Kiemelt videók
Kis Sztálinok, kis Kókák – ahogy azt Móricka elképzeli
Csintalan Sándor: Jó estét kívánok, kezüket csókolom! Az a helyzet, mostanság nem biztonságos a városban járni. Múltkor is mondtam egy-két dolgot, aztán a fejemre dõlt a díszlet. Gondoltam, megvédem magam, mert most is fogok olyanokat mondani.
Osztozkodás vagy osztás – a kés miért van a kezedben?
Kis Sztálinok, kis Kókák – ahogy azt Móricka elképzeli
Csintalan Sándor: Úgyhogy amíg nem látom teljes biztonsággal, hogy dõlés nélkül megúszom ezt a mûsort, a fejemen tartom ezt a kalapot engedelmükkel, mert hogy mondjuk például most is azzal szeretném kezdeni, hogy sok-sok SMS érkezett és levél az elmúlt napokban, és megkértek engem arra, hogy tolmácsoljam az igen tisztelt Fidesz nagybecsû, ezen ügyekben illetékes vezetõinek, hogy úgy szeretnék elolvasni az Orbán-beszédet. Mindenekelõtt el szeretnék olvasni a kõszegi beszédet, meg a gyõri, Keresztény Értelmiségiek Konferenciáján elhangzott beszédet. Heteken keresztül errõl beszélt az egész magyar sajtó és az egész magyar közvélemény, és legjobb tudomásunk szerint ma délután négy óráig még sehol nem tudtuk ezt elolvasni, de a nagyobb baj az, hogy a közönség se. Az a véleményünk, hogy jobb lenne nem posztumusz egy könyvben kiadni, hanem most, ebben az igencsak meleg helyzetben az emberek nagyon szeretnék olvasni, hitelesen, mit is mondott Orbán Viktor.
Na, a második dolog, amit itt megemlítenék Önöknek, az is egy nagyon érdekes hír – és miután zavaros idõket élünk, még mindig fönn kell tartanom a fejemen a kalapot, hátha beüt az ármány –, olvassuk itt az újságban, a Nógrád megyei Hírlapban, hogy Puszta Béla kilépett az MSZP-bõl. Nem tudom, ki mennyire ismeri az édes urat. Salgótarján város polgármestere jelen állás szerint is, és a Nógrád megyei Hírlap azt írja, hogy szeptember 13-án kilépett a Magyar Szocialista Párt Salgótarjáni Városi Alapszervezetébõl. Itt aztán azt is jelzik, hogy egyébként új polgármesterjelöltje lesz a városi szervezetnek majd a 2006. évi helyhatósági választásokon. Érdekes módon hihetetlen hallgatás veszi körül ezt a hírt, pedig hát Salgótarján nem egy kisváros, és egy ilyen konfliktus nem akármilyen konfliktus, annál is inkább, mert jeles parlamenti képviselõk donganak ott a környéken, Boldvay Lászlótól Juhász úrig, aki most a Belügyminisztérium politikai államtitkárának igen megtisztelõ funkcióját tölti be. Nagyon remélem, hogy felkeltjük az érdeklõdést és az Önök érdeklõdését is, hiszen tudnunk kéne, hogy mi végre ez a történet.
Aztán még mindig fönn kell tartanom a kalapomat, majd mikor úgy ítélem meg, hogy veszélyes lesz a jövõben a mûsor, akkor mindig ezt föl is fogom venni, kialakítjuk ezt a jó szokást. Elnézést kell kérnem a kedves közönségtõl. Bocsánatot kérek minden nézõmtõl, minden olyan embertõl, aki az elmúlt napokban, hetekben szerencsére vagy szerencsétlenségére hallgatta itt-ott elhangzó megnyilatkozásaimat. Bocsánatot kell kérnem Önöktõl, mert félretájékoztattam Önöket. Azt mondtam Havas Henrikkel ugyan egyébként egy mûsorban, például, hogy a Népszava pártlap. Tévedtem, és a tévedésemért én elnézést kérek. Én úgy gondoltam egyébként, hogy a pártlap minõsítés az nem szitokszó az elmúlt néhány száz évben, amióta modern demokráciák vannak, és pártok vannak, azóta pártlapok szoktak lenni. Hát azok azok a lapok, amelyek valamiféle politikai irányultságot elfogadnak, elvállalnak, ezt képviselik, valamely pártot politikailag támogatnak, elmondják róla ugyan a véleményüket, de kifejezetten támogatják választási törekvéseikben. Ezeknek a pártoknak a mûködésébe és mûfajába egyébként természetesen nem fér az bele, hogy félretájékoztatják a közvéleményt vagy nem mondanak igazat. Egy nagyon kedves, hozzám közelálló ismerõsöm azt mondta, hogy ne mondjak ilyet, hogy hazudnak – tehát ez ki sem jött a számon –, tehát nem mondanak igazat feltétlenül, tehát egy pártlap is az igazságkeresés jegyében támogat egy politikai irányzatot. Sajnos ez a Népszaváról nem mondható el. A Népszava nem üti meg a pártlapszínvonalat, úgyhogy én ezért elnézést kérek, hogy ilyeneket mondtam Önökrõl. Hogy csak egy illusztrációt említsek meg, az egyik dolgozatukban itten megglosszáznak engem – nem a sértettség beszél belõlem, csak hát a tények azok azért mégiscsak tények. Azt írja ez a drága jó Veres Jenõ – mondjuk zárójelben megjegyzem, 1990 és 1994 között, amikor mondjuk az identitást bátran kellett vállalni, mondjuk a Köztársaság tér környékén senki nem lihegett, sõt, mi több, a Népszava környékén sem nagyon –, azt mondja õ, hogy: „Már az is roppant különös, hogy egy identitásában megroggyant, politikai oldalak közt oszcilláló ember – ez vagyok én – azzal lehet haknisztárja tévémûsoroknak, hogy negyedmilliárd forintot keres rajta az APEH. És ezzel mintegy teret kap identitásáról, mondjuk magyarul: önazonosságáról alkotott véleménye.” Szeretném elmondani Önöknek, hogy csak az APEH, meg csak én nem tudok arról, hogy engem 250 millió forintos, azaz negyedmilliárdos APEH-tartozással bárki is kergetne itt a földön. Na, ennyit a valóságról. Van egy jobb verzió is egyébként, az is lehet, hogy szegény Veres Jenõ nem tudja, hogy itt nem mondott igazat, de hát egy újságírónak azért mégiscsak utána kéne nézni dolgoknak, ez az egyik, a másik persze az is lehet, hogy szegény Veres Jenõbõl hiányzik annyi szakértelem, hogy meg tudjon különböztetni egy ÁFÁ-t egy IFÁ-tól, ebbõl adódóan vélhetõleg egy természetes személyt nem tud megkülönböztetni a cégétõl, illetõleg annak sem járt utána, hogy az a cég, amelyet itten most az APEH kerget 250 millió forinttal, az 80 százalékban az állam tulajdonában van. Drága Veres úr, egy alapfokú közgazdasági szemináriumra vagy a MÚOSZ alapfokú újságíró iskolájára vagy valami egyéb ilyen nagyon helyes intézménybe iratkozzanak be Németh Péterrel együtt, és úgy egyébként meg a hónap végén ne járjon be a szerkesztõségbe, csukja be a fülét, amikor azok a telefonok jönnek-mennek, hogy honnan is jön az a pénz, amibõl a Népszava fönn van tartva.
Na, köszönöm szépen az eddigi türelmüket, most, miután a hallgatók és a közönség következik, így leveszem a kalapomat Önök elõtt tisztelettel. Jó estét kívánok!
Jó estét kívánok!
Na mondja, drága. Nem harap a bácsi.
Jó estét kívánok, nem tudom, engem…
Igen, Ön van vonalban.
Az a zavaró, hogy késleltetve hallom a tévébõl…
Drága szívem, itt annyi zavaró körülmény van ebben az életben. Meg kell szoknunk.
Na, most elõször is szeretném azt mondani, hogy bátorság, hogy magában van bátorság, azt körülbelül olyan tizennyolc éve, húsz éve is észrevettem. Maga volt az MSZMP-ben az egyetlen ilyen ismert ember, akinek a rádióban hallgatván a hangját soha nem utánozta a Kádár-féle hangsúlyt. Úgyhogy ez már valami. És hát úgy néz ki, hogy a bátorsága az továbbra is kitart, és kérem, hogy…
Jaj, köszönöm. Nagyon kedves, de beszéljünk…
Mert azért bátorság kell ehhez a szerephez. Ehhez a… nem is szerephez, ehhez a léthez.
Hát vagy kétes identitás, ahogy Veres Jenõ mondja. Tudja, fogadjuk el a klasszikusok álláspontját.
Na most a másik dolog. A privatizálással kapcsolatban szeretném mondani, hogy a Világosságban megjelent úgy az 1980-as évek elején egy cikk Berend T. Ivántól, és azt írta, azt fejtette ki, hogy a magyar infrastruktúra az az angol infrastruktúrával volt egy színvonalon a két világháború között, és mondjuk még 1945-, 46-ban, 47-ben is kitartott az infrastruktúra jó állapota, ami tulajdonképpen a MÁV, a Posta, a kórházak, tehát ami állami tulajdon… És ezek mind állami tulajdonban voltak, és jól mûködtek, és valószínûleg jól is mûködtették, hiszen fejlõdõképes volt. Csak mondjuk az volt a titka a dolognak, hogy kiváló szakemberek vezették ezeket az intézményeket.
Ez nem mellékes. Ez így van.
