"Blöffökkel nem lehet irányítani egy országot" - Orbán Viktor beszéde (teljes szöveg)

Rákay Philip: Szép jó estét kívánok mindenkinek, itt a teremben összegyûlteknek, és persze azoknak is, akik a Hírtelevízió segítségével követik az eseményeket. És mi is lehetne az elsõ megszólalás kezdõ mondata, mintsem az, hogy gratulálunk természetesen az elnökség ilyen magas arányú elnyeréséhez, és ha már a gratulációnál tartunk, az elmúlt idõszakban, elmúlt napokban elolvasott több száz vélemény, kérdés, hozzászólás között is nagyon sok gratuláló szó volt olvasható, volt hallható. Nagyon sokan gratuláltak Sólyom László köztársasági elnök úr megválasztásához, de talán mégis érezhetõ vagy kicseng ezekbõl a véleményekbõl egyfajta szkepszis. Nagyon sokan írnak, már nem a köztársasági elnökkel, hanem a jelenlegi helyzettel kapcsolatban mindennapjainkról, nagyon sokan érdeklõdnek: mi lesz, hogy lesz a politika, a gazdaság világában - ezeket a kérdéseket kellene számba vennünk. Szerintem kezdjük is azzal, hogy mi a helyzet ma Magyarországon. Mindenki habitusától függõen vagy nagyon elkeseredetten, vagy a jó polgári humor eszközéhez nyúlva fogalmazta meg a kérdéseit. Én egy ilyen humorosabb kérdéssel indítanék. Azt írja Gábor Miskolcról: „A szocializmus fejlõdésének két szakasza van. Az elsõt a fejlõdés nehézségei jellemzik, a másodikat a nehézségek fejlõdése. Itt tartunk ma - írja Gábor -, politikai és gazdasági értelemben is, és ez bizony elkeserítõ.” Aztán még egy vélemény: „Sokan nem foglalkoznak a közélet dolgaival, mert talán úgy érzik, hogy a politika és a politikusok lejáratták magukat. Mit gondol, vissza lehet-e szerezni az emberek bizalmát abban, hogy a parlamenti demokrácia valóban népképviseletet jelent? El fogjuk-e hinni vajon még egyszer, hogy a politikusi pálya nem öncélú foglalkozás, hanem valóban hivatás?” - kérdezi M. Gizella Budapestrõl. És nem csodálkoznék, hogyha hasonló véleményeket mondana Kudlik Júlia is, aki a Nemzeti Konzultációs Testület szóvivõjeként, gondolom, hasonló megszólalásokkal, véleményekkel találkozik.

Kudlik Júlia: Olyannyira… Jó estét kívánok mindenkinek, és gratulálok az Elnök Úrnak. Az elmúlt hetekben nagyon-nagyon sokan keresték fel a Konzultációs Testület irodáját, nagyon-nagyon sok kérdõív kitöltve már visszaérkezett, és itt is nagyon-nagyon sok emberrel volt szerencsém találkozni reggel óta. Én felolvashatnék itt konkrét kérdéseket, de inkább összegzem, hogy minél rövidebbek legyünk. Valahogy úgy érzik az emberek, nemcsak hogy elégedetlenek és elkeseredettek, úgy érzik, hogy az önzés került elõtérbe manapság, és ez kerül elõtérbe egyre inkább. Rengeteg véleményt, ötletet, panaszt mondanak el, amibõl az sugárzik számomra, hogy az emberek elégedetlenek, nem is tudják, hogy mivel, a politikával, az életükkel, a lehetõségekkel. De hát tulajdonképpen mindent a politikával okolnak. Elnök Úr! Mi a baj a politikával? Biztos hogy van valami baj.

Orbán Viktor: Ha megengedik, akkor én két kérdésrõl szeretnék válasz formájában szólni. Az elsõ az talán a Philip által föltett kérdésekhez kapcsolódik. Miért lett Magyarország céltalan ország, és ebben mi a politika felelõssége. A másik pedig, hogy miért kiábrándult ország Magyarország, és mit lehet tenni ez ügyben, mármint ez ellen. Nos, elõször is mondjuk ki bátran, hogy Magyarország ma egy céltalan ország. Nincsenek olyan közös céljai Magyarországnak, amelyek egy irányba terelnék az emberek akaratát. Azt is tudjuk a rómaiaktól, hogy céltalan hajósnak semmilyen szél sem kedvez. Akármi történik is, azt látjuk, hogy abból mindig csak baj lesz. Volt Magyarországnak olyan idõszaka, amikor voltak közös céljai. Még 2002-ben is voltak közös célok, kinek a jóléti rendszerváltás, kinek pedig a polgári Magyarország. Azonban az történt, hogy a jóléti rendszerváltást - annak képviselõjével együtt, a miniszterelnökkel együtt - egész egyszerûen kitessékelték a lomtárba, így Magyarországnak ma nincs olyan közös célja, amelyeket az emberek jelöltek volna ki. Következésképpen nincs olyan kormánya sem Magyarországnak, amelyet az emberek közvetlenül megválasztottak volna. Na most ha nincs sem közös cél, sem olyan kormány, amit az emberek magukénak érezhetnének, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy céltalanul sodródó országban élik az életüket. Ahogyan Kudlik Júlia kérdéseibõl is kitûnik, az emberek is érzik azt, hogy ha nincsenek közös célok, akkor az önös érdekek sokkal könnyebben kerekednek felül - legyen szó önös magánérdekrõl, üzleti érdekrõl vagy éppen önös pártérdekrõl. Az önös üzleti érdekek esetében elég, ha a privatizációra gondolunk - Áder János errõl hosszan beszélt itt ma délelõtt -, a reptéreladás példáját hozhatjuk vagy a korrupciót. De hát itt van az önös pártérdek dolga is. Ez a köztársaságielnök-választás mindennél világosabban mutatta, mit hívhatunk, mit tekinthetünk önös pártérdeknek. Van egy jelölt, aki minden mércével mérve megfelel, akire senki egy rossz szót nem tud mondani, akit az emberek is szeretnének köztársasági elnökként látni, és akkor mégis úgy dönt egy párt, hogy ez mind nem érdekli, csak a saját pártérdekét nézi, és rá akar valamit/valakit erõltetni az országra. Ez azért fordulhat elõ, mert nincsenek mindannyiunk által osztott, közös célok. Ezért veheti magának egy párt a bátorságot, hogy ilyen kockázatos akciót indítson. Ennek az eredménye az, hogy az emberek kiábrándulnak a politikából. Ha nincsenek közös célok, akkor látszólag minden út megfelel. Hiszen nincs mihez mérni az út helyességét. Ez látszólag elõnye a közös cél hiányának. De ha nincs közös cél és minden út megfelel, akkor azt sem vesszük észre, hogy ha eltévedtünk. Így fordulhat elõ, hogy Magyarország több mint három esztendeje már egy eltévedt ország. Ha az elégedetlenséget nézzük, kedves Barátaim, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt két évtizedben én is úgy látom, hogy Magyarország polgárai még soha olyan csalódottak és kiábrándultak, borúlátóak nem voltak, mint most. Ez szerintem nem az emberek hibája. Az emberek nem szeretnek sem csalódottak lenni, sem kiábrándultak. De miért is volna egy pályakezdõ fiatal optimista a jövõjét illetõen, hogyha azt látja, hogy nem jut munkahelyhez, és esélye sincs az önálló otthon megteremtésére. Vagy mitõl nézne bizakodva a jövõbe egy nyugdíjas, hogyha minden félévben egyszer fölemelik a gáz, meg a villany árát, ha azzal riogatják, hogy fizetni kell az egészségügyi ellátásért, és egyébként nem tudja kifizetni a gyógyszereit. Miért lenne optimista a jövõt illetõen mondjuk egy gazda, aki azt látja, hogy akikkel versenyeznie kell, azok a gazdák Lengyelországtól Franciaországig megkapják a támogatást, neki viszont nem adják oda. Azt érzi, hogy ellenségének tekinti õt a kormány. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha a politika elromlásának az okát keressük, akkor azt kell mondanom, hogy a hiba nem az embereknél van. A hiba az ország vezetésében található. Azt kell mondanom Önöknek, azt kell mondanom Nektek, hogy rögtönzésekkel, blöffökkel, hirtelen ötletekkel, elkapkodott és visszavont intézkedésekkel nem lehet irányítani egy országot. Sose gondoltam volna, hogy Vlagyimir Iljicsnek végül mégiscsak igaza lesz, amikor azt írta a szociáldemokráciáról, hogy egy lépés elõre, két lépés hátra.

