Jöttek, vádoltak ÉS vesztettek
Kormányprogram: A8, A6. Jöttek, vádoltak ÉS vesztettek. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szakmai fórumot tart gyermekgyógyászoknak. Csintalan Sándor vasárnap ezekkel a témákkal várta nézõit.
A témákhoz: a hét híre az ÉS-per. És azt javaslom mindannyiunknak, hogy ne vegyük komolyan ezt a propaganda-hadjáratot, ami itten elindult ebben az ügyben, viszont vegyük komolyan, hogy annak óriási jelentõsége van, hogy a független magyar bíróság kimondta, hogy itt nem volt taggyûlés. Szeretném én azt látni egy cégbíróság elõtt vagy bármilyen vitás polgári perben, ahol egy taggyûléssel kapcsolatban vannak kifogások, hogy mondjuk egy taggyûlést formai okokból ne pontosan kellene megtartani. A taggyûlés az egy hivatalos fórum. Aki egy picikét cégügyekben járatos, az pontosan tudja, hogy egy baráti csevegéssel nem lehet kiváltani. És igenis az ügy szempontjából is óriási jelentõsége van annak, hogy ezek a beszélgetések – ha voltak egyáltalán – ezek taggyûlésen zajlottak-e. Mert úgy egyébként a hétvégén azon gondolkodtam, hogy például hogy zajolhat le egy ebéd a Gyurcsány családnál. Ugye hát a család egy igen fontos terep az õ számukra, és elgondolkodom, hogy kedves Piroska mamával ott együtt ülnek, és azt mondja a kedves anyós, hogy drága Ferkó, hát a Budapest Airport ügyeirõl nem lehet beszélni, és nem lehet beszélni semmi más ügyrõl sem a családi ebéd mellett, ami egyébként a Gyurcsány család cégügyeit érinti. Hiszen az tény – és itt most nem gúnyolódni akarok és minden minõsítés nélkül mondom –, hogy Gyurcsány Ferencnek is vannak jelen pillanatban is cégei, amelyekkel a formális együttmûködést ugyan abbahagyta, de nagyon kíváncsi lennék arra – és azt hiszem, hogy nem járok messze az igazságtól, hogyha azt állítom –, hogy ezeknek a cégügyeikrõl azért valahol, valamiféle beszélgetések zajlanak: a kedves anyóssal, a nagybácsikkal, a rokonokkal, a feleséggel, barátokkal, bárkivel mással. Azt hiszem, hogy ez a dolog világít rá leginkább… Vagy gondoljunk egyébként akár a Kókára is. Õ is üzletember, ekként miniszter, és ez rendjén van, nem is kell ezt bírálni, nagyon jól lehetne ettõl még ezt a kormányt vezetni. Nem ez a nagy baja ennek a kormánynak, hogy vannak vállalkozó tagjai is. Nyilvánvalóan azok az emberek magánéletüket illetõen hallgatási fogadalmat nem kötnek, nem tesznek a szájukra lakatot, és a hét és a nap minden órájában akár beszélhetnek magánéletük keretein belül cégügyekrõl és más fontos gazdasági ügyekrõl. Ez mutatja egyébként azt a mérhetetlen cinizmust, amivel támadják Orbán Viktort ebben a mostani lejárató kampányban, hogy egy abszolút természetes beszélgetésbe kukkoltak bele, és egy ilyen abszolút természetesen folyó családi, baráti beszélgetést próbálnak kriminalizálni. Ha ez így van egyébként, akkor azt gondolom, hogy a jelenleg regnáló kormány túlnyomó többségét is el kellene tiltani a politikától. A többi két kérdésben most nem nagyon mélyednék el, ezt rábízom a telefonálókra és a nézõkre, úgyhogy sok szeretettel köszöntöm az elsõ telefonálót. Jó estét, üdvözlöm.
Jó estét kívánok, Csintalan úr, Budapestrõl zavarom. Két héttel ezelõtt volt egy félmondat, amiben arról volt szó, hogy fog beszélni az MSZP-nek a nemzetpolitikával kapcsolatos állásfoglalásáról, és szóval általában azt, hogy mit jelent az MSZP számára ez. Ezt azért említem meg Önnek, mert ugyanakkor a Duna Televízióban volt a Századunkban egy beszélgetés, amelyikben Rákosi Andropovval az 1953-as években felvetette az elcsatolt területeknek a problémáját. Na most én azt szeretném Öntõl megkérni, ha lehet, mondja meg legyen szíves ebben a beszélgetésben vagy abban a mûsorban, ami ez után fog következni, hogy hogy juthatott el az MSZP 1953-tól egészen mostanig, erre az álláspontjára, amit most képvisel. Ez egy kérés lenne. Ennyi az egész.
Köszönöm szépen, viszonthallásra!
Én köszönöm, és sok sikert a mûsorához.
Köszönöm. Hallgassuk meg a másik telefonálót is.
Halló, én vagyok?
