

A kísérletek során az egereket ráteszik egy futópadra, míg a szemük elé két-két lencsét, illetve képernyőt helyeznek el. Így csöppennek a virtuális térbe, ahol pedig olyan képet látnak, amilyet a kutatók szeretnének.
Ennek az az értelme, hogy a látás neurobiológiájának a megértéséhez, vagy a későbbi látás-terápiás eszközöknek a kifejlesztéséhez nagyon fontos az, hogy megértsük, hogy egyáltalán az agyban mi történik, a látókéregben például mi történik, és ehhez nagyon-nagyon hasznos nekünk ez az eszköz, és nagyon ígéretes kutatásokat fogunk ezzel tudni megvalósítani, mivel az, hogy mi tudjuk azt szabályozni, hogy az egér mit lát, ezzel sokkal pontosabban tudjuk utána az idegsejtek aktivitását is követni.
Az elmúlt évtizedekben a kutatók számos eszközt fejlesztettek a kísérleti állatok látásának vizsgálatára. Ezek azonban általában kétdimenziós képet használtak a virtuális tér megjelenítésére, feltételezve, hogy a jószágok az emberekhez hasonlóan, képesek a kétdimenziós képekből rekonstruálni a körülöttük lévő 3 dimenziós valóságot. Később azonban kiderült, hogy ez a feltételezés hibás.


