Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter éves parlamenti meghallgatása általában a kormányzati munka száraz, tényszerű összefoglalója szokott lenni. Most azonban a miniszter – talán a közelgő európai és hazai választások feszültségétől sem függetlenül – egyenesen a brüsszeli játszmák kulisszái mögé engedett bepillantást. És amit ott látni vélt, az egyáltalán nem szívderítő, bár kétségkívül tanulságos.
A vád: brüsszeli forgatókönyv a kormányváltásra
A miniszter állítása nem kevesebb, mint hogy az Európai Bizottság (EB) aktívan dolgozik a jelenlegi magyar kormány „eltakarításán” a jövő tavaszi választáson. A cél? Egy olyan bábkormány hatalomra segítése, amely – Gulyás szavaival élve – „úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek”. Ismerős forgatókönyv? Kétségtelenül. De miért pont most, és miért pont Magyarország?
Az indíték: a „rossz példa” és a magyar sikerek
A válasz – ironikus módon – éppen a miniszter által felsorolt sikeres kormányzati programokban rejlik. Az Otthon Start Program elképesztő népszerűsége (nagyobb, mint bármely rendszerváltás utáni hitelprogram!), a sikeres drogellenes fellépés, a civil szféra bővülő támogatása, vagy éppen az ukrán menekültek példás ellátása mind azt bizonyítják: a magyar modell működik.
És pontosan ez az, ami szúrja Brüsszel szemét. Egy olyan tagállam, amely a migráció, a gender-ideológia vagy éppen a háború kérdésében különutas politikát folytat, de közben gazdaságilag és társadalmilag sikeres, az veszélyes precedenst teremt. Azt üzeni a többi tagállamnak: van alternatíva a brüsszeli fősodorral szemben. Ezt a „rossz példát” kell tehát eltüntetni.
A módszer: pénzügyi zsarolás „objektív köntösben”
Hogyan próbálja ezt elérni a Bizottság? Gulyás szerint a jól bevált eszközzel: a pénzügyi zsarolással, vagyis az uniós források visszatartásával. A miniszter szerint az EB „semmilyen objektív mércét nem érvényesít”, a döntései mögött politikai gyűlölet áll a magyar kormánnyal szemben.
Az Erasmus-ügy valóban groteszk példa, hogyan lehetne „ellopni” a hallgatóknak közvetlenül folyósított ösztöndíjat? A vád logikátlan, a cél azonban nyilvánvaló, megbüntetni a magyar fiatalokat, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Ez nem jogállamiság, ez kollektív büntetés, a politikai nyomásgyakorlás tankönyvi esete.
A játszma logikája és a magyar várható lépések
Gulyás Gergely szerint a játszma logikája egyszerű: a jövő év második felében új EU-költségvetést kell elfogadni, amihez magyar vétójog is tartozik. A Bizottság abban reménykedik, hogy a tavaszi választáson egy szófogadóbb kormány kerül hatalomra, akivel könnyű lesz megegyezni. Ha ez nem sikerül, és marad a jelenlegi kormány, akkor Brüsszel kénytelen lesz megegyezni, mert különben nem lesz költségvetés. Ebben a megegyezésben pedig a források felszabadítása elkerülhetetlen lesz.
Ez egy kockázatos, de logikus stratégia a magyar kormány részéről: kivárni, kitartani az elvek mellett (pl. a szankciók vétózása, ha magyar érdeket sért), és bízni abban, hogy a választók ismét megerősítik a szuverenista politikát. Orbán Viktor közelgő washingtoni útja is ebbe a stratégiába illeszkedik: a párbeszéd keresése azokkal, akik (mint Trump) megértik a nemzeti érdekek logikáját.
Konklúzió: ki fog ugrálni?
A Gulyás Gergely által felvázolt kép egy hideg fejjel játszott politikai sakkjátszma, ahol a tét nem kevesebb, mint Magyarország szuverenitása. A kérdés a jövő tavaszi választáson dől el, a magyarok egy olyan kormányt akarnak, amely a saját érdekeit képviseli, még ha az konfliktusokkal is jár Brüsszellel? Vagy egy olyat, amelyik „úgy ugrál, ahogy Brüsszelből fütyülnek”? A józan ész és a nemzeti érdek az előbbi mellett szól.
