Már megint csak ígérgetnek, ígérgetnek… Én szóltam!

Csintalan Sándor: Jó estét kívánok, kezüket csókolom! Hát itt ez a fáradt õsz, és rossz a hangulatunk is, az az igazság, gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Folytatódik a Gyurcsány-villa története, illetõleg nem folytatódik a Gyurcsány-villa története, hiszen bár nem várható Önöktõl az a mazochizmus, hogy az egész magyar sajtót folyamatosan átnézzék, azt gondolom, hogy nagyon nincsenek meglepve azon, hogy ennek a történetnek lényegében szinte nincsen visszhangja a magyar sajtóban.

2005. október 04., kedd 13:22

Csintalan S.: Nagyon érdekes az érvelés, lényegében a kormánypárti sajtó – és sok helyütt egyébként a kereskedelmi médiumok is – azzal érvelnek, hogy ez egyszerûen egy kontraakció az Orbán Viktort ért támadásokkal szemben. Furcsa ez az okfejtés, mert hát azért a dolgot magát érdemben kellene vizsgálni. Én õszintén szólva egyetlenegy dolgot szeretnék tisztán látni és kérdezem Gyurcsány Ferenctõl – javaslom, kérdezze meg mindenki önmagától is és Gyurcsány Ferenctõl is, ha teheti –, hogy ha ennek a históriának, már hogy annak, hogy ilyen-olyan trükkökkel, különbözõ cégeken keresztül finanszírozunk magánberuházásokat, amelyek abszolút a személyi fogyasztásunkra irányulnak, ha ennek nincs semmiféle anyagi elõnye, ha ennek nincsen valamiféle kiskapu-jellege, akkor magyarázza el nekem valaki, úgy, mint egy három éves gyereknek, hogy akkor mi értelme van? Mi okból csinálnak ilyen bonyolult eljárásokat? Ezt azért is teszem hozzá, mert ebben az összefüggésben aztán tök lényegtelen szerintem, hogy az a cég, amelyik ezeket a kivitelezéseket végrehajtotta – a Fittelina –, szándékozott-e vagy nem szándékozott egyéb ingatlanbefektetésekkel foglalkozni – egyetlenegyet sem csinált, mint utólag kiderült. De még egyszer mondom, magyarázza el nekem valaki, mint egy hároméves gyereknek, hogy mi értelme van? Én is sejtem az értelmét egyébként, a kérdés költõi, de úgy hiszem, hogy az már egy értékválasztás, hogyha az ember ilyen döntéseket nem hoz. És ezt nyugodt lelkiismerettel mondom. Tehát hogyha az ember a szerelmét nem úgy hívja meg egy vacsorára, hogy áfás számlával fizet, és hogyha az ember a saját személyes fogyasztását nem ilyen trükkökkel próbálja megvalósítani. Szeretnék egyébként egy autentikus forrást, Gyurcsány-kettõt idézni ezzel a kérdéssel összefüggésben. „Ha hagyjuk, hogy mindenki a rövid távon legkönnyebbnek ígérkezõ utat járja, azon hosszabb távon nemcsak a polgár bukik el, hanem az egész ország. Szinte nincsen olyan területe az életünknek, ahol ne lenne elfogadott a kisebb-nagyobb normaszegés. Csinálhatunk azonban mi magunk zárt világot, ahol összekacsintunk a mutyijaink felett, de közben meg kell birkóznunk a fél világgal. Európával is. Magyarország nem alapulhat kisstílû fortélyokra” – mondja Gyurcsány-kettõ. Ugye megállapítottuk, hogy több személyisége van a miniszterelnöknek. Van egy ilyen emelkedett, és van az a pitiáner, amire utaltam a mûsor reklámanyagában. Egyébként tõle származik ez az idézet is, hogy: „Nem akarok tisztességtelen emberek miatt elbukni. Nem szeretném azt megérni, hogy csak azért, mert valaki nem tudja, hogy mit tehet egy országban és mit nem, hogy mi a tisztességes és mi nem, ennek a következményeit és a számláját együtt fizessük meg.” Egyszerû a megoldás, úgy látszik, az õ tisztességtelenségeit el köll hallgatni, és ehhez partner a magyar elit egy része. Egyébként van egy gyanúm, hadd osszam meg Önökkel. A gyanúm az az, hogy tényleg igazuk van azoknak, akik azt mondták, hogy ez egy szokásos eljárás. Az a gyanúm, hogy ebben az országban nagyon sokan gyarapodtak így vagy gyarapították a gyarapodásukat ilyen-olyan trükkökkel, és ezek most szemlesütve hallgatnak, és nem merik ezeket a dolgokat megírni. Esetleg attól félnek, hogy õtõlük is megkérdezik egyszer, hogy ezek az adóelkerülési formák vajon tényleg jogosak, vagy nem jogosak? Arról persze nem beszélve, hogy miniszterelnök mindig csak egy van, jelen esetünkben egyetlenegy, Gyurcsány Ferenc, aki a Fittelinával trükközik.

