Kiemelt videók
Gyurcsány költekezik – Önök kamatostul fizetnek… / Kérdések órája
Csintalan Sándor: Jó estét kívánok, kezüket csókolom. Újból eltelt egy hét. Éppen most gondolkodtam rajta, úgy néz ki, hogy a jövõ vasárnap lesz az utolsó vasárnapi mûsor, úgyhogy élvezkedjünk. Meglepõ hírrel állok elõ: Gyurcsány Ferenc könyvét tartom a kezemben, amit külön szeretettel ajánlok figyelmébe minden magyarnak, aki a politikáról gondolkodik, aki a politika iránt érdeklõdik, hiszen nem kisebb személyiség írta, mint a miniszterelnök, és én úgy hiszem, hogy akár õ írta, akár nem õ írta, mindenesetre a nevével jegyezte.
Egy év Gyurcsány Ferenccel. Akar még többet?
Gyurcsány költekezik – Önök kamatostul fizetnek…
Engedjenek meg még egy idézetet, ami most nagyon aktuális, aztán máris adom a szót a telefonálóknak. Azt mondja, hogy… Hát arról beszél egyébként, hogy nem szabad ígérgetni, és nem szabad az ígérgetéssel az embereket tévútra vezetni. Egy másik mûsorban már egyébként Önökkel megbeszéltük egyszer, hogy eközben pedig azt is állítja persze, hogy az emberek a reményt vásárolják meg, amikor szavaznak, tehát hajrá ígérgetések. Azt mondja, hogy: „…ennek a gyakorlatnak véget kell vetni. Sikeres ország nem engedheti meg magának, hogy választási költségvetésekben forgácsolja szét erõforrásait, hogy rövid távú elõnyökért föláldozza a jövõ egy-egy darabját.” Most figyeljenek! „Azt az utat kell járnunk, amely a kitûzött idõben, 2010-ben lehetõvé teszi az euró bevezetését, és ehhez szervesen kapcsolódva megteremti a külsõ és belsõ egyensúlynak, az inflációnak és a kamatoknak az Európai Unióban elvárt szintjét.” Ugyanez a Gyurcsány… Két dolog lehet ugye, hogy õ írta, vagy nem õ írta, de mindenesetre akár így van, akár úgy van, úgy néz ki, hogy el nem olvasta, mert a koszon kívül nem ragadt rá semmi. Ugyanez a Gyurcsány a könyvbemutató után egy-két nappal azt mondta a szocialista párt egy meghatározó fórumán, a választmány ülésén, hogy újra kell gondolni ezt a históriát, és a társadalompolitikai céloknak kell alárendelni az euró bevezetésének az idõpontját, ami semmi más, mint az az üzenet, hogy akár az euró bevezetését is föl kell áldozni az ígérgetések érdekében. És ugye itt is egyébként bölcsen ki is fejti az, aki írta ezt a részt, hogy úgy különben az euró bevezetése nem öncél, hanem bizonyos feltételek teljesülése egyszerûen jó a magyar gazdaság számára. Tehát ajánlom Önöknek Gyurcsány Ferenc mûvét, elképesztõ szellemi élmény lesz, el-képesztõ szellemi élmény lesz mindenkinek, aki olvassa. Köszöntöm az elsõ telefonálónkat, jó estét kívánok! Üdvözlöm! Parancsoljon! Tessék bátran mondani, parancsoljon, mondja, nyomja a rockot, drága uram!
Nem lehet tudni, hogy most én beszélek?
Ön beszél…
Én beszélek. Akkor szeretném csak mondani, hogy ez a Gyurcsány-féle adócsalás ügy véleményem szerint ez egy köztörvényes bûnözés. Miért nem mondjuk már ki, és miért nem folytatnak eljárást ellene? A Fittelinázás az mint új fogalom az adócsalók körében. Al Capone tíz évet vagy nem tudom mennyit, többet kapott hasonló dolgokért. Ez az egyik, amit szeretnék. A másik az, hogy találkozott az amerikai elnökkel. Õvele már találkoztak nagyobb gazemberek is, illetve nagyobb, hát hogy is mondjam…
Drága uram…
…nemzetszivatók. A másik dolog, amit szeretnék elmondani, hogy a Viktor az egy homokzsák szerepét játssza el a parlamentben, kiábrándító nekem. Két percben is lehetne visszautasítani bunkóságot, istenkirályt, kontra atyaúristenezni például vagy hasonlók.
Ezt ugyan nem értem most kristálytisztán…
Köszönöm szépen, elég durva voltam, de hát most kikeltem magamból, elnézést kérek.
