Horn Gyula a K.O.-ban - Levadászás, Gyurcsány, karhatalom (Interjú + Videó)

K. P.: Hadd idézzek egy SMS-t, ide tartozik. (06-) 70-501-0293. Gyula úr, mikor kér már bocsánatot Orbán Viktor miniszterelnök úrtól? Hermina. Nyilván erre vonatkozik…

Horn Gy.: Én? Miért kérjek Orbán Viktortól bocsánatot? Már elnézést, és Kövér Lászlónak ama kijelentése, amikor azt mondta a Nemzetbiztonsági Bizottság vezetõinek – akkor még miniszter volt –, hogy “Mi nem követjük el azt a hibát, amit az MDF, és hagyott benneteket megerõsödni. Majd ezt mi megakadályozzuk, és egyenként fogunk benneteket levadászni.” Ezt mondotta volt, mondom, akkor titkosügyi miniszteri rangban volt, hozzáteszem azt is, hogy miért nem kérnek bocsánatot azért, hogy beindították ezt az úgynevezett megfigyelési ügyet, amirõl kiderült, hogy luftballon, és sorolhatnám tovább. Egyébként Orbán Viktorral – és ez most nem magyarázkodás – Orbán Viktorral én beszélõ viszonyban vagyok, és voltam mindig, akkor is, mikor miniszterelnök voltam, akkor is, mikor õ volt miniszterelnök és azt követõen is. Úgyhogy nem olyan ellenfelek vagyunk vagy voltunk – most mindegy, hogy pontosan hogy fogalmazom –, akik szót tudtak érteni egy sor dologban, miközben a legtöbb ügyben pedig ellentétes véleményünk volt.

K. P.: A levadászásra mondom, múlt héten Hegyi Gyula képviselõ idézte ezt az egyik mûsoromban, utána jöttek a telefonok, hogy Tasnádi Péter volt az a nézõk szerint, aki ezt a levadászás kifejezést használta.

Horn Gy.: Igen?

K. P.: Igen, én úgy tudom.

Horn Gy.: Nézze, én múlt héten öt fórumon voltam, az elõtte való héten, bevallom, hogy nem mindegyiket jegyzem meg, hogy milyen felszólalások vannak. Az biztos, hogy ha valami durva dolog van, nekem nem tetszõ, azt szóvá teszem.

K. P.: Hadd idézzek abból a fórumból, ahol ez a levadászásos részlet elhangzott – ez az Index címû újságnak a tudósítása, abból dolgozom –, Ön azt mondta: “Ha ezek a fiúk – nyilván a Fidesz – visszajönnek 2006-ban, akkor itt kõ kövön nem marad. Hány ismerõsöm mondja, hogy ha visszajönnek, akkor fogják az útlevelüket. Maradjon inkább ez a kormány, ugye?” És erre az volt a válasz, hogy: “Igen.” Természetesen nem. A kérdés az az, hogy ha én ilyen stílusban beszélek…

Horn Gy.: Na ez miért? Ez durva volt talán?

K. P.: A kõ kövön nem marad, akkor itt kõ kövön nem marad?!

Horn Gy.: Itt kõ kövön nem marad az MSZP-vel kapcsolatban. Ebben az égvilágon semmi sértõ nincs, most idézzek a különbözõ Fideszes politikusoknak a megnyilatkozásait? Romba döntjük az országot, öngyilkosságra késztetjük a családi gazdaságokat és millió más. Nézze, az, ami rágalomözön, vádaskodás, hazugság elhangzik a szocialista párt címére, a szocialista párt politikusaira és így tovább, hát ahhoz képest meg kell mondanom, hogy ez abszolút kulturált megnyilatkozás – az én megítélésem szerint.

K. P.: Ugye ön egy rutinos politikus, gyakorlatilag az egész életét politikában töltötte.

Horn Gy.: Hát nem az egész életemet, mert gyárban is dolgoztam.

K. P.: De a jelentõs részét. Jó de egy jelentõs részét.

Horn Gy.: Munkás is voltam.