Igen, Ön az. Kiss Tamás, ha jól látom.
Tiszteletem, jó estét. Pénteken fölfigyeltem a Csermely Péter–Bayer Zsolt Péntek 8-as mûsorában egy eszmecserére, amit föltettek az Orbán izraeli látogatása kapcsán a külügyi szakértõnek. Csermely Péter is beszólt, hogy hogy van ez, inkább innen már az idézõjel, az én véleményem menne. Rasszista, apartheid politikát folytató országba lebratyizni, a Likudot a Fidesz természetes ideológiai partnerének minõsítve verzióban összebarátkozni. Aztán a pár héttel ezelõtti, az Ön Izrael és Washington–New York-tengellyel kapcsolatban mondta – ha idézhetem az Ön gondolatát –, ó, hát az nem is létezhet. Olyan nincs. Ennél én határozottabb voltam. Köszönöm szépen a kedves érdeklõdését.
Pillanat, még egy mondat.
Mondhatja, igen.
Még egy mondat. Ha csak néhány nevet ebbe a tengelybe, az úgynevezett amerikai–zsidó lobbi kapcsán: Madlene Albright, Tom Lantos, Kochen, Liebermann, Wolfovitz Pearl.
Köszönjük szépen a kedves hívását. Köszönjük szépen. Én szívesen folytatnám Önnel ezt a beszélgetést, lehet, hogy erre is kell egy külön mûsort szánni, de azt hiszem, hogy nem a hangerõvel kell ezt alátámasztani. Kezdem a második problémakörrel. Ez is megér külön egy történetet, bár mostanában kaptam egy SMS-t és egy nagyon kedves e-mailt is arról, hogy ne mondjam azt, hogy ez megér egy misét, mert esetleg érzékenységeket sért. Valóban, ez nem egy misét, egy beszélgetést, meg esetleg egy alaposabb tájékozódást megér. Most anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, én nem gondolom, hogy Izrael rasszista és apartheid ország lenne, egyáltalán nem gondolom ezt. Én tapasztalatokból is értesült vagyok ezekben az ügyekben. Érdemes esetleg elmenni abba az országba, körülnézni, hogy mit csinálnak a kisebbségekkel, hogy élnek Izraelben az arabok, hogy élnek a vándorló beduinok, ez az egyik dolog; másrészt én komolyan egyetértek azokkal, akik úgy gondolják, hogy helyénvaló és idõszerû volt Orbán Viktor izraeli látogatása; harmadrészt pedig csak tájékoztatásul mondom a kedves telefonálónak is, hogy a Likud egy ilyen jobbközép, konzervatív párt, amelyik hasonló politikai értékeket vall, mint amit Európában a jobbközép pártok vallanak, politikai gyakorlatát és demokratikus gyakorlatát illetõen is sok a hasonlóság. Úgy különben a világ különbözõ vezetõ menedzsmentjeiben sokféle származású ember van, gondolom, hogyha erre szán idõt és fáradtságot Kiss úr, akkor észre fogja venni, hogy vannak lengyelek, oroszok, magyarok, angolok és természetesen zsidók is. Az elsõ kérdésre visszatérve, hogy hogyan alakult a szocialista párt és a nemzet viszonya az elmúlt tizenhat évben, illetve szûkebben értve a dolgot, hogyan alakult még az állampárti idõszakban, amikor jellemzõen kommunista párt volt, hát ez tényleg meghaladja ennek a mûsornak a kereteit, és elnézést kérek, hogy ebbe úgy különösebben bele nem mászok, de egy dolog biztos, hogy jelen állás szerint arra való tekintettel, hogy Gyurcsány Ferenc erõsen liberális irányba, sõt neoliberális irányba viszi el a kormányzati politikát, ebbõl adódóan nyilvánvalóan jó néhányan, többen, ha úgy tetszik, több érdekcsoport, érték alapon szervezõdõ platform a szocialista párton belül, amelyik inkább a nemzeti szempontokat szeretné elõtérbe hozni, illetõleg ezt is egy fontos szempontnak tartja, és nem gondolják azt, hogy a nemzeti alapú szervezõdés az valami történelmietlen és már meghaladott dolog lenne, ezek nyilván vitába keverednek és bonyolódnak ezzel a Gyurcsány-féle kurzussal. Köszöntöm a következõ telefonálónkat. Csókolom!
Jó estét kívánok, kedves Csintalan úr! Én nem ehhez a témához szeretnék szólni, de nincs olyan fórum, ahova tudnék fordulni. Nyugdíjas téma.
Hát akkor tessék mondani.
Most állítólag múltkor volt arról szó, hogy akik 1991-tõl mentek nyugdíjba, azoknak rendezni fogják a nyugdíját, nyugdíjukat. Na most én azt szeretném mondani: 38 évet ledolgoztam, most magamról beszélek például, de nagyon sok nyugdíjas nevében beszélek, és le lettem százalékolva, 7500 forinttal mentem el nyugdíjba. Most 55.000 a nyugdíjam, ebbõl 15.000 forint a gyógyszerem.