Köszönöm, viszonthallásra! Én is azt javaslom, hogy a jelzõkkel óvatosabban bánjunk. Egyébként azt szeretném mondani, higgyék el, hogy a jelzõk fokozásával nem sokra megyünk, az okos érveléssel viszont sokkal többre. Ezt a legkomolyabban mondom. Ez az egyik dolog. A másik dolog az Orbán Viktor és a homokzsákszerep. Nem tudom, hogy ki olvasta a nézõk közül az eredeti Robin Hood-történetet, amit egy angol író még régebben írt, amit aztán számtalan formában feldolgoztak. Ott, abban az eredeti Robin Hood-történetben is találkozik Robin Hood egyebek mellett Tuck baráttal, ugye emlékeznek a hedonista, iszákos barát, a nagy kövér ember, aki sok szempontból hasonlít Falstaffra, és az eredeti történetben õk vívnak meg egymással. És ezt most a legkomolyabban mondom, és ez most mindannyiunkra érvényes. Tisztázni kívánják a verekedés feltételeit, és Robin egy hagyományos verekedésben gondolkodik, ahol mindenki üti-vágja a másikat, aztán majd meglátjuk, hogy ki bírja tovább, ki kit gyõz le, ha úgy tetszik. És erre a barát egy javaslattal áll elõ, és a javaslatnak az a lényege, hogy azt fogjuk csinálni, drága barátom, hogy mindenki felváltva üti a másikat, felváltva, tehát egyszer ütsz te, egyszer ütök én. Egyszer ütsz te, egyszer ütök én. Mert hogy – mondja a bölcs barát – nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Na most a politikában ez egy alapszabály, ezt higgyék el nekem. A politika hosszú játszma, dramaturgiája és lélektana van. Ki minél jobban visít, annál kevésbé van igaza. Minél jobban visít, nézzék meg, egyre többet hibázik. Nem kell megijedni. Az olimpián is hány és hány versenyt látnak atlétikában, úszásban, ebben-abban. A különbségek hol nõnek, hol csökkennek. Tudják, hogy hol kell élen állni? Az utolsó méteren, a célnál, és a célszalagot kell átszakítani az elsõ embernek. Az, hogy elõtte hogy állunk, meg hogyan nem állunk, az idõbeosztás, taktika és dramaturgia kérdése. Higgyék el, nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Köszöntöm a következõ telefonálót. Jó napot, kívánok! Jó estét kívánok! Jó reggelt kívánok! Mindegy.
Halló, jó napot kívánok! Csintalan úr, hetvenhét éves nyugdíjas…
Jó egészséget kívánok Önnek!
…panellakó vagyok. A szocializmusban negyven évnél többet dolgoztam…
Hát ez igen!
Úgyhogy ennyivel elmondtam mindent, amit megéltem. Úgyhogy semmi újat nem tapasztalunk, minden a régi. Itt egyetlen…
Vagy idõnként egy kicsit rosszabb, mert mondjuk… Idõnként.
Hát azt lehetne fokozni. Egyetlenegy lehetõségünk van, ha az igen tisztelt, mélyen tisztelt köztársasági elnök úr a legelsõ napon, amikor lehet, kiírni a választást, kiírja, hogy megszabaduljunk a mostani kormánytól, és az egész ország elmegy, és egy helyre szavaz, akkor valamit érünk. Mert máskülönben ezek azt csinálnak, amit akarnak. Úgyhogy itten kár ilyen nevet, meg olyant, meg azt mondani, látja, hogy nem történik a világon semmi. Nekik mindent lehet. Idáig is lehetett, azt hiszik, hogy most is ugyanaz van, úgyhogy itt csak mélyen tisztelt elnök urat kérjük, hogy minél elõbb írja ki a választást, amikor lehet. Csak ezt akartam mondani. Viszonthallásra!
