apró lépéseket fognak próbálni megtenni, és efölé fog emelkedni maga a miniszterelnök, a mi jó miniszterelnökünk, aki - retorikájában legalábbis, hasonlóan egyébként az árokbetemetés politikájához, amit Medgyessy mûvelt, ugye amikor elmondta, hogy temetjük az árkokat, de közben arról nem esett szó, hogy az árkokban - most idézõjelben mondom, nehogy félreértés legyen - igen sok a hulla - kétarcú lesz a politika. Egyfelõl lesz a való világ, a virtuális világ, másfelõl pedig lesznek a gyakorlati lépések, amire egyelõre Magyarországon még fogékony a közönség. Még egy telefonálót bekapcsolnánk a híradó elõtt. Halló! Halló!

Én vagyok vonalban?

Igen. Legyen szíves, mondja!

Tiszteletem, Csintalan úr, én Oláh Miklós vagyok. Néhány gondolat. Az egyik az, hogy egy picit neheztelünk Önre a családdal, mert mióta az Ön mûsora felbukkant, azóta Önt nézzük, és az amerikai szuperprodukciókat kénytelenek vagyunk videóra fölvenni, hogyha meg akarjuk nézni.

Ez abszolút mazochizmus, ezzel egyetértek…

Nem, ez csak egy ilyen ironikus dolog volt. Nagyon tetszik a mûsor, szóval Ön egy új színt hozott itt a magyar médiába.

Köszönöm. Na, beszéljünk a közügyekrõl.

A másik az, hogy viszont egy komolyabb dolog, hogy minden tiszteletem a cunami áldozataié, és tényleg, még mi is néhány ezer forinttal hozzájárultunk, de amikor ilyen probléma van a magyarországi árvízhelyzettel, felmerült bennem, hogy a kormány miért nem indít ugyanígy egy gyûjtést?

Ez egy jó kérdés.

Mert az, hogy a Gyurcsány úr harmincmillió forintot odavisz, amikor körülbelül, ahogy hallottam a tévében, olyan kétmilliárdos kár lehet, hát ez több mint cinikus dolog szerintem. Köszönöm szépen, és még egyszer gratulálok.

Úgy van. Köszönöm szépen, viszonthallásra! Egyébként az igazsághoz az azért hozzátartozik, hogy el kéne nekünk azon gondolkodni, ami néhány hónappal ezelõtt a cunami kapcsán fölmerült, hogy hogy is van az, hogy a magyar ember nagyobb mértékben hajlandó szolidarizálni, nagyobb mértékben hajlandó a zsebébe nyúlni tõlünk távol lévõ problémák kezelésére. Az elmúlt néhány hétben, jó néhány héttel ezelõtt - bocsánat a rossz kifejezésért - megjelentek ezzel kapcsolatban sajtócikkek és dermesztõ adatok, hogy milyen kevéssé vagyunk hajlandók saját honfitársainknak segíteni, ahhoz képest, amennyire tõlünk távol lévõ országok elesettjeinek. Nem mint hogyha ezzel baj lenne, de talán a magunk közötti szolidaritást is erõsíteni kell. Igaz persze, itt köszön vissza az a szörnyû december 5-e, pontosabban itt is visszaköszön a szörnyû december 5-e, ahol Magyarország alkotmányosan, hivatalosan regnáló kormánya igen intenzív kampánnyal bizonygatta itten a magyaroknak, hogy úgy egyébként mással sem vagyunk elfoglalva, mint azzal, hogy egymás zsebében kotorásszunk. Na mindegy, ez csak egy szomorú mellékzöngéje most ennek a dolognak. Várom Önöket, most a híradó jön… Belém szakadt a szó, mert úgy véltem, hogy itten ez a kamera azt mutatja, hogy már most a híradó jön. Na mindegy, örülök, hogyha még együtt vagyunk. Akkor még egy dolgot hadd tegyek ehhez a históriához hozzá. Ebben a mostani százlépéses ügyben, amit a Gyurcsány itt elõ akar adni, az egyik nagyon fontos dolog a korrupció elleni küzdelem - mondja Gyurcsány Ferenc. Nem tudom, hogy olvassák-e a Magyar Nemzetet, én nagyon remélem, hogy olvassák, a Rébusz Iskolaszövetkezet édes-bús történetét ajánlom figyelmükbe, a híradó után újból. Köszönöm szépen, most már tényleg a híradó jön.

