Botka nem ül egy asztalhoz Gyurcsánnyal

Gyurcsány Ferenc pártjával Molnár Gyula, a szocialista párt elnöke és Hiller István választmányi elnök fog tárgyalni – értesült a Magyar Nemzet. Az egyeztetések alapja a szocialisták hétfőn bejelentett – és lényegében néhány óra alatt dugába dőlt – ajánlata lenne, amely teljes körű ellenzéki összefogás esetén az országos listás helyeket osztaná szét a pártok között. Gyurcsány Ferenc DK-elnök azonban a nyilatkozatok szerint továbbra is nemkívánatos személy.

A Magyar Nemzet információi szerint Molnár Gyula és Hiller István így azzal az ajánlattal él majd a DK elnökének, hogy az ő neve ne legyen rajta a listán, ehelyett egyéni választókerületben méresse meg magát, mégpedig a XV. kerületben. Vélhetően ez az egyeztetés is dugába fog dőlni, hiszen ezt korábban Gyurcsány elutasította, illetve a DK belső szavazása is elsöprő többséggel arra jutott, hogy a pártelnök igenis legyen rajta a közös listán.

Nagyvonalú az ajánlat?

Botka ajánlata alapján a DK annyi képviselőt juttathatna be az Országgyűlésbe, hogy frakciót is tudnának alapítani abban az esetben is, ha egyetlen egyéni jelöltjük sem jut be – ehhez öt képviselő kell egyébként. Az LMP négy helyet kapna Botka listáján, így nekik már csak egyetlen egyéni képviselőre lenne szükségük a frakcióhoz. A Momentum–Együtt–MLP–Párbeszéd négyesnek ennél jóval kevesebb esélye lenne frakciót alapítani: nekik több egyéni körzetet kellene elvinniük. Esélyeiket rontja, hogy Botka kijelentette: egyéni kerületekben adott esetben független, pártokon kívüli jelölteket is támogatna az összefogás, ha úgy látják, nekik van a legnagyobb esélyük megverni a Fideszt. Ugyanis az elmúlt fél évben a kutatások csak az MSZP-t, a DK-t és az LMP-t mérték esélyesnek az önálló parlamentbe jutásra, utóbbi a mérések szerint igen erőteljesen az ötszázalékos küszöbön táncol.

A listás helyek elosztását a szocialisták a Republikon Intézet és a Závecz Research havi kutatásainak átlagaiból számolták ki és osztották el a hat érintett párt között. Így az ajánlat szerint az MSZP-é lenne a 93 listás hely 51 százaléka, a maradékon a többi párt osztozna. A DK-nak 17 százalék, az LMP-nek 13, a Momentumnak 8, a Együttnek 6, a Liberálisoknak 3 és a Párbeszédnek 2 százaléknyi listás hely jutna. Mivel egyetlen országos lista lenne, minden jelölőszervezet neve ott lenne a szavazólapon.

A listán azért az első 32 hely a fontos, mert annyi képviselő mondható „biztos” bejutónak, ugyanis a listás helyek száma nagyban függ attól is, hogy az adott alakulat hány egyéni helyet szerzett meg. A 2014-es listáról 28-an jutottak be, akkor az összefogás 25 százalékot ért el. A Botka által most szövetségre hívott pártoknak összesen 35 százaléknyi szavazója van, de kérdéses, hogy ezek összeadhatóak-e – de erről később. A törvény szerint egyébként egy pártnak öt, két pártnak tíz, háromnál több tagú összefogásnak pedig 15 százalékot kellene elérnie a parlamentbe kerüléshez, ez tehát Botkáéknak biztosan meglenne. Ugyanezen okból döcöghet a Juhász Péter Együtt-elnök által meghirdetett „Új pólus” összeállása, hiszen a politikus által szövetségre hívott „2010 utáni” pártok összes szavazója sem éri el ezt a határt.

Jobb-e, mint négy éve?

Az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt akarja, hogy ne kvóta alapján osszák fel a pártok között az egyéni körzeteket, mint 2014-ben, mivel ez akkor kisebb zavart okozott a politikusok között, és eredményre sem vezetett. Ehelyett Botka azt mondja, kerületenként kell megvizsgálni, hogy ki a legideálisabb ellenzéki jelölt. A koordinált jelöltállításra egyébként inkább vevők az ellenzéki pártok, mint a teljes összefogásra.

Ugyanakkor Botka ajánlata valóban méltányosabbnak mondható, mint a 2014-es, Mesterházy-féle összefogás egyezsége. Akkor ugyanis az országos lista első 32 helyéből csupán hetet kapott nem MSZP-s jelölt, Botka most viszont legalább 16-ot osztana ki a pártoknak.

A hátulütők

Amellett, hogy a Botkához csatlakozó ellenzéki pártok elesnének a csaknem 600 millió forintos állami támogatástól, amely azon pártoknak jár, akik mind a 106 körzetben egyéni jelöltet indítanak, az összefogás tagjainak el kellene fogadniuk Botkát miniszterelnök-jelöltnek. Ez sokaknál okozna problémát, hiszen az LMP azt a Szél Bernadettet jelöli kormányfőnek, aki kategorikusan elutasít minden együttműködést az MSZP-vel és a DK-val. Hasonlóan gondolja az Együtt is, amely a már említett „Új pólus” létrehozását szorgalmazza, a Momentum pedig senkivel sem akar összeállni.

Mennyi az annyi

Ahogy már említettük, Botkáék úgy számoltak, hogy a szövetségre hívott pártok támogatottsága összesen 35 százalék körül mozog, ám ezt az arányt egy esetleges össznépi együttműködéssel nem lehet garantálni. Juhász Attila szerint ugyanis ez csak „elméleti síkon működik”, ám a Political Capital elemzője szerint azt tudni kell, hogy a választók többsége hajlamos a legerősebb jelöltre szavazni, akinek van esélye legyőzni a kormánypártot. Ez egyébként a szakértő szerint az egyéni körzetekben még erőteljesebb: „itt a jelenség ideológiáktól függetlenül megfigyelhető. Nemcsak a baloldalon magas az átszavazási hajlandóság e tekintetben, hanem adott esetben a jobbikosok is átszavaznak, ha látnak esélyt a kormánypárti jelölt legyőzésére. A lényeg sokak számára az, hogy a kormányellenes jelölt nyerjen.”

Zsarolási alap

Az MSZP által nagyvonalúnak nevezett ajánlat arra is jó lehet, hogy muníciót szolgáltasson az összefogást elutasító pártok ellen, hiszen Botka szerint aki nem csatlakozik hozzá, „az nem akar kormányváltást”, így vélhetően lehet majd „Fidesz-bérencezni” az együttműködést elutasító pártokat. A 444 szerint a szocialisták székházában már készült is egy tábla az együttműködésre invitált pártok logójával, hogy aztán majd azok vagy az „összefogás”, vagy a Fidesz oldalára kerüljenek.

Summázva tehát az ellenzéki összefogás annak ellenére sem áll jól, hogy tisztán látni: minél több párt indul külön-külön a Fidesz ellen, Orbán Viktorék annál nagyobb többséget fognak szerezni 2018-ban. Hiszen a közvélemény-kutatások szerint a kormánypárt győzelme szinte biztosra vehető, de persze áprilisig még bármi történhet.