Köszönöm szépen. Én ezenkívül azt javaslom, hogy mindenütt, ahol tudja, mondja el az élményeit, a tapasztalatait, ossza meg másokkal, hogy jól és helyesen tudjanak dönteni 2006-ban. Egyébként én is úgy vagyok ezzel, mint Ön, változatlanul azt várom, hogy valaki magyarázza el nekem, mint egy hároméves gyereknek, hogyha valamilyen módon nem jogtalan vagy erkölcstelen elõnyszerzésre szolgál ez az egész história – már ami a Fittelina Kft.-vel kapcsolatban történik –, minek csinál az ember bonyolult adminisztrációt, miért alkalmaz könyvelõket, miért bocsát ki számlákat a saját személyes fogyasztását finanszírozandó, ha úgy egyébként ezzel semmiféle haszonra nem tesz szert. Mi végre? Gondolom, nem a könyvelõjét akarta támogatni Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, hanem valamiféle olyan elõnyhöz jutni, ami egyébként vélhetõleg normális embereknek nem jár, mert mi mindannyian úgy vagyunk ezzel, hogyha kijön a festõ, akkor kifizetjük, ha kijön a vízvezeték-szerelõ, akkor ki kell fizetni, és nem a cégünk fizeti ki, és nem a közös adónk terhére finanszírozzuk a saját személyes fogyasztásunkat. Várjuk most már hetek, napok óta, hogy az igen tisztelt kormánypárti sajtó és az az értelmiség, amelyiknek úgy egyébként azért felelõssége volna ebben az országban, ezzel kapcsolatban, mondjon már valamit. Egyébként a szokásos mondatot is hadd tegyem hozzá, hogy ha valaki mondjuk – vagy Orbán Viktor – csinált volna ehhez hasonlót, akkor már ki is írták volna a választásokat talán. Ez most csak vicc akart lenni, nehogy komolyan vegye valaki. De azért lehet, hogy kiírták volna a választásokat azért, hogy az ellenzéket leváltsák. Egyébként mondok még egy példát Önöknek, hadd idegesítsem a közönséget. Ezzel Önöket csak arra akarom buzdítani, hogy dolgozzunk sokat a 2006-os választási siker érdekében. A Reform írja egyébként, hogy közpénzbõl indul a Suli-net. Kóka érdekeltsége megint jól járt, 18 millió dolláros exporthitel jutott az ázsiai országnak, és ebbõl az exporthitelbõl mintegy egyharmad az indonéz Suli-net-programra megy, ami önmagában persze nyilván nagyon helyes és nagyon valószínû, csakhogy érdekes módon ez az Elender Rt. viszi itt ezt a boltot. Hölgyeim és Uraim, azon túl, hogy olvassák a Reformot, ezeket a történeteket használhatják – tessék ezeket elolvasni – azokban a vitákban, amelyeket a szomszédaikkal folytatnak. Köszöntöm a következõ telefonálót, jó estét! Csókolom a kezét.
Jó napot kívánok! Tiszteltetem a közönséget és Csintalan urat is. Azt szeretném mondani, amit az elsõ telefonáló mondott, azt csak félig mondta el, amit mondott. Én konkrétabban szeretnék egy kicsit fogalmazni ezzel az adóüggyel kapcsolatban. Nem tudom, hogy Ön meg tudja-e mondani, gondolom, nem jogász, de hát itt él ebben az országban és nyilván fizetett már adót, és azt szeretném tudni, hogy tudomásom szerint hogyha énnekem például tudomásomra jut vagy bármelyik közértben vagy a szomszédomnál, hogy adócsalást követhetett el – tehát csak a gyanúja fönnáll bennem –, akkor köteles vagyok feljelentést tenni, de ha nem is teszem meg, megtehetem, és méghozzá úgy, hogy a nevemet sem kell nyilvánosságra hozni. Ez az egyik kérdésem, hogy ez így van-e, ahogy én tudom? Azonkívül pedig azt is úgy tudom, hogy az APEH-nak hivatalból, ha ilyen gyanú merül fel, akkor igenis eljárást kellene indítania. Ha ez nem így van, akkor mondja meg nekem, mert én ezt nem értem egyáltalán. Én hallottam az Orbán Viktornak, az Áder Jánosnak satöbbinek, tehát a Fidesz prominens képviselõinek a nyilatkozatait, meg véleményeit, újságírókét is, mindig mindent végignézek, és egyetlenegyszer nem hallottam azt, hogy ezt az ügyet konkrétan igenis ki kell hogy vizsgálják.
Igen, köszönöm.
Na most ez volna az egyik, hogy ezt miért nem csinálják meg? Hogy lehet az, hogy ez nem történik meg? És hogy meddig húzható ez? Na most az 5 százalékos áfa-csökkentéssel kapcsolatban mint háziasszony azt szeretném mondani és fölhívni a többi lakos, illetve állampolgárnak a figyelmét arra, hogy a közértekbe bárhova ahova megyek, beteszem a lábam, egy hét óta, két hét óta körülbelül minden egyes cikk – legyen az egy paradicsomlé, legyen az egy kifli vagy bármicsoda, teljesen mindegy, vaj – mindegyiknek tíz-húsz-harminc forinttal drágult az ára két hét óta. Na most ez csak azért van és egészen biztos hogy így van, hogy elõre fölemelték most már az árakat, tehát ennyivel rosszabbul jártunk ezzel az 5 százalékos áfa-csökkentéssel. Elõre fölemelték most vagy tíz-húsz százalékkal az árakat, és akkor naná, hogy ezt az 5 százalékot, azt már megette a csuda.