Kedves Barátaim! Hasonlóképpen… Ha Júlia megengedi, szeretnék még valamit mondani, ami szakmai kérdésnek fog tûnni, de talán nem felesleges ahhoz, hogy megértsük, miért tart ott Magyarország, ahol tart. Kedves Barátaim! A kormányzáshoz, meg az országvezetéshez hozzáértés is, meg tapasztalat is kell. Azt is egy szakma. Igaz, hogy sokat ócsárolják, de attól az még egy szakma. Meg kell tanulni. Senki sem születik úgy, hogy ért hozzá. Nekünk is meg kellett tanulni. Tíz évig tanultuk, amíg vettük maguknak a bátorságot, hogy oda merjünk állni Magyarország kormányrúdja mögé. Ezt az iskolát nem lehet kikerülni. Az inaséveket nem lehet megspórolni. Lehetséges, hogy valaki ügyes üzletember, tehetséges spekuláns, ért a privatizációhoz, kedves Barátaim, de ezzel nem lehet pótolni a kormányzáshoz szükséges szakmai tudást. Még egyszer mondom, még egyszer hadd mondjam el, természetesen az üzleti életben való boldoguláshoz is kell tudás, de az másfajta, mint ami az ország irányításához szükséges. Az a történet jut az eszünkbe, amikor valaki azt mondja a saját képességeirõl, hogy több ezer telefonszámot tudok fejbõl, csak azt nem tudom, melyik kié. Nos, kedves Barátaim, ez a helyzet.

Nos, valamikor még az év elején, amikor az ország helyzetét áttekintettük, akkor azt mondtam, hogy ahhoz, hogy meg tudjuk mérni az ország állapotát, be kell vezetnünk a hantamétert. Ennek használata most is indokolt, azonban már nem elégséges. Úgyhogy kedves Barátaim, látva a csetlést-botlást, bejelentett, majd visszavont intézkedéseket, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hantaméter mellett most már kontárméterre is szüksége van Magyarországnak, amikor a… A kontárméter szót nem én találtam ki, amikor a faluparlamentek rendezvényeit tartottuk, akkor az egyik ilyen faluparlament ülésén egy idõsebb úr nagyjából a következõket mondta, és ez jól példázza, hogy hogyan látják az emberek a helyzetet. Ez valahogy így hangzott: Ebben a kormányban Mekk Elek is lehetne miniszter. Csak azt tudom mondani, sõt, mi az hogy, kedves Barátaim!

Nos, ez az a csapda, amiben a mai magyar közélet és a mai magyar politika vergõdik, ebbõl kell kiutat találnunk, de talán majd lesznek a vége felé olyan kérdések, ahol a kiútról is mondhatok néhány szót.

Kudlik Júlia: Újabb kérdéseket sorolok: hová tûnt a közalkalmazottak 13. havi bére? Egy közszolga kérdezi. Milyen jogon íratnak alá nõi munkavállalókkal olyan szerzõdést, amelyben kikötik, hogy nem szülhet X ideig gyermeket. Nem elég, hogy azonos munkáért kevesebb bért kapnak a nõk, mint a férfiak, kevesebb a nõi vezetõ és politikus, pedig nem ezt érdemlik. Érdemeljük - hadd mondjam így. A munkáltatók nem akarják a kismamákat visszavenni a munkahelyükre, ez is közismert. Tisztességes munkából tisztességesen megélni - ezt akartuk a rendszerváltáskor. Mikor teljesülhet ez a nem túl nagy kérés? Ön szerint, Elnök Úr, meg lehet-e ma munkából élni? - kérdezi egy munkavállaló. Miben reménykedhet az a diplomás fiatalember, aki öt év egyetem után már másfél éve nem kap állást - és sorolhatnám még.

Rákay Philip: Igen, és még soroljuk is, hiszen a gazdasági típusú kérdéseknek se végük, se hosszuk. Szerintem nem lendületben, sokkal inkább labirintusban van az ország. Morális, lelki, gazdasági és politikai változás nélkül végünk - írja D. Tímea Szegedrõl. Kedves Viktor, átlagemberként nem igazán értek a gazdasághoz, de azt tudom, hogy évrõl évre kevesebbet engedhetek meg magamnak, pedig egyre többet dolgozom. A családunk mára minden kis tartalékát fölélte. Rettegek, nehogy beüssön a ménkû valami nem várt kiadás képében - mondja Némedi Attila. És talán még egy: Kiskereskedõként hogyan vehetem föl a harcot a mindenkinek éhbért és alamizsnát fizetõ nagy áruházláncokkal? Az adó és egyéb járulékterhek elviselhetetlenek, a bérleti díj és a rezsi csillagászati, vevõ alig, én pedig lassan koldusbotra jutok. Mivel csalogassam a kuncsaftokat, hogy nálam ugyan kicsit drágább, de legalább nem szalmonellás a csirke? Éva, Miskolcról.

Kudlik Júlia: Hát ez valamennyi gazdasági kérdés, tehát itt nincs másról szó, mint államadósság, áremelkedések, ugye legutóbb a benzin, majd mindjárt jön a gáz is, és ennek következtében van még a munkanélküliség, és csak a bizalomvesztés, a kedvetlenség, de hát ez mind-mind a gazdaság jellemzõje.

Orbán Viktor: Nos, Júlia, köszönöm szépen a kérdéseket, beszéljünk akkor egy kicsit a gazdaságról. Mielõtt belebocsátkoznánk a részletek taglalásába, elõször egy általános érzésemet hadd osszam meg Önökkel, hadd osszam meg Veletek. Az embernek van egy olyan érzése, hogy jön vissza a múlt. Most nem egy egypártrendszer formájában, hanem a gazdaságról való gondolkodás formájában. Megint mindent hitelbõl, mindent spekulációra építve, mindent kimagyarázva, mindent kozmetikázva. Ezek a jellemzõi ma a magyar gazdaságirányításnak. Én megpróbáltam számba venni a legsúlyosabb nehézségeket. Áder János már ezekrõl elég hosszan beszélt itt ma délelõtt. Én csak néhány kiegészítõ megjegyzést fûznék ezekhez a tényekhez, és utána továbblépek a következõ kérdésre. Az eladósodás ügyében azt szeretném, hogyha mindenki rögzítené a jegyzetei között, hogy Magyarországon ma minden egyes állampolgárra - a csecsemõket is beleértve és a 90 fölötti idõs embereket is - 1.300.000 forint jut. Ez mindenkinek a személyes adóssága, a korábban fölvett államadósságból reá esõ rész. Magyarország napi adóssága - bár különbözõ becslések vannak, én a mértéktartót idézem - a legmértéktartóbb számítás szerint naponta több mint hétmilliárd forinttal nõ Magyarország eladósodása. Naponta több mint hétmilliárd forinttal. Mint János mondotta, a teljes magyar személyi jövedelemadó összegének most már több mint 90 százaléka minden évben a korábban fölvett hitelek törlesztésére megy el. Ha a gazdaság olyan ütemben halad, mint ahogy a legutóbbi idõszakokban teszi, akkor azt tudom mondani Nektek, azt tudom mondani Önöknek, hogy az Európai Unió átlagát 57 esztendõ alatt fogjuk elérni. Nem a régi Európai Unió átlagát, hanem a már velünk fölhígított Európai Unióét. 57 esztendõ alatt. Száz lépés - 57 esztendõ alatt. Ráadásul az 57 évet - tekintettel arra, hogy elhagytam az 42. életévemet már - személyes sértésnek is tekintem, és kikérem magamnak. Ez ellen mindenképpen tennünk kell. Bizalomvesztés, kedves Barátaim, bizalomvesztés. A nemzetközi gazdaságban a legutolsó helyen jegyeznek bennünket az európai gazdaságok között. Egyetlen hely van, ahol mindig, mindenhol jó véleményt állítanak ki a magyar gazdaság teljesítményérõl. Ez a magyar kormányhivatalok helye, kedves Barátaim. Mindenhol azokat a híreket kapjuk, amelyeket komoly figyelmeztetésként kellene mindannyiunknak megfogadnia. Azt már ugyan nem mondják, mert ez a nagy szamárság már kiment a divatból, hogy nagy a jólét, de azt, hogy a dolgok jó irányba mennek, ez mind a mai napig rendszeresen visszatérõ kommentár, kormányzati álláspont. A megélhetési költségek elviselhetetlen növekedésérõl ma már hallottunk. Itt van szintén a gazdasági csapda részeként, amiben vergõdik az ország, az õszintétlenség, meg a gyávaság. Nemcsak nem mondjuk meg az igazat, nem mondja meg a magyarországi közélet az embereknek az igazságot a gazdaság állapotáról, de a kormányzatunk gyáva ahhoz, hogy szembe merjen nézni a valóságos helyzettel. Ha nem nézünk szembe a valóságos helyzettel, nem találjuk meg az orvosságot sem. Kozmetikázással nem lehet kijavítani a gazdasági hibákat. Statisztikában nagyon jók vagyunk. Az a történet jut itt meg eszembe, amikor egy vadász a következõket mondja: Az elsõ lövésnél a nyulat egy arasznyival balról tévesztettem el. A második lövéssel egy arasznyival jobbról. Ez a nyúl tehát statisztikailag halott. Nos, kedves Barátaim…