Jézus Mária. Ebbõl elég nehéz megélni…
Most gondolja el, hogy 30.000 forinton felül van…
Egyedül tetszik lenni?
Egyedül élek sajnos, igen, egyedül élek, igen, meghalt a férjem. Nem én vagyok az egyedüli.
Család?
Hát van egy lányom, de hát õ messze lakik, úgyhogy teljesen egyedül vagyok. Most a lényeg az, a másik, amit szeretnék megkérdezni, hogy egyszerûen nincs, nem tudom, hova tûnt a nyugdíjasok olyan képviselõje, akik máskor hozzá szoktak szólni a nyugdíjasoknak vagy hogy rendeznének például egy héten egyszer a nyugdíjasoknak valami fórumot. Régen volt a Duna Televízióban ilyen mûsor, hogy az ember egy kicsit… Mert olyan, mint hogyha mi nem léteznénk. Kétmillióan vagyunk, de annyi, mintha nem lennénk. Hát mi építettük föl az országot.
Így van. Nagyon szépen köszönöm a telefonját.
Úgyhogy ha lehetne valamit ebben tenni vagy valamit tudna továbbítani, nagyon megköszönném.
Fogok, ígérem, mert épp azt akartam mondani, amíg a vonalban van, nehogy azt higgye, hogy azért mondom, hogy le akarnám rázni.
Tudom, sokan vannak.
Most a hét végén, de a hét elején is nagyon sok sorstársával találkoztam ilyen-olyan fórumokon, és mindenki azt hiányolja, hogy nincs beszélgetési, érdekvédelmi lehetõségük, és hogy egyedül érzik magukat és magányosnak ebben az ügyben, és magukra hagyottnak érzik magukat.
Teljesen.
Én köszönöm ezt a telefont…
Én is köszönöm, viszonthallásra!
Köszönöm, viszonthallásra! Egyrészt van egy szomorú hírem, most a legnagyobb jóindulattal és mindenféle ilyen politikai kifogás keresése nélkül sem tudok túlzott vigasztaló szavakat mondani Önnek, mert az elmúlt hetekben kibontakozni látszik itt a száz lépés programja, amely egy dologban világos: a miniszterelnök ámokfutásának egyik nagyon fontos eleme: szaladni szalad föltett kézzel, fölhúzott karral, csak nem tudjuk az irányukat, ami ebbõl a szempontból azért érdekes, mert a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban is sokféle variáció hangzik el. De amit elmond az egyik reggel, azt leomlasztja másnap reggelre valami másik, és ami reggelre fölépül, az estére megint leomlik. Arra nem képesek jelen pillanatban, hogy egy kommunikációs koordinációt végrehajtsanak, és legalább egy követ fújnának vagy egyfélét mondanának reggel, délben, este. Az áfával ugyanez van, az adórendszerrel is, most éppen a miniszterelnök hétfõn fog boldogítani legeslegújabb ötleteivel, miután a rövid távú ötletei nem jöttek be, nincs egyezség, most legújabban azzal tüntet ki minket, hogy a következõ öt évre szeretné eldönteni – a választások elõtt nyolc-tíz hónappal! –, hogy milyen legyen az adórendszer. Ez persze tipikus kampányfogás, megint végrehajthatatlan, természetesen ellenõrizni nem lehet az ígéretek tartalmát, hiszen mindjárt jön a szünet a Parlamentben, utána jön az õsz, költségvetési viták, tehát az ígérgetések a kampány világa felé ment el maga a kormány. Amit én más oldalról értek, mert egy kormánynak is kell kampányolni vagy egy kormányzó pártnak is kell kampányolni, csak könyörgöm, szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a kampányon kívül és azon kívül – bocsánat, egy szubjektív megjegyzés – könyörgöm, drága Ferkó, hagyd már békén a gyermekorvosokat, az Isten áldjon meg téged, elvannak õk magukban, vannak szakmai fórumok, el kell végezni az egyetemet, szakvizsgát kell tenni, nem kell a gyermekorvosoknak szakmai fórumot tartani, azt hiszem, hogy nem rád várnak, és egyébként a szabadidejüket meg hadd töltsék már pihenéssel. Olyan kínos lehetne azt mondani egy gyermekorvosnak a regnáló miniszterelnök felé, hogy hagyd már abba, úgysem értesz hozzá. Na de hát mihez ért ez a drága gyermek… Mindenesetre köszöntöm a következõ telefonálót. Jó estét!
Halló, jó estét kívánok, végre kérdezhetek már, mert amióta nézem a mûsorát, soha nem jutottam be.
Drága szívem, elnézést, csak sokan állnak sorba.
Lagoni Józsefné vagyok Szegedrõl, ugyan elmondom a nevemet, mert meg is kérdezték az elõbb, hát miért ne mondanám el?!