Még egy dolgot hadd említsek meg – és kérem a türelmet az érdeklõdõ telefonálóktól –, a Heti Válasz e heti számában Reményárusok címmel megjelent egy kitûnõ dolgozat, ahol idézik Gyurcsány Ferenc egyik halhatatlan gondolatát, ez szerintem Gyurcsány-három, amikor nagyon cinikus, ez a cinikus Gyurcsány. Azt mondja, hogy: „…a választó reményt vesz, akárcsak a részvényvásárló” – mondta Gyurcsány Ferenc a Bükfürdõi Bankfesztivál elnevezésû konferencián. „A miniszterelnök marketing- és kommunikációs szakemberek elõtt tartott elõadásában azt állította, hogy a részvénypiacon a vevõk számára teljesen érdektelen a kiszemelt cég múltja, hiszen befektetésének hasznosságát a jövõ dönti el. Ezért a választásokon is az nyerhet, aki a jövõrõl hitelesebb és vonzóbb képet tud nyújtani az országnak. Gyurcsány Ferenc Battonyán nincsteleneknek a földosztás ígéretét osztotta, mert úgy tudja, a választók reményt vesznek.” Énszerintem egyébként itt van egy kis tévedés, mert amikor az ember dönt, akkor megnézi, hogy a cég vajon hitelesnek tûnik-e. Mondjuk ebben az értelemben és a tõzsdével összefüggésben gazdasági értelemben van-e olyan múltja – az okos ember legalábbis így dönt –, amire alapozva lehet arra számítani, hogy majd hozadéka lesz a részvényeinek. Azt hiszem, hogy a politikában is így van ez, és nagyon helyénvaló lenne, ha a politikában is így lenne. A hét nagy bombája egyébként, ezzel összefüggésben, Gyurcsány Ferencnek az a bejelentése, hogy ha a társadalompolitikai célok között és az euró bevezetése között kell választani, akkor a társadalompolitikai célokat kell elõbbre sorolni. Ez semmi mást nem jelent az égvilágon, mint azt, hogy miközben lelkesen próbálja megteremteni a saját identitását és lelkesen biztatja magát bátorságra és határozottságra, eközben pedig igen nagy és nagyfokú politikai gyávaságról, populizmusról és ígérgetésrõl tesz tanúbizonyságot, mert az ország eminens érdekeit tolja háttérbe az ígéretdömping megalapozása érdekében. Hát könnyû öt év múlvára egyébként 50.000 forintos nyugdíjemelést ígérni a közönségnek, és könnyû ezzel a közönséget föllelkesíteni. Ezzel kapcsolatban egyébként egy kitûnõ cikket olvastam, olvassák el Önök is a szombati Magyar Hírlapban, ahol Fórián Szabó Gergely tollából megjelent egy dolgozat: Álvita az euróról. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Fórián úrról nem tudni, hogy bármely pártnak lenne-e valamilyen szakértõje, de ami itt le van írva, az úgy igaz, mintha kõbe vésték volna. Ajánlom figyelmükbe.

És köszöntöm az elsõ telefonálónkat, jó estét kívánok!

Jó estét kívánok! Köszönöm szépen, hogy velem folytatják, ami a múlt héten félbeszakadt, és visszahívtak. Én továbbra is csak ott szeretném folytatni – mert ilyen Gyurcsány-ügybõl rengeteg volt már tizenöt év alatt –, hogy a rendszerváltozás vékony jege. Hogy ki kockáztatott többet? Létrejött két politikai oldal. Az egyik oldal maradt a helyén, úgy, mint annakidején, ahogy Ön is mondta, hogy viszonylagosan azon az oldalon is kevesen maradtak, de maradtak…

Csak beágyazódva…

Igen. És a hallgatagok. De az várható volt, hogy hamar hatalomra kerülnek. És akkor föl lehetne tenni a kérdéseket, hogy melyik oldal kockáztat többet? Az, aki ott maradt az infrastruktúra mögött, teljes harci díszben, fegyverzetben, vértezetben; minden a kezében, a politikai kapcsolati tõke, õk jártak nyugatra is tárgyalgatni, õnekik voltak az európai politikusokkal kapcsolataik, itt az ellenzéki oldal nem tárgyalhatott senkivel, és sokszor az ember érzése az volt, hogy mint hogyha teljes harci díszbe öltöztetett profi csapat ellen egy csörgõlabdás válogatott harcolna, teljesen nem egyenlõ küzdõtéren, és ez mostanra teljesen be is igazolódott, mert a szépen elmentett gazdasági hatalmat teljes politikai vértezetre tudták mostanra váltani, és az emberek nem tesznek föl kérdéseket, mert nem is próbálnak már mindenkit megnyerni maguknak, csak szavazatokat vásárolnak, most már visszatérõen. De ennek ellenére azt mondom, hogy semmiképpen nem vagyunk vesztes helyzetben, mert a határon túli magyarokkal a kapcsolatfölvétel elég gyorsan megtörtént tizenöt év alatt, elég szépen épülnek kifele a kapcsolatteremtõ képességeink, mi egymással beszélgetünk, nekünk nem kell elhallgatni dolgokat. Néha azt tapasztalom, hogy a mi embereink, a mi színünket vállalók, a mi gondolatvilágunkat vállaló emberek azok megállnak az utcán, és mernek beszélgetni. A másik oldal embereivel sose nem találkozunk, csendben vannak, hallgatnak, csak a Bolgár-mûsorokban, meg az egyéb mûsorokon lehet találkozni. Kérdéseket kéne föltenni, hogy melyik oldalról – az ország melyik két oldalán lévõk közül – kerültek ki a leggazdagabb médiamunkások? A Fidesz vagy az ellenzék oldaláról, vagy a megmaradt posztkommunisták oldaláról? Neveket lehetne sorolni. Az ügyek. Hogy itt van ez a Gyurcsány-ügy, hogy miért és miért nem ugrik rá a két nagy kereskedelmi média, hiszen az Orbán-kormány alatt konkrét mûsorokat hoztak létre, akik…

