„Aki hit nélkül akarja megérteni ezt az újra lángoló világot, nem fogja Istenhez illő választ adni” – vallja Eperjes Károly, a magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb, Kossuth-díjas alakja. Budai Ivettnek adott interjújában a művész kendőzetlen őszinteséggel beszél arról a különös életútról, amely a hegykői ministrálástól és a szülei által titokban tett „papi felajánlástól” a világot jelentő deszkákig és az európai hírű filmfőszerepekig vezetett.
Szamóca nemcsak a színpad titkaiba enged betekintést – elárulva például, mit tett, amikor lázasan, a szöveget elfelejtve állt a nézők előtt –, hanem beszél a maximalizmus bűnéről, a politikához fűződő viszonyáról és arról a kegyelmi állapotról is, amikor egy szerepben „átszáll az angyal a légen”. Egy vallomás hitről, a másik nem szépségéről és egy olyan pályáról, ahol a tragédia és a komédia között mindössze a nézőpont a különbség.