Hát megkérdezik…
De amit kérdezek, meg mondok, az az ország borzasztó sorsa. Valóban úgy van, hogy a nyugdíjasok el vannak felejtve. De most ne arról beszéljünk, hogy mi is kevés nyugdíjat kapunk a ledolgozott éveink után, hanem a fõiskolát, egyetemet végzett gyerekeink nem kapnak állást. Kijönnek az iskolából, csak az õ szoros klientúrájába tartozó egyének. Elmehetnek a kínaihoz – tessék elgondolni –, árulni a piacra, tanári diplomával. Szóval ez iszonyatos. Hát hova süllyed ez az ország? És most olvasom az egyik… Na, az kitûnõ… Szegeden végeztek a gyerekek vagy az unokák? Hát énnekem az unokám még 16, de a lányom már egymás után végzi az iskolákat, és sehova nem tud elmenni…
És semmire nem megy vele…
…mert hol túlképzett, tessék elgondolni vagy többet tud, mint… mert csinos és szép, többet tud, mint aki ott vezetõ, és fél a hölgy, hogy negyvenéves a lány, õ meg huszonhat, és akkor elveszi az állását.
Hát, szívem, igen, az idõsebbeknek sem könnyû…
Igen, igen, higgye meg. Meg én ugye közös képviseleteket csinálok házaknak tizenhárom éve, tehát tudom, hogy hogy élnek ezek a szerencsétlen emberek. Meg szeretném a Karsait… megírtam neki, de nem válaszolt, hogy hova tették a téesznyugdíjasoknak a nyugdíjalapját. Gondolja el, harmincegy évet dolgozott a néni téeszben, 28.000 forint nyugdíjat kap. Tessék elgondolni. Szóval borzasztó.
Ha nem maradt valami kis háztáji, akkor aztán már totálkáros.
Hát igen, mert azt hiszik, hogy az a háztáji, de azt a háztájit megették akkor. Azt nem hozhatta el erre az öregkorára. És a másik meg az: valóban mindenbe beleavatkozik, semmihez sem ért igazából, csak a pénzgyûjtéshez. És én megmondtam az embereknek 2002-ben, hogy nem szabad egy bankárt megválasztani az ország miniszterelnökének, mert az magánzsebre dolgozik, most egy milliárdos saját magát tette oda, mert mi nem mondtuk, hogy jó, beleegyezünk, és ez is csak a saját zsebükre dolgoznak. Hát iszonyatos az ország helyzete. Miért nem lehet itt, mondja már meg, valamit csinálni.
Köszönöm. Jöjjön el szavazni 2006 májusában.
Én elmegyek mindig.
Jó drágám. Ezt lehet csak.
Nem is ez a baj, hanem az a baj, hogy a sok gyapotagyúnak megint adnak 10.000 forintot a szavazás elõtt, és elmegy rájuk szavazni. Higgye el! Viszonthallásra, minden jót! Köszönöm szépen. Viszonthallásra. Jó, hát néha a nem egy világnézetet vallóak, meg akik a politikában nem egyformán gondolkodunk, mondunk egymásnak mindenféléket, ilyen agyúak vagyunk, meg olyan agyúak vagyunk. Tény, ami tény, hogy ahogy az ember korosodik, azt tapasztalja, hogy a rémálmai mindig beválnak, de azt kell hogy mondjam, hogy Medgyessy Péter esetében sem az a nagy baj, hogy bankár volt, sõt mi több, ettõl még elvileg jó miniszterelnök is lehetett volna, sõt mi több, én sokszor gondoltam arra, hogy lehet hogy egyszer jó lenne, hogyha Magyarországnak lenne egy olyan miniszterelnöke, akinek a közgazdasági mûveltsége egy átlag HVG vagy Figyelõ olvasói szintjénél magasabb. Hát lám, úgy látszik, ez is kevés. Mindenesetre még egy telefonálót, de csak akkor, hogyha nagyon gyorsan befejezi, mert egy percünk van a szünetig. Halló…
Igen, igyekszem. Jó estét kívánok.
Tessék mondani, mert alig van idõnk… Halló, csókolom a kezét. Mondja!
Nagyon nehéz lesz… Szeretettel üdvözlöm. A következõt szeretném kérni Öntõl, hogy valahogy négyszemközt, illetve telefonilag tudjunk tárgyalni.
Drága szívem, megmondják a kollégáim a telefonszámomat, és hívjon föl engem.
Köszönöm, ez az egyik. Igen, igen, máris folytatom. Én is egy óriási összegû nyugdíjas vagyok, de nem ez a probléma, hanem úton-útfélen az ember az emberi butaságot, hát már nem is tudom hová tegyem, hogy ennyi kommunista nem volt, de az Orbánt még mindig szidják, és amirõl nem tudom meggyõzni az embereket, hogy cigány. Ezt kéne valahogy kibeszélni, mert ez a legutolsó érvük, hogy cigány. Hát nem vagyunk rasszisták…
Úgyhogy ilyeneket ne mondjunk.
