Kiemelt videók
„Gyurcsány Ferencnek Orbán-fóbiája van”
Erdõs Miklós: A Parlament õszi ülésszaka ma Gyurcsány Ferenc napirend elõtti felszólalásával kezdõdött, és nem tudom, hogy elõfordult-e már, hogy egy ilyen felszólalásra az ellenzék egy közleménnyel reagált volna. Köszöntöm a stúdióban Áder Jánost, a Fidesz frakcióvezetõjét.
E. M.: Úgy szól ez a közlemény, hogy:
„Példátlan és árulkodó, amikor egy miniszterelnök politikai évadnyitó beszédében – ahelyett, hogy az ország valós állapotát értékelné – csak politikai ellenfeleit támadja. Példátlan, hogy õszinteség helyett kiemelkedõ sikerekrõl beszél, és milliókat költ a kormányzat népsze-rûsítésére akkor, amikor hazánk gazdasági helyzetérõl a nyár folyamán sorra jelentek meg az aggodalomra okot adó tények. A miniszterelnök ideges, az ellenzéket támadó felszólalása arról árulkodik, hogy az ország dolgai valóban nem mennek rendben, hiszen a szocialista kormányfõ nem tájékoztat a valóságról. Gyurcsány Ferenc mai beszédében ismét az ellenzék ellenzékének szerepét játszotta. Az ország ügyeire, az emberek számára fontos kérdésekre már megint nem jutott ideje. A Fidesz elnöksége felhívja a szocialisták és Gyurcsány Ferenc figyelmét, hogy a kampányolás helyett végre kormányozniuk kéne. Megoldást keresni a növekvõ munkanélküliségre, a kórházakat és iskolákat fenyegetõ költségvetési csõdhelyzetre, állandó háborús hangulatban, agresszív megnyilvánulásokkal nem lehet egy országot vezetni.”
írja a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöksége. Én ehhez azt tenném hozzá, hogy Gyurcsány Ferenc is arra hivatkozott beszédében, hogy vitatkozni kéne, nem pedig háborúzni.
Áder J.: Azt hiszem, hogy ez a féloldalas kis közlemény viszonylag jól foglalja össze mindazt, ami ma az Országgyûlés falai között történt. Részben visszaköszönnek azok a mondatok, amelyeket én elmondtam Gyurcsány Ferenc szavaira válaszképpen. És én is ezt mondtam, hogy nem háborúzni kéne, nem hadakozni kéne, hanem kormányozni kellene. És hogyha jó döntésekkel, jó javaslatokkal tud elõállni a kormány, akkor mi ezt szívesen támogatjuk. Bizonyára emlékeznek a kedves nézõk is arra, hogy mióta? Másfél esztendeje, amióta egy jelentõs olajárrobbanás van Magyarországon és a világban, azóta azt javasoljuk, hogy csök-kentse a kormány a jövedéki adóját a benzinnek. Részben azért, hogy az ország versenyképessége megmaradjon, részben azért, mert a nyugat-európai országokat is figyelembe véve, de a velünk együtt csatlakozó országokat figyelembe véve Magyarországon a legmagasabb a jövedéki adó a benzinen…
E. M.: Erre mindig azt mondják, hogy ezt Önök emelték ilyen magasra.
Áder J.: De ez nem igaz. Ez hazugság. Ugyanis az Orbán-kormány 2000 októberében – ha jól emlékszem – a jövedéki adót befagyasztotta, és kötött egy megállapodást a fuvarozókkal. És azt mondta, hogy ha 250 forint fölé emelkedik a benzinnek az ára, akkor semmiféle jövedékiadó-emelésre nem kerül sor. Medgyessy Péter így vette át az ország irányítását, hogy ez a megállapodás érvényben volt, és 2000 októbere és 2002 májusa között semmiféle jövedékiadó-emelésre nem került sor. Tehát egyszerûen ez az állítás nem felel meg a valóságnak.
E. M.: De azt mondják, hogy ez még mindig az a jövedékiadó-mérték, amit Önök állapítottak meg. Nem tudom, talán valami 103 forint.
