
Tiltott lobbitevékenységgel gyanúsít a brit sajtó két egykori brit külügyminisztert. A politikusok hajlandónak mutatkoztak arra, hogy pénzért cserébe közbenjárjanak a brit kormánynál megbízóik érdekében. Mindketten tagadták, hogy kihágást követtek volna el, szerintük az ilyen tevékenység teljesen bevett gyakorlat Nagy-Britanniában.
Jack Straw, aki a szeptember 11-i merényletek és az iraki háború idején irányította Nagy-Britannia külügyeit, az egyik legbefolyásosabb munkáspárti politikus, most viszont korrupciós ügybe keveredett.
Brit újságírók titokban tiltott lobbizásra vették rá őt és társát, az egykor szintén külügyminiszterként ténykedő Malcolm Rifkindet.
Az újságírók egy kínai cég képviselőinek adták ki magukat, és arra kérték őket, hogy tanácsadóként segítsék a vállalat terjeszkedését. A beszélgetés során Jack Straw megemlítette, hogy egy más ügyben már korábban sikerült elintéznie egy EU-szabályozás módosítását. Utalt arra, hogy a közbenjárást napi kétmillió forintnak megfelelő összegért vállalná.
Kérdés, hogy mekkora honoráriumra gondoltak.Ó igen, de jó lenne tudnunk… Szóval nem tudom, hogy ön mekkora összegre gondol naponta.Normál esetben, ha például beszédet tartok vagy hasonló, akkor ötezer font naponta. Ennyi a díjam.
Rifkind szintén hajlandónak mutatkozott arra, hogy közbenjárjon a brit kormánynál a cég érdekében - annak ellenére, hogy ezt tiltják a képviselői magatartási szabályok. Ráadásul önfoglalkoztatónak nevezte magát, pedig képviselőként az alapilletménye több mint kétmillió forintnak megfelelő összeg.
Önfoglalkoztató vagyok, senkitől nem kapok fizetést. Tehát meg kell keresnem a bevételeimet, de ha épp nem csinálok semmit, azt teszek, amit akarok.
A politikusok azt mondják, hogy nem követtek el kihágást. Egyúttal az illetékes hivatal elé vitték az ügyet.
„Először is nagyon mérges vagyok amiatt, hogy úgy állítják be ezt a dolgot, mintha valami helytelen lenne abban, hogy egy képviselő hajlandó megfontolni a részvételt egy olyan vállalat tanácsadó bizottságában, amely nagy beruházásokat javasol Nagy-Britanniában. Nagyon sok ember vett már részt ilyen tanácsadó testületben az élet sok területéről, beleértve a parlamentet is nagyon sok éven keresztül. Az, hogy az újságok most úgy tesznek, mintha ennek megfontolása helytelen lenne, nem csak nevetséges és buta, hanem nagyon sértő” - fogalmazott Malcolm Rifkind.
A mostani ügy felidézi a 90-es évek egyik nagy botrányát: akkor brit képviselők komoly összegeket tettek zsebre azért, hogy üzleti megbízóik érdekében álló kérdéseket terjesszenek az alsóház elé.