„Orbán győzelmet aratott” – Amikor a Politico és a Bloomberg is kénytelen elismerni a magyar sikert
Vannak ritka pillanatok, amikor a józan ész és a tények ereje áttöri még a legvastagabb propaganda-falakat is. Az Orbán–Trump csúcs történelmi sikere pontosan ilyen. Miközben a magyar delegáció a rezsicsökkentés megmentését és dollármilliárdos energiaalkukat ünnepel, a legnagyobb meglepetést a nemzetközi sajtó reakciója okozta: a Politico, a Bloomberg és a CNN is kénytelen volt elismerni a magyar győzelmet.
A pénteki Orbán–Trump csúcstalálkozó nem csupán a magyar diplomácia diadala volt, hanem a nemzetközi média valósághoz való viszonyának kíméletlen tesztje is. És az eredmény? A tények olyan elsöprő erejűek voltak, hogy még a magyar kormánnyal szemben általában mélyen kritikusan és elfogultan fogalmazó globalista sajtó is kénytelen volt letenni a fegyvert, és elismerni a nyilvánvalót: Orbán Viktor győzött. -írta meg a Világgazdaság.
1. A kényszerű beismerés: amikor a Politico is fejet hajt
Aki ismeri a brüsszeli és washingtoni média működését, az tudja, hogy az olyan lapok, mint a Politico, a Bloomberg vagy a CNN, nem a magyar kormány barátai. Éppen ezért bír történelmi jelentőséggel, ahogyan ezek az orgánumok a csúcsról tudósítottak.
A brüsszeli elit "bibliája", a Politico – amely általában a "jogállamisági" mantrákat visszhangozza – most kénytelen volt azt írni: "Nagy győzelem ez a konzervatív magyar vezető számára".
A pénzvilág egyik legfontosabb hírügynöksége, a Bloomberg egyenesen címlapon hozta a tényt: „Orbán győzelmet aratott”.
A Financial Times elismerte a józan ész logikáját: a mentesség azután jött, hogy Trump találkozott Orbán Viktorral, egyértelműsítve az ok-okozati kapcsolatot.
Még a CNN is, amely általában a magyar kormányt támadó NGO-k szócsöve, kénytelen volt elismerni, hogy a mentesség "megkímélte Magyarországot a gazdasági sokktól".
Ezek nem vélemények, hanem beismerések. Annak a beismerése, hogy a magyar miniszterelnök olyan páratlan érdekérvényesítő képességről tett tanúbizonyságot, amellyel egy szankciókkal sújtott, háborús környezetben is megvédte a magyar családok rezsicsökkentését és a gazdaság stabilitását.
2. A hazai csend és a kínos magyarázkodás
És miközben a világsajtó (az orosz Interfaxtól az ukrán Pravdáig) a magyar sikert elemzi, mit látunk itthon?
A hazai, külföldről finanszírozott média (Telex, 444) és a brüsszeli projektpárt (Tisza Párt) kínosan hallgat. Nincs elismerés, nincs elemzés a magyar sikerről. Helyette kétségbeesett figyelemelterelési kísérletek zajlanak.
Az adatbotrány eltussolása: Próbálják az „orosz hekkerekre” kenni a saját 200 ezres adatárulási botrányukat.
Abszurd online szavazások: Nevetséges, 99%-os "Nemzet Hangja" szavazásokkal próbálják a saját fontosságuk illúzióját kelteni.
Jelentéktelen provokációk: Magyar Péter a Facebookon hívja vitára Orbán Viktort – pont akkor, amikor a miniszterelnök a világ vezetőjével tárgyal. (Ami a józan ész szerint a bohóc és az államférfi közti különbséget mutatja).
Konklúzió: a valóság diadala
Ez a kettősség – a nemzetközi, még az ellenséges média elismerése szemben a hazai ellenzék irigy és nevetséges hallgatásával – tökéletesen mutatja a magyar politika valós súlyát.
A józan észre, a nemzeti érdekre és a pragmatikus tárgyalásokra épülő politika (Orbán Viktor) sikert arat a globális színtéren, és ezt még a legnagyobb kritikusai is kénytelenek elismerni. Ezzel szemben az ideológiára, a gyűlöletkeltésre és a külföldi megbízók kiszolgálására épülő politika (Tisza Párt és a globalista média) a valósággal szembesülve hallgatásra és nevetséges blöffökre kényszerül. A tények makacs dolgok, és a washingtoni csúcs tényei a magyar győzelmet hirdetik.