De beszéljünk egy kicsit a legfontosabb kérdésrõl, ez pedig a munkanélküliség. Kigyûjtöttem a legfrissebb számokat, márciusban Magyarországon 436 ezer ember keresett állást. 436 ezer ember keresett állást. Ez azt jelenti, hogy egy üres állásra ma hat munkanélküli jut. Ha figyelembe veszem a földrajzi eltéréseket, egy-két elrettentõ példát is tudok mondani. Ez a szám Hajdú-Bihar megyében egy üres álláshely esetében 33 munkanélküli. Kedves Barátaim, egy munkanélküli ország képe kezd kirajzolódni a szemünk elõtt. Az elsõ öt hónapban, ez év elsõ öt hónapjában tizenháromezer dolgozó került utcára tömeges elbocsátások formájában. Magyarországon ma a munkaképes korú lakosságnak az 54 százaléka dolgozik. A pályakezdõknek 19 százaléka munka nélkül van. És a munkának nemcsak a lehetõsége, hanem az értéke is csökken. Egy fizikai dolgozó Magyarországon ma átlagosan 70.000 forintot visz haza. A kérdés, hogy ebbõl meg lehet-e élni, az egy fogas kérdés. Nagy bravúr kell hozzá, kedves Barátaim, ahhoz, hogy 70.000 forintnyi fizetésbõl, amit hazavihet az ember, meg lehessen élni. De nem az a baj igazából, hogy gondoktól gyötört a magyar gazdaság, mert ez elõ szokott fordulni. A baj igazából ott lelhetõ föl, hogy nincsenek jó válaszok, kormányzati válaszok a gondok kezelésére. A kormányzatnak van egy válasza, minden egyes bajra ugyanazt az orvosságot ajánlja. Mióta hivatalban vannak, harmincháromszor emeltek adót, és hat új adót vezettek be. Vagyis magyarul az õ javaslatuk az, az õ gyógymódjuk úgy hangzik: mi elvesszük a pénzedet, hogy orvosolni tudjuk a betegségedet. Ez a régi világban is így volt: akkor azt mondták a régi történetben, hogy add nekem az órádat, én majd megmondom, mennyi az idõ. A kivezetõ út, kedves Barátaim, ebbõl a csapdából nem az adók emelése irányában keresendõ, nem ott található meg. A kivezetõ irány a radikális adócsökkentés háza táján keresendõ, talán majd lesz mód arra is, hogy errõl néhány szót szóljak a késõbbiekben.

Kudlik Júlia: Köszönöm szépen, és akkor most térjünk át a… hogy is mondjam, slágertéma manapság, az Európai Unió kérdésére. Még van valami?

Orbán Viktor: Bocsásson meg, egy dolgot elfelejtettem, csak most, hogy Pelzné Gáll Ildikóra néztem, volt egy kérdése, ami a nõk munkavállalására vonatkozott. Én nagyon köszönöm az Ildikónak, hogy vállalta az alelnökséget, és köszönöm szépen a kongresszus küldötteinek, hogy megtisztelték õt a bizalmukkal. Ugyanis a legfontosabb feladat talán, emberi szempontból a legfontosabb feladat, hogy azt az állapotot, ami ma a nõk munkavállalásának terén uralkodik, a lehetõ leggyorsabban fölszámoljuk. Az tarthatatlan dolog, hogy amikor valaki fiatal asszonyként munkát akar vállalni, akkor az álláskeresõ interjúban megkérdezzék tõle, hogy akar-e gyereket szülni, és ha igennel válaszol, akkor biztosan tudhatja, hogy hátrányba kerül az állás elbírálásakor. Egyáltalán, hogy ezt meg lehet kérdezni Magyarországon, egyáltalán bármely európai országban, de egy olyan országban, amelynek a legnagyobb gondja éppen a népességfogyás, ez egész egyszerûen tûrhetetlen, és ezt meg kell változtatni!

Kudlik Júlia: Köszönöm szépen, valóban én is elfelejtettem magunkat, úgyhogy térjünk át most a slágertémára, az Európai Unióra. Én az elmúlt héten tértem haza Európából, és a választások idején éppen a spanyol-francia határon voltam, néztem is mind a két televíziót. A franciát nem értem, a spanyolból én már a választás elõtti két napban sejtettem, hogy itt NEM lesz, mert a közvélemény-kutatás 53 százalékos NEM választ hozott ki. No, nem is ez a lényeg, végül is a franciák leszavazták az európai alkotmányt, aztán még mások is leszavazták, most jön majd még a szavazás. Itt van egy kérdés, hogy válságban van-e Európa Ön szerint, lesz-e következménye az alkotmány leszavazásának Magyarországon, ennek következtében gyengülni fog-e a forint. Egyébként én azt láttam - amennyit láttam az elmúlt két hét alatt, kicsit több mint két hét alatt -, hogy nem annyira alkotmányra lenne szüksége Európának, hanem munkahelyekre. Ez a munkahely és munkanélküliség nemcsak ilyen magyar kérdés vagy speciálisan itt probléma, hanem én úgy láttam, hogy Európa, Nyugat-Európa több országában is.

Rákay Philip: Igen. Még egy dolog az Európai Unióval kapcsolatban, két kicsit szkeptikus vélemény. Azt írja Dénes Budapestrõl: „Barátaimmal fogadtunk, hogy az egész EU tíz éven belül tönkremegy. De ha így igyekszik, lehet, hogy elõbb is összedõl.” Aztán még valaki: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Újságcikkbõl idéznék: »A petróleummal világító tanyasiak segítségkérõ levelet írtak, de választ nem kaptak. Lehetséges ez az Európai Unióban, a XXI. században?«”

