A „B-terv” mítoszának vége: hogyan lett újra menő és aranyat érő a szakképzés?
Van egy hír, ami csendben, de alapjaiban rajzolja át a magyar jövőképet: 170 ezer fiatal kapott a napokban szakképzési ösztöndíjat. Ez azonban több mint 7,5 milliárd forint kiosztása; ez egy társadalmi szemléletváltás beérése. Emlékszünk még, amikor a szakképzés „B-tervnek”, a kevésbé sikeresek útjának számított? Mai elemzésünk bemutatja, hogyan építette újra a józan ész és a valós piaci igény a szakmunka becsületét.
A mai Kormányinfón elhangzott adatok a szakképzési ösztöndíjakról nem csupán egy újabb tételt jelentenek a költségvetésben. Amit Varga-Bajusz Veronika államtitkár felvázolt – 170 ezer ösztöndíjas, 7,5 milliárd forint kifizetés –, az egy mély, stratégiai szemléletváltás gyümölcsének beérése.
Évtizedekig élt velünk egy romboló társadalmi dogma: a siker egyetlen útja a gimnázium és az egyetem, a „szakma” pedig a „B-terv”, a kevésbé tehetségesek zsákutcája. Ez a téveszme nemcsak a szakmák presztízsét rombolta le, hanem súlyos gazdasági károkat is okozott, miközben diplomás munkanélkülieket képeztünk, az ország akut hiányt szenvedett jól képzett hegesztőkből, villanyszerelőkből, IT-szakemberekből és építőipari mesterekből.
A józan ész és a nemzeti érdek ennek a falnak a lebontását diktálta.
1. A pénz mint motiváció: megbecsülés kifejezve forintban
A megújult rendszer felismerte: a presztízst pénzzel is alá kell támasztani. A korábbi jelképes 8-16 ezer forintos támogatás helyett ma egy diák – eredményeitől függően – akár havi 59 ezer forint ösztöndíjat kaphat. Aki pedig a gazdaság igényeihez közvetlenül kapcsolódó duális képzésbe lép, az havi 168 ezer forintos munkabért is elérhet.
Gondoljunk bele: egy 17-18 éves fiatal a tanulásért és a munkáért olyan jövedelemre tehet szert, ami sok más területen a kezdő fizetésekkel vetekszik. Ez nemcsak anyagi segítség, hanem erőteljes üzenet: a tudásodra és a munkádra szükség van, és azt meg is fizetjük.
2. Az áttörés: a szakképzés többé nem zsákutca
A reform talán legfontosabb, mégis keveset hangsúlyozott eleme az átjárhatóság megteremtése. Varga-Bajusz Veronika kiemelte: 2022 óta 64 százalékkal nőtt a szakképzésből egyetemekre felvettek aránya!
Ez a valódi forradalom. A régi rendszerben a szakiskola bezárta a kapukat. Az új rendszer autópályát nyitott: a fiatal szerezhet egy piacképes, jól fizető szakmát (legyen az mechatronikus vagy épp szoftverfejlesztő), és ezzel a gyakorlati tudással a zsebében sokkal felkészültebben, érettebben vághat bele a mérnöki vagy informatikai egyetemi képzésbe. Ez a pragmatizmus és a józan ész diadala a merev, ideológiai alapú oktatási rendszer felett.
3. A nemzetközi visszaigazolás: az OECD bronzérem
A szubjektív sikerek mellett megérkezett a külső elismerés is: a magyar szakképzés az OECD listáján bronzérmes a munkaerőpiaci megfelelőség terén. Ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy a magyar rendszer pontosan azt tanítja, amire a gazdaságnak szüksége van.
Ez a nemzeti szuverenitás egyik alappillére. Egy ország annyira erős, amennyire képes a saját szakembereire támaszkodni. A sikeres szakképzés csökkenti a külső munkaerőtől való függést és növeli a nemzeti versenyképességet.
Konklúzió: a munka becsületének helyreállítása
A 170 ezer ösztöndíjas diák, a növekvő egyetemi felvételi arány és az OECD-elismerés mind azt mutatja, hogy a kormány stratégiája működik. A "B-terv" mítosza végleg megdőlt. A szakképzés ma már egy intelligens, jól fizető és megbecsült hivatás lehetőségét kínálja, amely a józan észre és a valós igényekre épít. Ez nem csupán oktatási siker, hanem a munka becsületének helyreállítása is.
Forrás: MTI