K. P.: Pontosan tudja azt, gondolom, hogy az emberek…

Horn Gy.: De az Indexben… legyen következetes, mert ott a végén azt is mondták, hogy Horn Gyula visszautasította. Ez benne szerepelt. Miközben…

K. P.: Igen. Horn nem támogatja a politikai gyilkosság ötletét…

Horn Gy.: Nem, nem, nem, nem. Az volt, hogy Horn visszautasította, és ez volt az izében is, a… de errõl megfeledkeztek a Fidesz-közleményben, hogy ezt hozzátegyék.

K. P.: A Fidesz-közlemény persze úgy hangzott, hogy: “Tiltakozunk az ellen, hogy Horn Gyula lakossági fórumán elhangzott”…

Horn Gy.: Fórumán, így van. Na de óhatatlanul velem kötötték ezt egybe, és volt, kaptam olyan leveleket én is, amelyek azt mondják, hogy tényleg én ezt mondtam az Orbán Viktorról vagy sem? Szóval emberek fejében ez így csapódik le. Nem egy ember fejében.

K. P.: Azt akartam az elõbb kérdezni, hogy ha Ön ilyen stílusban beszél – bármennyire is ez a közbeszéd, ugye amit mondott, hogy kõ kövönre, mondjuk a romba döntik az országot –, akkor azok a nézõk, akik ott ezt nézik, feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy ilyen stílusban válaszoljanak.

Horn Gy.: Ez nem az én stílusom.

K. P.: Nem érzi magát felelõsnek azért, hogy…

Horn Gy.: Teljesen elvise… beleillik az izébe, a politikai kultúrába. Ennél különbeket mondanak Németországban és másutt is, és ez nem az illetõnek, nem Orbán Viktorral szembeni fenyegetés vagy bármelyik Fideszes vezetõvel szemben, azért ezt is tegye hozzá. A kettõ között óriási különbség van. Én hogy jellemzem a kialakult helyzetet, az MSZP-t ért támadásokat, nézze meg, nincs olyan nap, például Magyar Nemzetben, meg másutt, ahol ne vádolnák meg valamelyik szocialista politikust. Nem az a fontos, hogy igaz-e, amit mondanak, hanem az a fontos, hogy a nevét összekössék valamiféle negatív botránydologgal. Nos, meg kell mondanom, én tényleg úgy ítélem meg, hogy ha a Fidesz hatalomra kerülne 2006-ban, meg kell mondanom, hogy akkor tényleg igaz lesz, amit Kövér László mondott, vagyis hogy mindent megtesznek azért, hogy a szocialista pártot tönkretegyék.

K. P.: De ezt mire alapozza, hiszen amikor kormányon voltak, 1998 és 2002 között, akkor sem tudták ellehetetleníteni a szocialistákat.

Horn Gy.: Hát meg kell mondanom, akkor is sokat tettek érte, de azért úgy tûnik, hogy nagyon nehezen viselte el tavaly a választási vereséget a Fidesz. Ez tény. Hát azért nem véletlen, hogy mi minden hangzott el utána. Csalások, meg egyéb, választási csalások, meg egyebek. És arról nem is beszélve, hogy hiába próbálunk valamiféle normális hangnemet találni, hiába próbálunk kezdeményezni, hát a miniszterelnök maga is amellett szállt síkra, kérte, igényelte, példát mutatott gesztusokkal – Medgyessy Péterrõl van szó –, hogy próbáljuk betemetni azt a… igen, betemetni azt a szakadékot, árkot, amely közöttünk van. Nos, erre semmiféle nem hogy érdemi reagálás nem volt vagy érdemi válasz, hanem sajnos inkább ez csak… csak bátorította az ellenzéknek a hangját.

K. P.: Akkor, amikor ön azt mondja, hogy a Fidesz akár 2006 után sokkal erõteljesebben támadná az MSZP-t…

Horn Gy.: Biztos vagyok benne.

K. P.: Akkor meg kell kérdeznem, hogy ezt mire alapozza? Kettõ, hogy ha így beszél, akkor ezzel ön is rontja a helyzetet és ön is részese ennek.

Horn Gy.: Én rontom a helyzetet?