* * *

Csintalan Sándor: El vagyok képedve. Most hallgattam én is Önökkel a híradót, és megint végighallgattam ezt a száz lépés címû történetet, és úgy eszembe jutott, hogy miközben ugye a kormányszóvivõ elõadja, hogy majd két hét múlva, meg három hét múlva kiderül, hogy mi is ez a száz lépés, akkor úgy belegondoltam: honnan tudja, hogy száz? Miért nem százhúsz vagy kétszáz vagy harminckettõ? Tudják ezek, hogy mit beszélnek egyáltalán? A másik dolog: Mátrakeresztes. Tudják mit, jönnek az e-mailek, az SMS-ek, amiben például az egyik betelefonálónk azt javasolja, hogy a Fidesz gyakoroljon nyomást a Gyurcsány-kormányra: Mátrakeresztest katasztrófa sújtotta területté kellene nyilvánítani. Az emberek egész életnyi munkáját elmosta a lezúduló víz, erre harmincötmilliót ad a kormány satöbbi, satöbbi, satöbbi. Én nem tudok a Fidesz nevében nyilatkozni, ellenben még nem mondtam el, a következõ hetekben is lenne egy internetes szavazás a stop.hu internetes portálon, és bár mást beszéltem meg a kollégákkal, de a magam eszközeivel vagy a magunk eszközeivel próbáljunk ebben segíteni. Az a javaslatom, hogy tartsunk szimpátiaszavazást, és ilyenformán próbáljunk nyomást gyakorolni vagy ilyen formában is próbáljunk nyomást gyakorolni a kormányra, és arra kérem Önöket, hogy aki egyetért azzal, hogy Mátrakeresztest katasztrófa sújtotta területté nyilvánítsa a kormány, az - meg fogom szervezni, remélem, holnap már ott lesz a stop.hu internetes portálon - szavazzon igennel, aki nem ért egyet, az szavazzon nemmel, és aki közömbösnek érzi magát ebben a históriában, az pedig jelentsen érdektelenséget. Mindenesetre így a nyilvánosság erejével és ezzel a szavazással - és remélem, hogy eljut ez az üzenet még másokhoz is, akik ebben érintettek vagy akik ebben tudnak tenni -, indítsunk mozgalmat annak érdekében, hogy Mátrakeresztest katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítsuk, és támogassuk a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak azt a törekvését, hogyha a kormány nem lép a mátrakeresztesiek érdekében, komolyan, akkor az Ökumenikus Szeretetszolgálaton keresztül, én most meg nem tudom mondani, se számlaszámot, se egyebet, meg lehet õket találni nyilván, támogassuk Mátrakeresztes újjáépítését.

Egy részeredmény is megjelent a híradóban, és megjelent, kaptam olyan SMS-t és telefont is, hogy miért van az, hogy a jobboldal immár harmadszor nem tudja a saját táborát vagy a jelenlegi ellenzék immár harmadszor nem tudja a saját táborát mozgósítani annak érdekében, hogy érvényes legyen a szavazás. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a száz százalékos feldolgozottság után a Firtl Mátyás majd 65 százalékot kapott, Csák Ferenc majd 25-öt, ami õrült nagy különbség, az összes többi tizenegy-néhány százaléknyi szavazatot, ami azt jelzi, hogy az ellenzéki szavazók elmennek, és ezért nem az õ felelõsségük az érvénytelenség, ami egyébként jellemzõ szokott lenni a nagy országgyûlési választásokra is az elsõ fordulóban, hanem a kormány politikája olyan mértékû közönyt, bizonytalanságot és zavart okoz a köztes szférában is és a baloldali bázison is, hogy az emberek nem mennek el szavazni, és ezért mindenekelõtt a jelenlegi koalíció a felelõs. Köszöntöm, halló, köszöntöm a következõ telefonálót, és elnézést, hogy egy kicsit sokat fecsegtem. Jó estét, üdvözlöm.