Orbán Viktor: Nos, elõször is egyetértek azzal, amit Júlia mondott, hogy a franciák döntése egy tömör mondatban is összefoglalható: nekünk nem alkotmányra, hanem munkahelyekre lesz és van szükségünk. Az európai politikát bíráló megjegyzésekkel Magyarországon mindig óvatosan kell bánni, mert nagyon könnyen reflexszerûen ránk sütik, ránk akarják sütni ellenfeleink, hogy aki csak egyetlen õszinte, kritikus szót mer mondani az Európai Unióról, az már azonnal unióellenes is. Most azonban itt egy helyzet, amikor egyenesen, világosan és õszintén beszélhetünk - minden kockázat nélkül - errõl a kérdésrõl. Kedves Barátaim! Az Európai Uniónak a mostani kudarcát én személyesen is kudarcként élem meg. Úgy gondoltam, hogy ez a szerzõdés, amit túlzás és hiba volt alkotmánynak nevezni, a magyar nemzeti érdekek szempontjából jó lett volna. Én még akkor is támogattam ezt az alkotmányt, hogyha tudtam, hogy az elvek gyûjteményébõl kimaradtak, megbocsáthatatlan módon kimaradtak a keresztény értékek. Ezért aztán azt kell mondanom, azt kell mondjam Nektek, hogy ha innen nézzük a dolgot, ez az alkotmány csak azt kapta, amit megérdemelt. Azt pedig, ha valaki ismeri Franciaországot, akkor talán igazolhatja az állításomat, hogy az csak a Jóisten humorérzékét bizonyítja, hogy éppen Franciaországban kellett megbuknia ennek az alkotmánynak. De fordítsuk a dolgot komolyra. Van-e légjogosultsága az Európai Uniónak? Eljött az idõ, hogy föltegyük a kérdést. Az Európai Uniónak akkor van létjogosultsága, ha meg tud oldani olyan kérdéseket, amelyeket külön-külön a nemzetállamok nem tudnának. Az Európai Uniónak akkor van létjogosultsága és csak akkor van létjogosultsága, ha tud több munkahelyet, ha tud magasabb életszínvonalat és tud biztonságosabb életet nyújtani Európa polgárinak. Ezt kell bebizonyítania. Ha ezt az Európai Unió nem bizonyítja be, akkor el fog bukni. És senki nem lesz, aki akárcsak egyetlen könnycseppet is hullajtson érte. Errõl fog szólni az elõttünk álló néhány év. Azt hiszem, hogy minden bajban van valami kicsi, apró jó is. Gondoljunk arra, hogy Magyarországon eddig általános életérzés volt az, hogy az Unióban a dolgok elfogadhatóan mennek, mi pedig ennek a nagy gépezetnek csak elszenvedjük a döntéseit. Most a helyzet megváltozott. Az Európai Unió bajban van, válságban van. Nem tud nélkülünk kilábalni ebbõl a válságból. Most már nem csak elszenvedõi, a következõ egy-két évben valóságosan is alakítói lehetünk az Európai Unió jövõbeli formájának. Ez a válság Közép-Európa számára egyben egy lehetõség is. Ki kell mondani, hogy az Európai Unió nem tud kilábalni ebbõl a válságból, ha nem engedi meg, hogy a közép-európai országok azonnal, valóban teljes jogú tagokká váljanak. Az Európai Uniónak a mostani kudarcra azt a választ kell adnia, hogy ki kell iktatni a velünk és más közép-európai népekkel kötött társulási szerzõdésbõl azokat a szakaszokat, amelyek még mindig másodrendû európai országgá tesznek bennünket. A korlátozásokat, amelyek a munkavállalást szorítják meg, és a mezõgazdasági támogatások dolgát is. Összességében azt tudom mondani, hogy Szájer Józsefnek, Schmitt Pálnak és a többi európai parlamenti képviselõnknek sok sikert kívánunk ahhoz, hogy az Európa válságból való kilábalásához szükséges megújulásában a magyar hang erõs legyen, és a magyar érdek mindig kellõ súlyt és kellõ képviseletet kapjon. Hát nagyjából ennyit az Európai Unióról.

Kudlik Júlia: Én még azért föltennék egy alkérdést ehhez kapcsolódóan, hogy keresztülverhetjük-e és egyáltalán mi a magyar nemzeti érdek? Beszélhetünk-e errõl, és ezt keresztül tudjuk-e vinni a mostani állapotban?

Orbán Viktor: Ha azt mondtam, hogy egy ország vezetése, egy kormány mûködtetése megfelelõ fölkészültséget igényel, akkor az európai uniós ügyekben való helyes nemzeti érdekképviseletre ez még inkább igaz. Akik úgy mennek az Európai Unióba, hogy csak igazodni akarnak, akik nem állnak ki a saját érdekeik mellett, akik nem harcolnak meg minden forintért, akik nem harcolnak meg minden számunkra kedvezõ szabályért, azok nem tudják jól képviselni a mi hazánk nemzeti érdekeit az Európai Unióban. Javulnunk kell, sokat kell javulnunk. Van magyar nemzeti érdek. Ezeket világosan látjuk, ezeket minden szakértõ ismeri Magyarországon, most már csak az a szakmai tudás szükséges, amellyel érvényt lehet szerezni Európában ezeknek az igényeknek és érdekeknek. Ezért szeretném aláhúzni, hogy a mostani válság egy lehetõség, ebbõl a szürke, alaktalan, mindig csak a nagyobb országokat követõ politikai pályáról most már letérhetünk, kiléphetünk errõl, kezdeményezõk lehetünk, megoldásokat javasolhatunk. Összességében tehát azt mondom, hogy a magyar nemzeti érdek képviselete elõtt ma, ebben a nehéz helyzetben szélesebb kapuk nyíltak ki, mint amilyen tér korábban rendelkezésünkre állt.

Kudlik Júlia: Mindezzel nem kell várnunk egy évig, ugye? Jövõ héten is elkezdhetjük…

Orbán Viktor: Hát az Európai Unióban éppen most zajlanak azok a viták - Surján László ezeket a vitákat tövirõl hegyire ismeri -, amelyek a következõ hét év költségvetésérõl zajlanak. Ha ott nem állunk helyt, akkor még a végén oda fogunk jutni, hogy minden korábbi várakozást alulmúló támogatást, fejlesztési forrást tudunk csak szerezni a magyar gazdaság számára. Egy év múlva már késõ lesz. Most kell igazán harcolni az Európai Unióban, most kell a költségvetésben képviselni a magyar nemzeti érdekeket, és most kell a Nemzeti Fejlesztési Tervben a megfelelõ magyar fejlesztési programokra támogatást szerezni. Remélem, sikerülni fog. A képviselõink sokat tehetnek ezért, de a döntõ szót mindig a magyar kormány mondja ki. Kívánjuk tehát a magyar kormánynak, hogy jól lássa el a munkáját Brüsszelben.

Kudlik Júlia: Köszönöm szépen.

Rákay Philip: Az Európai Unió országai után térjünk haza, vissza magyar földre, és úgy tûnik a kérdéseket olvasva, hogy talán azért, mert a rendszerváltás utáni tizenötödik esztendõben járunk, nagyon sokakat foglalkoztat ez az elmúlt másfél évtized, nagyon sokan boncolgatják, hogy mi is történt, és az életük hogyan alakul. A rendszerváltás elõtt évtizedekig azt hallottam apámtól, hogy majd jövõre jobb lesz. Az elmúlt tizenöt évben pedig én szajkózom ugyanezt a családomnak. Ebben a tekintetben nem történt semmi. Hány generációnak kell még meghúznia a nadrágszíjat? - kérdezi Sági József Budapestrõl. Tisztelt Elnök Úr! Gyakran tûnõdöm azon, mi is történt velünk a rendszerváltásként emlegetett idõszak óta? 1990-ben az egész ország büszke volt arra, ami történt, mára azonban rengeteg a csalódott ember, mert valahogy nem ilyen lovat akartunk - mondja Zsolt. És egy utolsó: az ember gyakran érzi mostanában, hogy kiszolgáltatott. Nem számíthat semmire és senkire. Én a hazámtól várnám az oltalmat, a 43 éves munkaviszonyom és befizetett nyugdíjjárulékom okán és jogán. De ha mindent privatizálnak, kisemmizik az országot, közben pedig az Uniótól várják a csodát, akkor hamarosan szegényházzá válik az ország. Egyáltalán én, a magyar kisnyugdíjas, számítok még valakinek? - kérdezi Irénke néni Gyõrbõl.

Kudlik Júlia: A Nemzeti Konzultáció kérdõívét tartom a kezemben, ahol az elsõ kérdés így szól: Mit tett értünk az ország? Mivel javította az Ön vagy családja életkörülményeit a magyar állam az elmúlt tizenöt év során? Rendkívül sokan jönnek oda hozzám - és ma is nagyon sokan megkérdezték, illetve mondták -, hogy Julika, mi ezt nem tudjuk kitölteni. Mi ezt a tizenöt évet így nem tudjuk értékelni. Mert hát van itt kilenc válasz, amibõl hármat kérünk beikszelni, és teljesen tanácstalanul állnak ott, hogy mit is kéne beikszelni. No, ebben mindenkinek magának kell dönteni, ebben nem segítünk. De egy idõsebb hölgy mondta el, illetve panaszolta, hogy õ úgy érzi, hogy minden fontosabb, mint mi, és a saját hazánkban, a saját országunkban nem mi vagyunk a legfontosabbak. Miért csak a választások idején vagyunk fontosak? Ilyeneket kérdeznek az emberek.

Rákay Philip: Bocsánat, ez lezáró kérdés, mert ez nagyon fontos. Ön szerint mi volt az elmúlt tizenöt év legnagyobb vívmánya - ha volt ilyen? - kérdezi egy pécsi hölgy.