Emlékszik… Én ugyan meg kell hogy mondjam, politikai szerepét illetõen nem vagyok tõle elájulva, de emlékszik, hogy a Torgyán-villából mekkora cirkusz volt? Pedig ennek semmi köze nem volt ehhez…

Igen, a liftes Torgyán-villa. A Tálya utca zengett minden mûsoron, szavaztatták az embereket. Nem mondok direkt tévémûsorokat, mert véletlenül sem akarok nekik reklámot, de tudja mindenki, mirõl van szó. A másik kereskedelmi tévén volt egy Akták nevû mûsor, ahol az Orbán Viktor bányáit tárgyalták rendszeresen, visszatérõen, szájbarágósan…

Miközben nem is voltak bányái, maradjunk ennyiben. Igen.

Pontosan… Szóval aztán a Hindy Beatrix… Kit érdekel, hogy a Lendvay Ildikónak a rokonsága mit eszik vagy hol dolgozik? Kit érdekel az, hogy a Medgyessy Péternek a lánya közszolgálati tévében dolgozhatott, ezt gondoljuk el, tegyük föl a kérdést, mi lett volna, ha… és Orbán Viktornak lett volna hasonló korú gyermeke, aki ugyancsak tehetséges is lehetett volna, és szerepet kap egy ilyen közszolgálati televízióban. De. Mondok egy eklatáns példát erre a vagyonosodásra…

Röviden, jó, drága…

Nagyon röviden. Miért van az, hogy az egyik oldal – két oldal van –, az egyik oldal gyarapodása az nem számít az országban, de a másik oldal, akik dolgoznak, itt éltek ebben az országban, fölkeltek, elmentek a munkahelyre, próbálkoznak, vállalkoznak, azoknak a szemére vetnek minden vagyonosodást, mintha lopnának. És közben mondok egy példát. Ismerek egy olyan vevõmet, aki alkoholista. Egy ember, nem értéktelen, de egy ember, alkoholista. Megvette az önkormányzattól nyolcszázezerért a VI. kerületi lakását, és most negyvennégymillióért árulja. És ez egy vagyonosodás, ha így nézzük, erre az országra rászakadt egy ilyen értékváltozás, ebbõl vagyonokat lehetett összerakni. Az arányokra nem figyel oda senki.

Meg a mértékre.

Igen. Nagyon rövid leszek. Még egy dolog, ami nekem nagyon bántja a szemem. A Vásárhelyi Mária mindig készít fölméréseket, hogy melyik oldal szavazótábora milyen rasszista, és milyen fasiszta nézeteket vallanak az egyetemisták. Én egy dolgot szeretnék elmondani, és ezt mondhatják egy ember szubjektív véleményének, tanúkat tudnék hozni. Amikor leállunk ellentétes gondolatú emberekkel beszélgetni, és mikor minden érvbõl kifogynak – és ezt most nagyon komolyan mondom –, az utolsó szavuk az, hogy tök mindegy, csak ne az Orsós Viktor legyen az ország miniszterelnöke. Én föltenném a kérdést, miért nem vizsgálják ezt, hogy ez mitõl alakult ki az országban. És még egy dolgot szeretnék, nagyon röviden. Itt nem világnézet, meg ki melyik oldalra áll, meg hová áll. Egy országban élünk, egy törvényeket kellene betartani, és az értelmiség a legnagyobb bûnös, mert szavazatokat lehet venni, egzisztenciálisan megnyomorított csoportok mindig lesznek, azoknak ígérni lehet. De az értelmiségnek nem szabadna eladni a lelkét.

Ez így van.

Õnekik ki kellene állni, és attól õk még értelmes emberekként a világnézetüket megtarthatnák. Volt rá példa a kettõs népszavazásnál, hogy homlokegyenest ellentétes világnézetû ember bátran a mi oldalunkra ráállt. És ez volt a lényeg, ezt kellene megteremteni, és akkor egy ilyen Gyurcsány az ilyen ügyébe szépen belebukna másnap. Ennyi. Mint Csehszlovákiában a miniszterelnök. Viszonthallásra.