És sajnos aztán 1949-ben teljesen képzetlen embereket tettek a nagy polcokra, és tönkrement az egész. Tehát amikor Kuncze Gábor azt mondja, hogy az állam nem jó gazda, az tulajdonképpen egy nagy tévedés. Tényleg nem jó gazda, hogyha képzetlen vezetõkre bízzák, de nézzenek körül már végre egyszer, hogy mi volt a múltja ezeknek az intézményeknek. Úgyhogy ennyit akartam csak mondani, és szeretném tényleg, ha körülnéznének, és Berend T. Iván biztos nem hízelgett a két világháború közötti kormányoknak, tehát legalább a saját emberüknek a véleményét fogadják el.
Köszönöm szépen. De hát azért annyit hadd tegyek hozzá, Berend T. Iván azzal együtt, hogy mondjuk politikailag lehet hogy másképpen gondolkodik, mint sokan ebben az országban, de õ azért egy kitûnõ tudós, és a tudomány az tudomány.
Hát igen, igen. Igen, a felmérését komolyan kell venni, és nem privatizálni, hanem jó szakemberekre bízni a köz- és állami intézményeket. Jó estét kívánok!
Köszönjük szépen a véleményét. Köszönöm, és várom máskor is. Ha megengedik, akkor a következõ telefonálót várnám szeretettel, vagyis várom szeretettel. Jó estét, csókolom! Csókolom a kezét!
Halló, jó estét kívánok, Csintalan úr, nagyon érdekesnek ígérkezik ez a mûsor megint, és a sapka, hát az külön egy nagyon jó díszlet.
Most le mertem venni, mert Önnel beszélek.
Igen, igen, nem bombázza senki sem. Na most nagyon jó az a kis Kádárok… kis Sztálinok, kis Orbánok, ugye, és azért akartam ezt mindjárt mondani, mert Gyurcsány Ferenc elnézést kéretett Kókával, hogy megsértették a másik oldalt, és õk ebben különböznek a Fidesztõl, hogy õk nem mondanak sértõ mondatokat. A Fidesz pedig sértegeti az ellenfelet. Hát ez azért valahogy nagy feledékenységre vall Gyurcsány részérõl, mert õ is ugye ott Orbán Viktort is… Hogy ez tudatlanság volt-e nála, nem gyávaságnak titulálom én, hogy Orbán Viktor ott ül vele szemben, és miért nem lép fel, ez parlamenti szabályt, hogy õ ezt nem tudja, azt csodálom. Én most tudtam meg, de én nem vagyok és nem is leszek miniszterelnök a Jóisten kegyelmébõl, de mindenesetre õneki ezt tudni kellett volna, hogy Orbán Viktor nem kérhet felszólalásra engedélyt, tehát hogy õt leistenkirályozni, meg amiket õ odavág az ellenzék fejéhez, meg… És akkor még ugye…
Most van egy rossz hírem. Higgye el, hogy a dolog azért volt így megcsinálva, õ pontosan tudta és a tanácsadói is pontosan tudták – és nagyon örülök, hogy ezt a témát így szóba hozta –, hogy Orbán Viktor abban az egyszerû képviselõi állásában – mert hogy õ a Parlamentben mint képviselõként, sima képviselõként van jelen és nem frakcióvezetõ és nem frakcióvezetõ-helyettes – nem szólalhat meg viszontválaszra a miniszterelnök kritikájára. Ezt szándékosan csinálták, hogy utána hosszasan írogassanak arról, hogy Orbán Viktor nem vette föl a kesztyût. Ez ki volt találva. Jól érzi…
De hát az meg még nagyobb vadság a részérõl…
Persze.
De Orbán Viktor meg nagyon intelligensen… Szóval ez dicsérendõ, nem is csoda, hogy a Fõnix-díjat is megkapta.
Most én egy picit annak örülök, hogy ezt most már lassan a közönség is észreveszi, úgyhogy nagyon örülök a telefonjának.
Hát én nem lassan vettem észre, hanem nagyon is…
Jaj, bocsásson meg a sértésért.
Nem megsértett, dehogy sértett meg. Nagyon örülök, hogy Ön is örül a fölvetésemnek. Úgyhogy nagyon-nagyon gratulálok, és valóban az most, hogy ugye kis Orbánok megjelennek, kis Sztálinok megjelennek, Kóka meg odadugott ugye, Gyurcsány ott vörösödött, ahogy Áder is kihozta, szóval valójában nagyon oda kell figyelni, nagyon észen kell lenni, és most…
És sokat kell dolgozni.
Sokat, én is megkaptam ezt a telefont itt. Na hát letettem. Gyurcsány Ferenc vagyok, letettem. Nem csengett aztán, csak szerencse, hogy akkor fölvettem, mikor be kellett nyomkodni a NEM-et.
Jó, engedjünk másokat is szóhoz jutni.
Nagyon jó, hát akkor gratulálok, és szeretnék máskor is hozzászólni.
Jöjjön, várjuk.
Viszonthallásra, sok sikert.
Köszönöm. Köszöntöm a következõ telefonálónkat. Halló…
Jó estét kívánok!
Üdvözlöm, jó estét!
Én Debrecenbõl beszélek, már régen hívni akartam Csintalan urat. Az én férjem ötven… hát aranydiplomás lett. Egy csodálatosan szépen megrendezett keretek között átadtak egy aranydiplomát a férjemnek, 42 évet tanított, tehát 50 éve volt pedagógus. Én a Magyar Bálint urat szeretném szívbõl üdvözölni. Tudniillik volt ebben az aranydiplomában egy boríték, ami tartalmazott 6000 forintot. Ez volt az utolsó arculcsapása ezeknek a szerencsétlen, idõs pedagógusoknak. Szégyellje magát! Itt olyan baj van ebben az országban, ha képesek voltak egy aranydiplomához 6000 forintot… Nem szégyellte, nem szégyelli magát? Én csak ennyit szerettem volna elmondani, hogy tudják meg, hogy ennyit kap egy aranydiplomás Magyarországon. 6000 forintot. A pici nyugdíja mellett, mert a pedagógus soha nem volt megfizetve. Soha nem volt magas fizetése, és most utoljára még egy arculcsapást is kaptak. Köszönöm a türelmét, viszonthallásra!
Köszönjük az Ön türelmét és az Önök türelmét, és köszönjük a férjének is a munkáját, amit sok száz, sok ezer gyerek érdekében végzett nyilvánvalóan hosszú évtizedeken keresztül. Elõfordulhat olyan, hogy nincs pénz, de itt kellene tudni az embernek, hogy mi a mérték, mi a tisztesség, meg kéne hogy legyen egy kis szíve. De nem is ragozom ezt tovább. Remélem, túl sokáig nem kell magunkat szégyellni Magyar Bálint miatt. Jó estét kívánok!
Halló, jó estét kívánok! Én tulajdonképpen nagyon régóta szerettem volna bekerülni a mûsorba, és örülök, hogy megtehettem, de én nem Önnel beszéltem telefonon, és tulajdonképpen én nem is tudom, hogy mit szerettem volna, de csak annyi észrevételem volna, hogy elmondhatunk mi mindent, betelefonálgathatunk, küldhetünk SMS-eket, az teljesen nyilvánvaló, hogy ez a garnitúra nem véletlenül – és hozzáteszem gyorsan, mint ahogy a történelem eddigi folyamán: tisztességtelenül – bár nem véletlenül került ez 2002-ben ide, és nem az ország választotta. Akkor megjelent egy nagyon érdekes cikk talán a Daily Telegraph, Daily News-ban, nem is tudom pontosan. Kiknek volt rá szüksége? Hát csak nézzük meg, hogy tavaly például egy iszonyatos, valami félelmetes kabarétréfa folytán miért ment el Megyó és jött helyette ez a bohóc? Választották. Na ez az igazi, ez az igazi, ez majd egy senkiházi, tudjuk róla, hogy kiféle-miféle ez a Gyurcsány. Ne reménykedjen az ország, túl sok pénze van ahhoz, hogy jövõre mindenkit lefizessen, és maradni fog. Érdekbõl van itt. Úgyhogy az ország jövõre vagy felkészül és tisztességesen végigcsinál, ha esetleg ezek maradnak, márpedig fognak csalni, egy Ukrajna kettõt, vagy pedig megnézheti magát ez az ország. Mindenki erre készüljön idegileg, mindent el fog követni, hogy maradjon. Én nem, mert én fiatal vagyok, én valószínûleg külföldre megyek, de nem akarok cinikus lenni az itthon maradókkal, hogy azt csináltok, amit akartok. Nem választani kell, hanem egyszer s mindenkorra azt az Antall József-mondatot megjegyezni: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Ha ez az ország valóban át akarja… ha valóban ez az ország változásokat akar, akkor idegileg erre kell készülni, hogy csalni fognak, hazudni fognak, az amerikaiak itt vannak, még csak annyit nem mondtak az amerikaiak, hogy tudod, mit? Mondd meg nekik, hogy húzzák a fejükre az alsónadrágot. Figyelje meg, hogy…
Köszönjük szépen. Köszönjük, viszonthallásra! Azért hallgattam egyebek mellett ilyen türelemmel is ezt a hozzászólást, mert gondoltam, hogy csak kikerekedik a történetbõl valami. Hát ugye kikerekedett az, hogy a fiatalember el fog menni, aminek én nem örülök, szeretném, hogyha itthon maradna, és velünk együtt dolgozna annak érdekében, hogy 2006-ban legyen változás. Én abban semmi különöset nem látok, hogyha a pártok, amelyek a hatalomért versengenek, azok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a választásokat megnyerjék, föl fognak használni minden lehetõséget természetesen az ellenfeleink. Teszem hozzá, hogy aztán hogy mit mire használnak fel, milyen célokból, milyen okkal, miféle értékrenddel és milyen terjedelemben, az persze nyilván összefügg az adott párt identitásával, értékrendjével, vagy az azt uraló emberek értékrendjével, mert szeretném az Önök figyelmét felhívni szerintem egy példa nélküli SMS-re, amit itten mostanában kaptam/kaptunk. Én szoktam nézni különbözõ televíziók politikai mûsorait, telefonálós mûsorait, és ezekben a televíziókban egy picikét tényleg az a helyzet, hogy szinte állandóan csak a saját közönség üzen a saját politikusainak. Én szeretném remélni, hogy együtt, közösen – tehát nemcsak én, hanem mindannyian, akik esetleg nézik ezt a mûsort, a szomszédokkal is beszélgetve, kollégákkal, családtagokkal is beszélgetve – el tudnak odáig jutni, hogy megpróbálják megérteni a rivális politikai erõket támogató embereket, megpróbálják õket meggyõzni arról, hogy itt most tévedés van, és a baloldalon egy szörnyû oligarchia ül, akit le kell váltani, akiknek a leváltásához egyébként a baloldalnak is érdeke fûzõdik, és ilyen értelemben kivételes pillanatnak számít szerintem az az SMS, amit lehet hogy Önök is láttak már itt az SMS-ek között, szeretném felolvasni egy nagyon kedves telefonálónk, SMS-ezõnk üzenetét, ami szerintem azért mégiscsak örömre kell hogy okot adjon és reményt kell hogy adjon mindannyiunknak: „Mi, baloldali elveket vallók üzenjük a polgári oldalnak: nem vagyunk azonosak a hazug beszéddel, a hatalomért kapaszkodókkal, mi szeretjük a hazát. Gabi” Hát én köszöntöm Önt a nézõk között, biztatom Önt és másokat is arra, hogy üzenjenek, mondják el a véleményüket, vitatkozzunk, beszélgessünk egymással, tanuljunk egymástól, próbáljuk megérteni egymás szempontjait, és akkor talán ez a haza is többre jut és messzibbre jut. Én azt hiszem, hogy nem összeesküvés-elméleteket kell gyártani, hanem közös munkával kell elõre vinni ennek az országnak a szekerét. Vannak minden történelemben – így a magyar történelemben meg különösen – olyan pillanatok, amikor néha megkeseredik az emberek szája, de azért most végül is egy olyan helyzetben vagyunk, ami sok szempontból példátlan. Ilyen szabadon azért ez az ország még soha nem választhatott, mint az elmúlt években, és ez a 2006 is szabad választás lesz. Várom Önöket, jöjjenek. Viszonthallásra a szünet után.
