Mozart Requiemjével búcsúzott Kocsis Zoltántól, a kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmestertől, zongoraművésztől és zeneszerzőtől a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar. A művész tisztelői a Zeneakadémia aulájában felállított ravatalnál róhatták le kegyeletüket. A gyászszertartás a család kérésére már zárt körben zajlott.
A búcsúztatón az államfő kiemelte, hogy Kocsis Zoltán a zenével gyógyított, hiszen születésnapján minden évben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára tartott jótékonysági koncertet. „Sodró tehetségű művész, akit könnyű megszeretni érzelmes őszinteségéért, és tisztelni kell kiváló munkájáért, teljesítményéért. Zenével gyógyít, mivel, ahogy ő mondja, a szavak elveszették súlyukat. Minden évben közös zenehallgatásra hívja a másokon segítőket és a segíteni akarókat. Azon a május végi napon mostantól fájó lesz nem vele ünnepelni, hanem rá emlékezni” – mondta a köztársasági elnök.
A kilencvenéves Kurtág György zeneszerző, zongoraművész személyes hangú beszédben búcsúzott egykori tanítványától és barátjától. Hangsúlyozta: Kocsis Zoltán ajándéka, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni. „Itt vagyunk a Zeneakadémián, ahol először találkoztunk, ennek immár fél évszázada is lesz. Akkor te tanítvány voltál, ma egy ország érzi meg a hiányodat, egy ország, amelyet te nem középiskolás fokon tanítottál, úgyszólván indulásodtól kezdve” – fogalmazott.
Perényi Miklós gordonkaművész a pályatársai nevében is köszönetet mondott Kocsis Zoltánnak, amiért együtt dolgozhattak. Felidézte a művész zenei képzelőerejét, hatalmas munkabírását, és egyedülálló arányérzékét is. „Évtizedeken át megtapasztalhattuk eleven, sugárzó zenei képzelőerődet, tökéletes belső és külső hallásodat, hatalmas munkabírásodat, legendás memóriádat, a tempók formateremtő erejének magáétól értetődő megjelenítésének képességét, az egészen egyedülálló arányérzékedet. Ezek a rendkívüli képességek és még sok más méltó helyre emelt téged az újkori magyar zenetörténetben” – emelte ki.
A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója úgy fogalmazott, hogy Kocsis Zoltán sokaknak világítótorony, igazodási pont és a legmagasabb művészi élmény forrása volt. „Sokat tanultunk tőled, hogy sejtsük, merre menjünk, de nem eleget ahhoz, hogy bátran lépjünk. Életem egyik legnagyobb kitüntetése, hogy két évtizedet szoros emberi és munkakapcsolatban együtt tölthettünk. Távoztával mintha testemből hasítottak volna ki egy darabot, itt, koporsójánál megfogadom, hogy nem hagyom elkopni azt a kérlelhetetlen igényességet, mellyel a Nemzeti Filharmonikusokat a legmagasabb művészi csúcsok ritka levegőjének világába elvezette. Zoli, köszönünk neked mindent, köszönjük, hogy művészeteddel jobbá tetted életünket. Isten nyugosztaljon!” – fogalmazott Kovács Géza.
Kocsis Zoltánt a búcsúztatás után szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A karmester, zongoraművész és zeneszerző hatvannégy évesen távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla.