Jó estét kívánok! Ágoston Gábor vagyok. Azt szeretném megkérdezni a Csintalan úrtól, hogy az elmúlt idõszakban napvilágra kerültek a Kulcsár Attila vallomásai, amik egyértelmûen terhelõleg hathatnak Lamperth Mónikára, illetve Jegesy Andrásra. Azt is tudjuk, hogy Gyurcsány, amióta beült a miniszterelnöki székbe, azóta - a háttér-információk szerint - megpróbál Lamperth Mónikától megszabadulni. Most az ilyen tanúvallomások általában azért nem szoktak napvilágra kerülni. Az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint kinek lehet érdeke, hogy ezek a tanúvallomások most napvilágra kerültek?

Köszönöm szépen. Hoppá, baj van, leesett a mikrofonom. Lehet azért engem hallani a tévében? Itt van a lábam között, valaki segítsen. No, ha hallanak, akkor azért megpróbálok közben beszélni. A következõ a helyzet, hogy… ez most ilyen rendkívüli megoldás lesz, majd tartogatom a kezemben, mert így a legbiztonságosabb. A következõ a helyzet. Magyarország ma politikailag rendkívül tagolt, és ez a tagoltság nemcsak azt jelenti, hogy több párt van és hogy megosztott az ország, hanem azt is, hogy az apparátusok, a bürokrácia szintjén is nagyon komoly hatalmi harc zajlik. Nagy a verseny az intézmények szférájában is, a személyek, a különbözõ érdekcsoportok között. Ez az egyik dolog. Ebbõl adódóan tehát van egy, alapvetõen van egy olyan háttér, ami alkalmas arra, hogy azok az emberek és azok az intézmények - és itt most a nyilvánosságra gondolok -, amelyeknek az a dolguk, hogy információt szerezzenek, azok vélhetõleg viszonylag könnyû helyzetben vannak. És tekintettel arra a tényre, hogy a kormánykoalíció megosztott - ez egy közhely, de el nem tudják képzelni, hogy úgy különben pedig a háttérben mennyire megosztott a jelenlegi kormánykoalíció -, mennyire megosztottak azok az erõk, amelyek a pártok mögött vannak, ez egyébként, mert hogy mindennek ára van, mindenért fizetni kell, ez döntõen annak a mechanizmusnak köszönhetõ, amit a Gyurcsányék a Köztársaság tér 26-ban bejegyzett pártra - mert nem szívesen nevezem a jelen pillanatban szocialistának azt a menedzsmentet, amelyik ma regnál a szocialista párt élén -, amely menedzsment bevezette ezt a módszert, a hatalomba való bevásárlás módszerét abba a szerencsétlen pártba, ennek ez az eredménye. Hozzáteszem egyébként, hogy Lamperth Mónika stabilitását egyébként úgy gondolom, hogy az is növeli, hogy látható, hogy egy nagyon komoly harc folyik a szocialista párt talpasai és a ma a hatalmat birtokló Gyurcsány-Hiller-duó között. A köztársaságielnök-jelölés ügyében lezajló mérkõzés is lényegében az ellenük való lázadás egyik formája volt, amelyiknek igazi zászlóvivõje nem akadt - bár Suchmann Tamás és Toller László itt a királycsináló szerepében és a lázadás megszervezõinek a szerepében attraktív mûködést produkáltak -, de olyan karizmatikus figura ma nincs, akinek megfelelõ mennyiségû pénze, befolyása és egyebe lenne arra, hogy átvegye a hatalmat. Mindenesetre tehát ez a megosztottság az egyik oka annak, hogy Lamperth Mónika még mindig regnál, és az a helyzet, hogy ezért nem tudunk Mónikától még elbúcsúzni, bármennyire is szeretnénk, mert mindent összevetve végül is Lamperth Mónikának kellene õrködnie az ország biztonságán. Köszöntöm a következõ telefonálót. Halló, jó napot kívánok!

Jó napot kívánok! Fispán Géza vagyok Debrecenbõl, és nagyon régen szerettem volna Önnel beszélni. Ha lehetséges lenne, akkor én feltennék Önnek három rövid kérdést.

Tegye!