* * *
Csintalan Sándor: Néhány SMS-bõl hadd idézzek. Az elsõ egy ilyen nekem szóló kedves… azt mondja, azt írja az SMS-ezõ, hogy: „Tisztelt Sándor! Akármilyen színû is lehetne ez a sisak, csak ilyen ne! Üdv: P. M.” Csókolom, ne haragudjanak, a fene se gondolta… Gondolta a fene, hogy ez problémát okozhat. Ne bántsuk a színeket, hát gondolják el, azért ez már elég régen van, és az emberi retinán is azért a színskála minden egyes színe rajta van, és alapszín ez a szerencsétlen piros. Ne haragudjunk már a pirosra – õmiattuk. Szerintem szabadítsuk meg a lelkünket az ilyesmitõl. A piros az errõl nem tehet. És ráadásul az a helyzet, hogy a kék inghez a piros… meg hát tudják… Szóval ennek nincs politikai üzenete, csak kemény, és megvédi a fejemet. Aztán egy másik kedves SMS-ezõ azt írja, a fõcímünkre utalva, hogy: „Hát ezt is megértük. Végre van egyetlenegy mondat, amit igazán elhiszünk. Osztozni jó. Õk már csak tudják. Csak az a baj, hogy a LOP-STOP táblák tiltó jelzését soha nem veszik figyelembe. Bányaiék Fehérvárról” Igen, azért ez az almás sztori azért nem piskóta, tényleg. Írogatnak errõl most elég sokat sok helyütt, ez egy freudi elszólással felér. Érdekes végiggondolni, hogy egy kézben van az a szerencsétlen alma, egy marha nagy kés van, és maga között osztozkodik. Ez nem osztozkodás, hanem az alma ellopása – csókolom annak a szerencsétlennek a kezét, aki kitalálta. Köszöntöm az elsõ telefonálót. Halló…
Halló, jó estét kívánok! Második kerületbõl beszélek, nyugdíjas közgazdász vagyok, Vendl Zsuzsa. Néhány apró kérdést szeretnék Önnek feltenni, hogy segítsen engem mint nyugdíjast megvilágosítani a szürke agyamat…
Jaj, Istenem…
Na most ugye hogy itt megemlíti Sztálint a kis Kóka miniszter urunk, hát mondjuk ne hasonlítsa a miniszter Orbán miniszter[elnök] urunkat Sztálinhoz, aki egy gengszter volt, egy vörös gengszter, aki nem átalkodott zsidó temetõkre rátemetni, tehát még zsidógyûlölõ is volt, nemcsak embergyûlölõ, hanem zsidógyûlölõ is. Na most nagyon jó lenne, hogyha néhányat…
Így van. Mindenféle embert gyûlölõ…
Mindenféle embert gyûlölõ. Nagyon jó lenne, hogyha például a Medgyessy Péter által vezetett bankokból csordogált dollármilliók hova mentek, ki kapta meg. Szóval a vörös gengsztereket szépen fel kell listázni, többek között a mostani miniszterelnökünk is, a Gyurcsány elvtárs is, hát nekem nem elvtársam, az elvtársak elvtársa, vörös gengszterek közé tartozik, az ifjú kis Kókával. Miért nem gyógyít a kis Kóka, ha olyan baromi okos és olyan tehetséges? Honnan van a pénze, kérem? Teljesen mindegy, hogy az MSZP fog gyõzni vagy a Fidesz fog gyõzni, az értelmes magyar embereknek el kell számoltatni ezeket az embereket, és el kell kobozni a vagyonukat. Kérdezem én, hogy a nyugdíjasoknak a milliói miért élnek 60.000 forintból vagy 80-ból vagy 120-ból? Hol van a pénzük? Hol van a nyugdíjuk? Köszönöm. Viszonthallásra!
Köszönöm, viszonthallásra! Jó, hogy szóba hozták ezt a történelmi párhuzamok kérdését is. Az a helyzet, hogy a történelmi párhuzamokkal tényleg óvatosan kell bánni, különösen az igaztalan és sértõ történelmi párhuzamokkal. Csak ugye amikor azt mondják, hogy azzal a felhívással, amit Gyurcsány Ferenc tett Kóka János felé, hogy ne sértegesse Orbán Viktort Sztálinnal – és ez különbözteti meg õt a jelenlegi ellenzéktõl, hogy milyen kíméletes és stílusos akar lenni –, egy apró bibi van. Az a bibi, hogy a Sztálin-történet és az Orbán Viktor, illetõleg a magyar ellenzék története az egy rossz párhuzam, legfeljebb párhuzamként kezelhetõ, ha rossz párhuzamként és aljas párhuzamként is. A múltkori vita például, ami Kövér László elszólásával kapcsolatban zajlott, ugyanakkor viszont nem a párhuzamok problémájához vezet politikai értelemben, hanem ez a velünk élõ történelem. Tetszik vagy nem tetszik nekünk, akik valaha valamilyen módon reprezentáltuk az úgynevezett politikai baloldalt, nekünk van elszámolnivalónk e haza elõtt. Tehát én szeretném aláhúzni, hogy ne fogadjunk el, ne helyeseljünk semmiféle párhuzamot, ne engedjük magunkat beejteni abba a szellemi, intellektuális, politikai, erkölcsi csapdába, hogy a Kádár-rendszer és a mai viszonyok közötti összefüggések feltárása hasonló vagy analóg bármely más politikai párhuzammal. Nem, mert ezek a dolgok még itt vannak köztünk, temetetlen holtak is vannak még köztünk, és sajnos elõfordulhat az, hogy mondjuk ’56 jeles évfordulóját – ami október 23-án lesz – esetleg a közönség egy része úgy lesz kénytelen elviselni, hogy olyan emberek fognak ott ünnepelni, akik, ha úgy tetszik, személyükben reprezentálják azt az elnyomó rendszert, ami azokat az embereket, az õ unokáikat, gyermekeiket, testvérüket azokba a sírgödrökbe juttatta. Tehát ez a történet bizony egy nagyon másik történet, és nemcsak egyszerû történet, hanem itt van velünk. Köszöntöm a következõ telefonálót. Meghatódtam saját magamtól is, bocsánat. Jó estét kívánok!
Jó estét kívánok! Földi Lászlóné vagyok. Annyit szeretnék csak mondani, hogy a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban megjelent Orbán Viktornak is egy nyilatkozata…
Megjegyzése. Nyilatkozata.
…amiben arra figyelmeztet, hogy ne higgyünk a közvélemény-kutatásoknak, és teljesen joggal. Én is erre hívnám föl az emberek figyelmét, mert ha jól tudom és nem emlékszem rosszul, akkor a 2002-es választásokon is vagy elõtt pontosan 10 százalékkal vezetett a Fidesz, mégis elvesztettük a választásokat. Ez az egyik. A másik kérdésem az volna, ha esetleg arra tudna válaszolni vagy valamit mondani, hogy mit szól Ön például ahhoz, hogy, mint kiderült, figyelni fogják, illetve nem tudom, hogy most fogják vagy már figyelik-e, de az jelent meg szintén a hírekben, hogy még a 2006-os választások után is, tehát ha kormányváltás lenne, akkor is, a kormányzati autókat mûholdról vagy honnan fogják tudni nyomon követni, hogy mikor hol van, meg egyebek, és hogy ez kicsit messzire vezet ez a dolog, és elég veszélyes is lehet, hogy ehhez mit szól, és hogy ezt nem lehetne-e megakadályozni? Vagy ha ez igaz, akkor ezt szerintem valamilyen formában meg kéne akadályozni, mert ez… Én nem akarok nagy szavakat használni, de életveszélyes is lehet.
