Míg Magyarországon egyre több jogszabály segíti az apák aktív szerepvállalását, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságában, Olaszországban még mindig „ufóként” tekintenek arra a férfira, aki fakanalat vagy pelenkát fog a kezébe. Diego di Franco esete rávilágít a modern családmodell egyik legfontosabb felismerésére: a partnerség nem a feladatok patikamérlegen való kiméréséről szól, hanem a rugalmasságról.
Miközben az olasz anyák jelentős része ma is kiszorul a munkaerőpiacról a gyermekszületés után, egy új apai generáció a közösségi médiában üzent hadat a sztereotípiáknak, hogy bebizonyítsák: apának lenni nemcsak kötelesség, hanem a 21. század legmodernebb küldetése.