Orbán Viktor: Elõször hadd válaszoljak arra a kérdésre, ami arról szólt, hogy meddig kell még megszorítani a nadrágszíjat, mikor érjük el az európai életszínvonalat. Az elõbb említettem, hogy a mostani gazdasági teljesítmény mellett ehhez 57 esztendõ szükséges, de megnyugtatásul vagy biztatásul idézem föl azt, hogy amikor polgári kormánya volt Magyarországnak, akkor ez az idõtáv húsz esztendõ volt. Tehát ha ma úgy fejlõdne a gazdaság, mint ahogy a polgári kormány alatt, akkor az Európai Unió átlagát nem 57, hanem húsz esztendõ alatt érnénk el, és egyébként azzal is elégedetlenek voltunk. Tehát a legönkritikusabb része a gazdaságpolitikánknak éppen az volt az elmúlt négy évben, hogy még magasabb gazdasági növekedést tûztünk ki célul, mint amit meg tudtunk valósítani. Most ami az elmúlt tizenöt évben az eredményeket illeti, én azt hiszem… gondolkodtam ezen a kérdésen én is elég sokat, hogy végül is mire lehetünk büszkék az elmúlt tizenöt évbõl? És szerintem két olyan dolog van, amire maradéktalanul mindannyian büszkék lehetünk. Most nem beszélek sportsikerekrõl, meg kulturális diadalokról, hanem inkább a közélet felé fordulva azt tudom mondani, hogy szerintem büszkék lehetünk arra, hogy megteremtettük a szabad Magyarországot, és mindannyian büszkék lehetünk a millenniumra, mert a millennium volt az, amikor fölélesztettük a negyven éven keresztül elaltatott nemzettudatát Magyarországnak. Erre a két dologra biztosan mindannyian büszkék lehetünk. Ami pedig a csalódást illeti, ott is két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik az mindannyiunk által jól ismert, sokan voltak csalódottak - és még mindig azok -, mert kiderült, hogy a szabadság önmagában nem hozza meg a biztonságot, meg a jólétet. Ha olyan szabadok leszünk, mint az osztrákok, abból nem következik, hogy gyorsan ugyanolyan életszínvonalon fogunk élni, mint õk. Ez nagy csalódása volt mindannyiunknak. Sokkal többet kell tenni ennek érdekében, mint egyszerûen a szabadságtól várni a megoldást. A másik dolog az, amit Júlia maga is említett, én is gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy Magyarországon valahogy a politika számára mindig minden fontosabb, mint a mi személyes életünk. Hol az Európai Unió - csináltam egy listát errõl is -, globalizáció, nemzetközi helyzet, hol az ideológiák, ki liberális, milyen az új szociáldemokrácia, hol a Valutaalap, hol a költségvetés egyensúlya, hol a pártok saját szempontjai, csak valahogy az emberek úgy érzik, hogy róluk, róluk nincsen szó. Õk mikor kerülnek már sorra? Sürgetõ ennek a kérdésnek a megválaszolása, mert azért veszítette el szerintem - és mondjuk ki õszintén, hogy elveszítette - a lelki tartalékait, fölélte a lelki tartalékait a magyar demokrácia, mert az emberek nem bíznak benne, úgy érzik, hogy nem az õ gondjaikkal foglalkozik, minden mást elõrébb sorol. Én azt mondom, hogy nem a demokráciát kell ezért kicserélni egy másik rendszerre, hanem le kell vonni azt a tanulságot, hogy a demokráciát nem lehet tovább úgy mûködtetni, ahogyan az elmúlt tizenöt évben mûködtettük - már hogyha azt szeretnénk, hogy az emberek valóban higgyenek a szabadságnak és az alkotmányosságnak abban a rendszerében, amit demokráciának nevezünk.

Egy kicsit beszéljünk a mi négy évünkrõl is. Mert természetesen mi megpróbáltunk olyan négyéves kormányzati teljesítményt nyújtani, hogy az emberek úgy érezzék, hogy õk vannak a középpontban. Minden tõlük indul ki, és minden értük van. Itt is tudok adni Nektek/Önöknek egy hosszú listát a sikerekrõl: otthonteremtés, diákhitel, minimálbér, nyugdíjemelések, gátépítés, Bereg újjáépítése vagy éppen a Széchenyi-terv. De ugyanakkor ne altassuk el magunkat, és idézzük fel azt is, hogy az emberek nem négyévekben gondolkodnak. Ez csak a mi fejünkben áll össze egy ilyen képpé. Az emberek valójában egy tizenöt éves szakaszt látnak maguk elõtt, amelynek minden éve - az is, amikor nem mi kormányoztunk - az az õ személyes életüknek része. És az egész demokráciáról - függetlenül a mi négyéves kormányzati teljesítményünktõl - állítanak ki egy olyan képet, amirõl az elõbb már beszéltünk. Ezért szerintem nagyon fontos, hogy a politikai vitákban váljék mindig világossá, hogy a vitáknak nem az az értelme, hogy bebizonyítsuk, hogy kinek volt vagy kinek van igaza. Ez a pártok dolga. Rajtuk kívül mást nem is nagyon érdekel. Azokat a gondokat kell elsõ helyre sorolni és megoldásokat javasolni, amelyek valóban érdeklik az embereket, amelyeket valóban a saját gondjaikként jelölnek meg. Éppen ezért nem meggyõzni kell egymást arról, hogy mikor kinek van igaza, hanem meg kell próbálni közösen kijelölni a célokat, és a közös célok mentén aszerint irányítani az ország lépéseit. A Júlia által elõbb említett Nemzeti Konzultáció éppen ezt a célt tûzte ki maga elé, hogy Magyarországnak ismét legyenek közös céljai. Amíg nem lesznek közös céljaink, sem a demokrácia, sem a közélet nem nyeri vissza a hitelét, sem a gazdasági csapdából nem fogunk tudni kilépni.

Kudlik Júlia: Akkor beszéljünk az elmúlt tizenöt év tanulságairól. Mi mindent tanultak, hát elsõsorban Ön vagy a Fidesz/és a Fidesz az elmúlt tizenöt évbõl? Milyen tapasztalatok gyûltek össze?

Rákay Philip: Igen, sokan sokféleképpen, vérmérséklet szerint megfogalmazzák. Itt van például egy vélemény: „Orbán úr, ha nagyon õszintén magába néz, látja-e és ki meri-e mondani a saját hibáit, amelyeket elkövetett politikai karrierje kezdete óta? Vagy esetleg mindent pontosan ugyanígy csinálna?” - kérdezi Vári Béla Budapestrõl. Aztán még egy hasonló vélemény: „Viktor, ha nem hisszük el, hogy a tömegtájékoztatás és az oktatás a két legfontosabb terület, amit azonnal rendbe kellene tenni 2006 után, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Amíg a média következmények nélkül mossa az agyakat, rombolja a lelkeket, aközben a lebutított iskolarendszer is arra hivatott, hogy a gyermekeinkbõl vezethetõ birkákat neveljen.” Ha már ekkora tapsot kapott, megérdemli, hogy a nevét - már ami ide van nekem írva - elmondjam: T. István kérdezi ezt Pécsrõl. És aztán egy rövid vélemény: „Széchenyi- és Klebelsberg-utódokat a Parlamentbe, szemléletváltást a politikusok fejében. Nem visszaélni, hanem élni a Teremtõtõl kapott lehetõséggel.” Ágota írja ezt Budapestrõl.

Orbán Viktor: Nos mielõtt azt a kellemes kérdést érintenénk, hogy kinek mihez volna kedve, mit tegyünk a médiával a választások után, úgy látom - az érdeklõdést figyelve -, hogy rengeteg javaslat gyûlne össze, ha most hirtelen csinálnánk egy közvélemény-kutatást ebben az ügyben; mielõtt errõl beszélnénk, azt javaslom, hogy elõször beszéljünk arról, hogy hogy lesz ez 2006-ban. És itt egy rossz hírem van mindannyiunk számára, illetve nem is tudom, hogy rossz-e. Egy õszinte véleményt szeretnék elmondani. Kedves Barátaim, nem hiszem, hogy külsõ segítségben bízhatnánk. Nem hiszem, hogy abban reménykedhetnénk, hogy azok, akik a gondolatainkat továbbítják, akik bemutatják a mi szándékainkat, azok másképpen viselkednének a következõ egy esztendõben, mint a mögöttünk hagyott tíz-egynéhány évben tették. Ezért ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, hogy mit kell majd tenni 2006 után - bár egyébként az erre vonatkozó javaslatokat várom, legyetek kedvesek, küldjétek el ezeket a javaslatokat -, de ahelyett, hogy ezen gondolkodnánk most, inkább gyûjtsünk erõt, és lássuk be, hogyha a választási kampányban majd egy esztendõ múlva sikert akarunk elérni, akkor ott csak és kizárólag magunkra számíthatunk. Önkéntesekre van szükségünk, tíz- és százezer szám. Mert a velünk szembeni erõket kiegyensúlyozni csak saját erõfeszítéssel tudjuk. Kérek mindenkit, a Nemzeti Konzultációban vegyen részt, és már most jelentkezzen a következõ választási kampány idején végzendõ önkéntes munkára. Ha elegendõ önkéntesünk lesz, aki elvégzi ezt a sok munkát, amellyel ellensúlyozhatjuk a helyzeti hátrányunkat, akkor lesz diadal. Ha nem lesz elegendõ önkéntes, ha nem tudunk elegendõ munkát elvégezni, hogy leküzdjük az induló hátrányt, abban az esetben kétséges a következõ választás kimenetele. Tehát én itt a médiahelyzetbõl is inkább a saját munkánk szükségességét olvasnám ki, ezt tartom tanulságnak.