Egy: Ön meglehetõsen kritikus a volt pártjával szemben, ami nekem nagyon tetszik, általában azokat a pártfunkcikat csíptem a régi rendszerben is, akik megszólaltak olykor-olykor kritikus hangon. Nem sok ilyen volt sajnos. Viszont a Fidesz hibáiról - már persze csak ha léteznek egyáltalán - még egyetlen mondatot sem hallottam Öntõl, ami bíráló jellegû lett volna. Ez az egyik. Lehet hogy rossz a hallásom.

Nem rossz a hallása.

A Fidesz bevezette-e már a búcsúcédulák árusítását Szûrös Mátyás, Pozsgay Imre, Csintalan Sándor esetében, mert egy kicsit úgy tûnik, hogy sok kommunista hígítja föl a Fidesz konzervatívságát, ez lenne a második. A harmadik: volt egy nagyon aranyos mondata valamelyik reggel a tévében. Nekem ujjgyakorlat lett volna a megfelelõ feneket kinyalni ahhoz, hogy a húsos fazék közelében maradjak. Ennek most jött volna el az ideje esetleg?

Köszönöm.

Nem, nem, nem, még volna egy, az egyszerû, csak két mondat. Az egyik: fakivágás-ügyben tessék egy kicsit utána nézni erdõgazdálkodásilag, ugyanis a fákat az erdõbõl sajnos olykor-olykor ki kell vágni.

Olykor-olykor…

Olykor-olykor. Sõt, még a tarvágás fogalma is indokolt tud lenni.

Olykor-olykor…

Tehát ne legyünk olyan sarkosak. Nekem az nagyon tetszik, hogy Ön mindent tud - ellentétben velem. A másik, igen olvassuk a Magyar Nemzetet, én például a Magyar Nemzet on-line fórumán a 152., Valótlanul állítottuk címû állandó rovatot vezettem, amíg ki nem zártak a fórumról, tehát olvassuk a Magyar Nemzetet. Ha a Pravda egy kicsit kevesebbet hazudna, akkor sokkal hitelesebb lenne. Egyébként nagyon jó lenne jó polgári jobboldali konzervatív lap, csak nem ilyen bulvársajtós szinten.

Köszönöm szépen. Elõször is annyi mindenhez nem értek, ami sokoldalúságnak számít, ez tény. Kettõ: tarvágás-ügyben az „olykor-olykor”-on van a hangsúly, egyfelõl, másfelõl pedig azon, hogy ebben az esetben én azt hiszem, nem gondolom, hogy olyan nagy bravúr lenne, sõt, azt hiszem, hogy talán még 35-ös IQ-val is végiggondolható, hogyha egy ilyen tarvágást egy falu fölött végrehajtanak, akkor esetleg ennek valamiféle következménye van. De azt hiszem, hogy olyan nagyon nem tévedek az információim alapján, hogy teljesen anarchikusak az állapotok ezekben a tarvágás-ügyekben, meg kell hogy mondjam õszintén.