Köszönjük szépen, köszönöm szépen. Errõl beszéltünk, csókolom a kezét, nagyon érdekes és fontos volt ez az információ. Egyébként minden hozzáértõ ember, de a nem hozzáértõk, akik itt élnek ebben a városban, azok is pontosan tudják, hogy ez az áfa-dolog a világ legnagyobb kamuja, és teljesen értelmetlen volt ezzel a dologgal foglalkozni ebben az összefüggésben, hiszen hogy mást ne mondjunk, a vállalkozók, a kereskedelmi, vendéglátó-ipari vállalkozásokban, és fõleg azokban, ahol egyébként minden nap megfordulunk, igen súlyos adóterhekkel küszködnek, és teljesen piackonform módon, rugalmasan így reagáltak erre a helyzetre. Egyszerûen nem bírják benyelni az 5 százalékos áfa-csökkentést. Ezt mindenki tudta, meg tudja. Ez a szokásos szemfényvesztés kategóriájába tartozik, amit ilyen igen nagy rutinnal alkalmaznak a Gyurcsányék. Szeretném újabb érdekes információkkal Önöket egy picit fölidegesíteni. Bokros Lajost idézem az egyik tévébõl. Azt mondja, hogy: „Én nem akarom az ördögöt a falra festeni, de olvasom a nyugati újságokat, mégpedig azokat, ugyanazokat, amelyeket a tõkepiaci elemzõk és a nagy befektetõk olvasnak. És ezek az újságok tele vannak olyan jellegû megfogalmazásokkal, értékelésekkel, miszerint a magyar gazdaságpolitika felelõtlen, a magyar költségvetés hiteltelen, és ez elõbb-utóbb valami korrekcióra fog vezetni.” Köszönöm, várom Önöket a híradó után.
* * *
Csintalan Sándor: Üdvözlöm Önöket, azokat is, akik újonnan kapcsolódtak a mûsorba. Sajnos a szokásos gittet rágjuk, de nem érdemtelenül és nem eredménytelenül. Azért rágjuk ezt a gittet – ahogy ez A Pál utcai fiúkban is benne van –, hogy ez a gitt felhasználható legyen. A mi szellemi gittünk az arról szól, ahhoz próbál segítséget adni, hogy hogyan jussunk el a 2006-os választási gyõzelemig. Egyetértek azzal az SMS-ezõvel, aki azt mondja, hogy nem Orbán Viktornak van szüksége a gyõzelemre – bár nyilván személy szerint õ is rendkívül örül neki –, hanem az országnak, mert le kell váltani ezt az oligarchiát mindenképpen. Sok SMS érkezik és e-mail a MIÉP–Jobbik pártszövetség megalakulásával kapcsolatban, és különbözõ kommentárok is érkeznek ezzel az üggyel kapcsolatban. Én nem szeretnék most ezekre reagálni, mert én, bár azok közé tartozom – nem sokan vagyunk így, látszik is a fejünkön, kellõ mazochizmus ez –, hogy mindent elolvasunk, mindenféle újságot, én is elolvasok mindenféle újságot, azon kivételesek közé tartozom, akik egyébként az elejétõl a végéig is elolvassák az újságokat, amiket még a szerkesztõk is ritkán csinálnak meg. Igazság szerint nem tudok hozzáfûzni mit a mostani szövetséghez, nem látom a programot, nem látom a program lényegét. Jelzõket látok, de hogy mi van ezek mögött a jelzõk mögött és milyen konkrét válaszok vannak Magyarország konkrét, aktuális és következõ idõszakra vonatkozó problémáiról, az ezekhez való útról, errõl még énnekem nincs információm. Hallgassuk majd meg õket, olvassuk el, tájékozódjunk, és akkor ennek alapján lehet ebben az ügyben véleményt nyilvánítani. Teszem ezt hozzá azzal a meggyõzõdéssel, hogy én azt gondolom, hogy a magyar politikai palettát is – hasonló módon, mint a világ bármely politikai palettáját, ez egy ronda képzavar ugyan –, tehát hogy a pártstruktúrát, hogy milyen pártok vannak egy országban, azt nem a tervezõasztal mellett döntik el, és én azt egy igazi ótvaros butaságnak tartom, amikor azt mondják sokan, hogy a kétpártrendszer az olyan, mint az egypártrendszer, és hogy ez milyen veszélyes a