Na most ami a Fidesz tizenöt éves útját illeti, gondoltam, hogy ma kellene errõl is mondani néhány szót, és össze is gyûjtöttem néhány gondolatot, hogy mit is tanultunk meg mi közösen az elmúlt tizenöt év alatt. Bátran beszélhetünk az elmúlt tizenöt, sõt, tizenhét esztendõrõl, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség alapítói, sõt, tagjainak többsége elejétõl fogva ott volt a magyar demokrácia megszületéséért folytatott küzdelmeknél, és végigcsináltuk közösen az elmúlt tizenöt évet. Nos, az elsõ tapasztalat, amit szeretnék összegzésképpen megvonni, az az, hogy szép dolog a fiatalos lendület, de a tapasztalat sem árt. Ezért bölcs döntésnek tartom, hogy a Szövetség föloldotta, még réges-régen a Fidesz föloldotta a korhatárt, majd a Szövetséggé alakulással megpróbált bevonni olyan embereket is, akik rendelkeznek nálunk mélyebb és szélesebb tapasztalattal. A második dolog, amit megtanultunk az elmúlt tizenöt évben, az az, hogy pontosan ismerni kell a gyengeségeinket és az erõsségeinket. Kellõ önismeret nélkül ebben a harcban nem lehet boldogulni. A harmadik dolog, amit megtanultunk, hogy idõrõl idõre szembe kell nézni azzal a teljesítménnyel, amit meghatározott idõszakokban nyújtottunk. Ha ez elmarad, nem tudjuk jól kijelölni a következõ idõszak irányait. Megtanultunk azt is - én ezt tartom talán a legfontosabb tanulságnak, mert ez nemcsak politikai, hanem talán személyes és emberi is -, hogy a legnagyobb hiba ebben a szakmában, amit el lehet követni, az az, hogyha az ideológiák és az elvek vakká tesznek bennünket az emberek sorsa iránt. Ha csak az elvek, meg az ideológiák hadakoznak egymással, abból nagyon könnyen egy könyörtelen, hideg és embertelen világ kerekedhet ki. Az ideológiák és az elvek nem tehetik vakká a szívünket. Ez a legfontosabb tanulsága szerintem a mögöttünk hagyott tizenöt esztendõnek. Talán az is tanulsága, kedves Barátaim, ugyanakkor a kudarcokból levonható tanulsága, hogy mindennek megvan a maga értelme, még a rossz dolgoknak is. Minden rosszban valóban van valami jó, és minden kudarcban ott van maga a biztatás is. Gondoljatok a választások elvesztésére. Lennénk-e ma akárcsak megközelítõleg is olyan erõsek, szervezettek, mint amilyenek most vagyunk, ha nem vesztettük volna el a választásokat? Aztán, kedves Barátaim, a közös tapasztalatokon belül vannak vezetõi tapasztalatok is szerintem, amiket az elmúlt tizenöt évben összegyûjtöttek. Ez is a mi közös tanulságunk, közös kincsesládánk. Az elsõ dolog, amit talán személyes tapasztalatból is mondhatok, az az, hogy a jó vezetõnek nem meggyõzõnek kell lennie, hanem megértõnek. A jó vezetõ nem meggyõzni akarja az embereket arról, hogy mi a helyes, hanem megérteni, hogy mit gondolnak. A jó vezetõ pontosan tudja, hogy az igazi erõ nem a meggyõzésben, hanem a megértésben van. Ehhez pedig türelem és alázat kell. És az egész jobboldal számára talán itt jön a legfontosabb tapasztalat, hogy nemcsak a nagy nemzeti, nemzetegyesítõ célokat kell türelemmel és alázattal szolgálni, hanem az egyes emberhez is türelemmel és megértéssel kell fordulni. Nem csak a nemzethez, az emberhez is alázattal kell állni. Ez a legfontosabb tanulság az elmúlt tizenöt évbõl. És nemcsak azért, mert ez így keresztényi, és nemcsak azért, mert így emberséges, hanem azért is, mert így ésszerû. Azt is megtanulhattuk az elmúlt tizenöt évben, hogy az a jó, ha az emberekkel együtt dönthetünk. Fontosabb, hogy együtt döntsünk velük, fontosabb, hogy bevonva érezzék magukat a döntésekbe, mint az, hogy a tudomány aznapi állása szerint legjobb szakmai döntés szülessen. Ugyanis az eredmények nem a jó döntésekbõl születnek meg. Az eredmények a jó döntéseket követõ emberi munkából következnek. Ahhoz meg az kell, hogy az emberek magukénak érezzék a döntést, és részt vehessenek a meghozatalában. Ezt tartom talán a legfontosabb közös tapasztalatunknak. Az értékeket nem a politikai döntések hozzák létre, hanem a döntéseket követõ emberi munka.

Rákay Philip: Mielõtt továbblendülnénk, személyes konzekvenciákat, személyes tanulságokat kérdeztek itt többen. Mit csinálna másként?

Orbán Viktor: Megnyernénk a következõ választást.

Rákay Philip: Köszönjük szépen.

Orbán Viktor: Nem azért jöttünk össze, hogy vereségekrõl beszélgessünk természetesen, hanem azért, hogy a következõ diadalról váltsunk néhány szót, meg az odavezetõ utat találjuk meg. De talán alkalmas ez a pillanat arra, hogy az elõzõ választásról is mondjunk azért néhány szót. Még egyszer mondom, ha az ember sohasem hibázik, akkor nem veszít. Ezért minden vereségben keresni kell a hibákat, amiket elkövettünk. Számos hibát követtünk el - egyébként nemcsak a választási kampányban, hanem a megelõzõ kormányzásban is. Nem kormányoztunk tökéletesen, sõt. Kétségkívül ezeket a hibákat mind ismernünk kell, és a következõ alkalommal jobban fel kell készülni. Ebbõl nem következik egyébként, hogy akik utánunk jöttek, azok jobban tennék a dolgukat, mint ahogy mi tettük abban a négy esztendõben. De egy dolog biztos, hogy a saját magunk mércéje nem a mostani kormány teljesítménye kell hogy legyen, hanem az, ami a mienk volt - kijavítva, és annak megemelt színvonala. Ide kell helyeznünk a mércét.