A másik dolog a Fidesszel kapcsolatban: az a helyzet, hogy azért a leosztás az az szokott lenni, hogy mindenkor egy országban a közfigyelem középpontjában a hatalom van, mert õk gyakorolják a hatalmat. A Fidi jelen pillanatban ellenzékben van. Az egy jó kérdés tényleg, hogy amikor az emberben kialakulnak különbözõ szimpátiák, rokonszenvek, akkor a kritikai viszony és a szolidaritás hogyan mûködik, de én azt hiszem, hogy jobb lenne, hogyha erre akkor térnénk vissza, hogyha elõállna az a helyzet, hogy 2006-ban a Fidesz megnyerné a választásokat, majd utána térjünk vissza arra a kérdésre, hogy ki milyen viszonyt alakít ki az akkori Fidesz-kormánnyal. Én számtalanszor elmondtam, hogy igen-igen, az én közéleti szerepvállalásomnak az egyik oka pontosan az, ahogyan 2000 óta mûködik és 2002 óta pedig kormányoz a jelenlegi koalíció, és az én szavamra vagy mondanivalómra most rá fogja nyomni a bélyegét az, hogy a jelenleg regnáló hatalom - aki a mi napi életviszonyainkat befolyásolja - mit csinál. Ha úgy tetszik, tematikusan a következõ idõszaknak ez lesz a legfontosabb szerepe, terepe, és errõl fogok leginkább beszélni, mert az ellenzék az azért ebben az összefüggésben ma kisebb hangsúllyal bír, és nem befolyásolja annyira a mai életünket. Az üleprõl még egy dolgot szeretnék elmondani, nevezetesen azt, hogy joggal-okkal és alapos okkal mondhatom azt, hogy a mögött, hogy én itt most mondom a magamét, meg egyáltalán, járom az országot és meghívnak emberek és kíváncsiak a véleményemre, zéró politikai megállapodás van. A közönség egy részének - ha ironikus akarok lenni - rossz ízlése az oka annak, hogy én itt a Hírtévében most szerepelek, meg hogy mondjuk június végéig, sõt most már július közepéig tele van a naptáram, és hívnak mindenhová különbözõ civil szervezetekhez, polgári körökhöz, a Fidesz helyi szervezeteihez is, amit én egyébként nagy örömmel és nagy szeretettel várok és vállalok. Üdvözlöm a következõ telefonálót. Halló! Jó estét kívánok!

Halló, jó estét kívánok, Parcel János vagyok Litérrõl. Örvendek, hogy ismételten hallhatom. Igazából a múltkori telefonom után egy kicsit szomorú voltam, mert nem kaptam választ a kérdéseimre, de azért van egy kis negatívum, amit elmondanék Önnek, hogyha meg nem haragszik érte.

Dehogyis…

Igazából kicsit szomorú vagyok, mert Ön ingyen lép föl ebben az elõadásban, úgy tudtam.

Igen.

És én elég sok médiumba telefonálok, hogyha olyan dolgot látok, hogyha olyan dolgot hallok, ami érdekel. Itt azért amikor az ember vár tíz percet egy bekapcsolásra, azért az nem ingyen van. Ez az egyik fele. Nem sajnálom rá, hozzáteszem, hogyha kapok rá normális választ, amit szeretnék kérdezni. Az árvízzel és a katasztrófahelyzettel kapcsolatban szeretnék Önnel egy pár szót váltani. Nagyon elkeserít engem igazából mint átlag állampolgárt az - amit mondtak itt már mások is elõttem -, hogy mi mindenféle segélyszervezetben részt veszünk, mindenféle segélyadományozásban, mindenféle… Bármi történik az országon kívül, mi ott vagyunk, mi, magyarok. Nekünk miért kell mindig bizonyítani azt, hogy mi, magyarok, létezünk, ilyen szinten. Ez a cunami története azért szomorít el legfõképpen, mert nálunk ez a mátraderecskei, ha jól emlékszem [= mátrakeresztesi] dolog ez egy cunami. Cunami a tiszai árvíz, cunami a vályogházak, cunami a sok hajléktalan az országban, mert azt mondják, ahány kutya, kivert kutya és hajléktalan van egy országban, az jellemzõ az országnak a milyenségére. Én szomorú vagyok azért, mert nem azok az emberek adakoztak annak idején a cunami áldozatai részére, azt gondolom, akik ott nyaraltak - magyarok például -, nem azok az emberek, akik ott nyaraltak, mert biztos az a szegény ember, aki 500 forintot felajánlott vagy 200-at a nyugdíjából, bármibõl, az itthonról adta, azért adta, hogy ez a helyzet realizálódjon, helyrejöjjön, jó legyen, és mégis az az érzésem, hogy itthon, mikor van egy ilyen itthoni cunami, lásd tizenegy-néhány évvel ezelõtti berhidai földrengés, ahol még a mai napig, a mai napig is alá vannak dúcolva a házak, és rá két hétre történt egy kínai földrengés, mi már ott voltunk, mentettünk, segítettünk, pénzt vittünk, gyógyszert vittünk - az itteni házak még mindig alá vannak dúcolva. Az volna a kérdésem Önhöz, hogy… részben már megkaptam rá így a többi telefonáló révén, de mégis hogy hogy lehet az, hogy mi magyarok tényleg a saját honfitársainkkal szemben mi nem vagyunk emberek egymásnak a szemében, akik építjük ezt az országot, akik fenntartunk egy tévét, egy rádiót, egy mûsort, bármit, hogy nem tudunk egymáson segíteni? Mi magyarok egymás szemében senkik vagyunk? Nagyon szépen köszönöm, hogyha válaszolna rá.

