
Van az a szint, ahol a szavak és a tettek már köszönőviszonyban sincsenek. Magyar Péter erkölcsi magaslatokról beszél, de a mélyben jár. Műsorunkban lerántjuk a leplet a nagy "megváltásról", ami valójában csak egy jól felépített marketing-blöff, tele ellentmondással és cinizmussal.
A képlet egyre tisztább, és a látvány egyre gyomorforgatóbb. Magyar Péter tevékenysége lassan kimeríti azt a fogalmat, amit úri társaságban nem mondunk ki, de mindenki pontosan tudja, mit jelent. A Tisza Párt elnöke látványosan nem a magyar emberekért dolgozik, hanem a Brüsszel által diktált elvárásoknak próbál megfelelni. Miközben itthon nemzeti színű zászlót lenget, külföldön mintha elfelejtené, honnan jött. Az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálása és a külföldi befolyás tapintható jelenléte árnyékot vet minden szavára. Aki a nemzeti szuverenitás ellen áskálódik, és örömmel asszisztál ahhoz, hogy Magyarország forrásait elvegyék vagy büntessék, az ne csodálkozzon, ha a magyarok hátat fordítanak neki. A történelem ismeri ezt a karaktert: ők azok, akik mindig a hódítók szekerét tolják, remélve, hogy nekik is leesik az a konc amit remél...