magyar politikai rendszerre. El szeretném mondani Önöknek, ha egynél több párt van egy országban – és azok szabadon és legálisan mûködnek, legyen az bármilyen számú, kettõ, három, négy, öt, hat –, juthatnak bárahányan be a parlamentbe, csak ha egy mód van rá, legalább ketten legyenek, az már egy teljesen normálisan mûködõ demokrácia lehet. Semmilyen elõírás, semmiféle a priori csudatudás nincsen arra nézvést, hogy a többpártrendszerbõl a hánypártrendszer az elõnyösebb, mint a másik hánypártrendszer. Egy dolog világos csak, hogy ne egy párt legyen, és a több párt, legyen bárahány az a párt, az mind versengõ párt lehessen. Ez az egyik megjegyzésem. Tehát lehet a kétpártrendszer is jó, lehet a hárompárt-rendszer is jó, és a két párt is mûködhet rosszul – és akkor kizavarják õket az emberek a Parlamentbõl –, mûködhetnek rosszul egy parlamentben akkor is a pártok, ha öten-hatan vannak, tehát ebbõl nem szabad ügyet csinálni, és ez egy megtévesztõ manõver – nehogy félreértés legyen –, és egy megtévesztõ érv, mert hogy nem érdemi. A pártok száma egy-egy parlamentben változni szokott, és jellemzõen az aktuális belpolitikai viszonyokhoz alakulnak ezek, a politikai törésvonalak mentén alakulnak ezek, és ma a politikai törésvonal, én azt hiszem és úgy gondolom, hogy a baloldalon regnáló oligarchák által uralt, birtokolt, fájdalommal megtört szívvel tudatom sokaknak, Magyar Szocialista Párt és a magyar társadalom azon része között van, amelyek/akik az elõzõ rendszer vesztesei is voltak és a jelenlegi rendszer vesztesei is. És ez az alapkonfliktus, és ezért alakul nagyon úgy, hogy kétpártrendszer felé halad az ország, tehát annak alapján ne ítéljenek, hogy Önöknek azt mondják, hogy a kétpártrendszer rossz, mert ehhez egyébként semmiféle érdemi érvet nem lehet hozzátenni. A kétpártrendszer azoknak lenne rossz egyébként, akik e két versengõ párt versenyének eredményeképpen kiszorulnának a hatalomból. Azért mondják Önöknek a kormánypárti propagandisták, hogy vigyázzanak és óvakodjanak a kétpártrendszertõl, mert attól félnek, hogy elveszítik hosszú-hosszú évekre a hatalmukat. Azoknak jó most ez a duma, azok nyomják Önöknek most ezt az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, meg a kétpártrendszer az micsoda botrány, akik a fennálló hatalmi viszonyokat akarják fenntartani. Köszöntöm a következõ telefonálót. Halló, parancsoljon!
Halló, tiszteletem. Jó estét kívánok, üdvözlöm Önt.
Én is üdvözlöm Önt sok szeretettel.
Kérem tisztelettel, elnézést kérek, nem akarom nevén nevezni a gyereket, a Pinocchio-egy, Pinocchio-kettõrõl van szó. Na, a következõ…
A Pinocchio jó gyerek volt…
Igaza van, na de mindegy. Úgyhogy én azt szeretném kérdezni Öntõl, hogy Önnek mi a véleménye azzal kapcsolatban, hogy 2000 forinttal segíti a fûtéshez a nyugdíjasokat. Nem tudom megérteni, 2000 forint micsoda. Hát az nem jelent semmit sem. Ugyanakkor õk milliókat szórnak szerteszéjjel, nem beszélve arról, hogy amikor ez a társaság tulajdonképpen vezetésre került, egybe, száz százalékosan megemelték a maguk fizetését. Ha már ezt megnézzük és visszafele számolunk, akkor megvan a hiány, ami ebben az országban keletkezett azóta, amióta ez a társaság van kormányon.
Nem, nem, ebben azért Ön téved. Sokkal több herdálódott el ennél. Igen. Na jó, mindegy.
Na igen, Önnek igaza van, de ez is közrejátszik, ez is körülbelül így a negyven-ötven százalékot azért kiteszi.
Egy százalékát sem, de most ez teljesen lényegtelen. A mentalitásukról jól beszél ez, igen.