Ez egy jó kérdés. Én köszönöm. Köszönöm szépen. Azért is köszönöm a betelefonáló mondókáját, mert egyrészt elfelejtettem elnézést kérni azoktól - és már elõre is -, akiknek a kérdéseire esetleg a mûsor keretében nem fogok tudni válaszolni. Mindig lesz bennünk egy elégedetlenség a mûsor után, ezt elõre jelzem, mert egyrészt az élet írja a mûsor dramaturgiáját, és hogyha nem az élet írná és megpróbálnánk makacsul ragaszkodni bizonyos dolgokhoz vagy elõzetes ilyen kitalált dolgokhoz, akkor vélhetõleg nem lenne annyira érdekes és talán nem lenne kommunikatív és nem tudnánk éppen a legfontosabb dolgokról beszélni. Ez az egyik. A másik dolog az az, hogy az ilyen ügyekben tényleg van ez az egyrészt/másrészt dolog, amire már utaltam. Ha túl sokat beszélek én, akkor az a baj, ha keveset beszélek, akkor az a baj; ha sok a betelefonáló, az a baj, ha kevés a betelefonáló, akkor az a baj. Azért meg elõre elnézést kérek - sajnos ezen a dilemmán nem tudunk felülemelkedni -, egyrészt én azt kérem - a költõ után szabadon -, hogy „csak az olvassa versemet / ki ismer engem és szeret”. Ez egy véleménymûsor. Annak nem ajánlom, hogy pocsékolja a pénzét fölösleges kiadásokra, aki le akar beszélni arról, hogy azt mondjam, amit gondolok, reménytelen, mert „nem fogom be pörös számat” - hogy a költõvel éljek már megint. A másik dolog pedig, azoktól viszont meg különösképpen elnézést kérek, de ezt kalkulálják be, hogy tényleg sorba kell állni. Egy betelefonálós mûsornál ez a rizikó megvan. Ez egyszerûen megoldhatatlan a mûsor keretei között, hogy ne kelljen várakozni, ez az egyik, a másik, én annál többet nem tudok felajánlani, mint hogy elérhetõ vagyok, hát e-mailen nem, mert én a számítógépet egyelõre csak levélnehezéknek tudom használni, telefonon a 30-asom az nyilvános, azon tudunk beszélni, és mondom, minden meghívásnak eleget teszek, ha ez megtörténik, és tudunk személyesen is, élõben is találkozni. Sajnos a mûsoridõnk vége felé jár. Egy nagyon gyors telefont, hogyha lehet, akkor még bekapcsolnánk. Halló! Halló… Akkor ez most nem mûködik.

Mert hogy csak másfél percünk van, szeretném összefoglalni a dolgokat. Az egyik az az, hogy javaslom, hogy csináljunk egy szavazást, és ezzel próbáljunk meg nyomást gyakorolni a kormányra a stop.hu internetes portálon Mátrakeresztes-ügyben, és aki támogatja, hogy katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítsák Mátrakeresztest, az szavazzon ezen igennel. Támogassuk az Ökumenikus Szeretetszolgálatot, legyen bennük nagyobb készség a szervezkedés iránt, és ne csak külföldieket - ez jó, ez rendben van, támogassuk a cunami áldozatait, ez nem baj, de mi lenne már, hogyha egy kicsikét egymást is támogatnánk. A negyedik dolog az az, hogy miniszterelnök úrnak sok szeretettel ajánljuk figyelmébe a Rébusz-2 Iskolaszövetkezet édes-bús történetét, olvassa el a Magyar Nemzetben, és szeretnénk támogatni õt abban, hogy ha esetleg az a probléma, hogy nem tudja, hogy hogyan kell kormányozni, az Isten áldja meg, mondjon le!

Viszontlátásra a jövõ vasárnap újra ugyanitt.