Áder J.: Ez sem igaz. Megnéztük, pontosan kiszámoltuk, hogy mennyi most a jövedéki adó mértéke és mennyi volt korábban. 31 forint 30 fillérrel magasabb ma a benzinnek az adótartalma, mint 2002-ben, a kormányváltás idején, tehát ma minden liter benzin után több mint 30 forinttal több adót fizetnek a magyar adófizetõ polgárok, mint három esztendõvel ezelõtt. Erre azt mondani, hogy ez ugyanaz a szint lenne, az… mondjuk így, hogy barokkos túlzás.
E. M.: Ugyanakkor most a kormány, úgy néz ki, hogy csökkenti valamelyest a benzin árát, legalábbis ez az elképzelés, tehát akkor azért vannak pozitív lépések is.
Áder J.: Örülünk, hogy végre meghallották az embereknek az erre vonatkozó észrevételeit, javaslatait: fuvarozók, taxisok, de csak tényleg a hétköznapi, mindennapi életük során autót használók, kényszerûségbõl autót használók is már régóta mondják, hogy tegyen már valamit a kormány. Hiszen más országok is – például Lengyelország kormánya – észlelte, hogy itt gond van, valamit lépni kell a kormánynak. Még az elmúlt héten is azt hallottuk Gyurcsány Ferenctõl, a kormányszóvivõtõl, a pénzügyminisztertõl, hogy hát semmilyen lehetõség nincs a benzin adótartalmának csökkentésére, mert a költségvetésnek szüksége van a többletbevételekre. Majd Gyurcsány Ferenc elment Kínába, ott hirtelen megokosodott, és amikor hazatért, azt mondta, hogy hát mégiscsak van lehetõség a benzin adótartalmának csökkentésére. Én örülök végül is, tehát én most nem akarok túl sokat azzal foglalkozni, hogy egy hét alatt mennyire változott a kormánynak az álláspontja. Örülök, hogy végül is ezt az álláspontot fogadta el, és hogyha valóban az Országgyûlés ezt a döntést meghozza két hét múlva vagy a jövõ héten, akkor egy tíz-tizenkét forintos csökkenés bekövetkezhet, és aztán utána fohászkodjunk, hogy a világpiaci árak ne emelkedjenek tovább, hanem inkább benzinárcsökkenés következzen be, egy csökkenõ tendencia legyen és ne egy emelkedõ tendencia. Ennek az elõjelei azonban nem túl biztatóak.
E. M.: Ön azt mondta, hogy kormányozni kéne, nem háborúzni. Gyurcsány Ferenc pedig azt mondta, hogy vitatkozni kéne – személyesen Orbán Viktorral –, nem háborúzni. Mit gondol, miért akar minden áron Orbán Viktorral vitatkozni. Mert ugyanakkor Hiller István ezen a bizonyos õszi MSZP… nem is tudom, nyitó rendezvényen azt mondta a saját párttársainak, hogy ne vegyék fel a kesztyût a Fideszesekkel szemben. Tehát gyakorlatilag az MSZP-sek nem akarnak Önökkel vitatkozni, õ szeretne minden áron Orbán Viktorral. Mi lehet ennek a célja?
Áder J.: Hát én nem tudom, én csak arra tudok gondolni, hogy Gyurcsány Ferencnek Orbán-fóbiája van, egyrészt. Másrészt pedig arra tudok gondolni, hogy nincs mondanivalója az ország valós problémáiról. Sokkal hálásabb szerep számára az, hogyha a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnökével hadakozik, és folytat egy állóháborút. Hát vitatkozhatott vele a tévé nyilvánossága elõtt. Nyár elején sor került erre a vitára, nem? Megtörtént.