Igen. Hát ugye most azt szeretném megkérdezni, hogy tulajdonképpen a Kunczéék minek mentek ki Amerikába a Kókával… nem beszélve. A másik, a Kókának az ügyével kapcsolatban szeretném Önnek a véleményét megkérdezni, hogy Ön hogyan látja ezt a helikopteres dolgot…
De melyik ügy? Melyik? Mert annyi ügye van, csak ügyei vannak.
Hát a helikopterügyet, ugye mert elõször azt mondták, hogy egyedül volt, nem volt senki a gépen. Most már ketten voltak, ketten szabályozták a gépnek a leszállását. Most valakinek a terhére õ meg akarja csinálni ezt a gépet énszerintem. Ugyanakkor ott van… 80 és 150 millió között akarnak végkielégítést adni a MÁV-igazgatóságnak, és teljesen kisajátította magának a MÁV-ot. Hát ez is egy kicsit furcsa, ugye, nem beszélve arról, hogy milyen szegény az ország és mennyi nyugdíjas és hontalan ember van, kint vannak az utcán ebben a hidegben, hogy nem ezen jár nekik az eszük, és akkor nem beszélve az SZDSZ ugye mostan kampányol, nem tudom, ezeket a kocsikat honnan vették, és honnan vették azt a pénzt, hogy lefestették a kocsikat, átfestették, és elmennek kampányolni, hogy ez kinek a pénzébõl megy, erre szeretnék én választ kapni, és ugyanakkor ami történik az Erzsébet téren ugye, ott most egy héten keresztül. Hát ez kinek a zsebébõl megy? Köszönöm szépen, erre szeretnék választ kapni tisztelettel.
Köszönöm, köszönöm, viszonthallásra. Gyorsan egy következõ telefonálót…
Halló, jó estét kívánok, Pusztai Donald László vagyok Újpestrõl, elnézésüket kérem a zavarásért, igyekszem, rövid leszek. Mondanám gyorsan, Gyurcsány Ferenc úrnak észrevettem – mivel a napi sajtóból tájékozódom –, hogy ha kell, ha nem, mindenrõl Orbán Viktor jut az eszébe. Autópálya, államadósság, tehát mindenrõl Orbán Viktor tehet. Úgy tûnik, mint hogyha a nap 24 órájából 23 és félben Orbán Viktorral foglalkozna. Na most nekem egy kicsit… Én ugyan toleráns vagyok, szóval engem ugyan a magam részérõl nem nagyon zavar, mert ez Gyurcsány Ferenc magánember dolga lenne, de õ a miniszterelnökünk. Na most hogyha ennyire foglalkozik egy emberrel, Orbán Viktor úrral, nem lehet, hogy valami…
Most képzelje el, hogyha a saját lelkiismeretével foglalkozna, milyen bajban lenne…
Igen, szóval nem kívánom neki. Na most nem lehet, hogy ha Gyurcsány úr ennyit foglalkozik Orbán Viktor úrral, esetleg mindenrõl Orbán Viktor jut az eszébe, ez valami kóros dolog esetleg a lelke mélyén Gyurcsány Ferenc úrnak?
Nézze, egy dologban Önnek igaza van, õszintén szólva én azok közé tartozom, aki kedvelem a miniszterelnök… a volt miniszterelnök urat, de hát azért nem nagyon szeretnék vele álmodni, hanem inkább valami hölggyel, ugye?
Igen, szóval ez egy kissé beteges…
Na igen… És van még valami érdemi…?
Kérdés formájában tennék egy megjegyzést. Nem lehet, hogy Gyurcsány Ferenc úr lelke mélyén szerelmes Orbán Viktor úrba?
Lehet, hát tudja, hogy ezeknek az immanens gyûlöleteknek valahol a mélyén valami eltitkolt pozitív érzelem van. Köszönöm szépen a telefonját.
Én ugyan toleráns vagyok, de kicsit… Viszonthallásra!
A következõ telefonálót hadd hallgassuk meg, mert egy hölgy hangját szeretném hallani.
Igen, jó estét kívánok, üdvözlöm Önt és a televíziónézõket. Én tulajdonképpen azt nem tudom értelmezni sehogy sem, hogy ennek a kártékony munkának az ellenére, amit itt az MSZP–SZDSZ-kormány folytat, nõ a népszerûségük, és valahogy azt az idézetet tudnám mondani, ami az ókori bölcsektõl származik, hogy akit lehet hülyíteni, azt hülyíteni is kell, mert úgy látszik, õk ezt alkalmazzák. Mert valahogy a magyar nép az Istennek sem akarja észrevenni…
Könyörgöm, ne bántsa a magyar népet. Könyörgöm, ne bántsa, ne, ne, ne…
Hát akkor nem akarják észrevenni azt, hogy mi történik tulajdonképpen. Tehát valahogy akkor az Ön véleményére lennék kíváncsi, hogy hogy lehet ebbõl kikeveredni?
