
Most már nem a mentelmi jog, hanem a bizonyítékok következnek
A főegyházmegye világosan elhatárolódott Osztie Zoltán politikai kijelentéseitől. A történet másik fele azonban az, milyen viszonyban állhat egymással a miniszterelnöki hatalom és egy autonóm vallási közösség.
Magyar Péter a Katolikus Egyház teljes nyilvános elhatárolódását várta Osztie Zoltán prédikációjától, miközben a KDNP szerint az egyházi autonómia miatt inkább bocsánatkérés az egyháztól lenne indokolt. A főegyházmegye közben maga is elhatárolódott a pap kijelentéseitől és levetette a felvételt.
Ezért két kérdést nem érdemes összemosni. Egy egyházi vezetés saját szabályai szerint megítélheti egy pap politikai megszólalását, ahogy most meg is tette. Az államfői vagy kormányfői hatalom helyzete más: az Alaptörvény különvált működést és önállóságot biztosít a vallási közösségeknek. A kemény kérdés tehát nem az, hogy Magyar Péter kritizálhatta-e Osztie szavait, hanem az: hol ér véget a politikai kritika, és hol kezdődik az autonóm egyház felé megfogalmazott hatalmi elvárás?














