Mernek egyáltalán válaszolni? Pofonegyszerű kérdések, amelyek mattot adnak a Tiszának
A Tisza-app katasztrofális adatbotránya után Magyar Péter a legrosszabb és legcinikusabb taktikát választotta, a felelősséghárítást és a bűnbakkeresést. Miközben abszurd mesékkel próbálja elterelni a figyelmet, a valódi, lényegi kérdésekről mélyen hallgat. Úgy döntöttünk, ahelyett, hogy a hazugságspiráljával foglalkoznánk, feltesszük azt az öt pofonegyszerű, mégis megsemmisítő kérdést, amelyekre a válasz leleplezné a teljes hazugságvárat.
A Tisza Párt adatvédelmi katasztrófája napról napra súlyosabb. A puszta tény – 200 ezer magyar ember személyes adatainak kiszivárgása – már önmagában a totális alkalmatlanság bizonyítéka. Azonban Magyar Péter reakciója – a bocsánatkérés teljes hiánya és a felelősség áthárítása abszurd külső szereplőkre – morális és jellembeli csődöt is jelez.
Ahelyett, hogy az általuk diktált hamis narratíváról vitatkoznánk, tegyük fel azokat a józan ész által diktált, pofonegyszerű kérdéseket, amelyekre a Tisza Párt kínosan hallgat. Mert a válaszok leleplezőek lennének.
1. KÉRDÉS: A 200 EZER ÁLDOZATRÓL MIÉRT HALLGATNAK?
Magyar Péter úr, miért nem kért még bocsánatot attól a 200 ezer embertől, akinek a bizalmával visszaélt és megtérítette a kárt? És miért nem adott ki azonnali útmutatót a károsultaknak arról, hogyan védekezzenek az adataikkal való visszaélések ellen? A józan ész és az alapvető emberi tisztesség azt diktálná, hogy egy vezető első dolga a saját híveinek védelme és megnyugtatása legyen, nem pedig a bűnbakkeresés. Az ön hallgatása ebben az ügyben nem a 200 ezer magyar ember cinikus semmibevétele?
2. KÉRDÉS: TÉNYLEG UKRÁN A FEJLESZTŐ CÉG?
Ki pontosan az a cég, amelyik ezt a dilettáns módon összetákolt applikációt fejlesztette? Miért titkolják a nevüket? Igazak a hírek, hogy egy brüsszeli vagy akár ukrán érdekeltségű cégről van szó? Amíg erre nincs egyenes válasz, addig a gyanú fennáll, ez nem „hiba” volt, hanem egy nemzetbiztonsági kockázatot felvető szándékos adatátadás külföldi, háborús érdekeket képviselő köröknek?
3. KÉRDÉS: HA A VÉDELEM NULLA, MIÉRT NEM HAGYTÁK ABBA?
Az önök „szakértői” most azzal védekeznek, hogy „egyenlőtlen a verseny”, és nincs pénzük titkosszolgálati szintű védelemre. A józan ész kérdése: ha tudták, hogy képtelenek megvédeni 200 ezer ember adatát, miért gyűjtötték be azokat? Ez nem a felelőtlen hazardírozás beismerése? Vagy a cél szentesítette az eszközt, és a magyar emberek biztonsága egyszerűen járulékos veszteség volt a brüsszeli projektben?
4. KÉRDÉS: AZ ÁRULÁS LÁNCOLATA UTÁN MIBŐL GONDOLJÁK, HOGY BÍZUNK ÖNÖKBEN?
Aki politikai haszonért képes volt a saját feleségét lehallgatni, aki Brüsszelben a magyar érdekek ellenében szavazta meg a migrációs paktumot és a háborús finanszírozást, az most cserbenhagyta 200 ezer támogatóját. Ez egy minta. Milyen logikai vagy erkölcsi alapon várja el, hogy bárki is megbízzon önben? Nem éppen ön az élő bizonyíték arra, hogy aki a legszentebb kötelékeket is elárulja, az bárkit elárul a hatalomért?
5. KÉRDÉS: MIT TEGYENEK A KÁROSULTAK? VÁLLALJÁK A FELELŐSSÉGET?
A 200 ezer magyar ember adata mostantól pénzügyi csalók és külföldi szolgálatok prédája lehet. A Tisza Párt, mint adatkezelő, vállalja-e a teljes anyagi és büntetőjogi felelősséget az elkövetkező visszaélésekért? Vagy ahogy a bocsánatkérés elmaradt, úgy a kártérítés elől is el fognak bújni az "orosz hekkerek" meséje mögé?
Konklúzió: Ezekre a kérdésekre a Tisza Párt nem tud őszintén válaszolni anélkül, hogy beismerné a teljes csődöt. A hallgatásuk, a mellébeszélésük és a figyelemelterelésük hangosabb, mint bármelyik beismerő vallomás.
