hírTV: Az utóbbi egy hétben elképesztõ port kavart a honi futballberkekben. Az újságok Magyarországon és Görögországban is azt találgatták: elfogadja-e a PAOK ajánlatát? Mi történt az elmúlt egy hétben, miért döntött úgy, hogy marad?
hírTV: Hibásnak érzi magát a kialkult helyzetért?
L. M.: Olyan típusú ember vagyok, aki nem másra mutogat, hanem elõször magába néz. Tiszta a lelkiismeretem, ám az biztos: sokat tanultam a mostani esetbõl. Remélem, hogy az utóbbi hét nap történései mindenkinek jelzik: jobb kommunikációra van szükség a szövetségen belül és azon kívül is. Beszélnünk kell egymással, és mindenek elõtt nem a nyilvánosság elõtt kell vitatkoznunk, hanem egymás között kell megoldanunk a problémákat. Ne vigyük ki ezeket a vitákat, mert zavarják céljaink elérését.
hírTV: Lassan két éve itt él, itt dolgozik. Ön körül mindig pezseg az élet, naponta röppennek fel új hírek, hogy éppen melyik klub csábítja. Nem unja még?
L. M.: Természetesen nehéz volt megszoknom a magyar mentalitást, de azt hiszem, a magyaroknak is az enyémet. Az Önök országában minden egy kicsit másképpen zajlik, ehhez lassan már hozzászokom. Bármi történik azonban, engem csak egy dolog érdekel: hogy a magyar futball és a válogatott újra sikeres legyen és javuljon a nemzetközi megítélése. Ebbõl már sok minden sikerült, sok új szponzort találtunk. A fociszeretõk újra járnak a meccsekre, és örülnek a nemzeti tizenegynek, tehát jó úton vagyunk, de nem vagyok teljesen elédetett, vannak dolgok amiken javítanunk kell. Most körvonalazódik egy csapat, elindult valami, de nem dõlhetünk hátra, tovább kell lépnük. Számomra a változatlan helyzet visszalépést jelent. Ezért fontos, hogy példát mutassunk, de hadd mondjam el, újra és újra: végre egy olyan csapat állt össze, amely szép jövõ elõtt áll.
hírTV: Mivel magyarázza azt, hogy mióta Ön a kapitány, több, mint 70 játékos fordult meg a nemzeti csapat házatáján. Nem sok ez egy kicsit?
L. M.: Amikor másfél évvel ezelõtt elkezdtük a munkát, már volt egy stabil keretem: Király, Bodnár, Juhász, Stark, Gera Torghelle, Huszti. Ehhez a stabil maghoz kellett olyan játékosokat találni, akik javítják a csapat minõségét: így fedeztük fel például Takácsot, Hajnalt, Halmosit, Kerekest. Eltartott egy ideig, míg ezeket a játékosokat megtaláltuk. Jónéhány játékos, akit behívtam nem ütötte meg az elvárt színtet, utólag én is látom, de ez a kísérletezés idõszaka volt. Persze emlékszem a tavalyi, Kína elleni meccsünkre, amikor 21-en lemondták a találkozót, és voltak olyan meccseink is, amikor a légiósokra nem számíthattam, úgyhogy folyamatosan újoncokat kellett behívnunk. Ezért fordult meg közel 70 játékos a kezem alatt.
hírTV: Sokak szerint Ön azért épített be néhány játékost a válogatottba, hogy felhívja rájuk a külföldi csapatok figyelmét. Igaz ez az állítás?
L. M.: Semmi hasznom nem származik abból, ha egy válogatott játékos külföldre igazol. Talán az egyesületek, vagy a játékosok profitálnak belõle, de én nem. Annak örülnék a legjobban, ha minden válogatott labdarúgó Magyarországon játszana, fejlõdne a bajnokság és én is folyamatosan követhetném pályájukat. Ha már a kapitánykodásom elején úgy ismertem volna minden játékost, ahogyan most ismerem a csapattagokat, akkor sokan nem kaptak volna meghívót. Nekem nem csak játékosokra, hanem karakterekre van szükségem: olyan embereket kerestem, akik 90 percig hajtanak, küzdenek a magyar csapat sikeréért. Úgy érzem, a mostani válogatott keretben ilyen játékosok vannak.
hírTV: Az elnökség október 13-án határoz arról, hogy meghosszabbítja-e a szerzõdését. Ön mit szeretne?
L. M.: Nem az én kezemben van a döntés, az elnökség dönt a sorsomról. Én készen állok arra, hogy hosszú idõn át dolgozzak itt, sok barátot találtam Magyarországon, megszerettem a magyarokat, a csapatot, úgy érzem magam, mint odahaza, Németországban. Sok szál köt már ide, hosszú távra tervezek. Ezen túl azonban szeretném azt is, hogy olyan csapata legyen ennek az országnak, amelyre mindig, mindenhol büszke lehet.