Köszönöm, viszonthallásra. Igen, nagyon érdekes, amit mond, annál is inkább, mert úgy eszembe jutott, azért az ember, hogyha a lakását felújítja, kifesteti vagy csinál valamit a lakással, akkor én úgy szoktam – én azt hiszem, hogy kilencmillió magyar is jellemzõen úgy szokta –, hogy jön a festõ, aztán ha van pénzem, kifizetem, ha nincs pénzem, akkor nem festetek. Ha jön a vízvezeték-szerelõ, akkor kifizetem, én, személy szerint, Csintalan Sándor vagy Önök, Kovácsné, Baloghné, Nagyné, Nagy úr, Kiss úr és a többi, és a többi. Tehát ebben tényleg van az elitnek, az értelmiségnek, ha úgy tetszik, felelõssége, hogy bizonyos alapértékeknél azért képes legyen disztingválni, mert azért az a trükk elég átlátszó – és egyébként a Heti Válasz-dolgozatban is elég szépen elõ van adva –, hogy okos dramaturgia lett kitalálva, nagyon okos dramaturgia lett kitalálva. Megtámadták Orbán Viktort, maszatoló módon, lényegében semmi, nulla ügyekkel, ugye ez az egész lakásvásárlási história egy igazi baromság, aki itt, ebben a városban él és volt tanácsi vagy önkormányzati lakása és átélte azt a dömpinget, amikor minden tanács meg akart szabadulni az önkormányzati lakásoktól és semmiért odaadta az embereknek – amiben persze az a trükk benne volt, hogy majd késõbb ezeket a társasházakat nem kell majd közpénzbõl fölújítani vagy önkormányzati pénzbõl fölújítani, ha úgy tetszik –, igen, ezeknek az ingatlanoknak drámaian fölment az értéke, és aki ennek az ellenkezõjét állítja, az nem mond igazat. Aki ebben a városban élt, az mind átélt ilyesmit. Na most ilyen sztorikat kerekítenek, és innentõl kezdve megy a duma, hogy kérem szépen, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Még egyszer és sokszor el fogom mondani, aki ezt mondja, az a status quóra szavaz, a fennállóra szavaz, arra szavaz, hogy ezek az emberek maradjanak hatalomban, akik egyébként folyamatosan a joghézagok és az ügyeskedések mentén igazgatják a dolgainkat. Egy dolgot talán még megemlítenék újból és aláhúznék, hogy ebben bizony tényleg az értelmiség felelõssége iszonyatosan nagy. Itten mint hogyha visszajönne valami, amirõl már egyszer valaki írt, az értelmiség árulásáról. Hát azért nem lehetünk ennyire olcsójánosok, hogy megvesznek bennünket kilóra vagy megvesznek embereket kilóra vagy értelmiségieket kilóra. Majd említeni fogom ezeket az ágról szakadt gondolatokat, Gyurcsány Ferenc írt egy könyvet. Az ember ráismer arra, aki írta valójában, hogy egy egyetemi professzort meg lehessen venni dekára, arról most nem is beszélve, hogy kik ültek ki mellette a Tudományos Akadémián ezt a könyvet népszerûsíteni – majd idézni fogok belõle –, köszöntöm a következõ telefonálót. Halló, jó estét!

Halló… Tiszteletem, üdvözlöm a nézõket és Önt is, Csintalan úr. Az elõzõ úrhoz kapcsolódóan annyit szeretnék csak én is mondani, hogy igen, nagyon oda kell figyelnünk ezekre a csalárd ígéretekre, és például ez a földosztásos dolog is nevetséges. Egy pár hete vádolták meg…

Borzasztóan nevetséges.

De hát most gondoljunk csak bele, még egy két hete sincs, hogy megvádolták Orbán Viktort azzal, hogy a régi szocialista múltat szeretné visszahozni, mert hogy vissza akarja államosítani a privatizáció csalárdul elorzott tulajdonait, hogy így mondjam, és most pedig földosztást akarnak ígérni, ezzel megcélozva a vidéki szavazóbázist. Annyit tennék csak hozzá – amit az úr is mondott –, hogy igen, nagyon erõsen kéne támaszkodnia inkább a fiatalabb korosztályra a Fidesznek, illetve a jobboldalnak, mert van egy olyan érzésem, hogy az idõsebb korosztály egy jelentõs részét már sajnos az MSZP-nek teljes mértékben sikerült, hogy így mondjam, elkábítaniuk. És amit az úr is mondott, hogy van egy jelentõs ingadozó réteg, aki mindig meghúzza magát, meg nem igazán nyilatkozik, és õ úgy sejti – és én is úgy sejtem egyébként –, hogy ezek inkább baloldali érzelmû emberek. Figyelni kellene arra is, hogy szerintem ezeknek az embereknek a jelentõs része nem nézi a Hírtévét, sõt, biztos vagyok benne, hogy nem nézi a Hírtévét, hanem inkább nézik a kereskedelmi csatornák tömegeit, és például már két hete van egy reklám az egyik kereskedelmi csatornán, hogy a Heti Hetessel párhuzamosan most indítanak egy hasonló mûsort Havassal, Verebessel, úgyhogy csak elképzeléseim vannak, hogy milyen lesz ez a mûsor, de érdekes, hogy ez is most indul, pont a választási kampány küszöbén.

Majd meglátjuk…

Hát igen, nem akarok én se semmit mondani, csak vannak róla elképzeléseim, hogy milyen jellegû lesz. És én attól félek, hogy mondom, ezek az emberek, akik nem olvasnak újságot szerintem, és nem nézik a Hírtévét, csak ezeket a kereskedelmi tévéket nézik, ezekre nagyon nagy hatással lehet lenni.

