Brüsszeli krimi: Gulyás Gergely leleplezi a tervet – Így akarják eltakarítani a magyar kormányt
Van az úgy, hogy a politika unalmas bizottsági üléseken zajlik, és van, amikor egy parlamenti meghallgatás hirtelen egy izgalmas politikai krimi forgatókönyvévé válik. Gulyás Gergely miniszter beszámolója az utóbbi kategóriába tartozott, kendőzetlen őszinteséggel tárta fel azt a brüsszeli játszmát, amelynek célja – szerinte – nem kevesebb, mint a magyar kormány megbuktatása a jövő tavaszi választáson. Most – némi iróniával fűszerezve – elemezzük a brüsszeli „fondorlatot” és a magyar ellenállás logikáját.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter éves parlamenti meghallgatása általában a kormányzati munka száraz, tényszerű összefoglalója szokott lenni. Most azonban a miniszter – talán a közelgő európai és hazai választások feszültségétől sem függetlenül – egyenesen a brüsszeli játszmák kulisszái mögé engedett bepillantást. És amit ott látni vélt, az egyáltalán nem szívderítő, bár kétségkívül tanulságos.
A vád: brüsszeli forgatókönyv a kormányváltásra
A miniszter állítása nem kevesebb, mint hogy az Európai Bizottság (EB) aktívan dolgozik a jelenlegi magyar kormány „eltakarításán” a jövő tavaszi választáson. A cél? Egy olyan bábkormány hatalomra segítése, amely – Gulyás szavaival élve – „úgy ugrál, ahogy ők fütyülnek”. Ismerős forgatókönyv? Kétségtelenül. De miért pont most, és miért pont Magyarország?
Az indíték: a „rossz példa” és a magyar sikerek
A válasz – ironikus módon – éppen a miniszter által felsorolt sikeres kormányzati programokban rejlik. Az Otthon Start Program elképesztő népszerűsége (nagyobb, mint bármely rendszerváltás utáni hitelprogram!), a sikeres drogellenes fellépés, a civil szféra bővülő támogatása, vagy éppen az ukrán menekültek példás ellátása mind azt bizonyítják: a magyar modell működik.
És pontosan ez az, ami szúrja Brüsszel szemét. Egy olyan tagállam, amely a migráció, a gender-ideológia vagy éppen a háború kérdésében különutas politikát folytat, de közben gazdaságilag és társadalmilag sikeres, az veszélyes precedenst teremt. Azt üzeni a többi tagállamnak: van alternatíva a brüsszeli fősodorral szemben. Ezt a „rossz példát” kell tehát eltüntetni.
A módszer: pénzügyi zsarolás „objektív köntösben”
Hogyan próbálja ezt elérni a Bizottság? Gulyás szerint a jól bevált eszközzel: a pénzügyi zsarolással, vagyis az uniós források visszatartásával. A miniszter szerint az EB „semmilyen objektív mércét nem érvényesít”, a döntései mögött politikai gyűlölet áll a magyar kormánnyal szemben.
Az Erasmus-ügy valóban groteszk példa, hogyan lehetne „ellopni” a hallgatóknak közvetlenül folyósított ösztöndíjat? A vád logikátlan, a cél azonban nyilvánvaló, megbüntetni a magyar fiatalokat, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra. Ez nem jogállamiság, ez kollektív büntetés, a politikai nyomásgyakorlás tankönyvi esete.
A játszma logikája és a magyar várható lépések
Gulyás Gergely szerint a játszma logikája egyszerű: a jövő év második felében új EU-költségvetést kell elfogadni, amihez magyar vétójog is tartozik. A Bizottság abban reménykedik, hogy a tavaszi választáson egy szófogadóbb kormány kerül hatalomra, akivel könnyű lesz megegyezni. Ha ez nem sikerül, és marad a jelenlegi kormány, akkor Brüsszel kénytelen lesz megegyezni, mert különben nem lesz költségvetés. Ebben a megegyezésben pedig a források felszabadítása elkerülhetetlen lesz.
Ez egy kockázatos, de logikus stratégia a magyar kormány részéről: kivárni, kitartani az elvek mellett (pl. a szankciók vétózása, ha magyar érdeket sért), és bízni abban, hogy a választók ismét megerősítik a szuverenista politikát. Orbán Viktor közelgő washingtoni útja is ebbe a stratégiába illeszkedik: a párbeszéd keresése azokkal, akik (mint Trump) megértik a nemzeti érdekek logikáját.
Konklúzió: ki fog ugrálni?
A Gulyás Gergely által felvázolt kép egy hideg fejjel játszott politikai sakkjátszma, ahol a tét nem kevesebb, mint Magyarország szuverenitása. A kérdés a jövő tavaszi választáson dől el, a magyarok egy olyan kormányt akarnak, amely a saját érdekeit képviseli, még ha az konfliktusokkal is jár Brüsszellel? Vagy egy olyat, amelyik „úgy ugrál, ahogy Brüsszelből fütyülnek”? A józan ész és a nemzeti érdek az előbbi mellett szól.