A cigányokat is szeretem, de hogy õ nem cigány, az biztos, de ezt valahogy össze kéne hozni, hogy tudatosuljon a nem tudom milyen agyakban.
Köszönöm szépen, csókolom, és hívjon, várom a hívását. Az egyik megjegyzésem így gyorsan és nagy hirtelen: tényleg eszméletlen dolgok zajlanak a mélyben, én ezt is egy nagy értékének tartom a Nemzeti Konzultáció kapcsán a beszélgetéseknek, hogy picit belelátunk a társadalom lelkébe – ha ilyet lehet mondani –, és ez igen hasznos. Ha nemcsak az újságból tájékozódunk arról, hogy a magyar lelkek merre jönnek, merre mennek, és különbözõ lejáratú és rágalomkampányok hogyan mûködnek, hogyan nem mûködnek, és milyen érdekes, hogy egy ilyen szociálliberális kurzus mélykampányában van egy ilyen, hogy rasszista elemek is megjelennek – ezen azért érdemes elgondolkodni. Köszönöm az eddigi figyelmüket, és mindjárt jövünk vissza. Viszonthallásra!
* * *
Csintalan Sándor: Van egy kedves nézõnk, aki megtisztelt minket azzal, hogy a szünet alatt is tartotta a vonalat. Azonnal kapcsoljuk. Jó estét, csókolom!
Jó estét kívánok, én vagyok az, akit nem lehet lerázni az Istennek se…
Nem is akarjuk.
Még kullancscsipesszel sem lehet kihúzni engem a telefonból. Kérem szépen, elõször is az egyik úr említette, hogy a Bayer Zsolték a Péntek 8 címû mûsorban felolvastak valami csúnya közleményt az Orbán Viktor izraeli látogatásáról. Szeretném hangsúlyozni, hogy az egy idézet volt, az nem a Csontos [= valójában Csermely Péter] vagy valamelyik résztvevõnek a véleménye. Idézet volt, Csurka Istvánnak a reakciójából. Köszönöm, mert én nem láttam sajnos, nagyon hálás vagyok. Igen, igen, azért szeretném pontosan lerögzíteni, hogy nem a Péntek 8 résztvevõinek véleménye volt.
Köszönöm a kollégáim nevében is.
Azonkívül hogy cigány-e Orbán Viktor vagy nem, hát kérem szépen, most attól függ, hogy minek szánták. Én azt hiszem, hogy azok sértésnek szánták Orbán Viktornak, hogy cigánynak mondták. Na de kérem szépen, hát nézzünk csak meg magyar cigányokat… Olyan nagy baj az, ha valaki cigányhoz hasonlítana vagy cigány? Én örülnék, komolyan mondom, bocsánat, kapaszkodjanak meg. Nem lenne kifogásom, ha kiderülne Orbán Viktorról, hogy cigány, akkor azt mondanám: íme, itt a magyar demokrácia, ahol egy magyar cigány miniszterelnök tud lenni. Úgyhogy vigyázzunk csak azzal, hogy milyen szándékkal mondunk valamit.
Teljesen egyetértek.
Én azt hiszem, hogy Orbán Viktor azért nem reagált erre, mert ez egyáltalán nem sértés. Hát miért lenne ez sértés?! Akkor azonkívül szeretném még megemlíteni, hogy holnap László nap lesz, és jusson mindenkinek eszébe, hogy azt a bizonyos új hidat, amit most Lágymányosi hídnak neveznek, erre az elkészülésekor volt egy javaslat, hogy Szent László vagy László hídnak nevezzék el. De azok a városatyák, akiket az Isten se rakott keresztvíz alá, azt mondták, hogy azt nehéz kiejteni, és azt megszokták már, hogy Lágymányosi, és azt jobban meg tudják jegyezni a külföldiek is. Csak ezt, csak hogy ne felejtsük el nekik. A másik pedig: csókolódzás az Erzsébet hídon. Kérem, ez egy bomba jó ötlet, szeretném látni kilenc hónap múlva az eredményét.
Jaj de kedves, köszönjük.
Na, azonkívül megakoncert a Hõsök terén. Soha ne felejtsük el, hogy a millenniumkor is egy ilyen megakoncertet rendeztek, és ott a Fischer Iván olyan programot állított össze a városvezetés jóvoltából, hogy abban Mahler Rekviemjét adták volna elõ. Millenniumi jubileumi koncertkor! Köztudomású, hogy a rekviem az gyászmise.
Úgyhogy ezt ne felejtsük el soha. Az utolsó, hogy bomba-félmondata volt nem az elõzõ, hanem az azelõtti mûsorában, hogy behozta azt a lenini idézetet, hogy hasznos hülye. Be kell vallanom, hogy én ezt a kifejezést már csócsálgattam magamban, és nagyon kerestem egy mûsort, ahol ezt elmondhatom, de köszönöm, hogy Ön ezt megtette helyettem. Hát én ez voltam, csókolom a kezét. Én csak tudom már, nem? Köszönöm, viszonthallásra.