Igen, a reklám és a propaganda és a média az óriási hatással bír – köszönöm szépen a telefonját –, és az jól látható, hogy egyébként a kampány fõ terepe, a legnagyobb kormánypárt kampányának fõ terepe a bulvár. Nagyon értik, nagyon úgy néz ki, hogy komoly összegeket is hajlandók erre áldozni. Érzik, értik ennek a súlyát és a fontosságát, és kihasználják ezt a dolgot. Egyébként ne mondjunk le senkirõl, az idõsebb korosztályról sem, különösen mondjuk az én esetemben ez elég furcsa lenne, hogyha itten Önök az ötvenesekrõl lemondanának. Szomorú lennék ettõl. Teszem hozzá, hogy sok érdekes hír érkezik hozzánk, nagyon jól érzékelhetõ, hogy a mûsor nézõközönsége az egyre sokszínûbb. Most kaptam éppen egy nagyon érdekes e-mailt, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom jelezte, hogy újjáalakult. Ez egy nagyon fontos tény egyébként, mert ez a szervezet a Nemzetközi Szociáldemokrata Internacionálénak, Ifjúsági Internacionálénak tagja, politikailag egy megújuló baloldali formáció. Nagyon kíváncsi vagyok személy szerint is a politikai jövõjükre, és remélem, hogy sok hírt fogunk róluk, tõlük hallani.

Akartam Önöknek egy idézetet megint, de sajnos jön a híradó, úgyhogy várom önöket szeretettel a híradó után.

* * *

Csintalan Sándor: Köszöntöm Önöket itt a híradó után. Az újonnan a mûsorba bekapcsolódókat is innen a szabad magyar televízióból, a Hírtévébõl, mert hogy egyébként most már lassan a hírekkel kapcsolatban is azt kell elmondani, hogy aki híreket akar, az egy picit elfogult médiumokból ugyan, mert hát politikai értékrendet tekintve és a jelenlegi helyzetet tekintve van egyfajta elfogultságom nekem is, mondjuk azért is véleménymûsor ez. De hát köztudomásúan például a Magyar Nemzetnek is, de azért az mégis csak eléggé elképesztõ – nem? –, hogy a magyar belpolitika híreinek egy jelentõs részét a kormánypárti sajtó, a kereskedelmi médiumok nagyjában-egészében elhallgatják. Ennek azért valami oka van, úgyhogy a véleményeken kívül ráadásul a szabad magyar médiát is kell képviselnünk. Ezt a kettõt összeilleszteni és egyeztetni nem könnyû különben, mert mindenre oda kell figyelni. Csak úgy idézek például ilyet – nem tudom, hogy valahol olvastak-e errõl –, ami azért minden normális országban kultúrbotrány lenne. A Magyar Nemzet szombati számában van egy cikk: Fellázadt Kóka ellen a tárcája. Rendkívüli állománygyûlés összehívását kezdeményezte a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakszervezete tegnap délutánra – ez nyilvánvalóan péntek –, amelyen a tisztviselõk 52 kérdésükbõl álló memorandum megvitatását kérték a minisztertõl. A cikk elképesztõ, nagyjában-egészében azt mutatja be az információk alapján és a szakszervezetek által összeállított kérdés alapján, hogy Kóka úr magánvállalataként kezeli a minisztériumot, és hallatlan politikai szellemességekkel próbálja a maga és brigádja számára elfogult projektjét egyre sürgetõbben és egyre kétségbeesettebben végrehajtani, ami nagyjában-egészében arra vár, hogy kotorásszunk az állam kasszájában. De ugyanígy emlékeztetni szeretném Önöket, aki nézte ma a Hírtévét, az többször láthatta az önkormányzatok ünnepével kapcsolatos példátlan skandalumot, ahol kiderült, hogy tisztes állampolgárokat vegzáltak, a fene se tudja, hogy kik, mert ugye a rendõrség azt mondja, hogy õk ilyen parancsot nem adtak ki – én hiszek egyébként a Budapesti Rendõrségnek ebben az ügyben, és ezt a leghatározottabban mondom, Gergényi tábornok úr személye erre garancia, remélem, ezzel most nem ártottam neki –, és a Köztársasági Õrezred állományának is hiszek, de akkor, kérdezem én, kik voltak azok, akik elvettek emberektõl transzparenseket, és akik embereket fenyegettek? Talán nem kéne kideríteni? Bár elég érdekes, hogy mondjuk ott mindenütt, ahol Gyurcsány megjelenik, ott mindig ilyen skandalum történik. Emlékezzenek csak a Bibó-szobor avatására.

