A Tisza Párt stratégiája a brüsszeli ítélet után egyértelmű: a látványos angolnázás és a kényes ügyek kerülése vált az új politikai alapvetéssé. Porcher Áron válasza rávilágít, hogy a képviselők inkább a tömegben való elvegyülést választják az érdemi véleménynyilvánítás helyett a sorsdöntő kérdésekben.
Miközben a liberalis globalista úthenger elindult a gyermekvédelmi törvény megsemmisítésével, a leendő kormánypárt hallgatása jelzi a brüsszeli irányvonal feltétel nélküli elfogadását. Az uniós források hazahozatala ugyanis láthatóan fontosabb a nemzeti kompetenciák védelménél, hagyva, hogy az ország védelem nélkül maradjon a külső ideológiai nyomással szemben.