E. M.: De úgy látszik, nem volt elég…
Áder J.: Na de hát erre van szüksége a magyar választópolgároknak? Erre van szüksége az országnak, hogy a miniszterelnök és a volt miniszterelnök nap mint nap vitatkozzon egymással? Nem inkább az együttmûködésnek a lehetõségét, az ország valós problémáinak a megoldását kellene keresni? Nem ez lenne a feladata a miniszterelnöknek, a hivatalban lévõ miniszterelnöknek? Valóban, a mai beszéd ebbõl a szempontból rendkívül sajátos, mondhatnám azt is, hogy egyedi volt. Én 1990 óta a Parlament tagja vagyok, nem emlékszem rá, hogy egy miniszterelnök évadnyitó beszédében legalább fele részben az ellenzék pocskondiázásával, valótlan állítások megfogalmazásával és fantomokkal való hadakozással töltötte volna az idejét, ahelyett, hogy beszámolt volna arról, hogy mit végzett a kormány a nyáron, illetõleg elmondta volna, hogy milyen elképzelései vannak a hátralévõ nyolc hónapra, hiszen ennek a kormánynak nyolc hónapja van még. Jövõ tavasszal, áprilisban vagy májusban választások lesznek. Addig tervezhet, nem tovább. Most ahogy közelednek a választások, én azt látom, hogy a kormány egyre távolabbra tervez. Ötéves, tízéves, tizenöt éves programokat fogalmaz meg és tesz közzé, hoz nyilvánosságra. Nem kéne ilyen nagyra törõ elképzeléseket megfogalmazni, én azt hiszem. Sokkal inkább a következõ néhány hónap–fél év gondjaival kellene a kormánynak törõdnie.
E. M.: De ugyanakkor azt mondják, hogy ugye nem kéne ígéreteket… ígéretháborúba belemenni. Ebben végül is van valami igazság, hogy csak olyasmit szabad ígérni, amit be is lehet tartani. Ebben valahol igazuk lehet…
Áder J.: Mármint a szocialistáknak?
E. M.: Hát igen, ez is elhangzott Gyurcsány beszédében.
Áder J.: Hát tudja, ezt nagy meglepetéssel hallgattam és hallottam, mert mint hogyha õk ígérgettek volna fût-fát, sõt talán még az is szerepelt az ígéretek között, hogy kolbászból lesz a kerítés vagy valami hasonló. Mint hogyha az ígéretek között felrémlene nekem, hogy olyan ígéret szerepelt, hogy garantáljuk, nem lesz gázáremelés, garantáljuk, nem lesz gyógyszerár-emelés, ingyenes lesz a tankönyv mindenkinek, ingyenes lesz az étkezés bölcsõdében–óvodában, ingyenes lesz az utazás a diákoknak az iskola és a lakóhelyük között, hogy a négy éve az egészségügyi szolgálatban dolgozók, ápolónõk egy évi fizetésüknek megfelelõ hûségjutalmat kapnak majd, hogy egynegyedére fogják csökkenteni a parlagfûvel fertõzött területek számát, hogy 2004 végére az összes tiszai árvízvédelmi töltést megépítik és még sorolhatnám hosszasan, nem lenne elegendõ a mûsoridõ, hogy elmondjam az összes ígéretet. Ezek mint hogyha a szocialisták 2002-es ígéretei lettek volna.
E. M.: Igen, de... Gyurcsány Ferenc erre azt mondta, hogy 2001 és 2003 között elszaladt velünk a ló – ezt így az országra értette –, de ez önkritikus is annyiból, hogy ebben már benne van ez a jelenlegi ciklus is, ugyanakkor azt is jelenti, hogy õ nem felelõs érte, mert hogy õ 2003 után lépett ebbe a hivatalba.
Áder J.: Ez a kijelentés több mint mulatságos. Tehát most, több mint három évvel a kormányváltás után azt mondani, hogy az ország jelenlegi gazdasági problémáiért az Orbán-kormány felelõs, miközben a Medgyessy–Gyurcsány-kormány már három költségvetést fogadott el, háromszor módosíttatta, három alkalommal módosította az adótörvényeket, összesen – ugye tudjuk jól, hogy ebbõl 33 adóemelés, sõt, most már szeptembertõl újabb adóeme-lések történtek, és hat új adó bevezetése következett be –, ezek után azt mondani, hogy kérem szépen, minden problémánkért az elõzõ kormány a felelõs, hát ezt, azt gondolom, viszonylag kevés ember van az országban, aki elhiszi.
E. M.: Jelenlegi beszédében ígért Gyurcsány Ferenc – miután azt mondta, hogy nem ígérgetni kell –, de végül is ígért adócsökkentést, luxusadót, minimálbér-növekedést, aztán igazságosabb családtámogatást, egészségügyi reformot – amit 15 éve senki nem mert meglépni –, elõre meghirdetett árakat és támogatásokat a sertés- és baromfitenyésztõknek. Ezek mennyire reálisak?
