Két ember halt meg az ünneplésben, egyiket leszúrták, másikat halálra gázolták. Felgyújtottak 264 autót, de összesen a gyújtogatások miatt 692 alkalommal riasztották a tűzoltókat. Kifosztottak több üzletet.
Törtek, zúztak. Megsérült tizennyolc rendőr – csak Párizsban –, további három más városokban. Megsérült még 192 „ünneplő” – nem a rendőrök miatt –, és hét tűzoltó is.
„Francia”ország ünnepelt.
S amiről tilos beszélni: mindezt migránsok művelték. Tessék megnézni a rendelkezésre álló felvételeket! Arabok és színes bőrűek gyújtogatnak, fosztogatnak, támadnak rá rendőrökre és védtelen lányokra. Mondom még egyszer: erről nem szabad beszélni, mert ez rasszizmus meg nácizmus.
Ellenben, ha egy idióta barom belehajt a tömegbe Liverpoolban, és véletlenül nem terrorista, akkor azonnal leírják, büszkén és boldogan, hogy „angol, fehér bőrű”.
A fehér bőrű elkövetőnél fontos, hogy fehér bőrű. A színes bőrűnél tilos beszélni róla. Még egy darabig. A lázadásig. Mindenesetre véssük jól az eszünkbe: ma Franciaországban a fővárosi csapat győzelme idején szétverik Párizst, fosztogatnak, gyújtogatnak és embereket ölnek.
Színes bőrűek és arabok. Migránsok. Afrika gyöngyei. Akiknek semmi keresnivalója nem lenne Európában.
De itt vannak és özönlenek. S hogy el ne felejtsük: „Antoine Léaument, a radikális baloldali Engedetlen Franciaország képviselője szerint a Champs-Élysées-n bevetett könnygáz túlkapás volt, és a káoszért szerinte a belügyminiszter a felelős.”
Hát persze. S ez mindaddig így is marad, ameddig ezeket a Antoine Léaument-féle nem is tudom, miket el nem takarítják végre. Első körben. Utána jöhet a többi. S hogy mennyire így van, álljon itt még két idézet:
„A belügyminiszter, Bruno Retailleau közösségi oldalán úgy fogalmazott: »Igazi PSG-drukkerek a csapat lenyűgöző teljesítményének örülnek, míg barbárok Párizs utcáit feldúlva provokálják a rendfenntartókat.«” „Jordan Bardella, a jobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője szerint Párizs »garázdálkodók játszóterévé« vált.”
Igen. Azzá. Kár, hogy a „barbárok” kitétel még mindig csak elkeni az igazságot. Ugyanis ezeknek a barbároknak is van bőrszínük és azt is tudjuk, honnan jöttek. Hogyne tudnánk. Martell Károly is pontosan tudta, kikkel csatázik, azt is tudta, kicsoda Abdul Rahman al Ghafiqi. Ha nem tudta volna, nem győzhetett volna Poitiers-nél.
Persze ma nincs Martell Károly, nincs Abdul Rahman al Ghafiqi. Csak az önmagába ájult, önfeladó üresség, a másik oldalon meg a legocsmányabb csürhe. Ami jelen állás szerint fel fog bennünket zabálni.
Forrás: Magyar Nemzet
Fotó: Origo