Hogy miért nõ most a népszerûségük, ha nõ. Ez a kérdés…
Gondolom, hogy azért, mert egyrészt egy olyan propagandagépezetet mûködtetnek…
Igen, igen. Na látja, tetszik tudni…
Ami az agymosással felér…
Na, tessék, tessék…
Jó, hát rendben van, de ennek ellenére én úgy gondolom, hogy a tények azok makacs dolgok, és észre kellene venniük az embereknek azt, hogy mi történik és milyen folyamatok zajlanak, és azt is, hogy folyamatosan az ország a csõd felé bandukol. Tehát valahogy szóval az, hogy valaki nem érzékeli a saját bõrén, hogy mi történik itt, szóval ez, úgy gondolom, hogy ez kezelhetetlen. Vagy akkor milyen megoldás van erre? Mert õk mindent ugyanígy tovább fognak folytatni, minden kommunikációs trükköt be fognak vetni…
Ez így van. Erre számíthatunk.
Hát számíthatunk rá, de szóval tulajdonképpen én azt is elképzeltem már, hogyha itt esetleg lenne egy olyan pénzügyi válság, mint Argentínában vagy Brazíliában, akkor is meglennének a kommunikációs trükkjeik arra, hogy azt is a Fideszre kenjék.
Köszönöm szépen, és köszönöm, hogy nem mondott jelzõket a magyar népre és a magyar nép azon részére, amelyik nem ért velünk egyet – vagy Önnel vagy velem, így együtt, ahogy vagyunk. Ezt higgyék el és értsék meg, meg tudják Önök ezt pontosan, hogy az ember azért több mint számítás, és ennek a népnek azért a kollektív történelmi-politikai élményei meglehetõsen sikamlósak és sokféleképpen értelmezhetõk. És ráadásul sokan vagyunk egyiptomiak, akik ott nõttünk és abban nõttünk föl. Több megértés kell ebbõl a szempontból egymás iránt. Arról meg nem beszélve, hogy a modern propaganda eszközei hihetetlenül hatékonyak. Ez az egyik. De azért mindennek van határa. Mindent a végtelenségig túlfeszíteni nem lehet. Higgyék el, hogy nem véletlenül mondtam, egy verseny az bizony az utolsó pillanatig, a célig tart. Nézzék meg, ez a kommunikáció most már egyre ellentmondásosabb. Azért az elõbb idéztem Bokros Lajost, aki elég világos és határozott figyelmeztetõ jelzéseket adott. Úgy ítélem meg, hogy jó néhány helyen lehet tapasztalni egyre több kritikát még egyébként a saját személyes holdudvarukon belül is, lehet ezeket itt, ott, amott olvasni. A Fittelina-ügy és a Fittelina-ügyek is azért lassan-lassan kimennek, egyre többször szembesül ez az ember a saját állításaival, egyre többször szembesül azzal, hogy ezek az állítások nem állják meg a helyüket, és nem úgy viselkedik, ahogy õ ezt mondja. Az embereknek ahhoz, hogy ezeket fölfedezzék, idõ kell. Tõlünk is félnek egy kicsit, azt hiszik az emberek – és esetleg sokan és alaptalanul –, hogy egy kormányváltással valami olyasmi történne, hogy elvennének tõlük bármit is. Meg kell õket nyugtatni arról, hogy a kisemberektõl nincs okunk, jogunk, erkölcsi alapunk és semmiféle értelme sincs semmit sem elvenni, és ugyanakkor az a propagandagépezet nemcsak a tényekkel manipulál, hanem a félelmekre is épít. Hát emlékezzenek, ott volt, a legvilágosabb példa, az állampolgárságról szóló szavazás. A leggátlástalanabb módon félemlítették meg a kicsi, szegény, szerencsétlen embereket, és ne csodálkozzunk azon, hogy a megfélemlítésre egyszer-egyszer rosszul reagálnak. Gondolják el… Azért az, higgyék el, a szocialista párton belül is mûködik, hogyha egy ember olyanokat mond – éppen itt idézi egyébként a Heti Válasz, a baloldali tömörülés platformján mondta el Gyurcsány 2005 májusában –, hogy: „…elegünk van abból, hogy minden nap, reggel, délben és este azon gondolkodunk, hogyan lehetne kijátszani a jogszabályokat. Mi lenne, hogyha betartanánk õket.” Na mondja õ. Hacsak úgy nem… „Nem merjük megtenni egyenként ezt a változtatást, mert attól félünk, ha én megteszem, a szomszéd építkezésén meg nem teszik meg, akkor én rajtaveszek. Mert a tisztességes jár rosszul ilyen helyzetben. De mi lenne, ha egy pillanatra mindegyikünk tisztességes lenne?” Mindenekelõtt a hatalomnak kellene tisztességesnek lenni.