Áder J.: Emeljünk ki egyetlen kérdést, mondjuk az egészségügyi reformnak a kérdését, mert hogy azt is hallottuk tõle most, részben a beszédben, részben pedig a nyár elején elindított egy ilyen sok millió forintos kampányt a kormány, hogy kirobbanóan sikeres Magyarország, kirobbanóan sikeres a magyar gazdaság. Nos, ha kirobbanóan sikeres a magyar gazdaság, akkor nyilván ebbõl többlet adóbevételek származnak, igaz? Nyilván a kirobbanóan sikeres magyar vállalkozók új munkahelyeket hoznak létre, fejlesztenek... Ehhez képest mi a valóság? A munkanélküliség hat éve nem látott méreteket ölt, a nyáron tovább nõtt, és elérte a háromszázezres lélektani határt. Az idénymunka sem tudott segíteni a romló mutatókon. Azt mondják: adócsökkentés. De mint hogyha egy hete, tizenegy napja, szeptember 1-jével újabb adóemelések léptek volna hatályba. Szeptember 1-jétõl – szokatlan módon, hiszen év közben nem szokás adót emelni – a Gyurcsány-kormány adót emelt, nem is egyet, többet is. Mi volt még – bocsánat – a felvetések között?
E. M.: Hát sok minden volt, például az egészségügyi reform.
Áder J.: Egészségügy rendbetétele. Milyen hírek láttak napvilágot az elmúlt napokban? Csak a legriasztóbbat hadd mondjam. Salgótarjáni kórház, újsághír: a salgótarjáni kórházban a kormány megszorító intézkedéseinek hatására reggel nyolc és délután négy óra között a betegek nem használhatnak melegvizet. Kikapcsolták a légkondicionálót és leállítottak néhány liftet, hogy tudjanak spórolni. Ez lenne egy kirobbanóan sikeres ország egészségügyi ellátási rendszere? A klinikák vezetõi, orvos professzorok levéllel fordulnak, felhívással fordulnak a kormányhoz, hogyha azok a megszorítások, amelyeket minden áron az idén még érvényesíteni akar, életbe lépnek, akkor azok krízishelyzetet eredményezhetnek az egészségügyben.
E. M.: Persze Gyurcsány Ferenc nem azt mondta, hogy most sikeres az egészségügy, hanem azt, hogy ezt ígéri majd a következõ évekre.
Áder J.: Na de könyörgöm, hát ezt ígérték három évvel ezelõtt is. Ehhez képest eljutottunk ide, ahol most vagyunk, hogy ki kell kapcsolni a légkondit, le kell állítani a liftet és a melegvíz felhasználását korlátozni kell egy kórházban?! És tudjuk jól, hogy ez csak egy tünet. Ennél sokkal súlyosabb, drámaibb helyzeteket élnek át minden nap az egészségügyben dolgozók, az ápolónõk, az orvosok és a beteg emberek.
E. M.: A Fideszt mennyire nyomasztja, hogy ebben a kampányban valószínûleg ígérni kell? Tud-e olyasmit ígérni, amit bátran, vállalhatóan teljesíteni is fog?
