Nagycsütörtöktől a római katolikus szentmisék után némák maradnak a harangok. Nagypénteken tartják legszigorúbban a böjtöt a hívők.
„Nálunk, katolikusoknál a gyásznap kap hangsúlyt, Jézus halálára gondolunk, és ezt hagyományosan a szigorú böjttel próbáljuk összekapcsolni” – mondta Beer Miklós a Hír TV stúdiójában. A Váci egyházmegye püspöke megjegyezte, a hívők száma ugyan csökken hazánkban, a megmaradtak egyre elkötelezettebbek.
A pápa vasárnapi Urbi et Orbi áldását és köszöntőjét akár egymilliárd ember is követheti világszerte.
„Még nem tudom, hogy a pápa mit fog hangsúlyozni. Azt tudom, hogy az én megnyilatkozásaimban az együttérzés kap majd nagyobb hangsúlyt. Jézusra így tekintek, hogy ő osztozik a mi emberi sorsunkban, az ártatlan áldozat sorsában” – magyarázta Beer Miklós.
A barka és a barkafa fontos jelképévé vált az ünnepnek, az ágakat virágvasárnapon szentelik fel. A nyúl mint húsvéti szimbólum egyes kutatások szerint osztrák forrásból érkezett hozzánk, de van más, magyar értelmezés is. „Olvastam olyan magyarázatot is, és ez nekem sokkal jobban tetszik, hogy a feudális időszakban a földbirtokosnak húsvétkor be kellett szolgáltatniuk sült nyulat és tojásokat” – mesélte a Hír TV-nek Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.
Szerinte a vízmágia az egyik legfontosabb motívum a húsvéti népszokások között. Nagypénteken az állatokat fürdették rituálisan, és sor került az emberekre is, ennek is megvolt a hagyománya. „Húsvétvasárnap szótlan vizet vittek, ami azt jelenti, hogy a kútig, a forrásig, ahonnan hozták a vizet, sem jövet, sem menet nem volt szabad megszólalni, mert ezzel a víznek a hatékonyságát fokozták. És ebből a vízből az egész család megmosdott, mégpedig úgy, hogy piros tojást tettek a vízbe abban a reményben, hogy mind egészségesek lesznek” – mondta a néprajzkutató.
A hagyományok szerint a szombati feltámadási mise után ér véget a böjti időszak, amit sonkával, tojással és sós húsvéti kaláccsal ünnepelnek.