De egy diktatúrában… Na jó, majd beszéljünk róla. Oké, oké. Parancsoljon még…
Mindenféleképpen. A kis Kókával kapcsolatban pedig, hát itt van egy triumvirátus, a Gyurcsány, a Kóka és a Hiller. Most én is jelzõt mondhatnék rájuk, de nem mondok, mert…
De nem mond… Elég ez. Elég súlyos jelzõk ezek.
Nem mondok, mert mindenki saját maga eldönti azt, hogy minek látja õt vagy hogy látja õt. Egy biztos, hogy nagyon jól rátaláltak egymásra, és valahogy úgy néz ki az egész, mint hogyha az egész ország, a kormány, a párt, de még most már az SZDSZ is mintha ennek a három embernek a teljes önkényuralma alatt lenne. Nem tudom, hogy ezt helyesen látom-e vagy sem. Kérdezném, hogy Önnek esetleg van-e errõl véleménye? Köszönöm szépen.
Köszönöm a kedvességét. Olvasták a kis gömböc meséjét, ugye? Igen, kicsikét õk ilyen kis gömböcök, akik mindent fölfalnának. Én azt hiszem, hogy azért Hiller ebben nem játszik különösebben szerepet. Õ nem erõs ember, õmögötte valójában a Gyurcsány politikai szándéka áll: ameddig Gyurcsány tartja, addig van, aztán ha elejti, akkor nem lesz. Õneki az lett volna a szerepe, hogy egy esetleges választási vereség esetén õ lett volna lapátra téve az eredeti felállás szerint. Most ez a helyzet megváltozott, mert Gyurcsány nyakára vette az egész politikai felelõsséget, és ha mondjuk lesz egy választási vereség, akkor ezt már a Hillerre fogni azért elég nehéz lesz. Hillernek se pénze, se képessége, se tehetsége ehhez a bulihoz, õ ott a marionett-figura. Érdekes, amit mond, abból a nézõpontból, ahonnan Ön látja és ahogy a szélesebb közvélemény egyelõre látja, tényleg úgy tûnik, mint hogyha ez egy ilyen triumvirátus lenne. A két másik ember viszonya egymáshoz, meglepõ fordulat van itt, én úgy látom, hogy itt a Kóka és a Gyurcsány már azért nem kedveli annyira egymást, és a Kóka, hát hogy is mondjam, mentalitásánál fogva nagyon úgy néz ki, hogy szeretné túlszerepelni Gyurcsány Ferencet, és eszébe jutott neki is az is, ami Gyurcsánynak annak idején eszébe jutott, hogy hát miért is ne lehetnék én miniszterelnök? Szerintem a Kóka is beindult eszement módon. Egyébként elárulok Önöknek egy pletykát, amit szerintem most már az egész város széltében-hosszában beszél, hogy az uraknak azért a bizonytalansága olyan nagy, a hatalomvágya viszont még ennél is sokkal nagyobb, hogy itt tényleg igaz az, hogy nem zörög a haraszt… mert zörgetik, meg zörög. Ez a két ember beindult a fõpolgármesteri székért is ám. Ha itt lenne egy kis oknyomozó újságírás, ezeket már rég meg lehetett volna írni. Egy választási vereség esetére Gyurcsány Ferenc bejelentkezett már egy ilyen történetre. Az álmoskönyv szerint ez nem sok jót jelent neki se, meg másoknak se. Az a hír járja, ezt pletykálják széltében-hosszában SZDSZ-es körökben is és másutt is, hogy elkezdte a zsibit egy választási vereség esetére, mert hát hogy õ végül is baromi jó fõpolgármester is lenne. A pletyka másik fele pedig az, hogy Kóka úr meg marhára szeretné a Demszky helyét, mert hát azért az egy nagyhatalom. Ha a MÁV-ot elintézte, utána jöhet a fõváros. No, szóval érdekes három ember ez, de hát tudják, a gyerekbetegségeknek az a természete, hogy a kisgyermekek többsége ezeket mindig el szokta kapni, aztán kigyógyulunk a kanyaróból is, a skarlátból is, és aztán egyszer csak felnövekszünk, és lesz egy szép, egészséges demokráciánk. De ezeket az embereket, ezeket a betegségeket, ezeket a bajokat túl kell élnünk, ki kell nõnünk, kell hogy az immunrendszerünk kialakuljon. Egyéb kérdéseire majd azért még visszatérek, de még egy telefonálót sok szeretettel köszöntök. Halló… Csókolom.
Jó estét kívánok, Stadler Mari vagyok. Csintalan úr, én kaptam a múltkor egy kritikát egy SMS-ben, hogy azokat a médiákat be sem kapcsolják, amiket én ott emlegettem – ATV, meg Club Rádió, meg egyebek. Most gondoljunk azokra, akik azt hallgatják. Mi tisztában vagyunk a mi igazunkkal, és nekünk meg kell szerveznünk magunkat, mert a médiahelyzet olyan, hogy 95 százalék a baloldal kezében van. Ez olyan, mint hogyha 95 mérgezett kútból táplálkozna a szerencsétlen, egyszerû ember. Nekem is van olyan ismerõsöm, akit nagyon sajnálok, mert bedõl…
Ne sajnálja. Mondja a javaslatát!
A javaslatom az, megint csak kérek mindenkit, hogy internetezzen, aki tud…
Ez egy jó ötlet.
Írjon azokra az undorító honlapokra undorító válaszok helyett mi írhatunk úri módon, szeretettel, és telefonáljanak be a Club Rádióba olyanok, akik felkészültek, ismerik a politikai helyzetet, Kontra, rekontra, és magába a Bolgár-mûsorba. Hadd hallják a hangunkat, hogy tudjuk az igazat.
Ez helyénvaló. Ez helyénvaló, csak azért hiányozzék ebbõl egy picikét az emelkedettség, így szemtõl szembe, ahogy szokta Ön mondani egyébként is, úgy beszéljünk egymással, nem kellenek ezek a jelzõk, de majd erre még visszatérek a végén. Példát kell mutatni, ennyi az egész, és akkor utána már nem kell minõsíteni.
Na jó, csak hát azért mégiscsak szólni kell nekik. Szólni kell…
Persze, persze… Én most csak az undorító… Undorító honlap, meg undorító ez, meg az, nem jó, rossz fényre vezet. A riválisokkal lépjünk kapcsolatba, próbáljuk õket meggyõzni. Inkább ezeket a kifejezéseket ajánlom. Jó?
Jó.
Drága Mária, és várjuk a biztató szavait máskor is.
Köszönöm szépen, viszonthallásra!
Köszönöm. Csókolom. Egy rövid telefonra van még idõnk. Halló… Jó estét kívánok! Tessék mondani.
Jó estét kívánok, Nagy Györgyné vagyok. Kérem szépen, két dolog, amirõl szeretnék én röviden beszélni tényleg. Hogyha ezek az urak/elvtársak, nevezzük, aminek akarjuk, tolvajok ilyen hamar elkezdték a választási kampányolást, nem lehetne azt megoldani, hogy elõbbre hozzuk a választásokat, hogy mi is elkezdjünk kampányolni, és megkérdezni az emberektõl, hogy miért nem mentek el 2002-ben szavazni, és ha elmentek, kire szavaztak, akik most úgy sírnak, hogy ezt, meg azt csinálja velük a kormány. Egy része megérdemli, mert nem mentek el szavazni, más része meg rájuk szavazott. Ez az egyik dolog. A másik pedig: 92 percig beszélt hétfõn a Gyurcsány hülyeségeket, mert hatvan percig az Orbánt, meg az ellenzéket ócsárolta. Az ország dolga eszébe sem jutott, hogy arról beszéljen.
Igen, köszönöm az észrevételét.
Mert így volt, tényleg így volt…
Viszonthallásra! Köszönöm az észrevételt, igaza van, ezt jól látta, ez az egyik dolog. A másik, a kampány azért persze nincs szignifikáns összefüggésben a választások idõpontjával. A pártok ezt eldöntik saját belátásuk szerint, mikor kezdenek el kampányolni.
A következõ dolog a mûsor végére, amit mondandó szeretnék, az az, hogy múltkoriban vita volt itt, hogy beengedünk-e minden SMS-t vagy nem engedünk, és cenzúrázzuk-e az SMS-eket vagy nem cenzúrázzuk. Én esküt tettem arra, hogy nem cenzúrázzuk az SMS-eket. Kimentem a mûsor végén, a kollégáim megmutatták azokat az SMS-eket, amirõl fennforgás volt, és mint kiderült, néhány SMS-t nem engedtek be a mûsorba. Megnéztem az SMS-eket, és az a helyzet, hogy jól döntöttek a kollégáim. Gyalázkodó, minõsíthetetlen emberi hangon megfogalmazott SMS-eket nem fogunk a jövõben sem beengedni a mûsorba, és hogyha ez cenzúrának minõsül, akkor egy ilyenfajta cenzúra lesz. Akik ezeket az SMS-eket küldik be, azoknak szeretnék üzenni valamit, meg talán mindannyiunknak.
A szeretet dicsérete
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen énbennem,
olyanná lettem, mint a zengõ érc vagy pengõ cimbalom.
És ha jövendõt tudok is mondani és minden titkot
és minden tudományt ismerek is,
És ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket
mozdíthatok ki helyökrõl,
Szeretet pedig nincsen énbennem,
semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is,
És ha testemet tûzre adom is,
Szeretet pedig nincsen énbennem,
Semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútûrõ, kegyes,
A szeretet nem irigykedik.