K. P.: Igen.

Horn Gy.: Hát már elnézését, szóval az, aki szóvá teszi, az, aki ilyenkor jellemzi, hogy mi alakult ki, az a hibás, és nem az, aki mindent megtesz a lejáratásunk érdekében? Hát mennyi hazugság hangzott el csak az elmúlt 15 hónap alatt a szocialista párt, szocialista politikusok címére? Egy tény, hogy a szocialista párt 1990, a megalakulása óta, de 1990 után sem, soha nem tett olyat, amely például az ellenfelet megrágalmazta vagy meghazudtolta volna. Semmi ilyesmit nem tett. Ezekre a válasz mi? Mindennek lehordtak állandóan bennünket, és valóban mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy hitelét rontsák vagy a hitelét gyengítsék ennek a kormánynak meg a szocialista pártnak.

K. P.: Akkor, amikor a Fidesz volt hatalmon, akkor a szocialista-liberális értelmiség többször leírta különbözõ újságcikkekben, én egy esetre emlékszem, amikor Kovács László pártelnök 2002 elején vagy 2001 végén azt emlegette, hogy Orbán Viktor egy dél-amerikai típusú tekintélyuralmi rendszert próbál bevezetni. Az apropó az volt, hogy Orbán Viktor azt mondta: aki nem támogatja a státusztörvényt – és a szakszervezetek egy jelentõs része ez ellen volt, illetve az akkor kialakult vitában nem a Fideszt támogatta –, azzal nem ül le a kormánya tárgyalni bérkérdésekrõl, mert õ megengedhetetlennek tartja, hogy olyanok, akik nem tisztelik a határon kívül rekedtek sorsát, azokkal õ tárgyaljon. Erre mondta azt Kovács László: tekintélyuralmi rendszert akar Orbán Viktor bevezetni. Erre mondják azt a Fideszesek, hogy ez ugyanolyan méltatlan, kiszorító stílus, az õ politikai tisztességüket, demokráciába vetett hitüknek a…

Horn Gy.: Igen, ez a Fidesznek a gyakorlata, hogy ha valamit csinálnak, hogy kiátkoznak bárkit, és az illetõ reagál, akkor rögtön elkezdenek rá mutogatni és mindenfélét összehordanak. Ez egy… akkor is stílusuk volt, amikor MDF-kormány volt.

K. P.: De azért az, hogy dél-amerikai típusú tekintélyuralmi rendszer, ez azért egy elég durva kijelentés.

Horn Gy.: Már elnézést kérek, és azt miért nem veti fel, most ne haragudjon, maga úgy veti fel a kérdéseket, ahogy jól esik. De azért azt miért nem veti fel, hogy följelentgetik, ha úgy tetszik, ezt a kormányt, ezt a szocialista pártot a maguk külföldi, saját maguk külföldi partnereik körében. Soha nem tette meg az MSZP. Ma sem teszi. Nem tettük meg azt, hogy ócsároljunk bárkit is a külföldi partnereink elõtt. Most kint voltam három napot Németországban, ahol a kitüntetést kaptam. Kérdezték, mi a belpolitikai helyzet, mondom, van épp elég nehézség, feszültség, de hol nincs? És különben megbirkózunk mi ezekkel. Mondom, nem vagyok hajlandó, nem áll rá a szám, hogy én külföldi partnerek elõtt – vagy pláne kint, külföldön – rosszat mondjak Magyarországról vagy a magyar politikáról vagy akár a magyar politikusokról, eszembe nem jutna, hogy én a Fideszt szidalmazzam, ha ide jön egy delegáció vagy én megyek valahova. Szóval azért ezt is vegye… legyen kedves, ne egyoldalúan közelítse meg a dolgokat.

K. P.: Van egy SMS…

Horn Gy.: Egyébként azzal egyetértenék, hogy valamit tegyünk közösen az eldurvult hangnem megváltoztatásáért. Látja, ebben nagyon is komoly partnerek lennénk. Vegyük például… mert ön fölhozott példákat, csináljunk egy leltárt az elmúlt 15 hónapról. Ki mit mondott a másikról? Na, benne van? A televízió, a hírTV is egy fontos televízió, csináljuk ezt meg, aztán nézzük meg, hogy ki kezdte és ki hogyan folytatja, mert meg kell mondanom, a mi bázisunk is igényli, hogy ne hagyjuk magunkat szapulni, ne hagyjuk rágalmakkal és hazugságokkal elárasztani, hanem próbáljunk keményen visszavágni. Sajnos errõl szól ma a politikai közélet, és meg kell mondanom önnek, azt azért végtelenül sajnálom, hogy erre túl sok idõ meg energia megy el, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, ami az ország tényleges érdeke.