Áder J.: Csak ilyet szeretnénk ígérni, hiszen 1998-ban is ezt tettük és 2002-ben is ezt tettük. És erre mindig azt szoktam mondani, hadd mondjam ezt Önnek is, lehet hogy talán már ebben a mûsorban is beszéltem errõl, hogy van arra példa – épp a Fidesz ígéretei között és a Fidesz történetében találunk erre példát –, hogy a kormány többet is teljesített, mint amit egy választási kampányban ígért. Ugyanis 1998-ban, amikor a Fidesz a választási kampányát folytatta és a választásokra készült, akkor például a nyugdíjasoknak csak azt ígérte, hogy szinten tartja a nyugdíjakat, az értékét, a reálértékét megõrzõ nyugdíjaknak. Ehhez képest egy több mint 16 százalékos reálérték-növekedés következett be a ciklus végére. De ha megnézni a választási programunkat, 1998-ban nem szerepelt benne a családtámogatási rendszer, a gyermekek utáni adókedvezmény, a diákhitel és az otthonteremtési támogatási rendszer sem ebben a formájában. És ahogy az ország gazdasági lehetõségei ezt lehetõvé tették, ahogy sikerült leszorítani az inflációt, csökkenteni az államadósságnak a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányát, úgy szabadultak fel többletforrások. Ezek komoly tételek, százmilliárdos tételeket jelentettek, és ennek következtében lehetett ezeket a programokat beindítani. Ezt csak azért mondom, mert nem feltétlenül kell egy kormányzásra készülõ pártnak tényleg azt az ígéretet megfogalmazni, hogy kolbászból lesz a kerítés. Ezt úgysem hiszi el senki sem ma már. Reális célokat kell kitûzni, õszintén kell beszélni az ország jelenlegi problémáiról és arról, hogy honnan indulunk el – rosszabb helyzetben van ma az ország, rosszabb helyzetben van ma a költségvetés, mint 2002-ben volt –, és hova akarunk eljutni, mi az a reális cél, amit el tudunk érni 2006-ig, négy év alatt. És mi az, amit csak ez után? Ha nem beszélünk õszintén, akkor csalódás fogja érni a következõ kormányt, a következõ kormánynak a vezetõjét, hiszen az emberek elfordulnak majd tõle, nem hisznek majd neki. Én továbbra is azt vallom és azt hiszem, hogy õszintén el kell mondanunk, hogy milyen gondok vannak, mi milyen megoldást javasolunk; ha ez konfliktusokkal jár, akkor el kell mondani azt is õszintén, hogy ez milyen problémákat, milyen konfliktusokat fog eredményezni, és hova fogunk eljutni 2006-ra, hogyha ezt a programot végrehajtjuk. Ha nem így beszélünk, akkor azt hiszem, hogy rossz úton járunk. És véget kellene vetni ennek a hazudozásnak, ami itt folyik most már három esztendeje.
E. M.: Ez után a mai parlamenti nyitónap után milyen együttmûködésre, milyen parlamenti munkára számít a következõ hónapokban?
Áder J.: Nézze, amióta Gyurcsány Ferenc megalapította a kormányát, érdemi kormányzati munka nem folyik Magyarországon. Látványkormányzásról beszélhetünk inkább.
E. M.: De lehet még érdemileg kormányozni ebben a hátralévõ néhány hónapban, úgy, hogy ez esetleg a választásokon is pozitívumként jelentkezzen?
Áder J.: Nézze, ha az elmúlt egy esztendõben a Gyurcsány-kormány nem tudott semmilyen komoly teljesítményt letenni az asztalra, akkor most, a választások közeledtével miért tenné ezt? Nyilván most már egyetlen szempont befolyásolja a döntéseit: a választások idõpontja. Szeretné legalább azokat a szavazókat megtartani, akik az elmúlt három évben is kitartottak mellette, és szeretne olyan látszatintézkedéseket hozni vagy fog is olyan látszatintézkedéseket hozni, egy olyan látványpolitizálást folytat majd, aminek a következtében megpróbálja az esélyét megteremteni annak, hogy újra a következõ választásokat megnyerhesse. Valódi kormányzati döntések, az emberek mindennapi problémáira választ adó kormányzati lépések nem várhatók ettõl a kormánytól, mint ahogy az elmúlt egy évben sem tett ilyeneket. Látványos bejelentések, propaganda, papagájkommandó, ez lesz, ezt látni fogjuk nap mint nap a baloldali sajtó, a kormánypárti sajtó látványos tálalásában és látványos hangszerelésében, de igazából érdemi kormányzati tevékenységre én nem számítok.
E. M.: De úgy tûnik, hogy még ebben a kampányolásban sem sikerült eddig eltalálni azt, hogy mi az, ami igazán érdekli az embereket. Önök mit gondolnak, mi az, amire készülni kell? Mi az, amivel meg kell õket szólítani, mert a közvélemény-kutatási mutatók azt mutatják, hogy az MSZP-nek ezt eddig nem sikerült eltalálnia.