A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát,
Nem gerjed haragra, nem rója föl a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez. Mindent,
hiszen mindent remél, mindent eltûr.
A szeretet soha nem fogy el.
De legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek,
vagy akár nyelvek megszûnnek,
vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret,
rész szerint a prófétálás.
De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek,
úgy gondolkodtam, mint gyermek,
úgy értettem, mint gyermek,
minekutána pedig férfiúvá lettem,
elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk.
Akkor pedig színrõl színre.
Most rész szerint van bennünk, bennem az ismeret,
akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három,
e között pedig legnagyobb a szeretet.
Várom önöket.
hírTV – 2005. szeptember 18.
Kis Sztálinok, kis Kókák – ahogy azt Móricka elképzeli
Na, a második dolog, amit itt megemlítenék Önöknek, az is egy nagyon érdekes hír – és miután zavaros idõket élünk, még mindig fönn kell tartanom a fejemen a kalapot, hátha beüt az ármány –, olvassuk itt az újságban, a Nógrád megyei Hírlapban, hogy Puszta Béla kilépett az MSZP-bõl. Nem tudom, ki mennyire ismeri az édes urat. Salgótarján város polgármestere jelen állás szerint is, és a Nógrád megyei Hírlap azt írja, hogy szeptember 13-án kilépett a Magyar Szocialista Párt Salgótarjáni Városi Alapszervezetébõl. Itt aztán azt is jelzik, hogy egyébként új polgármesterjelöltje lesz a városi szervezetnek majd a 2006. évi helyhatósági választásokon. Érdekes módon hihetetlen hallgatás veszi körül ezt a hírt, pedig hát Salgótarján nem egy kisváros, és egy ilyen konfliktus nem akármilyen konfliktus, annál is inkább, mert jeles parlamenti képviselõk donganak ott a környéken, Boldvay Lászlótól Juhász úrig, aki most a Belügyminisztérium politikai államtitkárának igen megtisztelõ funkcióját tölti be. Nagyon remélem, hogy felkeltjük az érdeklõdést és az Önök érdeklõdését is, hiszen tudnunk kéne, hogy mi végre ez a történet.
Aztán még mindig fönn kell tartanom a kalapomat, majd mikor úgy ítélem meg, hogy veszélyes lesz a jövõben a mûsor, akkor mindig ezt föl is fogom venni, kialakítjuk ezt a jó szokást. Elnézést kell kérnem a kedves közönségtõl. Bocsánatot kérek minden nézõmtõl, minden olyan embertõl, aki az elmúlt napokban, hetekben szerencsére vagy szerencsétlenségére hallgatta itt-ott elhangzó megnyilatkozásaimat. Bocsánatot kell kérnem Önöktõl, mert félretájékoztattam Önöket. Azt mondtam Havas Henrikkel ugyan egyébként egy mûsorban, például, hogy a Népszava pártlap. Tévedtem, és a tévedésemért én elnézést kérek. Én úgy gondoltam egyébként, hogy a pártlap minõsítés az nem szitokszó az elmúlt néhány száz évben, amióta modern demokráciák vannak, és pártok vannak, azóta pártlapok szoktak lenni. Hát azok azok a lapok, amelyek valamiféle politikai irányultságot elfogadnak, elvállalnak, ezt képviselik, valamely pártot politikailag támogatnak, elmondják róla ugyan a véleményüket, de kifejezetten támogatják választási törekvéseikben. Ezeknek a pártoknak a mûködésébe és mûfajába egyébként természetesen nem fér az bele, hogy félretájékoztatják a közvéleményt vagy nem mondanak igazat. Egy nagyon kedves, hozzám közelálló ismerõsöm azt mondta, hogy ne mondjak ilyet, hogy hazudnak – tehát ez ki sem jött a számon –, tehát nem mondanak igazat feltétlenül, tehát egy pártlap is az igazságkeresés jegyében támogat egy politikai irányzatot. Sajnos ez a Népszaváról nem mondható el. A Népszava nem üti meg a pártlapszínvonalat, úgyhogy én ezért elnézést kérek, hogy ilyeneket mondtam Önökrõl. Hogy csak egy illusztrációt említsek meg, az egyik dolgozatukban itten megglosszáznak engem – nem a sértettség beszél belõlem, csak hát a tények azok azért mégiscsak tények. Azt írja ez a drága jó Veres Jenõ – mondjuk zárójelben megjegyzem, 1990 és 1994 között, amikor mondjuk az identitást bátran kellett vállalni, mondjuk a Köztársaság tér környékén senki nem lihegett, sõt, mi több, a Népszava környékén sem nagyon –, azt mondja õ, hogy: „Már az is roppant különös, hogy egy identitásában megroggyant, politikai oldalak közt oszcilláló ember – ez vagyok én – azzal lehet haknisztárja tévémûsoroknak, hogy negyedmilliárd forintot keres rajta az APEH. És ezzel mintegy teret kap identitásáról, mondjuk magyarul: önazonosságáról alkotott véleménye.” Szeretném elmondani Önöknek, hogy csak az APEH, meg csak én nem tudok arról, hogy engem 250 millió forintos, azaz negyedmilliárdos APEH-tartozással bárki is kergetne itt a földön. Na, ennyit a valóságról. Van egy jobb verzió is egyébként, az is lehet, hogy szegény Veres Jenõ nem tudja, hogy itt nem mondott igazat, de hát egy újságírónak azért mégiscsak utána kéne nézni dolgoknak, ez az egyik, a másik persze az is lehet, hogy szegény Veres Jenõbõl hiányzik annyi szakértelem, hogy meg tudjon különböztetni egy ÁFÁ-t egy IFÁ-tól, ebbõl adódóan vélhetõleg egy természetes személyt nem tud megkülönböztetni a cégétõl, illetõleg annak sem járt utána, hogy az a cég, amelyet itten most az APEH kerget 250 millió forinttal, az 80 százalékban az állam tulajdonában van. Drága Veres úr, egy alapfokú közgazdasági szemináriumra vagy a MÚOSZ alapfokú újságíró iskolájára vagy valami egyéb ilyen nagyon helyes intézménybe iratkozzanak be Németh Péterrel együtt, és úgy egyébként meg a hónap végén ne járjon be a szerkesztõségbe, csukja be a fülét, amikor azok a telefonok jönnek-mennek, hogy honnan is jön az a pénz, amibõl a Népszava fönn van tartva.
Na, köszönöm szépen az eddigi türelmüket, most, miután a hallgatók és a közönség következik, így leveszem a kalapomat Önök elõtt tisztelettel. Jó estét kívánok!
Jó estét kívánok!
Na mondja, drága. Nem harap a bácsi.
Jó estét kívánok, nem tudom, engem…
Igen, Ön van vonalban.
Az a zavaró, hogy késleltetve hallom a tévébõl…
Drága szívem, itt annyi zavaró körülmény van ebben az életben. Meg kell szoknunk.
Na, most elõször is szeretném azt mondani, hogy bátorság, hogy magában van bátorság, azt körülbelül olyan tizennyolc éve, húsz éve is észrevettem. Maga volt az MSZMP-ben az egyetlen ilyen ismert ember, akinek a rádióban hallgatván a hangját soha nem utánozta a Kádár-féle hangsúlyt. Úgyhogy ez már valami. És hát úgy néz ki, hogy a bátorsága az továbbra is kitart, és kérem, hogy…
Jaj, köszönöm. Nagyon kedves, de beszéljünk…
Mert azért bátorság kell ehhez a szerephez. Ehhez a… nem is szerephez, ehhez a léthez.
Hát vagy kétes identitás, ahogy Veres Jenõ mondja. Tudja, fogadjuk el a klasszikusok álláspontját.
Na most a másik dolog. A privatizálással kapcsolatban szeretném mondani, hogy a Világosságban megjelent úgy az 1980-as évek elején egy cikk Berend T. Ivántól, és azt írta, azt fejtette ki, hogy a magyar infrastruktúra az az angol infrastruktúrával volt egy színvonalon a két világháború között, és mondjuk még 1945-, 46-ban, 47-ben is kitartott az infrastruktúra jó állapota, ami tulajdonképpen a MÁV, a Posta, a kórházak, tehát ami állami tulajdon… És ezek mind állami tulajdonban voltak, és jól mûködtek, és valószínûleg jól is mûködtették, hiszen fejlõdõképes volt. Csak mondjuk az volt a titka a dolognak, hogy kiváló szakemberek vezették ezeket az intézményeket.
Ez nem mellékes. Ez így van.
És sajnos aztán 1949-ben teljesen képzetlen embereket tettek a nagy polcokra, és tönkrement az egész. Tehát amikor Kuncze Gábor azt mondja, hogy az állam nem jó gazda, az tulajdonképpen egy nagy tévedés. Tényleg nem jó gazda, hogyha képzetlen vezetõkre bízzák, de nézzenek körül már végre egyszer, hogy mi volt a múltja ezeknek az intézményeknek. Úgyhogy ennyit akartam csak mondani, és szeretném tényleg, ha körülnéznének, és Berend T. Iván biztos nem hízelgett a két világháború közötti kormányoknak, tehát legalább a saját emberüknek a véleményét fogadják el.
Köszönöm szépen. De hát azért annyit hadd tegyek hozzá, Berend T. Iván azzal együtt, hogy mondjuk politikailag lehet hogy másképpen gondolkodik, mint sokan ebben az országban, de õ azért egy kitûnõ tudós, és a tudomány az tudomány.
