A farsangi időszak egyik legkedveltebb szereplője a szalagos fánk
A farsangi időszak egyik legkedveltebb szereplője kétségkívül a szalagos fánk. Ez az egyszerű ünnepi édesség generációk óta része a télbúcsúztatásnak. Illata azonnal otthonosságot teremt, az aranybarnára sült tészta közepén futó világos csík – a bizonyos „szalag” – pedig a gondosan elkészített fánk biztos jele.
A farsang elképzelhetetlen a klasszikus szalagos fánk nélkül. Az illata gyerekkori emlékeket idéz, a porcukros teteje és a baracklekvárral megkent belseje pedig minden évben visszacsalogat a konyhába – vagy épp egy jó pékségbe.
Egyed Balázs, a soproni Kovászüzem tulajdonosa elmondta, hogy a fánkkészítés itt nem rohanás, hanem folyamat: a tészta kelesztése időigényes, a formázás kézzel történik, a sütés pedig figyelmet kíván. A fánktészta kel, pihen, majd újra formát kap – időt és figyelmet igényel, siettetni nem lehet.
„A jó fánk lelke a türelem” – vallják itt. Csak így születhet meg az a könnyű, levegős belső, amely kívül enyhén roppan, belül pedig puha marad.
A szalagos fánk nem véletlenül kapta a nevét: az aranybarnára sült tészta közepén futó világos csík, a „szalag” a jól elkészített fánk biztos jele. Ez akkor alakul ki, ha a tészta kellően levegős, az olaj hőmérséklete megfelelő, és a sütés során a fánkokat először fedő alatt hagyják emelkedni. A Kovászüzemben ezt a hagyományos technikát ma is tisztelettel követik. A kézzel formázott tésztakorongok forró olajban sülnek tökéletesre, majd porcukorral megszórva kerülnek a pultra, ahol pillanatok alatt elfogynak.
A szalagos farsangi fánk nemcsak egy édesség, hanem hagyomány is. Régen a bőség, a tél elűzésének szimbóluma volt, ma pedig közösségi élmény: beszélgetések, kávézások, családi összejövetelek kísérője.
