Kampánybeszédnek is kevés volt: A Nézőpont Intézet megsemmisítette Magyar Péter unalmas parádéját
Október 23-án két beszédet hallottunk. Az egyik egy államférfiúi stratégiai elemzés volt a valós tétekről, a másik egy maratoni hosszúságú, önellentmondásos és üres ígérgetés. Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója tűpontosan foglalta össze a különbséget.
Az államférfi: Orbán Viktor és a valóság
A szakértő elemzése szerint Orbán Viktor önazonos és következetes volt. Pontosan azt képviselte, amit a háború kitörése óta: a békepártiságot. De miért volt ez több egy ünnepi beszédnél? Mert a miniszterelnök arról beszélt, ami a magyar emberek bőrét viszi a vásárra:
- A háború kockázata: a kormányfő egyenesen beszélt arról, hogy az ukrán uniós vagy NATO-csatlakozás (amit Magyar Péter brüsszeli barátai, mint Manfred Weber, erőltetnek) magyar katonák frontra küldését jelentené.
- A Te pénztárcád: Az infláció, az energiaárak, a benzin- és gázszámlák. Orbán Viktor világossá tette, hogy a háború masszívan befolyásolja a hétköznapjainkat, és egy háborúpárti kormány eltörölné a rezsicsökkentést.
A Békemenet tehát megadta a mandátumot a kormánynak, hogy továbbra is megvédje a magyar családokat.
A showman: Magyar Péter kudarca
Ezzel szemben mit láttunk a Tisza Párttól? Boros Bánk Levente szerint Magyar Péter beszéde "kampánybeszédnek álcázott" valami akart lenni, de még annak is kevés volt.
- Üres ígéretek: A Tisza Párt elnöke források nélküli ígérgetésbe kezdett, amivel "a Kétfarkú Kutyapárt ígéreteinek szintjére süllyedt".
- Unalmas parádé: Miközben a Békemeneten számtalan közéleti szereplő büszkén vállalta a kormány támogatását, Magyar Péter egy "egyszemélyes parádét" tartott. Nem tudott felmutatni sem húzóneveket, sem jelölteket, a maratoni hosszúságú beszédével pedig halálra untatta a saját közönségét.
Önellentmondás és gyávaság: A legfontosabb, Magyar Péter gyáván kerülte a fajsúlyos kérdéseket. Nem mert beszélni a háborúról, mert azzal vagy a békepárti magyar szavazóknak, vagy a háborúpárti brüsszeli szövetségeseinek mondott volna ellent. Beszélt a szuverenitásról, majd pár perccel később letette a voksát a Nyugat mellett – leleplezve a teljes zavarodottságát.
Konklúzió: Az október 23-i elemzés egyértelmű. Míg az egyik oldalon egy következetes, a magyar érdekeket (béke, rezsicsökkentés) védő államférfit láttunk, addig a másikon egy önellentmondásos, üres ígéreteket pufogtató, unalmas showmant, akinek a politikája közvetlen fenyegetést jelent a magyarok pénztárcájára és biztonságára.
Forrás: Magyar Nemzet