Hát igen, igen. Igen, a felmérését komolyan kell venni, és nem privatizálni, hanem jó szakemberekre bízni a köz- és állami intézményeket. Jó estét kívánok!
Köszönjük szépen a véleményét. Köszönöm, és várom máskor is. Ha megengedik, akkor a következõ telefonálót várnám szeretettel, vagyis várom szeretettel. Jó estét, csókolom! Csókolom a kezét!
Halló, jó estét kívánok, Csintalan úr, nagyon érdekesnek ígérkezik ez a mûsor megint, és a sapka, hát az külön egy nagyon jó díszlet.
Most le mertem venni, mert Önnel beszélek.
Igen, igen, nem bombázza senki sem. Na most nagyon jó az a kis Kádárok… kis Sztálinok, kis Orbánok, ugye, és azért akartam ezt mindjárt mondani, mert Gyurcsány Ferenc elnézést kéretett Kókával, hogy megsértették a másik oldalt, és õk ebben különböznek a Fidesztõl, hogy õk nem mondanak sértõ mondatokat. A Fidesz pedig sértegeti az ellenfelet. Hát ez azért valahogy nagy feledékenységre vall Gyurcsány részérõl, mert õ is ugye ott Orbán Viktort is… Hogy ez tudatlanság volt-e nála, nem gyávaságnak titulálom én, hogy Orbán Viktor ott ül vele szemben, és miért nem lép fel, ez parlamenti szabályt, hogy õ ezt nem tudja, azt csodálom. Én most tudtam meg, de én nem vagyok és nem is leszek miniszterelnök a Jóisten kegyelmébõl, de mindenesetre õneki ezt tudni kellett volna, hogy Orbán Viktor nem kérhet felszólalásra engedélyt, tehát hogy õt leistenkirályozni, meg amiket õ odavág az ellenzék fejéhez, meg… És akkor még ugye…
Most van egy rossz hírem. Higgye el, hogy a dolog azért volt így megcsinálva, õ pontosan tudta és a tanácsadói is pontosan tudták – és nagyon örülök, hogy ezt a témát így szóba hozta –, hogy Orbán Viktor abban az egyszerû képviselõi állásában – mert hogy õ a Parlamentben mint képviselõként, sima képviselõként van jelen és nem frakcióvezetõ és nem frakcióvezetõ-helyettes – nem szólalhat meg viszontválaszra a miniszterelnök kritikájára. Ezt szándékosan csinálták, hogy utána hosszasan írogassanak arról, hogy Orbán Viktor nem vette föl a kesztyût. Ez ki volt találva. Jól érzi…
De hát az meg még nagyobb vadság a részérõl…
Persze.
De Orbán Viktor meg nagyon intelligensen… Szóval ez dicsérendõ, nem is csoda, hogy a Fõnix-díjat is megkapta.
Most én egy picit annak örülök, hogy ezt most már lassan a közönség is észreveszi, úgyhogy nagyon örülök a telefonjának.
Hát én nem lassan vettem észre, hanem nagyon is…
Jaj, bocsásson meg a sértésért.
Nem megsértett, dehogy sértett meg. Nagyon örülök, hogy Ön is örül a fölvetésemnek. Úgyhogy nagyon-nagyon gratulálok, és valóban az most, hogy ugye kis Orbánok megjelennek, kis Sztálinok megjelennek, Kóka meg odadugott ugye, Gyurcsány ott vörösödött, ahogy Áder is kihozta, szóval valójában nagyon oda kell figyelni, nagyon észen kell lenni, és most…
És sokat kell dolgozni.
Sokat, én is megkaptam ezt a telefont itt. Na hát letettem. Gyurcsány Ferenc vagyok, letettem. Nem csengett aztán, csak szerencse, hogy akkor fölvettem, mikor be kellett nyomkodni a NEM-et.
Jó, engedjünk másokat is szóhoz jutni.
Nagyon jó, hát akkor gratulálok, és szeretnék máskor is hozzászólni.
Jöjjön, várjuk.
Viszonthallásra, sok sikert.
Köszönöm. Köszöntöm a következõ telefonálónkat. Halló…
Jó estét kívánok!
Üdvözlöm, jó estét!
Én Debrecenbõl beszélek, már régen hívni akartam Csintalan urat. Az én férjem ötven… hát aranydiplomás lett. Egy csodálatosan szépen megrendezett keretek között átadtak egy aranydiplomát a férjemnek, 42 évet tanított, tehát 50 éve volt pedagógus. Én a Magyar Bálint urat szeretném szívbõl üdvözölni. Tudniillik volt ebben az aranydiplomában egy boríték, ami tartalmazott 6000 forintot. Ez volt az utolsó arculcsapása ezeknek a szerencsétlen, idõs pedagógusoknak. Szégyellje magát! Itt olyan baj van ebben az országban, ha képesek voltak egy aranydiplomához 6000 forintot… Nem szégyellte, nem szégyelli magát? Én csak ennyit szerettem volna elmondani, hogy tudják meg, hogy ennyit kap egy aranydiplomás Magyarországon. 6000 forintot. A pici nyugdíja mellett, mert a pedagógus soha nem volt megfizetve. Soha nem volt magas fizetése, és most utoljára még egy arculcsapást is kaptak. Köszönöm a türelmét, viszonthallásra!
Köszönjük az Ön türelmét és az Önök türelmét, és köszönjük a férjének is a munkáját, amit sok száz, sok ezer gyerek érdekében végzett nyilvánvalóan hosszú évtizedeken keresztül. Elõfordulhat olyan, hogy nincs pénz, de itt kellene tudni az embernek, hogy mi a mérték, mi a tisztesség, meg kéne hogy legyen egy kis szíve. De nem is ragozom ezt tovább. Remélem, túl sokáig nem kell magunkat szégyellni Magyar Bálint miatt. Jó estét kívánok!
Halló, jó estét kívánok! Én tulajdonképpen nagyon régóta szerettem volna bekerülni a mûsorba, és örülök, hogy megtehettem, de én nem Önnel beszéltem telefonon, és tulajdonképpen én nem is tudom, hogy mit szerettem volna, de csak annyi észrevételem volna, hogy elmondhatunk mi mindent, betelefonálgathatunk, küldhetünk SMS-eket, az teljesen nyilvánvaló, hogy ez a garnitúra nem véletlenül – és hozzáteszem gyorsan, mint ahogy a történelem eddigi folyamán: tisztességtelenül – bár nem véletlenül került ez 2002-ben ide, és nem az ország választotta. Akkor megjelent egy nagyon érdekes cikk talán a Daily Telegraph, Daily News-ban, nem is tudom pontosan. Kiknek volt rá szüksége? Hát csak nézzük meg, hogy tavaly például egy iszonyatos, valami félelmetes kabarétréfa folytán miért ment el Megyó és jött helyette ez a bohóc? Választották. Na ez az igazi, ez az igazi, ez majd egy senkiházi, tudjuk róla, hogy kiféle-miféle ez a Gyurcsány. Ne reménykedjen az ország, túl sok pénze van ahhoz, hogy jövõre mindenkit lefizessen, és maradni fog. Érdekbõl van itt. Úgyhogy az ország jövõre vagy felkészül és tisztességesen végigcsinál, ha esetleg ezek maradnak, márpedig fognak csalni, egy Ukrajna kettõt, vagy pedig megnézheti magát ez az ország. Mindenki erre készüljön idegileg, mindent el fog követni, hogy maradjon. Én nem, mert én fiatal vagyok, én valószínûleg külföldre megyek, de nem akarok cinikus lenni az itthon maradókkal, hogy azt csináltok, amit akartok. Nem választani kell, hanem egyszer s mindenkorra azt az Antall József-mondatot megjegyezni: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Ha ez az ország valóban át akarja… ha valóban ez az ország változásokat akar, akkor idegileg erre kell készülni, hogy csalni fognak, hazudni fognak, az amerikaiak itt vannak, még csak annyit nem mondtak az amerikaiak, hogy tudod, mit? Mondd meg nekik, hogy húzzák a fejükre az alsónadrágot. Figyelje meg, hogy…
Köszönjük szépen. Köszönjük, viszonthallásra! Azért hallgattam egyebek mellett ilyen türelemmel is ezt a hozzászólást, mert gondoltam, hogy csak kikerekedik a történetbõl valami. Hát ugye kikerekedett az, hogy a fiatalember el fog menni, aminek én nem örülök, szeretném, hogyha itthon maradna, és velünk együtt dolgozna annak érdekében, hogy 2006-ban legyen változás. Én abban semmi különöset nem látok, hogyha a pártok, amelyek a hatalomért versengenek, azok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a választásokat megnyerjék, föl fognak használni minden lehetõséget természetesen az ellenfeleink. Teszem hozzá, hogy aztán hogy mit mire használnak fel, milyen célokból, milyen okkal, miféle értékrenddel és milyen terjedelemben, az persze nyilván összefügg az adott párt identitásával, értékrendjével, vagy az azt uraló emberek értékrendjével, mert szeretném az Önök figyelmét felhívni szerintem egy példa nélküli SMS-re, amit itten mostanában kaptam/kaptunk. Én szoktam nézni különbözõ televíziók politikai mûsorait, telefonálós mûsorait, és ezekben a televíziókban egy picikét tényleg az a helyzet, hogy szinte állandóan csak a saját közönség üzen a saját politikusainak. Én szeretném remélni, hogy együtt, közösen – tehát nemcsak én, hanem mindannyian, akik esetleg nézik ezt a mûsort, a szomszédokkal is beszélgetve, kollégákkal, családtagokkal is beszélgetve – el tudnak odáig jutni, hogy megpróbálják megérteni a rivális politikai erõket támogató embereket, megpróbálják õket meggyõzni arról, hogy itt most tévedés van, és a baloldalon egy szörnyû oligarchia ül, akit le kell váltani, akiknek a leváltásához egyébként a baloldalnak is érdeke fûzõdik, és ilyen értelemben kivételes pillanatnak számít szerintem az az SMS, amit lehet hogy Önök is láttak már itt az SMS-ek között, szeretném felolvasni egy nagyon kedves telefonálónk, SMS-ezõnk üzenetét, ami szerintem azért mégiscsak örömre kell hogy okot adjon és reményt kell hogy adjon mindannyiunknak: „Mi, baloldali elveket vallók üzenjük a polgári oldalnak: nem vagyunk azonosak a hazug beszéddel, a hatalomért kapaszkodókkal, mi szeretjük a hazát. Gabi” Hát én köszöntöm Önt a nézõk között, biztatom Önt és másokat is arra, hogy üzenjenek, mondják el a véleményüket, vitatkozzunk, beszélgessünk egymással, tanuljunk egymástól, próbáljuk megérteni egymás szempontjait, és akkor talán ez a haza is többre jut és messzibbre jut. Én azt hiszem, hogy nem összeesküvés-elméleteket kell gyártani, hanem közös munkával kell elõre vinni ennek az országnak a szekerét. Vannak minden történelemben – így a magyar történelemben meg különösen – olyan pillanatok, amikor néha megkeseredik az emberek szája, de azért most végül is egy olyan helyzetben vagyunk, ami sok szempontból példátlan. Ilyen szabadon azért ez az ország még soha nem választhatott, mint az elmúlt években, és ez a 2006 is szabad választás lesz. Várom Önöket, jöjjenek. Viszonthallásra a szünet után.