Bocsássanak meg a telefonálók, újabb halhatatlansággal kell Önöket megismertetni. Igaz, hogy a szünet elõtt akartam Önöket ezzel sokkolni. Hallottak errõl a könyvrõl, Gyurcsány Ferenc Útközben címû könyvérõl, és azért is emlegetem, meg szeretném a figyelmükbe ajánlani, mert roppant tanulságos. A politikával foglalkozó érdeklõdõ közönség érdeklõdésére számot tarthat ez az opus, annál is inkább, mert különben bevennék, ha nem olvasnák el, hogy itten valami komoly mû született. Az én megítélésem szerint – én olvastam ilyeneket – a marxista-leninista esti egyetem középfokú tanfolyamán már az 1980-as években ilyeneket nem nagyon lehetett kiadni. Egyetlenegy idézettel hadd szórakoztassam a nagyérdemût. Egy újabb – a könyvben több ilyen van – ágról szakadt gondolattal. Aki tudja, hogy miért mondom ezt a mondatot, az, gondolom, a helyére tudja tenni. Sajnos bizonyítani nem tudom, ámbár aki ágról szakadt gondolatokat olvasott már az elmúlt 10–15 évben, az fölismeri ezeknek a szövegeknek a halhatatlan mélységét. Azt mondja a 89. oldalon: A baloldal gazdaságpolitikája. Ez a címe. Egyébként nem tudom, hogy a kamerával meg lehet-e mutatni ezt a fantasztikus elemzõ, elmélyült gondolatsort, és ennek a bekezdésnek egyébként a nagyságát. Ez egy önmagában is árulkodó tény. Én meg nem tudom mondani, ennyi a baloldal gazdaságpolitikája. Csókolom tisztelettel, ajánlom figyelmükbe. Ehhez ült ki Ferge Zsuzsa és Romsics Ignác a Magyar Tudományos Akadémián… Felolvasom.

„Három f. A baloldal gazdaságpolitikája. Növekvõ és lehetõ legtöbb embert elérõ polgári jólétet szeretnénk teremteni. Mindezt egyre erõsebb nemzetközi versenyben. Bezárkózó, védekezõ politikára nem épülhet sikeres jövõ. Az offenzív politika alapja a befektetés. Mondhatjuk így is: fejlesztünk, hogy felzárkózhassunk, hogy növekedjen a foglalkoztatás, mert tudjuk, hogy gazdaságunk alapja csak a saját teljesítmény, a munka lehet. Fejlesztés, felzárkóztatás, foglalkozás – három f. Ez gazdaságpolitikánk alapja.”

Megrendítõ hír, nem? Én igazság szerint egész éjjel nem tudtam aludni, úgy lenyûgözött a gondolat eredetisége és újdonsága. Aki vitában, gondolatcserében olyan helyzetbe kerül, hogy Gyurcsány Ferenc szellemi teljesítményét minõsíti vagy kénytelen minõsíteni, annak ajánlom figyelmébe ezt a könyvet, nagyon sok hasznos érvet fog belõle megtudni vagy ebbõl használni. Csókolom a következõ telefonálónkat – én már látom, hogy egy hölgy, bocsánat, azért mondom. Csókolom.

Jó napot kívánok, Csintalan úr! Dr. Balogh Lászlóné vagyok. Úgy látom, hogy az urak és hölgyek már nem nagyon mernek bemutatkozni magánál.

Nem kell ebbõl ideológiát gyártani. Ez véletlen.

Nem, csak hogy félnek talán most már, hogy valami konzekvenciája is lesz. De én huszonöt évig Bajorországban éltem, én már nem nagyon tudok félni.

Na hajrá, akkor tessék mondani…

Elõször, másodszor privát ember vagyok, az állásomat elég nehezen tudom elveszíteni.

Akkor tessék mondani!

Igen. Elõször is nagyon szépen köszönjük, hogy a jobboldal oldalára átjött, és ilyen teljes mellszélességben, minden nehézség dacára elmagyarázza azoknak az uraknak, akiknek már régen ébresztõ volna a baloldalon, és én ebbõl pont a puccs okából következtetek, ami a Kóka úrnak a minisztériumában is bekövetkezett, hogy éppen ideje lenne, hogy a baloldali értelmiség észrevegye és egy picikét felébredjen.

Meg a tisztességes emberek. Hát gondolja el, azért aki egy minisztériumban ezt meg meri csinálni…

Óriási.

…az egyrészt nagyon bátor, másrészt képzelje el, hogy mekkora gáz van ott.

Igen. Én is ismerek ilyen urakat, meg kell hogy mondjam magának…

Úgyhogy hajrá szakszervezet!

Bizony, bizony. Akik féltik az egzisztenciájukat, és nagyon sokan komoly intézményt vezetnek.

Jogosan…

És az embereiket is féltik.

Teljesen jogosan!

Akkor jobbos, jobboldali gondolkodású emberek rejtõzködnek a cégnél, de azonnal mindenfajta pénzt megvonnának tõlük vagy esetleg be is csuknák az intézményt. Ezenkívül azt szeretném mondani, hogy egy dolgot nem értek én a bajorországi hosszú éves tartózkodásom óta, hogy a Gyurcsány-villa ügyében itt nincsenek titkok, az adóhivatal automatikusan miért nem kapcsolódott már be? Miért kellene a Fidesznek ilyen megalázó dolgot csinálni, hogy följelenteni õket? Ezek felesküdött hivatalnokok.

