Na, kezdjük ott, hogy felcsavarta a Facebook a TISZA Párt tartalmait, és hirtelen mindenhol Magyar Péter jön szembe. Véletlen? Hát persze. Mindig akkor „optimalizál” az algoritmus, amikor politikai szezon van. A közösségi média megint nem véleményt formál, csak „tükröt tart” – csak épp nagyon szelektíven. És az ember azon kapja magát, hogy egy olyan politikai szereplő tartalmait látja, akiről tegnap még alig hallott, ma meg már megkerülhetetlennek tűnik.
Közben a nulla százalékos Párbeszéd bejelenti, hogy nem indul a választáson, hanem inkább beáll Magyar Péter mögé. Ők legalább őszinték voltak: felismerték, hogy egyedül nem megy. Az már más kérdés, hogy mitől lesz több egy politikai projekt attól, hogy mögé áll egy párt, amelyet a választók gyakorlatilag már elengedtek. De hát a politikában a túlélés néha fontosabb, mint az önállóság.
És miközben itt idehaza algoritmusok tologatják a politikai tartalmakat, az ukrán médiában egyre durvább a magyarellenesség. Nem burkoltan, nem félmondatokban, hanem nyíltan. Ez már nem kritika, nem vita, hanem hangulatkeltés. És ilyenkor mindig felmerül a kérdés: vajon ezek a hangok mennyire szólnak a valóságról, és mennyire belpolitikai feszültségek levezetéséről?