Volt egy-két olyan kérdés, hogy vajon az APEH hivatalból miért nem üldözi vagy mi folyik itten? Miért nincs hivatalos eljárás? Meg van az a zöld vonal, a Rendõrségnek van zöld vonala, úgy tudom, az APEH-nak is van zöld vonala, és névtelenül is lehet bejelentést tenni. Hogy aztán ez hogyan és hogyan nem vizsgálják ki, az egy másik kérdés. Õszintén szólva az adóhivatal nagy hallgatását még a mi demokráciánk serkenõ, bimbózó fiatalságának okán gondolom. Azért azokon a helyeken, ahol több száz éve nyesegetik a füvet, abban én halálbiztos vagyok, hogy már rég kint lett volna az adóhivatal ottan, abban a Fittelina Kft.-ben és abban a házban, aminek a története sok szempontból elég szomorú. Ebben teljesen osztom az Önök aggályait, az ember olvas ilyeneket az újságban, Olaszországban az ügyészség simán elvisz nagyhatalmú politikusokat, minden gátlás nélkül jogállami feladataiknak a törvény felhatalmazása alapján, a jogállami felhatalmazások alapján járnak el az intézmények, akiknek az a dolguk, hogy védjék azt adófizetõk pénzét. Nézzék, én azt gondolom, hogy ebben a sumákolás azért van, mert ilyen típusú dolgot nemcsak a Gyurcsány família csinált/csinál az elmúlt években, itt a nagy sunnyogás egyébként azért is van, mert ez a meglehetõsen elsõ generációs politikai elit és hatalmi elit, akik elég furcsán szocializálódtak, ennek az elitnek a túlnyomó többsége hasonló, kisebb-nagyobb stiklikkel élt és él a mái napig, és szemérmesen hallgatnak. Itt van a Gyurcsány, ha úgy tetszik, aki a kollektív mutyizás és a kollektív sumákolás hátterébe bújt. Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy itt bármiféle megújulás létrejöjjön ebben az országban, ahhoz a közbizalomnak is meg kell változnia.
Elnézést kérek, sajnos a mûsor végére értünk, a telefonálóinkat azért hadd biztassam arra, hogy lesz még mûsor, lesz még lágy kenyér, és egyébként is október 24-e napjától – hogy ilyen rondán fogalmazzak – többször fogunk jelentkezni és többet tudunk beszélgetni. No, szóval visszatérve a közbizalomra, ajánlom figyelmükbe, van egy nagyon érdekes film itten mostanában. Russel Croo játssza a fõszerepét, és a film címe A remény lovagja, és egy amerikai bokszolóról szól, J. J. Bradockról, akinek a története annyira kerek, hogy valamelyik barátom, Szegõ András – szegény, akivel most jól kitoltam, hogy megmondtam a nevét – azt mondta, hogy annyira kerek, hogy valószínûleg hibádzik benne valami. No szóval ez a sportoló a nagy világválság idején kezdte karrierjét, ez a karrier nagyon jól indult, aztán tönkrement, és szörnyû nyomorban élt, majd újraindult, dokkmunkásból világbajnok lett. És amikor az elsõ nagy meccseit újból, már öregen elkezdte megnyerni, világbajnok lett, tényleg világbajnok lett, a profi boksz világbajnoka, akkor fogta magát, és az adóhivatalba visszavitte az összes munkanélküli segélyét. És amióta ezt a filmet láttam, ezen gondolkodom, és jól látható, hogy a világ és az emberek nemcsak az érdekek, hanem a tisztesség, a szeretet, a becsület, a közbizalom meglétébõl vagy nem létébõl is merítenek erõt vagy nem merítenek erõt. Ezt nekünk újra össze kell építeni a szeretet alapján, egy 2006-os választási gyõzelem után. Köszönöm a türelmüket és a szeretetüket, várom Önöket jövõ vasárnap. Viszontlátásra!