Hát igen…

Ezt érti? És ennek van egy…

Jaj, Istenem, én annyi mindent nem értek, nem is tudja. Én már annyi mindenhez nem értek, hogy az lassan sokoldalúságnak számít, de hát annyi okos ember van itt…

Én egy évvel ezelõtt lenyikhajoztam a miniszterelnök urat egy televízió-adásban, és délután nem ismételték meg, én azt hiszem, hogy ilyen Nap-kelte vagy valami ilyesmi volt, a Kuncze úr mondta, hogy sajnos a magyarok irigyek, és irigylik a vagyonát a Gyurcsány úrnak.

Irigyli a hóhér.

Igen. És egy automatikus telefonálással beleestem az adásba véletlenül, kikértem magamnak az ország nevében…

Tudja, hogy erre mit lehet mondani? Én baromira nem szeretnék a Gyurcsány lelkiismeretével együtt aludni.

Én nem is értem, hogy ezt õ hogy meri csinálni, amiket csinálni mer, de énszerintem az alumíniumipart kellene hogy visszaadja, és nem ezekkel az apróságokkal kellene hogy foglalkozzon.

Igen, igen. Nem kéne vezetnie az országot. Köszönöm szépen. Köszönöm a kedvességét. Üdvözlöm a következõ telefonálónkat. Halló… Csókolom a kezét, legyen olyan kedves, mondja el…

Jó estét kívánok, Rácz Judit vagyok. A következõ kérdésben szeretném a véleményét megismerni. A tegnapi Magyar Nemzetben olvashattuk Fricz Tamás úrnak a következmények nélküli országról szóló legújabb kiváló írását, és annak a végén végkövetkeztetésnek azt írja, hogy az ellenzéknek és minden állampolgárnak, aki meg akarja õrizni a demokráciának a tisztaságát, ennek az eszmének a tisztaságát, kötelessége minden demokratikus eszközzel harcolni azért, hogy a miniszterelnök, aki már jócskán túllépte a tûréshatárt, mondjon le. A kérdésem az, hogy… és itt egy korábbi telefonálóhoz szeretnék csatlakozni az értelmiség felelõsségével kapcsolatban. De hát ezeket a lehetõségeket ki kéne használni, mert valóban a demokrácia nyújt nagyon sok törvényes eszközt erre a küzdelemre, de ezt valakinek meg kéne szervezni, valakiknek meg kéne szervezni. Hát hiszen az egyes ember önmagában nem tud élni ezekkel az eszközökkel megfelelõen. Tehát én itt szeretném megkérdezni az Ön véleményét, hogy nem találja egy kicsit lomhának az ellenzéket, az értelmiséget? Tehát azokat az embereket, akiknek fel kellene vállalni ezt a szervezést?

Köszönöm szépen a kedves telefonját. Köszönöm, csókolom. Igen, szó szerint idézte Fricz Tamás cikkét, ami egész oldalon megjelent a Magyar Nemzetben. Õszintén szólva azért elegendõ a cím ismételgetése, illetõleg felemlegetése, mert nagyon meglepõ hírt fogok most Önöknek mondani, nem nagyon van olyan szava, amivel ne tudnék egyetérteni, illetõleg ne értenék egyet. Amit meg a hölgy mondott, a végérõl, pontosan idézte, igen, Fricz Tamás felszólította a miniszterelnököt lemondásra, és arra buzdít minden állampolgárt, hogy a rendelkezésre álló demokratikus eszközökkel fejtsék, fejtsük ki véleményünket ezzel kapcsolatban, és támogassuk Gyurcsány Ferenc lemondását, és támogassák abbéli törekvését, hogy békés családi otthonában csöndesen élvezze a szauna élményeit. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy egyrészt azért itt van ez a történet, ami az önkormányzati – idézõjelben vett – „ünnepen” történt. Azért az emberek, az állampolgárok egy része egyre bátrabban megpróbál hangot adni véleményének, és a teljes médiacsend és -hallgatás ellenére azért eljutnak a hírek az emberekhez. Az emberek nem hülyék, az emberek gondolkodnak. Gondoljanak csak itt a Gazdasági és Informatikai Minisztériumban történtekre, ahol egy civil szervezõdés a maga lehetõségeivel, egy szakszervezet tetemre hívta a miniszterét. Szeretném aláhúzni, hogy ezek az emberek hihetetlen nagy személyi bátorságról tettek tanúbizonyságot, igazi szakszervezeti magatartást tanúsítanak, és persze el kell ehhez képzelnünk azt is, hogy miféle botrány lehetett abban a minisztériumban. Teszem hozzá, Kóka agresszivitását és arroganciáját is ehhez a dologhoz hozzátéve, hogy komoly személyes bátorság kell ahhoz, hogy egy minisztériumi tisztviselõ ilyeneket megtegyen vagy megpróbáljon megtenni vagy kísérletet tegyen arra, hogy tetemre hívja a saját miniszterét. Én úgy látom, hogy vannak emberek, akik fölveszik, tovább szövik a gondolatokat. Ezeket az embereket kell erre biztatni, és itt ez egy önszervezõdés kell hogy legyen, a civil társadalom kezdeményezése és magánkezdeményezések, tüntetnünk kell transzparensekkel, adott esetben nagyobb demonstrációkon, levelekkel, SMS-ekkel, internetekkel, aláírásgyûjtéssel, és mindenekelõtt én azt hiszem, hogy a legfontosabb nyomatékot és erõt az jelentheti, hogyha 2006-ban el lesz hajtva Gyurcsány Ferenc, ehhez pedig leginkább az kell, hogy mindenütt, ahol lehet, tájékozott, alapos, tényeken nyugvó információkkal próbáljunk meg érvelni abban a körben is, amelyik ma még nagyon bizonytalan. Hozzátartozik egyébként, hogy ezeket az embereket szerényen közelítsük meg. Nem lehet arisztokratikus gõggel és lenézéssel megszólítani honfitársainkat, akik esetleg másképpen gondolkodnak vagy bizonytalanok bizonyos kérdésekben. Nehogy félreértés legyen, azért végül is a hazáról beszélünk, és a hazába azok is beletartoznak, akik lehet hogy el se jönnek soha szavazni, jelen esetben egyébként akik nem jönnek el szavazni – már hogy 2006-ban –, azok is a fennállóra fognak szavazni azzal, hogy távol maradnak, és meg kell szólítanunk azokat az embereket, akik bizonytalanok, és beszélgetnünk kell velük. Rá kell világítani, de ehhez ismeret- és igazságkeresés kell. Rá kell világítani arra, hogy ennek a mostani kurzusnak mik azok a szörnyû ellentmondásai és mik azok a szörnyû mentalitásbéli tulajdonságai, ami miatt alkalmatlanná váltak az ország vezetésére teljes mértékben és abszolút. Teszem hozzá, itt az egyik telefonáló, talán az elsõ arról mesélt, hogy a régi klientúra hogy lerohanta a legnagyobb kormányzó pártot. Én csak azt szeretném neki elmondani – sokszor elmondtam már sokhelyütt –, hogy mondjuk 1990 és 1994 között, de 1993-ig halálbiztosan ezek az emberek, akik most hallatlan baloldalinak vallják magukat, ezek az emberek az égadta világon sehol nem voltak a Köztársaság tér környékén, tehát amikor az MSZP rossz üzletnek látszott, akkor másutt kereskedtek. Ezért van az egyébként, hogy bizonyos nagyon radikális és túlbuzgó neofita csoportokban az egy négyzetméterre esõ munkásõrparancsnokok száma sokkal nagyobb, mint a magyarországi átlag. Természetesen õk szoktak a leginkább ordibálni.