K. P.: (06-) 30/529-7159: Nem gondolja, hogy ideje lenne a nemzetnek elszámolni a 23 millió románnal, a hamis Fidesz-röplapokkal, a jóléti rendszerváltással, a “na és?”-sel.

Horn Gy.: Vegyük sorra.

K. P.: Vegyük ezeket sorra, igen. Tehát a 23 millió románnal: kampányban 2002-ben az MSZP azt mondta, 23 millió munkavállaló szabadulhat az országra…

Horn Gy.: Nem, mi azt mondtuk és akkor is sajnos nagyon sokan dolgoztak Romániából idejöttek közül feketén, fekete foglalkozásban találtak, ez tény, a másik, ha már kedvezménytörvény, akkor ne tegyem lehetõvé nemcsak a magyarok számára ezeknek a kedvezményeknek az igénybevételét. Itt errõl is szólt a történet. Azért kérem, hogy pontosan fogalmazzunk. Tehát ha már egyszer kivételezek, és helyesen kivételezek a magyarokkal – és ez így lesz még inkább ez a probléma, hogyha bevezetjük minden igénynek megfelelõen a vízumkötelezettséget –, akkor annak nincs értelme, hogy olyat csináljunk, amely mindenki másra, tehát mind a 23 [sic!] romániai lakosra vonatkozik. Akkor az egésznek semmi értelme, mert nem az ott élõ magyarok látják ennek a hasznát, hanem… hanem az egy teljesen torz helyzet. Habár…

K. P.: De hadd fogalmazzam meg pontosan ezt a… Ugye azt mondani, hogy 23 millió román el fogja árasztani a magyar munkaerõpiacot azért, mert létrejött a státusztörvény, kedvezménytörvény, ez azért demagógia, hiszen nyilvánvaló – mondják a Fideszesek vagy azok, akik nem értettek egyet azzal, hogy az MSZP ennyire felnagyította ezt a témát –, nyilvánvalóan nem fog 23 millió román átjönni Magyarországra, nyilván nem ez volt a törvénynek a célja, és hogyha az MSZP ezt kihasználja egy kampányban, akkor demagóg módon támadja…

Horn Gy.: Nézze, ha bármikor… Mi van ebben a kampányban? Azt akartuk érzékeltetni, vagy Kovács László azt akarta érzékeltetni, azt hiszem, õrá hivatkozik, ugye?

K. P.: Igen, igen.

Horn Gy.: Hogy igen, tömegével jönnek át románok. Mint ahogy már akkor is, és most is, még mindig jönnek át és vállalnak – mint ahogy az elõbb említettem – fekete munkát. Hogy ez most 23 millió vagy 20 millió, hát nyilvánvaló, itt kettõs állampolgárságnak sem lesznek ilyen következményei. Szóval nagyon kérem, hogy pontosan fogalmazzon. A következõ…

K. P.: De nem érzi azt, hogy túllõttek a célon, amikor a 23 millióval kampányoltak?

Horn Gy.: Nem lõttünk túl a célon, érzékeltettük a probléma nagyságát.

K. P.: Hamis Fidesz-röplapok? Jóléti rendszerváltással, ezzel is el kellene számolni. A harmadik a “Na és?”, de azt vegyük külön.

Horn Gy.: Most tessék végiggondolni, hogy amikor kampányolunk és közli a Fidesz plakáton, aztán a bedobott papírokon, amiket bedobtak a postaládákba, hogy: A szocialista párt ha kormányra kerül, azonnal 40 százalékkal emeli a gázárat. Ha a szocialisták kormányra kerülnek, akkor megvonják a támogatást a családi gazdaságoktól. Ha a szocialisták kormányra kerülnek, akkor ilyen meg olyan disznóságokat, vagyis vissza… vagy egyes rétegeket majd nagyon preferálni fognak, elõnyben részesíteni, másokat pedig eltaposnak. Honnan veszik az urak, akik ezeket csinálták? Egyébként nézze meg, hozzám is, nem tudom, Önhöz nem dobták be ezt a röplapot?

