A Várkert Bazár díszítése 1878-ban a Zsolnay-gyár egyik első nagyobb megrendelése volt – majd másfél évszázaddal később, a 2013–14-es felújítás során már nem osztottak lapot a cégnek. És hiába hungarikum a Zsolnay, nem ez volt az egyetlen elmaradt megrendelés.
„Nem a Zsolnay-gyár újította fel a Grasham-palotát, a Párisi Nagyáruházat, tehát gyakorlatilag ezek nagy részét külföldről rendelték, kisebb keramikusoktól. Nem pirogránitból készültek, hiszen pirogránitot a Zsolnay-gyár tud gyártani” – mondta Cséplő Petra, a Zsolnay Zrt. igazgatóságának elnöke.
A West Hungária Bau végezte a Várkert Bazár felújítását. Az a társaság, amely megszerezte a Zsolnay hitelét a Magyar Fejlesztési Banktól, majd elindította a felszámolási eljárást. A piaci információk szerint féláron megvett követelés jó üzletnek bizonyult, a Zsolnay ugyanis fizetett. Az MFB viszont 200 milliót bukhatott az ügyleten.
„Meg kell mondjam, én nem ismerem a Zsolnay-ügynek ezen részleteit. Én is csak a sajtóból értesülök a vonatkozásában, hogy van itt valami, vagy volt valami eljárás, amit most állítólag valami bírósági szak lezárt. Nem tudok konkrétumot róla” – nyilatkozta a nemzeti fejlesztési miniszter, Seszták Miklós.
Nem is tudták, hogy pontosan mit írnak alá?
Bár a szír tulajdonú gyár fizetett, a kisebbségi tulajdonos pécsi önkormányzat közben Ledina néven létrehozott egy új céget. A manufaktúra 150 dolgozójából csaknem 120-an azonnali hatállyal felmondtak, és az önkormányzati céghez mentek.
„Nem lehetett érezni semmit, csak akkor, amikor a főnökség szólt, hogy délután ki kell menni a Tettye Forrásházba, mert ott lesz egy nagygyűlés. De nem tudtunk előre semmit. Nem tudtunk semmiről. És ott közölték, hogy mi a tényállás, akkor értesültünk arról, hogy nem lesz Zsolnay-gyár” – idézte fel a Zsolnay-gyár egyik munkatársa.
A dolgozóknak másnap a munkaszerződésükkel kellett visszamenni, megkapták az állításuk szerint előre megírt felmondási papírjukat és az új, immár ledinás munkaszerződést.
„Adatok nélküli kitöltöttet adtak, és akkor utána a felmondást ott rögtön, az irodában kellett aláírni úgy, hogy nem is tudtuk, hogy pontosan mi van benne. Amit elmondtak, az teljes egészében nem volt azonos a felmondással. Én nem akartam felmondani a gyárban egyáltalán, szándékomban nem volt az, hogy én innen elmenjek, de kényszerítve voltam arra, hogy aláírjam, mert ha nem írom alá, akkor nem engednek ki” – tette hozzá a Zsolnay dolgozója.
Az állami beruházások már odaígérve?
A Ledina semmit nem termelt, az önkormányzat viszont fizette az otthon ülő dolgozókat. Augusztus közepétől pedig ugyanezt teszi az Anidel Projekt Kft., amelynek végül eladták a társaságot. Az új tulajdonos februárra ígéri a termelés elindítását az új porcelángyárban.
„Alapvetően két profilunk lesz kerámiagyártás területén belül. Az egyik egy épületkerámia vonal, itt a kialakított technológiával egész széles szegmensben fogjuk tudni lefedni a megrendelői igényeket, akár egyedi megrendelések, állami vagy magánszférából érkező megrendelések, rekonstrukciós munkák. […] a másik az pedig egy porcelándivízió, ott pedig alapvetően asztali edényárut és díszműárut kívánunk gyártani” – árulta el Erdei Viktor ügyvezető.
Nyár elején, amikor még úgy tűnt, hogy a kormányközeli West Hungária Bau megszerezheti a Zsolnayt, a kancelláriaminiszter arról beszélt: az a céljuk, hogy az állami beruházásoknál szerephez juthasson a manufaktúra.
Lázár János a budapesti Iparművészeti Múzeum felújítását említette példaként, ami önmagában egy 25 milliárd forintos beruházás. A Ledina egyébként nem csak a dolgozókat, a Zsolnay márkanevet is megszerezné.