Hát igen, de a többiek nem tudják, hogy Lenin elvtárs kikre mondta. Az Isten áldja meg! Ja, azonkívül a Gyurcsány a gyermekgyógyászoknál. Kérem szépen, hát Mao elvtárs, meg Ceauºescu elvtárs is megtanított mindenkit a saját szakmájára, nem?
Bizony. Így van.
Hát rajta, fel a maoi magasságba. Az Isten óvjon és áldjon meg mindnyájunkat. Minden jót!
Köszönöm szépen, és hívjon minket máskor is. Meg fogom kérni a vezetést, szerintem megvan a következõ talk show-nk kitûnõ mûsorvezetõje. Köszönöm a humorát és az iróniáját. Úgy egyébként Orbán-ügyben abszolút pontosan gondolkodott és abszolút pontosan fogalmazott, hiszen éppen ez a paradoxon és lelkileg meg egészen elképesztõ, úgyhogy az ember belegondol ennek a lélektani mozzanataiba, hogy liberális, balliberális-nak nevezett – maradjunk ennyiben, nevezett, mert nekem azért a baloldal és a liberalizmus nem feltétlenül szitokszó –, baloldalinak és liberálisnak nevezett körök próbálják lejáratni Orbán Viktort azzal, hogy cigány, az azért eléggé érdekes történet, nem? Na mindegy, ennyit errõl. A hölgynek kollégáim nevében is köszönöm a kiigazítást, én sajnos nem láttam a Péntek 8-nak ezt a részét. Szeretném még egyszer aláhúzni, tehát nem a hírtelevíziós kollégák véleményére hivatkozott ez az úr, aki egy picit leegyszerûsítve látja a világot, és értelmileg picit retardált, ilyenformán erre a kérdésre már nem is kell visszatérnünk. Engedjék meg, hogy egy-két SMS-t… Azt mondja az egyik SMS-ezõ, hogy: “Ron Werber annyit tud használni az MSZP-nek, mint Csintalan úrnak a Varga-hajcsepp.” Ezt muszáj volt beolvasnom, mert tényleg… Már csak azért is, mert Werber nincs itt, de azért ne becsüljük le az ellenfelet, változatlanul mondom. Oda kell figyelni, és az az igazság, hogy valószínûleg vagy harmincszor többet kell dolgozni, mint hogyha nem lennénk sarcosak. Azt mondja az egyik SMS-ezõnk, hogy: “Múlt héten nem fért be, elküldöm megint. Mi közük van az Internacionáléhoz olyanoknak, akik magán-helikopterrel libbennek, illetõleg magánvagyonuk több mint például Bushé vagy a német kancelláré. Imi, Újvárosból.” Muszáj erre válaszolni. Szeretném elmondani, hogy a politikussal nem az a baj, ha pénze van, nem az a baj, ha gazdag, az a baj, amit csinál. Ezt azért fontos hozzátenni, mert nehogy aszerint közelítsenek meg vagy gondoljanak egy politikusra, hogy éppen egyébként milyen magánvagyona van, ráadásul hadd tegyem hozzá, csak úgy csöndben jegyzem meg, hogy a Bush család azért a szaúdi hercegekkel üzletel együtt, ami azért egy elég pikáns dolog, és nem két fillérrõl van szó. Na de ne érdekeljen minket Amerika. Nem az a baj egy politikussal, hogy gazdag. Az a baj, hogyha misszióját felelõtlenül teljesíti be. Jó estét kívánok! Csókolom!
Jó estét kívánok, üdvözlöm. Én a bírósági ítélethez szeretnék hozzászólni. Teljesen jogosnak tartom a bírósági ítéletet. Én harminchét évi munkaviszony után kerültem rokkantnyugdíjba, titkárságvezetõként dolgoztam, legutolsó munkahelyem a Közgazdaságtudományi Egyetem volt – lehet, hogy ismerõs is Önnek –, egy rt.-je, egy vállalkozása volt a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, egy rt.-je és egy kft-je, mind a kettõben vezettem a jegyzõkönyveket. Mivel most kft-rõl van szó, tehát ott taggyûlések voltak. Nincsen olyan, hogy közbensõ, meg ilyen megbeszélés, meg olyan, effektíve taggyûlés van.
Na ez az… Vagy van, vagy nincs.
A taggyûlésekrõl hivatalos jegyzõkönyvek készültek, azok az irattárban lefûzésre kerültek, bekerültek a Cégbírsághoz, sõt, még volt egy olyan, hogy Határozatok könyve, amit hivatalosan a határozatokat ki kellett jegyzetelni, dátum szerint. Tehát itt valami történt. Egyébként Word programmal dolgoztam, számítógéppel csodálatos dolgokat lehet mûvelni. A dátumra kellett volna a hölgynek odafigyelni. A jegyzõkönyv-hamisításról volt szó.