* * *
Csintalan Sándor: Néhány SMS-bõl hadd idézzek. Az elsõ egy ilyen nekem szóló kedves… azt mondja, azt írja az SMS-ezõ, hogy: „Tisztelt Sándor! Akármilyen színû is lehetne ez a sisak, csak ilyen ne! Üdv: P. M.” Csókolom, ne haragudjanak, a fene se gondolta… Gondolta a fene, hogy ez problémát okozhat. Ne bántsuk a színeket, hát gondolják el, azért ez már elég régen van, és az emberi retinán is azért a színskála minden egyes színe rajta van, és alapszín ez a szerencsétlen piros. Ne haragudjunk már a pirosra – õmiattuk. Szerintem szabadítsuk meg a lelkünket az ilyesmitõl. A piros az errõl nem tehet. És ráadásul az a helyzet, hogy a kék inghez a piros… meg hát tudják… Szóval ennek nincs politikai üzenete, csak kemény, és megvédi a fejemet. Aztán egy másik kedves SMS-ezõ azt írja, a fõcímünkre utalva, hogy: „Hát ezt is megértük. Végre van egyetlenegy mondat, amit igazán elhiszünk. Osztozni jó. Õk már csak tudják. Csak az a baj, hogy a LOP-STOP táblák tiltó jelzését soha nem veszik figyelembe. Bányaiék Fehérvárról” Igen, azért ez az almás sztori azért nem piskóta, tényleg. Írogatnak errõl most elég sokat sok helyütt, ez egy freudi elszólással felér. Érdekes végiggondolni, hogy egy kézben van az a szerencsétlen alma, egy marha nagy kés van, és maga között osztozkodik. Ez nem osztozkodás, hanem az alma ellopása – csókolom annak a szerencsétlennek a kezét, aki kitalálta. Köszöntöm az elsõ telefonálót. Halló…
Halló, jó estét kívánok! Második kerületbõl beszélek, nyugdíjas közgazdász vagyok, Vendl Zsuzsa. Néhány apró kérdést szeretnék Önnek feltenni, hogy segítsen engem mint nyugdíjast megvilágosítani a szürke agyamat…
Jaj, Istenem…
Na most ugye hogy itt megemlíti Sztálint a kis Kóka miniszter urunk, hát mondjuk ne hasonlítsa a miniszter Orbán miniszter[elnök] urunkat Sztálinhoz, aki egy gengszter volt, egy vörös gengszter, aki nem átalkodott zsidó temetõkre rátemetni, tehát még zsidógyûlölõ is volt, nemcsak embergyûlölõ, hanem zsidógyûlölõ is. Na most nagyon jó lenne, hogyha néhányat…
Így van. Mindenféle embert gyûlölõ…
Mindenféle embert gyûlölõ. Nagyon jó lenne, hogyha például a Medgyessy Péter által vezetett bankokból csordogált dollármilliók hova mentek, ki kapta meg. Szóval a vörös gengsztereket szépen fel kell listázni, többek között a mostani miniszterelnökünk is, a Gyurcsány elvtárs is, hát nekem nem elvtársam, az elvtársak elvtársa, vörös gengszterek közé tartozik, az ifjú kis Kókával. Miért nem gyógyít a kis Kóka, ha olyan baromi okos és olyan tehetséges? Honnan van a pénze, kérem? Teljesen mindegy, hogy az MSZP fog gyõzni vagy a Fidesz fog gyõzni, az értelmes magyar embereknek el kell számoltatni ezeket az embereket, és el kell kobozni a vagyonukat. Kérdezem én, hogy a nyugdíjasoknak a milliói miért élnek 60.000 forintból vagy 80-ból vagy 120-ból? Hol van a pénzük? Hol van a nyugdíjuk? Köszönöm. Viszonthallásra!
Köszönöm, viszonthallásra! Jó, hogy szóba hozták ezt a történelmi párhuzamok kérdését is. Az a helyzet, hogy a történelmi párhuzamokkal tényleg óvatosan kell bánni, különösen az igaztalan és sértõ történelmi párhuzamokkal. Csak ugye amikor azt mondják, hogy azzal a felhívással, amit Gyurcsány Ferenc tett Kóka János felé, hogy ne sértegesse Orbán Viktort Sztálinnal – és ez különbözteti meg õt a jelenlegi ellenzéktõl, hogy milyen kíméletes és stílusos akar lenni –, egy apró bibi van. Az a bibi, hogy a Sztálin-történet és az Orbán Viktor, illetõleg a magyar ellenzék története az egy rossz párhuzam, legfeljebb párhuzamként kezelhetõ, ha rossz párhuzamként és aljas párhuzamként is. A múltkori vita például, ami Kövér László elszólásával kapcsolatban zajlott, ugyanakkor viszont nem a párhuzamok problémájához vezet politikai értelemben, hanem ez a velünk élõ történelem. Tetszik vagy nem tetszik nekünk, akik valaha valamilyen módon reprezentáltuk az úgynevezett politikai baloldalt, nekünk van elszámolnivalónk e haza elõtt. Tehát én szeretném aláhúzni, hogy ne fogadjunk el, ne helyeseljünk semmiféle párhuzamot, ne engedjük magunkat beejteni abba a szellemi, intellektuális, politikai, erkölcsi csapdába, hogy a Kádár-rendszer és a mai viszonyok közötti összefüggések feltárása hasonló vagy analóg bármely más politikai párhuzammal. Nem, mert ezek a dolgok még itt vannak köztünk, temetetlen holtak is vannak még köztünk, és sajnos elõfordulhat az, hogy mondjuk ’56 jeles évfordulóját – ami október 23-án lesz – esetleg a közönség egy része úgy lesz kénytelen elviselni, hogy olyan emberek fognak ott ünnepelni, akik, ha úgy tetszik, személyükben reprezentálják azt az elnyomó rendszert, ami azokat az embereket, az õ unokáikat, gyermekeiket, testvérüket azokba a sírgödrökbe juttatta. Tehát ez a történet bizony egy nagyon másik történet, és nemcsak egyszerû történet, hanem itt van velünk. Köszöntöm a következõ telefonálót. Meghatódtam saját magamtól is, bocsánat. Jó estét kívánok!
Jó estét kívánok! Földi Lászlóné vagyok. Annyit szeretnék csak mondani, hogy a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban megjelent Orbán Viktornak is egy nyilatkozata…
Megjegyzése. Nyilatkozata.
…amiben arra figyelmeztet, hogy ne higgyünk a közvélemény-kutatásoknak, és teljesen joggal. Én is erre hívnám föl az emberek figyelmét, mert ha jól tudom és nem emlékszem rosszul, akkor a 2002-es választásokon is vagy elõtt pontosan 10 százalékkal vezetett a Fidesz, mégis elvesztettük a választásokat. Ez az egyik. A másik kérdésem az volna, ha esetleg arra tudna válaszolni vagy valamit mondani, hogy mit szól Ön például ahhoz, hogy, mint kiderült, figyelni fogják, illetve nem tudom, hogy most fogják vagy már figyelik-e, de az jelent meg szintén a hírekben, hogy még a 2006-os választások után is, tehát ha kormányváltás lenne, akkor is, a kormányzati autókat mûholdról vagy honnan fogják tudni nyomon követni, hogy mikor hol van, meg egyebek, és hogy ez kicsit messzire vezet ez a dolog, és elég veszélyes is lehet, hogy ehhez mit szól, és hogy ezt nem lehetne-e megakadályozni? Vagy ha ez igaz, akkor ezt szerintem valamilyen formában meg kéne akadályozni, mert ez… Én nem akarok nagy szavakat használni, de életveszélyes is lehet.
De egy diktatúrában… Na jó, majd beszéljünk róla. Oké, oké. Parancsoljon még…
Mindenféleképpen. A kis Kókával kapcsolatban pedig, hát itt van egy triumvirátus, a Gyurcsány, a Kóka és a Hiller. Most én is jelzõt mondhatnék rájuk, de nem mondok, mert…
De nem mond… Elég ez. Elég súlyos jelzõk ezek.
