Eljött a nap, amikor Orbán Viktorék a barátság viszonzását kérik
Úgy látszik, nincs fék a Fidesz kampányhullámvasútján. Sportolók buzdítanak a kormánypártra szavazásra.
Egykori és jelenlegi labdarúgók, edzők buzdítanak a Fideszre szavazásra. Böde Dániel, Pintér Attila, Mészöly Géza, Vincze Ottó, Dragóner Attila, Szűcs Mihály, Lisztes Krisztián, Telek András, valamint Lipcsei Péter egyaránt kamera előtt állva mondja el az országnak, miért érdemes a Fideszre és annak jelöltjére szavazni. A kormánypárt tovább száguld a hullámvasúton, és úgy tűnik, valaki megbuherálta a féket. Akik pedig meg tudnák javítani, azok épp nem érnek rá – lehet, hogy épp meccset néznek.
A Fidesz és Orbán Viktor úgy gondolkodik, mint ahogy Don Corleone A Keresztapa című filmben. „Elfogadtad a barátságomat, de egy nap, ami talán soha nem jön el, én is kérek valamit.” Ez a nap most eljött. A kormány a sportba és azon belül a labdarúgásba öntött adófizetői milliárdokért cserébe most azok legfőbb haszonélvezőit állította csatasorba. A sportolók és az edzők pedig persze nem harapnak bele abba a kézbe, amely enni ad nekik. Sokuk persze lehet, hogy úgy gondolkodik: pont nem érdekel, hogy fél Magyarország egy felcsúti gázszerelő nevén van, én arra szavazok, aki az én tányéromba gazdagon meri az ételt, na meg aki a fejem fölé stadiont épít – bárcsak nézőt is szerezne bele valahogy!
Mit gondol ő arra, hogy mi lesz az ország sorsa? Hogy a korrupció nem üldözendő bűn, hanem kormányprogram? Hogy nincs az a lopás, ami következményt vonna maga után? Na de azért van következmény: ha rosszat mondasz a hatalomra, munkádat elveszítheted, üldözött leszel.
Ahogy Bödőcs Tibor mondta egyik előadásában: politikai jackass folyik. „Tóni, ezt már úgysem mered megtenni. Nem-e? Majd csak figyeld” – és nagy hahotázások közepette már érkezik is a helikopter.
A sportból élők úgy lehetnek vele: addig nem foglalkozom az ország sorsával, amíg minden hónapban pontosan csilingelnek a milliók, ami után, hála a fideszes sportvezető képviselőknek, adózni sem kell – de még könnyítve sem. És ami akkor is megérkezik, ha az albán másodiktól kap ki vagy Andorra és Luxemburg mér rá méretes zakót.
Persze őket is meg lehet érteni. Ahogy sok tanár inkább nagy levegőt véve hallgat, nehogy kirúgják, úgy a videókon szereplők is úgy gondolhatják: szólt a Máté, hogy álljak már ki mellette. Most mondjak nemet? Lőhetek 30 gólt is, ha visszautasítom, kirúgnak, és elintézik, hogy máshová se kelljek.
Aztán meggyőzi magát, hogy végül is miért ne. Mi ezzel a baj? Elmondom azt a pár mondatot, amit leírtak, aztán kész. Úgysem ezen múlik. Úgysem rajtam múlik. És adott esetben még igaza is lehet.
A sport nagyon fontos része egy nemzetnek, egy társadalomnak. Megtanít az egészséges életmódra, a kitartásra, a küzdésre és számos más, az életben fontos dologra. Egy kormánynak élni az általa adott lehetőségekkel kötelesség, visszaélni gerinctelenség.