Áder J.: Én azt gondolom, hogy az Orbán-kormány idõszakának volt egy világos prioritás-rendszere: családtámogatási rendszer, egy nagyon sok szempontot igénybe vevõ és a gyermekvállalási kedvet növelõ, a gyermekvállalás terheit csökkentõ részben adórendszer, részben segélyezési rendszer. Ami, azt gondolom, hogy kedvezõ demográfiai folyamatokat indított el. Sajnálom, hogy ezt a Gyurcsány-kormány megakasztotta.
E. M.: De most azt hallottam, hogy ez az egyetlen javaslatuk, amit most mint hogyha tárgyalnának a Parlamentben.
Áder J.: Hát ennek nagyon örülök, hogyha elkezdjük az érdemi tárgyalását, és talán el is fogadnak majd valamit a javaslataink közül, hiszen azért az a nyolc hónap, ami hátra van a választásokig, azért az nagyon hosszú idõ, kár lenne ezt elvesztegetett idõnek tekinteni. Tehát hogyha néhány javaslatot a kormány ebbõl elfogad és megvalósít, akkor annak én nagyon örülök. Az otthonteremtési támogatásnak a rendszere: jól mutatja két adat, csak két számot hadd mondjak az idõ rövidségére tekintettel. Az Orbán-kormány által bevezetett rendszer révén 270 ezer család tudta igénybe venni a kedvezményes otthonteremtési hitelt. A Gyurcsány-kormány által bevezetett fészekrakó program következtében körülbelül 10–11.000 ember jut hitellehetõséghez. A két szám között, azt gondolom, hogy meglehetõsen nagy a különbség. Tehát az a cél, hogy minél több ember jusson olyan hitelfelvételi lehetõséghez, aminek a következtében legalább egy fél szobával vagy egy szobával nagyobbra tudja cserélni a kinõtt lakását, és ezáltal nagyon régi vágyát tudja teljesíteni. A diákhitel: most nap mint nap hallom a reklámját ennek a rádióban, hogy milyen jó dolog a diákhitel. Fú, mennyit szidták akkor, amikor mi bevezettük. Aztán azt hallottuk a kampányban, hogy a diákhitel kamatait majd csökkenteni fogják. Mi történt a valóságban? Kétszer megemelték. Most pedig reklámozzák, hogy ez milyen jó dolog. Valóban jó dolog, valóban nagyon sok szegény sorból származó diáknak segít, de érdemben a kamatokat nem csökkentették úgy, ahogy ezt megígérték.
E. M.: Frakcióvezetõ úr, egy kérdésem volna még. Azt mondta, hogy a kormánynak kormányoznia kéne, nem kampányolni. A Fidesz mire készül, kampányra vagy munkára az õszi hónapokban?
Áder J.: Mi a Parlamentben mindenképpen dolgozni szeretnénk és dolgozni is fogunk. Lesznek javaslataink, mint ahogy eddig is voltak. Voltak az adócsökkentésre vonatkozó javaslataink, voltak munkahelyteremtésre vonatkozó javaslataink, voltak a mezõgazdaság gondjainak enyhítésére vonatkozó javaslataink, voltak az élelmiszer-biztonság növelésére vonatkozó javaslataink, sok, nagyon sok törvényjavaslatunk volt. Egyszer csináltunk egy számítást, magam is meglepõdtem a végeredményen: közel ugyanannyi törvényjavaslatot és határozati javaslatot nyújtottunk be az elmúlt három esztendõben, mint amennyit a kormány és a kormányoldal. Nagyon keveset fogadtak el belõle. Ezekkel továbbra is próbálkozni fogunk. De hogyha a kesztyût elénk dobták, és az MSZP elindította a választási kampányát, akkor ezt a kesztyût fel fogjuk venni, és mi és részt veszünk a kampányban, és el fogjuk mondani az embereknek, hogy az, amirõl Gyurcsány Ferenc beszél, az legföljebb az õ vágya-iban létezik, a valósághoz nem sok köze van. És szeretnénk azt is bemutatni, hogy milyen ígéreteket nem teljesített a kormány. És szeretnénk aztán végül arról beszélni, hogy milyen lehetõségeink vannak, amit egy jobb, reményeim szerint polgári kormány majd kihasználhat.
E. M.: Köszönöm szépen.
Áder J.: Én köszönöm a lehetõséget.
hírTV – 2005. szeptember 12.