Így van. Nagyon kedves… Na, ebben bízom én is, hogy azért ebben az országban ma már elég sokan tudják…
Én Word programmal dolgoztam, gyönyörû… Egyébként sémánk volt a jegyzõkönyvekre, és csak a dátumokat változtattuk, a résztvevõk nevét változtattuk, és hasonló ilyen dolgok, és ki-be lehet mozogni bekezdésekkel, aláírásokkal kezdve mindennel. Oda kellett volna figyelni, hogy milyen dátumot hamisítottak.
Sajnos igen. Nagyon szépen köszönöm.
Én is köszönöm, viszonthallásra!
Köszönöm szépen a kedves jogszabály-ismertetõjét és a gyakorlat ismertetését. Én is ezt szeretném aláhúzni, és kell is sulykolnunk, mert a hír lassan terjed, meg a felütés is hamis volt. Tehát még egyszer: a nem mindegynek a tipikus esete az, hogy egy taggyûlést formailag, jogilag taggyûlésnek tekintenek-e vagy nem. Jellemzõen egy taggyûlés vagy van, vagy nincs – ez most egy nagy-nagy lapos közhelynek tûnik –, de ez azt jelenti, hogy ennek a formai szabályai nagyon fontosak, és hogyha vitás kérdés van, ezeknek a formai szabályoknak borzasztóan meg kell felelni. Na most miért fontos ez? Azért, mert az baj lenne, hogyha mondjuk egy miniszter vagy egy miniszterelnök vagy egy köztisztviselõ taggyûléseken venne részt, és mondjuk taggyûléseken döntéseket befolyásolna, azzal a háttérrel, amivel egy miniszterelnök vagy egy miniszter rendelkezik. Viszont az abszolút életszerû – és erre próbáltam némi iróniával utalni –, hogy különbözõ tisztviselõk – akár miniszterelnök, akár miniszter –, no pláne a jelenlegi kormány esetén túlnyomórészt vannak olyanok, akik az üzleti szférában érintettek, ezek magánilag, magán körben nyilvánvalóan beszélnek üzleti ügyekrõl is. És én ebben úgy különben semmi borzasztóságot nem látok. Azt próbáltam Önöknek elmesélni, hogy milyen szörnyû lehet a Gyurcsány család élete, hiszen nem tudnak az asztal mellett beszélni, mert hogy állandóan egyébként folyamatosan egymással vannak bizniszben. Jó estét kívánok, halló… Csókolom.
Jó estét kívánok, üdvözlöm, Csintalan úr! Hát igen, nagyon nehéz az Önök mûsorába bejutni, de most sikerült. A kormányzati kommunikációról beszéljünk már egy kicsit. Ez mint téma most… Ugye vették az A6-ost, A8-ast, nem is tudom, harminc személygépkocsit. Hát ezek nem két fillérbe kerülnek…
Félmilliárd…
Meglehetõsen drága dolog. Ha ezt meg merte volna tenni az Orbán Viktor, hogy egy ilyen eladósodott országban ezt a költekezést csinálja, azt hiszem, átharapták volna a torkát.
Minimum… Hát emlékezzen vissza, ez a hány darab gyermeklélegeztetõt, meg hány darab inkubátort lehet venni, ezt a történetet annak idején õk találták ki.
Igen, errõl most õk nem beszélnek, és nekik most kell kettõ darab kormányszóvivõ, egy nem elég, hogy eladja nekünk azt a semmit, amit most csinálnak.
Drága lassú beszédûek. Kicsi a fölfogásuk.
Havi nyolcszázezer, olyan egymillió körül keresnek, ha jól tudom, ha jól vagyok informálva. És abból hány lélegeztetõ gépet lehetne venni?! És az Orbán Viktor soha egyetlenegy gyûlölködõ szót ki nem ejt a száján. Ha beül bármelyik televízióba, kulturáltan, mosolyogva…
De ugye ezt elmondja a szomszédjának is.
Csak kedvesen beszél. Hát a mi szomszédaink tudják. És az Orbán Viktor már bebizonyította, hogy hogy kell az országot építeni. Megépítette a párkányi hidat, a Nemzeti Színházat, a Millenárist, a Sándor palotát, a Tisza hidat, a szekszárdi hidat, a nagy sportcsarnokot, a Terror Házát, az ELTE egyetemet, akkor az árvíznél az egész Bereget újjáépítette, a Széchenyi-tervbõl sok-sok uszoda épült, a szegedi sportcsarnok, a debreceni, Debrecent újjávarázsolta, tehát egyszerûen fölsorolhatatlan, hogy mit elkövetett ez az ember négy év alatt. Csodát csinált. Na most a szocialisták meg mit csináltak? Volt elõször a kommunista rendszer, a Rákosi-rendszer…
Jaj, drága, de most történelemórát ne tartson, ne haragudjon, mindannyian átéltük.
Jó, ugye tíz évig tönkretették az országot, akkor jöttek a szocialisták…
Ez egy fontos dolog, ezt mindig mondja! Bocsásson meg, hogy a szavába vágok.
