Radar - Konklávé: Hamarosan új pápát választanak + videó

Hamarosan megkezdődik a pápaválasztás. A bíborosok a Vatikánban zárt ajtók mögött döntenek az egyház új vezetőjéről. De mit is jelent pontosan a konklávé, kik döntenek és hogyan zajlik ez a titokzatos, évszázadok óta szigorúan őrzött szertartás?

A pápaválasztás folyamata csaknem kétezer évre nyúlik vissza. Az évszázadok során a pápaság egyre nagyobb politikai hatalommal bírt, így a választás módját is szigorítani kellett.

1059-ben született meg az a szabály, mely először rögzítette a mai napig is életben lévő törvényt, miszerint csak bíborosok választhatnak pápát. Ezzel született meg az intézményesített pápaválasztás rendszere.

A konklávé, vagyis a pápaválasztó gyűlés elnevezése a latin CUM CLAVE - azaz kulccsal bezárva kifejezésből ered. Ez arra utal, hogy a választások idejére a bíborosokat szó szerint elzárják magukat a külvilágtól, hogy semmilyen külső befolyás ne érje őket a döntés során. A hagyomány szerint addig nem hagyhatják el a Sixtus-kápolna falait, amíg nem választottak új pápát.

Jelenleg 135 bíboros jogosult szavazni. A konklávén csak azok a bíborosok vehetnek részt, akik még nem töltötték be a 80. életévüket. A bíborosoknak kétharmados többséggel kell megválasztaniuk az új pápát - vagyis legalább 90 napra van szükség egy jelölt győzelméhez. A konklávét a pápai szék megüresedését követően rendszerint 15-20 nappal tartják a Sixtus-kápolnában. Ekkor a bíborosok beköltöznek a Vatikánban kialakított lakóhelyükre.

Az első napon egy szavazási körre kerül sor, utána pedig napi négyre: kettő délelőtt, kettő délután. A döntés szigorúan titkos, a szavazólapokat a kápolna hátsó sarkában lévő kályhában égetik el.

A fekete füst azt jelzi, hogy még nincs döntés, a fehér füst viszont azt, hogy új egyházfőt választottak.

Korábban a fekete füst előidézésére hagyományosan nedves szalmát használtak, mely erőteljes fekete füstöt adott. Napjainkban pedig különböző kémiai anyagokkal érik a dominánsabb színt. Jellemzően kátrány, illetve kálium-permanganátot és antracént tartalmazó vegyületet adnak a szavazólapokhoz, hogy fekete színű füstöt hozzanak létre.

A fehér füst az eredményes szavazást szimbolizálja, melyet a szavazólapok száraz szalmával való égetésével érték el. Mára ezt kálium-kloráttal, tejcukorral - vagyis laktózzal, és gyantával helyettesítik, melyek elégetése során tiszta fehér-füst keletkezik, egyértelmű jelként a pápaválasztás sikerére.

A kora középkorban a pápaválasztásokon a bíborosok még nem voltak elkülönítve a külvilágtól. Az első ismert "kényszerbezárásos" pápaválasztás 1240-ben történt Rómában, amikor a városi szenátor Matte Rosso Orsini egy erődbe záratta a bíborosokat, hogy megakadályozza III. Frigyes császár beavatkozását. A zord körülmények miatt több bíboros megbetegedett, és végül ugyan sikerült új pápát (vágókép: IV.Celesztint) választani, rövid idővel később ő is elhunyt. Ezek az esetek tették világossá, hogy a pápaválasztásokat szabályozni kell.

Manapság a konklávék izolációja gyakorlatilag hermetikussá vált. A bíborosok a választás idejére teljesen elvágják magukat a külvilágtól. Nincs telefon, internet, újság vagy televízió, tiltva van minden hírforrás és üzenetküldés. Az őket segítő kevés számú személyzet, a ceremóniamesterek, az orvosok, szakácsok és gyóntatók ugyancsak benn maradnak az elzárt területen, és esküt tesznek a titoktartásra.

A modern technológia miatt további óvintézkedések váltak szükségessé. A legutóbbi konklávék idején 2013-ban a Vatikán elektronikus zavaróberendezéseket telepített, hogy se mobil, se rádiójel ne juthasson ki a falak közül, illetve a kápolnát és a bíborosok lakóhelyét is átvilágították lehallgató készülék után kutatva.

Az elszigetelési rendszer évszázados fejlődése elérte a célját melynek eredményeként a 20-21. századi konklávékról a külvilág helyes módon csak annyit tud, amennyit a bíborosok megosztanak velünk. A jel, mely szerint fekete vagy fehér füst száll fel.