Nem mondok, mert mindenki saját maga eldönti azt, hogy minek látja õt vagy hogy látja õt. Egy biztos, hogy nagyon jól rátaláltak egymásra, és valahogy úgy néz ki az egész, mint hogyha az egész ország, a kormány, a párt, de még most már az SZDSZ is mintha ennek a három embernek a teljes önkényuralma alatt lenne. Nem tudom, hogy ezt helyesen látom-e vagy sem. Kérdezném, hogy Önnek esetleg van-e errõl véleménye? Köszönöm szépen.
Köszönöm a kedvességét. Olvasták a kis gömböc meséjét, ugye? Igen, kicsikét õk ilyen kis gömböcök, akik mindent fölfalnának. Én azt hiszem, hogy azért Hiller ebben nem játszik különösebben szerepet. Õ nem erõs ember, õmögötte valójában a Gyurcsány politikai szándéka áll: ameddig Gyurcsány tartja, addig van, aztán ha elejti, akkor nem lesz. Õneki az lett volna a szerepe, hogy egy esetleges választási vereség esetén õ lett volna lapátra téve az eredeti felállás szerint. Most ez a helyzet megváltozott, mert Gyurcsány nyakára vette az egész politikai felelõsséget, és ha mondjuk lesz egy választási vereség, akkor ezt már a Hillerre fogni azért elég nehéz lesz. Hillernek se pénze, se képessége, se tehetsége ehhez a bulihoz, õ ott a marionett-figura. Érdekes, amit mond, abból a nézõpontból, ahonnan Ön látja és ahogy a szélesebb közvélemény egyelõre látja, tényleg úgy tûnik, mint hogyha ez egy ilyen triumvirátus lenne. A két másik ember viszonya egymáshoz, meglepõ fordulat van itt, én úgy látom, hogy itt a Kóka és a Gyurcsány már azért nem kedveli annyira egymást, és a Kóka, hát hogy is mondjam, mentalitásánál fogva nagyon úgy néz ki, hogy szeretné túlszerepelni Gyurcsány Ferencet, és eszébe jutott neki is az is, ami Gyurcsánynak annak idején eszébe jutott, hogy hát miért is ne lehetnék én miniszterelnök? Szerintem a Kóka is beindult eszement módon. Egyébként elárulok Önöknek egy pletykát, amit szerintem most már az egész város széltében-hosszában beszél, hogy az uraknak azért a bizonytalansága olyan nagy, a hatalomvágya viszont még ennél is sokkal nagyobb, hogy itt tényleg igaz az, hogy nem zörög a haraszt… mert zörgetik, meg zörög. Ez a két ember beindult a fõpolgármesteri székért is ám. Ha itt lenne egy kis oknyomozó újságírás, ezeket már rég meg lehetett volna írni. Egy választási vereség esetére Gyurcsány Ferenc bejelentkezett már egy ilyen történetre. Az álmoskönyv szerint ez nem sok jót jelent neki se, meg másoknak se. Az a hír járja, ezt pletykálják széltében-hosszában SZDSZ-es körökben is és másutt is, hogy elkezdte a zsibit egy választási vereség esetére, mert hát hogy õ végül is baromi jó fõpolgármester is lenne. A pletyka másik fele pedig az, hogy Kóka úr meg marhára szeretné a Demszky helyét, mert hát azért az egy nagyhatalom. Ha a MÁV-ot elintézte, utána jöhet a fõváros. No, szóval érdekes három ember ez, de hát tudják, a gyerekbetegségeknek az a természete, hogy a kisgyermekek többsége ezeket mindig el szokta kapni, aztán kigyógyulunk a kanyaróból is, a skarlátból is, és aztán egyszer csak felnövekszünk, és lesz egy szép, egészséges demokráciánk. De ezeket az embereket, ezeket a betegségeket, ezeket a bajokat túl kell élnünk, ki kell nõnünk, kell hogy az immunrendszerünk kialakuljon. Egyéb kérdéseire majd azért még visszatérek, de még egy telefonálót sok szeretettel köszöntök. Halló… Csókolom.
Jó estét kívánok, Stadler Mari vagyok. Csintalan úr, én kaptam a múltkor egy kritikát egy SMS-ben, hogy azokat a médiákat be sem kapcsolják, amiket én ott emlegettem – ATV, meg Club Rádió, meg egyebek. Most gondoljunk azokra, akik azt hallgatják. Mi tisztában vagyunk a mi igazunkkal, és nekünk meg kell szerveznünk magunkat, mert a médiahelyzet olyan, hogy 95 százalék a baloldal kezében van. Ez olyan, mint hogyha 95 mérgezett kútból táplálkozna a szerencsétlen, egyszerû ember. Nekem is van olyan ismerõsöm, akit nagyon sajnálok, mert bedõl…
Ne sajnálja. Mondja a javaslatát!
A javaslatom az, megint csak kérek mindenkit, hogy internetezzen, aki tud…
Ez egy jó ötlet.
Írjon azokra az undorító honlapokra undorító válaszok helyett mi írhatunk úri módon, szeretettel, és telefonáljanak be a Club Rádióba olyanok, akik felkészültek, ismerik a politikai helyzetet, Kontra, rekontra, és magába a Bolgár-mûsorba. Hadd hallják a hangunkat, hogy tudjuk az igazat.
Ez helyénvaló. Ez helyénvaló, csak azért hiányozzék ebbõl egy picikét az emelkedettség, így szemtõl szembe, ahogy szokta Ön mondani egyébként is, úgy beszéljünk egymással, nem kellenek ezek a jelzõk, de majd erre még visszatérek a végén. Példát kell mutatni, ennyi az egész, és akkor utána már nem kell minõsíteni.
Na jó, csak hát azért mégiscsak szólni kell nekik. Szólni kell…
Persze, persze… Én most csak az undorító… Undorító honlap, meg undorító ez, meg az, nem jó, rossz fényre vezet. A riválisokkal lépjünk kapcsolatba, próbáljuk õket meggyõzni. Inkább ezeket a kifejezéseket ajánlom. Jó?
Jó.
Drága Mária, és várjuk a biztató szavait máskor is.
Köszönöm szépen, viszonthallásra!
Köszönöm. Csókolom. Egy rövid telefonra van még idõnk. Halló… Jó estét kívánok! Tessék mondani.
Jó estét kívánok, Nagy Györgyné vagyok. Kérem szépen, két dolog, amirõl szeretnék én röviden beszélni tényleg. Hogyha ezek az urak/elvtársak, nevezzük, aminek akarjuk, tolvajok ilyen hamar elkezdték a választási kampányolást, nem lehetne azt megoldani, hogy elõbbre hozzuk a választásokat, hogy mi is elkezdjünk kampányolni, és megkérdezni az emberektõl, hogy miért nem mentek el 2002-ben szavazni, és ha elmentek, kire szavaztak, akik most úgy sírnak, hogy ezt, meg azt csinálja velük a kormány. Egy része megérdemli, mert nem mentek el szavazni, más része meg rájuk szavazott. Ez az egyik dolog. A másik pedig: 92 percig beszélt hétfõn a Gyurcsány hülyeségeket, mert hatvan percig az Orbánt, meg az ellenzéket ócsárolta. Az ország dolga eszébe sem jutott, hogy arról beszéljen.
Igen, köszönöm az észrevételét.
Mert így volt, tényleg így volt…
Viszonthallásra! Köszönöm az észrevételt, igaza van, ezt jól látta, ez az egyik dolog. A másik, a kampány azért persze nincs szignifikáns összefüggésben a választások idõpontjával. A pártok ezt eldöntik saját belátásuk szerint, mikor kezdenek el kampányolni.
A következõ dolog a mûsor végére, amit mondandó szeretnék, az az, hogy múltkoriban vita volt itt, hogy beengedünk-e minden SMS-t vagy nem engedünk, és cenzúrázzuk-e az SMS-eket vagy nem cenzúrázzuk. Én esküt tettem arra, hogy nem cenzúrázzuk az SMS-eket. Kimentem a mûsor végén, a kollégáim megmutatták azokat az SMS-eket, amirõl fennforgás volt, és mint kiderült, néhány SMS-t nem engedtek be a mûsorba. Megnéztem az SMS-eket, és az a helyzet, hogy jól döntöttek a kollégáim. Gyalázkodó, minõsíthetetlen emberi hangon megfogalmazott SMS-eket nem fogunk a jövõben sem beengedni a mûsorba, és hogyha ez cenzúrának minõsül, akkor egy ilyenfajta cenzúra lesz. Akik ezeket az SMS-eket küldik be, azoknak szeretnék üzenni valamit, meg talán mindannyiunknak.
A szeretet dicsérete
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,
szeretet pedig nincsen énbennem,
olyanná lettem, mint a zengõ érc vagy pengõ cimbalom.
És ha jövendõt tudok is mondani és minden titkot
és minden tudományt ismerek is,
És ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket
mozdíthatok ki helyökrõl,
Szeretet pedig nincsen énbennem,
semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is,
És ha testemet tûzre adom is,
Szeretet pedig nincsen énbennem,
Semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútûrõ, kegyes,
A szeretet nem irigykedik.
A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát,
Nem gerjed haragra, nem rója föl a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez. Mindent,
hiszen mindent remél, mindent eltûr.
A szeretet soha nem fogy el.
De legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek,
vagy akár nyelvek megszûnnek,
vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret,
rész szerint a prófétálás.
De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek,
úgy gondolkodtam, mint gyermek,
úgy értettem, mint gyermek,
minekutána pedig férfiúvá lettem,
elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk.
Akkor pedig színrõl színre.
Most rész szerint van bennünk, bennem az ismeret,
akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három,
e között pedig legnagyobb a szeretet.
Várom önöket.
hírTV – 2005. szeptember 18.