K. P.: Hozzám nem.

Horn Gy.: Valami öt pontban vagy nyolc pontban – most már nem emlékszem, mert azért mégsem egy klasszikus írás… Maguknak légy van itt?…

K. P.: Közben egy légy van a stúdióban.

Horn Gy.: Na jó. De ez nem tudatos?

K. P.: Nem, nem, nem. Már az elõzõ vendégek is küzdöttek vele.

Horn Gy.: Tényleg? Na jó.

K. P.: Igen, igen. Szent-Iványi István is, meg Tállay András is, úgyhogy ez egy pártsemleges légy.

Horn Gy.: Pártsemleges… Nos, amikor ilyenrõl van szó, akkor mit csinálna maga? Szótlanul tûrné ezeket a tényleg gyalázatos hazugságokat? És akkor minket vádolnak azzal, hogy mi olyanokat mondunk, ami nem éppen… éppen finomkodó az adott esetekben? Nem! Én úgy vagyok vele, hogy provokációkra nagyon keményen válaszolok.

K. P.: Akár túlzásokkal is?

Horn Gy.: Már most… De ezek nem túlzások, amiket én mondok.

K. P.: Van egy telefonálónk a vonalban, aztán folytatjuk még a “Na és?”-sel? Magyar Kálmán, Budapest, jó estét kívánok. Mi a kérdése Horn Gyulához?

Magyar Kálmán: Jó estét kívánok!

K. P.: Mi a kérdése?

Magyar Kálmán: Miniszterelnök úr, köszönteném a legutóbbi németországi kitüntetése alkalmából, és igazán sajnálom, hogy belpolitikai ügyekben nem tudok ilyen nagyon sok jót mondani, mert már úgy látom, hogy Benedek Elek, a nagy mesemondó kései utódai már a pártot is ellepték, meg a kormányt is, mert Németh Imre ugye olyat mond, hogy korszakváltás következik majd a mezõgazdaságban, Szili Katalin ugye azt mondja, hogy az EU-csatlakozással a rendszerváltás szinte megkoronázódik, ugye Burány Sándor is mindenféle jókat mond, annak ellenére, hogy ugye áprilistól már a minisztériumában sem volt bent, mert nyilván egyetlen fillérje sem volt, tehát nem tudott az ég egy adta világon semmit csinálni. Most nyilván elmeséli, hogy majd valamikor májustól majd milyen csodákra lesz képes…

K. P.: Bocsásson meg, a kérdését szeretném…

Magyar Kálmán: És mindezt ugye nagy valószínûséggel egy fél esztendeig most mesélni fognak, miközben másfél évig ugye lázas semmittevéssel telt el az idõ. Én is csak – ha lehetne –, akkor csinálnék egy leltárt, ugye a 4-es metróhoz valószínûleg majd csak 2005-ben fognak nekikezdeni, akkor ugye a Vásárhelyi-terv, ami egy 200 milliárdos projekt körülbelül, ott 100 környékbeli közmunkás vakaródzik, hogy azt mondjam, mert az árteret fésülgetik, hogy szépek legyenek majd a légi felvételek, ez a 27 kilométer, amit most ugye a VEGYÉPSZER megnyert útépítést, ez valamikor jövõ májusban fog elkezdõdni…

K. P.: Bocsásson meg, de kénytelen vagyok megkérdezni, hogy mi a kérdése, és aztán…

Magyar Kálmán: Hát most a kérdésem az lesz, hogy gyakorlatilag mikor kezdenének majd egyáltalán dolgozni, mert én úgy gondolom, hogy az, hogy 845 milliárd forintot jóléti rendszerváltás címén kifizetünk egy esztendõben, mikor a költségvetésbe ugye a gazdaságnövekedésbõl csak 200 milliárd tud befolyni többletként, akkor ez nyilván nem munka, hanem az is bizonyítja, hogy mennyire nem munka, hogy most ugye az a Vadász János fogja ezt a 10 százalékos közalkalmazotti létszámleépítést a minisztériumban vezényelni, aki eddig, 12 hónapon keresztül, miután õ volt egy kormánymegbízott, azzal…

K. P.: Bocsásson meg, kénytelen vagyok kivenni az adásból…

Magyar Kálmán: De hadd… Ezt az egyet hadd mondjam meg, ezt az egyet hadd fejezzem be.

