Tök-para van? Útmutató a Halloween-káosz túléléséhez és a valódi ünnep megtalálásához
A boltokat elárasztotta a művér, a plázákban műpókhálók lógnak, és a szomszéd kutyája valószínűleg denevérjelmezt visel. Igen, megérkezett a nagy, globális tök-őrület, a Halloween. De miközben egyre hangosabb a parti, egyre közelebb van a csendes emlékezés ünnepe is. Mai napindítónkban humorral és józan ésszel próbálunk rendet tenni a káoszban: mit kezdjünk ezzel az egésszel?
Október vége van, ami a jelek szerint egyet jelent a „tök-parával”. Lehetetlen kikerülni a narancssárga és fekete dekorációk áradatát, a cukorkákért esdeklő szuperhős-jelmezes gyerekek (és néha felnőttek) látványát, vagy a horrorfilmek dömpingjét. Ez a globális marketing-cunami, amit Halloweennek hívunk, megérkezett, és láthatóan maradni is akar.
De mielőtt frászt kapnánk a tizedik műpókhálótól, vagy komoly vitába bonyolódnánk a hagyományaink védelméről, álljunk meg egy pillanatra, és használjuk a józan eszünket!
1. A Halloween valójában: egy importbuli cukorsokkal
Legyünk őszinték: a Halloween ma ismert formája nem egy ősi magyar hagyomány, hanem egy briliánsan felépített, amerikai importra épülő üzleti modell. Szórakoztató? A gyerekeknek biztosan. Kreatív? A tökfaragás és a jelmezkészítés kétségtelenül az.
De van mélysége? Ritkán. A lényege a fogyasztás: vegyél jelmezt, vegyél dekort, vegyél édességet. Kicsit olyan, mint egy farsangba oltott Mikulás, csak épp ijesztő köntösben. A humoros oldala, hogy miközben a globalista fősodor a „kulturális kisajátítás” ellen prédikál, a kelta-amerikai Halloween globális exportjával láthatóan semmi baja.
2. Ami mögötte van: az üresség és a zaj
A probléma nem magával a tökfaragással van. A probléma az, hogy a Halloween zaja és vizuális agressziója képes elnyomni, elfeledtetni azt, ami valójában következik, és ami kulturálisan ezerszer többet jelent nekünk.
A Halloween egy hangos ünnep. A Mindenszentek és a Halottak napja ezzel szemben csendes. A Halloween a külvilágnak szól, a jelmez, a látszat. A mi ünnepünk befelé szól: az emlékezésről, a gyökerekről, a szeretetről.
3. A valódi érték: csend a zaj helyett
És itt jön a napindító üzenetünk: ne hagyjuk, hogy a hangos elnyomja a csendest!
A józan ész és az univerzális emberi erkölcs (a felmenőink tisztelete) azt diktálja, hogy a valódi érték nem a művérben és a cukorsokkban rejlik. A valódi érték abban van, hogy:
- Megállunk egy pillanatra a rohanásban.
- Emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk, de akiknek köszönhetjük, hogy itt vagyunk.
- Rendbe tesszük a sírokat, és meggyújtunk egy gyertyát, ami nemcsak a sötétben világít, hanem a lelkünkben is.
- Együtt van a család, és beszélgetünk azokról, akik összekötnek minket a múlttal.
Ez az emberi méltóság és a kulturális folytonosság ünnepe. Ez nem egy importált buli, ez a miénk.
Konklúzió: tök jó, de a gyertya fontosabb
Senki sem mondja, hogy bűn tököt faragni vagy beöltözni. De a józan ész azt kéri, hogy tartsuk meg az arányokat! Ne hagyjuk, hogy a globális marketing-cunami elmossa a valódi értékeinket.
A mai nap üzenete legyen ez: készüljünk a hétvégére! Faragjunk, ha ahhoz van kedvünk, de közben ne felejtsük el megvenni a mécseseket és a krizantémokat sem. Mert a műpókháló egy hét múlva a kukában végzi, de a szeretteink emléke örökre velünk marad.
Indítsuk a napot a tisztánlátás jegyében: a zaj szórakoztató lehet, de a csend érték. Legyen szép napja!