Sajnos több telefonra nincsen mód. Vigasztalásul mondom – hogyha ez Önöknek vigasz –, október 24-étõl hetente négy alkalommal fogok jelentkezni, és akkor többet tudunk beszélni. És elnézést kérek, rengeteg az információ, amit meg kell Önökkel osztanom. Itt van egy nagyon-nagyon fontos SMS, amit kaptam. Idézni szeretném. Azt mondja a kedves írója: „Csintalan úr, ha ez igaz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nem indul a választáson, ezt megteszi velünk, amit egész egyszerûen nem tudunk elhinni, egészen biztos, hogy nagyon sok szavazat elvész, mert el sem megyünk szavazni. Reméljük, nem csalódunk, nem hagy cserben minket Orbán Viktor miniszterelnök úr.” Ezt azért olvastam be, mert ez a kérdés nem légbõl kapott, hiszen a kormánypárti média és a magukat függetlennek nevezõ politológusok – fõleg a Political Capital környékén a Somogyi és a Kumin – rendszeresen úgy kezdi írásait, hogy na és mi lesz akkor, ha esetleg mégsem Orbán Viktor lesz? Sejtet, majd utána persze megcáfolja ezt a kijelentését, hogy õk maguk sem tartják ezt elképzelhetõnek, de egy dolog teljesen nyilvánvalóan látható a kommunikációs stratégia hátsó részében, hogy van Orbán Viktorral kapcsolatban egy látens, undorító, aljas és tömeges cigányozás, egyik oldalról, más oldalról pedig megy állandóan annak a sejtetése, hogy Orbán cserben fogja hagyni a választókat. meg hogy hát most már lassan majd nem bírja, és a többi, és a többi. Higgyék el, tessék megnézni ezt az embert, aki Orbán Viktor, így viselkedik az az ember, aki a választásokat nem akarja megnyerni?! Na ugye hogy nem.

Van még itt néhány dolog, amire a legközelebbi adásban vissza fogunk térni, mindenekelõtt a Parlament Erdélyrõl, Romániáról szóló szavazásához azért lesz néhány mondatom. megér egy közös gondolkodást. Kaptunk erre nézvést elég sok felszólítást SMS-ekben is, meg e-mailekben is, meg kérdésekben is, de végül egy igazi szellemi élménnyel szeretnék Önöknek szolgálni. Ez nem én volnék, hanem ajánlom figyelmükbe a Századvég legújabb kötetét: Száz lépés: a jóléti rendszerváltás csõdje – a Gyurcsány-kormány elsõ éve címmel Stumpf István és Gazsó Tibor szerkesztõk megjelentették ezt a könyvet. Ezt érdemes elolvasni, az érveléshez sokat használ, és az önismerethez is sokat használ. Várom Önöket egy hét múlva.