Kudlik Júlia: Na most mit kell tenni ennek érdekében, és mi elõtt állunk? Milyen lesz ez a következõ… tíz hónap van a választásokig, akárhogy is nézzük. Most akkor mit kell tenni? És igazán nem akarok udvariatlan lenni és sürgetni, de huszonöt perc múlva bezárják, Elnök Úr, a kapukat, és akkor itt megválthatjuk a világot holnap reggelig. De most errõl az egy évrõl…

Orbán Viktor: Márpedig, Júlia kérem, három dolgot, ha bezárják a kaput, akkor is el akarok mondani. Bocsánat, azon szeretnék túljutni. Akkor kezdjük ezzel a kivezetõ úttal. De van itt valami, amit a legfontosabbnak gondolok, ami nélkül nem javaslom, hogy hazamenjünk. Ne menjünk el anélkül, hogy ne beszéltünk volna a magyar polgári oldal új küldetésérõl. Ez a legfontosabb szerintem, amit a mai kongresszus végén közösen tapasztalatként összegeznünk kellene. A kivezetõ útról akkor legyen elég annyit mondanom, ha megengedik, hogy van ma egy gyakorlat Magyarországon, amivel mindenképpen szakítani kell, ha ki akarunk jutni a mostani helyzetbõl. Föl kell hagyni azzal a gyakorlattal, hogy állandóan az emberek tehetnek arról, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. Olvasom a kormánynyilatkozatokat, a miniszterelnöki beszédeket, és csak és kizárólag mindig az emberek tehetnek arról, hogy rosszul mennek a dolgok. Nem fizetnek rendesen adót. Nem elég fehérek - mert hogy a szürke gazdaságban vannak. Nem beszélnek nyelveket. Az emberek nem elég nyitottak a változásra. Nem hajlandók elköltözni oda, ahol egyébként munkalehetõség van. Túl sokat fogyasztanak. És sorolhatnám. Állandóan bennünk van a baj. Holott ha valaki körülnéz a magyar gazdaságban, éppen fordítva áll a helyzet. Éppen azt lehet látni, hogy a gazdaságnak az a része, amit a kormány nem befolyásol, amit a piac maga szabályoz, ahol például az árakat a kormány nem befolyásolja, ott jól mennek a dolgok. Ott még az árak is elviselhetõek. És ott, ahol a kormánynak van döntési joga, ott, ahol õ határozza meg az árak mértékét - gáz, villany, közlekedés, hogy csak néhányat említsek, gyógyszerek -, ott mindenhol baj van. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy a baj nem az emberekben van, hanem a kontár országvezetésben, kedves Barátaim! Nem a gazdaság szürke Magyarországon, kedves Barátaim, Magyarországon ma nem a gazdaság szürke, hanem az állam. Nem a gazdaságot kell elõször kifehéríteni, hanem az államot, kedves Barátaim! Hol van az a rengeteg pénz, amit hitel formájában fölvettünk? Ha erre a kérdésre tudjuk a választ, akkor beszéljünk a gazdaság többi részérõl! Nos, summa summárum, a kivezetõ út egy okosabban, bölcsebben, az emberekkel közösen meghozott döntésekre épülõ országvezetésben található. Ebbe az irányba kell haladnunk a következõ idõszakban. Rövidebben nem megy.

Rákay Philip: Ha egy kormánykoalíció nem képes egy köztársasági elnök személyében sem megegyezni, hogyan képes egyáltalán komoly kormányzati döntéseket hozni, és az államapparátust, ráadásul egy ilyen helyzetben lévõ országot elvezetni? Szerintem sehogy. Elnök Úr, mit gondol, melyek a legégetõbb feladatok, amelyekhez hozzá kellene fogni az elkövetkezendõ idõszakban? Mi a stratégiája? Szerintem megoldandó problémákban gondolkozzanak elõször, higgye el, az meghozza majd a gyõzelmet is. Aláírás: egy másik Viktor. És aztán még egy kérdés: Miniszterelnök Úr! Hogyan készülnek fel az MSZP választások elõtti pénzosztogatására, és a többi ócska trükkre?

Kudlik Júlia: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lát-e reményt arra, hogyha Önök gyõznek, újból valódi lendületbe jöhet az ország? És itt van egy személyes kérdés is: Hogyan tudja nyugodtan tûrni a folyamatos és igazságtalan sértegetést olyan emberektõl, akik még semmit sem tettek ezért az országért? Üdvözlettel: Lechner Pál

Orbán Viktor: Ha szabad kérnem, a személyes ügyeket hagyjuk a végére, mert majd látni fogjátok/látni fogják, hogy azok nemcsak az én személyes dolgaim, mert a támadások mindannyiunkat érni fognak. Érdemes talán úgy hazamennünk, hogy errõl is váltunk néhány szót. Azonban ami a kiutat illeti, a Philip által föltett kérdéseket. Elõször is azt tudom mondani, hogy Magyarországnak ma egy radikális adócsökkentésre van szüksége. Nem egyszerû, nem is megy egyik napról a másikra, alaposan föl kell rá készülni, de radikális adócsökkentés nélkül nem lehet a gazdaságot ismét növekedési pályára állítani. Ezért azt gondolom, sõt, azt kezdeményezem, hogy a Nemzeti Konzultáció után jöjjön létre egy gazdasági konzultáció is, ahol a gazdasági élet szereplõi kidolgozzák a mi számunkra, a leendõ kormányzat számára azokat a lépéseket, amelyeket egy radikális adócsökkentés sikere érdekében meg kell majd tenni. A második dolog, amirõl gondolkodnunk kell a jövõt illetõen, az az, hogy Európában ma nemcsak a vállalatok versenyeznek egymással, ma nemcsak a gazdák versenyeznek egymással, ma nemcsak a bankok, meg a szolgáltatások; a versenynek egy fontos eleme, hogy az államok is versenyeznek. Egy gazdaság teljesítõképességéhez ma már nemcsak az tartozik hozzá, hogy ügyesen vezetik-e azt a vállalatot, hanem az is, hogy az adott országban jó-e az országvezetés? Van-e bürokrácia vagy az korlátozott? Van-e korrupció vagy nincsen? A szolgáltatások könnyen elérhetõk vagy nem? Az állam akadályt jelent a gazdasági élet számára vagy inkább gyorsító segítséget jelent? Magyarország ma az állami szolgáltatások terén versenyképtelen. Ezért a radikális adócsökkentés mellett egy versenyképes, a magyar gazdaságot európai méretekben, a versenyképesség szempontjából segítõ új államigazgatást, államstruktúrát is föl kell majd építeni, de ezt majd a választási kampány megindításáról szóló kongresszuson javaslom, hogy vegyük számba.

Kudlik Júlia: Itt van még egy jó tanács, Elnök Úr, felolvasom. Szóljon az ifjúsághoz az ifjúság nyelvén úgy, hogy abból megértsék, hogy a politika nem a kiváltságosok játéka, hanem az õ sorsuk, a jövõjük kulcsa.

Rákay Philip: Erre rímel ez a mondat is, amely Budapesten a Deák téren felállított standhoz érkezett. Én még kicsi vagyok, nem politizálok, de szeretem a narancsot. Hajrá Fidesz! Kinga

