
Lódobogás a hóban, ostorcsattanás a Bükk csendjében. Szilvásváradon nem csak lovakat tartanak – itt a történelmet őrzik. A hó tompítja a hangokat, mégis minden megszólal: prüszkölés, csilingelő szán és vágtázó paták visszhangja tölti be a völgyet. Itt él Európa egyik legnemesebb lófajtája, a lipicai, amely a magyar lovaskultúra büszkesége és az UNESCO szellemi kulturális örökségének része.
A hóval borított Bükk csendjét patadobogás töri meg, hiszen Szilvásvárad völgyében az élet télen sem áll meg, itt él a lipicai, ez a nemes lófajta, amely mára a magyar lovaskultúra elválaszthatatlan részévé és büszkeségévé vált. Cseri Dávid igazgató büszkén jelentette be a hírt, hogy idén negyven új csikót várnak a ménesben, biztosítva ezzel a történelem négy lábon járó legendájának folyamatos fennmaradását. A fajta kiemelkedő jelentőségét bizonyítja, hogy a ménes az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján is előkelő helyet kapott, miközben ezek a csodálatos lovak a mindennapi munkában és a sportban is bizonyítanak.