Negyvenhat évig tönkretették az országot…
Bocsásson meg, hogy a szavába vágok, az a helyzet, hogy ezt viszont mondani kell. Tizenhat éve van rendszerváltás, két kormányzati ciklus volt szocialista-liberális ciklus, és csak egy volt Orbán nevéhez köthetõ.
Na de könyörgöm, még mindig ott van az a Horn Gyula, aki a Kádár-rendszert éltette, aki megtorolta az ’56-os forradalmat, és éltették az egypártrendszert, és a szocializmusban toporogtak 45 évig.
Köszönöm, drága, adjunk másnak is hangot.
Annyi kárt okoztak már az országnak, hogy az elképesztõ, és ezt be kéne az embereknek látni…
Köszönjük szépen, viszonthallásra, köszönöm a kedvességét. Még egy telefonálót hallgassunk meg. Halló, jó estét. Tessék mondani.
Én Héjjné Antall Edit vagyok, jó estét kívánok! A kezdet kezdetén Orbán Viktor izraeli útjával kapcsolatban szeretném mondani, hogy teljes joggal ment oda, mert mint köztudott, az édesapám a háború alatt menekültügyi kormánybiztos volt, rengeteg zsidót megmentett, és a Jad Vashembe táblája is van. És ha valaki az Antallok utóda és a szellemiségét képviseli, az egyedül Orbán Viktor. Csak ennyit akartam mondani.
Jaj, de kedves, nagyon szépen köszönjük a telefonját, és abszolút egyetértünk ebben az ügyben is. Köszönöm szépen. Jó estét… Kérem a következõ telefonálót! Jó estét… Na! És akkor panaszkodnak, hogy nem lehet bejutni a mûsorba, úgy látszik, olyan rémisztõ volt a tónusom és elriasztottam a telefonálókat. Szeretnék visszatérni akkor egy pillanatra a kormányprogram és az Audi-program problémáira. Aki szelet vet, vihart arat; aki kardot ránt, kard által vész és egyéb lapos közhelyekkel is el tudnám indítani ezt a pici kis monológot. Az az igazság, ahogy itt a mûsorban már elhangzott egyszer-kétszer a mai nap is, ezeket az inkubátor-ügyeket, amiben tényleg van egyfajta, egy cseppnyi demagógia, lélegeztetõgép-ügyeket, amiben tényleg van egy cseppnyi demagógia, ezeket bizony annak idején, az elõzõ kampány idején a szocialista papagájkommandó adta elõ. Én azt gondolom, hogy egyébként nem jellemzõen Werber utasításaira, azzal együtt, hogy azt meg kell tanulnunk, hogy a modern demokráciákban és a modern kampányokban a negatív kampány az mûködik. Nem lehet mese, ne higgyenek, nem lesz olyan kampány soha az életben, ahol a riválisok egyébként a negatív kampány eszközét ne alkalmaznák a másikkal szemben, annál is inkább, mert dramaturgiailag a helyzet úgy áll föl, hogy én megpróbálom eladni magam a menyasszonynak, és hogyha vannak riválisok, akkor megpróbálom a menyasszonynak bebizonyítani, hogy én jobb vagyok, és ebbe az is beletartozik, hogy sorolom esetleg a riválisomnak a negatív tulajdonságait. Na most persze hogy ebben meddig megyek el, ez ízlés dolga. És ilyen értelemben azért ez a kormányprogram, A8, A6 – nem én találtam ki egyébként õszintén szólva – szlogent azért mégiscsak egy cseppet komolyan kell venni, hiszen a miniszterelnök – ha jól emlékszem, néhány héttel ezelõtt – legalább három napig izgalomban tartotta az ország egy részét, és azt adta elõ, hogy kapnak a szegény emberek és a szegény családok 5000 forintot. Ami nem nagy pénz, de aki tudja, hogy mekkora a nyomor bizonyos körökben ma, Magyarországon, az tudja, hogy ennek az 5000 forintnak van jelentõsége. És ez a drága Ferenc csak azt az egyet felejtette el mondani, hogy ezt az 5000 forintot majd jövõre, a jövõ évi költségvetés terhére akarják kifizetni. Persze el tudom képzelni, hogy a választásokhoz közel igazítva, és ez azért cinizmus, nem? Én úgy gondolom. Tehát úgy hiszem, hogy ezek az Audik kibírnak esetleg még egy-két évet vagy kibírtak volna. Az Audi egyébként nem arról híres, hogy olyan gyorsan lejár a garanciája, úgyhogy ilyen nehéz idõkben lehet, hogy érdemes lett volna ezt a beruházást egy picit eltolni, annál is inkább egyébként, tényleg, mit tudnak, én sem hallok semmit arról, hogy mi van az árvízkárosultak számára szánt pénzekkel?! Legjobb tudomásom szerint azokat sem fizették ki. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és jövõ vasárnap várom Önöket, találkozzunk újra, ugyanitt. Csókolom a kezüket.