Orbán Viktor: No, akkor talán ez az a pont, ahol egy kicsit a polgári oldal küldetésérõl mondhatok néhány szót, mert a fiatalok ugyan fontosnak gondolják, ha a politika felé fordulnak, hogy lesz-e állásuk, tudnak-e iskolába járni vagy tudnak-e otthont teremteni a maguk számára, de a fiatalok azért mégis többet várnak az élettõl. Magasabb, nagyobb célok lelkesítik õket, tehát a csak a hasat megcélzó politika az õ számukra sohasem lesz népszerû, bár elvárják egyébként az emelkedett politikától is, hogy segítse õket a megélhetési gondjaik megoldásában. Tehát ez az a pont, ahol a fiatalokhoz fordulva beszéljünk nyugodtan a küldetésrõl. A magyar közéletben azt a szót kimondani, hogy valakinek küldetése van, veszélyes. Ebbõl is látszik, hogy még nem vagyunk igazán európai ország. Angliában, Franciaországban ez nem volna veszélyes. Az, hogy egy politikai szervezetnek, egy közösségnek küldetése van, az a legtermészetesebb dolog. Többet tûz ki célul, mint a saját érdekei szolgálatát. Valami magasabbrendût, valamit, ami önmagánál is fontosabb. Valami olyasmit, ami alá rendelheti saját magát. No, ezt nevezzük küldetésnek. És nekünk, a magyarországi polgári oldalnak mindig is volt küldetése. Most nem megyek nagyon messzire vissza az idõben, menjünk csak vissza 1956-ig. 1956-tól máig szerintem három küldetése volt a polgári oldalnak. 1956-ban a forradalom leverése után, amikor szerintem megújult, 1956-ban megújult a magyar polgári gondolat és a magyar polgári közösség, az volt a küldetése a polgári oldalnak, hogy mindent, amit lehet a forradalom emlékébõl és a polgári hagyományból, átmentés céljából, fölrakjon egy nagy hajóra. Mindent. A forradalom emléklét, a nemzeti összetartozást, a határon túli magyarokat, a keresztény értékeket, a magyar kultúrát - Tamási Árontól Máraiig -, a népi táncot, mindent, amit csak lehetett, az ellenséges idõszakban fölrakni egy hajóra, amikor itt az özönvíz, valahogy kimenni vele a nyílt vízre, és hajózni, hajózni, hogy hátha egyszer ki lehet kötni, és majd partra lehet szállni. Ez volt a küldetése a polgári oldalnak 1956 után. Ezt el is végezte, kedves Barátaim, ezt el is végezte, és amikor véget ért az özönvíz, akkor a második küldetését is sikeresen teljesítette, mert partra szállt. Partra szállt. Nem szenvedett hajótörést. A rendszerváltás békés volt, a rendszerváltásban hirtelen föloldozást kaptak a tilalom alól a korábbi értékek, sõt, azt kell mondanom, hogy a polgári oldal partraszállása nagyvonalú volt. Talán még a kelleténél is nagyvonalúbb, kedves Barátaim! Tehát végül is sikeres volt. A harmadik küldetésünk pedig ez után kezdõdött, amirõl azt gondoltuk, hogy a legkönnyebb lesz. De kiderült, hogy ez a legnehezebb. Berendezni Magyarországot azoknak az értékeknek a jegyében, amiket nagy nehezen átmentettünk, és amit sikeresen partra is tettünk. Kiderült, hogy ezeket az értékeket megvalósító Magyarországot építeni, fölépíteni, egy megtépázott, egy elcsigázott és eladósodottságtól szenvedõ országban sokkal nehezebb, mint azt bárki gondolta volna. De 2002 végére szerintem a polgári oldal ezt a küldetését teljesítette. Abban az értelemben, hogy kiteljesítettük a szabadságot és a demokráciát. A polgári Magyarország létrejött, és választható lehetõséggé vált. 2002-ben lehetett szavazni a polgári Magyarországra. Nincs szabadság és nincs demokrácia, ha nincsenek választható alternatívák. Márpedig a polgári oldal - sikeresen teljesítvén a küldetését - a polgári Magyarország jövõképét mind a mai napig mindig föl tudja ajánlani a választópolgárok számára, ezzel járulva hozzá a demokráciához. De szerintem ez a szakasz lezárult, és most a polgári oldalnak egy új küldetése van, és a fiataloknak szerintem valahogyan ezt kellene elmondanunk. Én teszek erre egy kísérletet. Szerintem a polgári oldal új küldetése úgy fogalmazható meg, hogy a munkanélküliség, az eladósodás, a szegénység és a bizonytalanság helyett a polgári oldalnak kell megteremtenie a magyar emberhez méltó életet. Ez a polgári oldal új küldetése, a magyar emberhez méltó életet Magyarországon, és aztán a Kárpát-medence minden magyar lakta területén, kedves Barátaim! No most ehhez a magyar emberhez méltó élet megteremtéséhez pedig, kedves Barátaim, a munkabarát gazdaság megteremtésén keresztül juthatunk el. Ha képesek leszünk 2006 után fölépíteni egy olyan gazdasági rendszert, amely nem a spekulációra, hanem a munkára épül, akkor eljuthatunk a magyar emberhez méltó életig. A munkát a spekulációtól az különbözteti meg, hogy munkának azt nevezzük, amikor az ember úgy keres pénzt, hogy azzal másnak is hasznára van. Erre kell épülnie a magyar gazdaságnak, és akkor eljutunk ehhez a célhoz. Ha eljutunk ide, akkor Magyarország egy olyan ország lesz, ahol valóban magyar emberhez méltó életet élünk, és ahol a nyugdíj nem segély lesz, a munka nem alamizsna, a tanulás nem kiváltság, az egészség nem üzlet, és nem döntenek rólunk megkérdezésünk nélkül. Ide kell eljutnunk, és Magyarországot ide a polgári oldal tudja elvinni, kedves Barátaim!

Van azonban mindennek egy elsõ számú elõföltétele, és ebben nagyon rosszul állunk. Franciaországban természetes, hogy ott a legfontosabbak a franciák. Angliában az angolok a legfontosabbak, Németországban meg a németek. Magyarországon ma nem a magyar emberek a legfontosabbak. Kedves Barátaim, egész addig, amíg nem látjuk be - legyen szó állami ügyintézésrõl, magyar kis- és középvállalkozásokról, nemzeti kultúráról, hagyományokról, értékekrõl -, ha nem látjuk be, hogy nekünk csak egyetlen olyan hely adatott a világban, ahol mi lehetünk a legfontosabbak és nem e szerint építjük az országot, akkor nem lehetünk sikeresek. Lehetünk máshol jómódúak, megvásárolhatják a munkaerõnket, meg a tudásunkat, talán jobban is élhetünk, mintha itthon lehetnénk, de akárhol vagyunk is sikeresek, a magyar államhatárokon kívül sohasem leszünk mi a legfontosabbak. Ott mindig valaki más lesz a fontos. Egy hely van, ahol mi vagyunk a legfontosabbak, és ez Magyarország. És mi vagyunk a legfontosabbak, kedves Barátaim! Nos, mindez pedig azt jelenti, hogy a mai helyzeten változtatunk pedig úgy kell, hogy kapukat nyitunk, kedves Barátaim! Csapdából kijutni úgy lehet, ha az ember kiutat talál. Kapukat nyit. Elsõsorban egymás felé kell kapukat nyitnunk, megkérdezni, meghallgatni, megérteni és összefogni. Ez a módszer, amellyel sikerre juthatunk, kedves Barátaim! Ennyit a fiataloknak ha szabad üzenni.

Kudlik Júlia: Köszönjük szépen.

Rákay Philip: Egy mondat még a végére, persze lehet ez több bõvített mondat is, még van nagyjából tíz percünk. Magdolna Pécsrõl így ír: „A köztársaságielnök-választás óta újra elhiszem, hogy nyerhetünk. Köszönöm a hitet.”

Orbán Viktor: Engedjék meg, hogy akkor befejezésképpen elõször is ezt a gratulációt Áder Jánosnak továbbítsam. János, köszönjük szépen. És akkor valóban végezetül hadd válaszoljak arra a kérdésre, amit az elõbb ide a végére tereltem át. Egy év, amely elõttünk áll. Kedves Barátaim! Ez az év nehéz év lesz. Nehéz év lesz. Küzdelmes lesz, durva támadásokkal lesz tele. Ennek a lényege úgy fogalmazható meg, hogy mi leszünk a hibásak mindenért. Azért is mi leszünk a hibásak, mert õk nem tudnak kormányozni. Ez az év vár ránk, kedves Barátaim! Mindannyian láthatjuk, hogy a kormány megijedt, és az ijedtség rossz tanácsadó. Megijedt, mert most már õk is tudják, csak tíz hónap van hátra, és nem tudják teljesíteni azt, amit vállaltak. Megijedtek, mert tudják, hogy eljön az idõ, amikor el kell számolni, hogy mit tettek és mit nem tettek meg az elmúlt évek alatt. Tudják, és megijedtek attól, hogy mi sokan vagyunk, összetartunk és elszántak vagyunk. Megijedtek attól, hogy most már az országban egyre többen tudják, hogy mi meg tudjuk csinálni azt, amire õk nem voltak képesek, kedves Barátaim! De kedves Barátaim, az ijedtség az rossz tanácsadó. Azt tanácsoljuk a kormánynak, hogy ne ijedjen meg. Ne féljen, tegye a dolgát, és támaszkodjon ránk. Tíz hónap van hátra, kedves Barátaim, nem ijedtségre van szükség, hanem összefogásra. Komoly bajban van a magyar gazdaság, komoly bajban van az emberek életszínvonala. Nehéz döntéseket kell meghozni. Azt tanácsoljuk a kormánynak, a velünk való harc helyett próbáljon ránk támaszkodni. Fogjon velünk össze. Nem vagyunk hajlandóak minden kérdésben segítséget nyújtani, nem vagyunk hajlandóak megváltoztatni a véleményünket az eddigi munkájukról, de minden egyes ügyben, ahol van értelme az összefogásnak, mert szolgálja a döntés az emberek érdekét, igenis számítsanak ránk. Készen állunk az együttmûködésre.

Nos, azt tapasztaltam itt az elmúlt egy-másfél órában, hogy úgy látszik, egyre emelkedõben van a gyõzelmi hangulatunk. Ez helyes, van is rá okunk, hiszen szép sikereket arattunk az elmúlt három évben. De kedves Barátaim, a múltból nem lehet megélni. Készülni kell a következõ megmérettetésre, és azt tanácsolom mindannyiunknak, mindannyiuknak, mindannyiótoknak, hogy sohasem szabad elhinned, hogy te vagy a gyõztes - egész addig, amíg nem gyõztél. De a végén, kedves Barátaim - és ezzel szeretn