

Előbb el kell viselnünk az esőt, hogy szivárványt láthassunk?
Adás:
2016. október 16., vasárnap, 22.30
2016. október 17., hétfő 11.05
2016. október 22., szombat 6.30
Egy fiatal lány és vőlegénye, egy hasonló típusú veleszületett betegséggel. Csakhogy amíg a lány már a második tüdőtranszplantáción is túl van, addig a fiú állapota stagnál: ő elkerülni szeretné a transzplantációt. Kötéltánc. Állandó közelség élet-halál peremén. Mi van a félelmen túl?
A lány a második tüdejére várt, amikor elhatározta: ha sikerül, megmássza a Kékest. Sikerült. Mint minden, amiben hisz. Szeptember 3-án családja és több mint 300 betegtárs, barát és ismerős kíséretében meghódította a csúcsot.
„A másoktól kapott lelki segítség hatalmas erőforrást jelent számunkra. Nem minden helyzetben lehet okosakat mondani, de már az is felbecsülhetetlen értékű, ha valakit csendben körülvesznek, együtt vannak vele, gondozzák a bánatát, ha vallásosak, imádkoznak érte. Mindebben az fejeződik ki, hogy nem vagy egyedül! Ha megértettük, milyen szörnyű az a lelkiállapot, amikor valaki egy trauma utáni első időszakban átéli a jeges magányt, akkor tudjuk, hogy ennél fontosabb, építőbb üzenet nincs! Hiszen máris ott vannak körülötte mindazok, akik szeretik, és szelíden, okosan segítik őt. A bajban felelősek vagyunk azért, hogy gondozzuk egymás bánatát!”
/Részlet a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem – A lelki megküzdés útjai című könyvből/