K. P.: De én azt szerettem volna kérni, hogy kérdést tegyen föl, elmondta a véleményét, a Horn úrnak azt hiszem, világos lesz, és mindazokat, amiket mondott, meg fogom tõle kérdezni, de azt hiszem, õ is megjegyezte.

Horn Gy.: És egyébként az urat teljesen megértem. Egyébként köszönöm szépen a kitüntetéshez a gratulációt, jól esik. Pedig amit fölsorolt, a keserûség hangját véltem ebben fölfedezni. Én azt hiszem, hogy sok alapja van erre. De azért néhány dolgot hadd pontosítsak távirati stílusban. Elõször fordult elõ 2002-ben talán az ország történetében, vagy a legújabb kori történetében, hogy végre azok is jutottak pénzhez, többletpénzhez, többletjövedelemhez, akik eddig nem. Akik nem tartoznak – mint mondta – a piacgazdaság nyertesei közé. Azért ez valahol azt is jelenti, amit egyébként, ha jól tudom, MDF fogalmazott olyat, hogy valami… hogy próbáljuk jobban, hamarabb utolérni a bér… a nyugat-európai, európai uniós bérszínvonalat. Ez ezt a célt is szolgálta többek között. A másik: hát azért sok minden… azt mondja, nincs terv. Kérem, a héten fogadta, múlt héten fogadta el a Nemzeti Fejlesztési Tervet az Európai Unió, amelynek öt nagy olyan mellékelte van, amely pontosan meghatározza, hogy milyen fejlesztéseket vállal, többek között dicséretet kaptunk azért is, a magyar kormány, hogy a humán szféra fejlesztését – egészségügyet, oktatást satöbbit – helyeztük középpontra vagy elsõ helyekre. Vagy például az is egy nagyon fontos dolog, hogy végre most már elkezdõdnek a beruházások, fejlesztések; teljesen egyetértek, kezdõdhettek volna ezek korábban is, csak meg kell mondanom, hogy olyan komolyan vették a közbeszerzési törvény elõírásait, hogy ezzel hónapok mentek el. Hát ugye nagyon tartottak attól az erre illetékesek, nehogy valami gyanú merüljön föl, hogy valakit külön favorizálnak, és mások meg nem jutnak megrendelésekhez és így tovább, de azzal teljesen egyetértek, hogy a további életkörülmények javítása az nagy mértékben, döntõ mértékben függ az ország gazdaságának fejlõdésétõl. Teljesen igaza van.

K. P.: Mesemondás? Mesemondás mint a szocialista kormánypárti…

Horn Gy.: Mit ért ez alatt?

K. P.: …politikusok kedvenc foglalkozása? Korszakváltás van a mezõgazdaságban, idézte Németh Imrét, miközben ugye szó van arról, hogy hány és hány gazdának nem jut támogatás; majd Szili Katalint idézte Magyar úr – az elõbbi betelefonáló –, hogy az EU-csatlakozásunk az a koronája a rendszerváltásnak.

Horn Gy.: Hát most gondoljon bele, amit mond az izé, a mesemondás, úgymond a mesemondás. Hát elõször is a családi gazdaságoknak mikor engedtek el annyi milliárdos tartozást, hitelt, tartozást, mint amit közel 70 milliárd forint értékben, összegben a kormány biztosított a családi gazdaságok számára? Mikor adtak ilyen súlyú támogatást nekik, mert ez támogatás! Hogy megszabaduljanak az iszonyú adósság nyûgétõl, terhétõl. Na, ez az egyik. A másik: Szili Kati mit mondott? A Szili Kati azt mondta, ami az igaz. És mi az igaz? Az, hogy Magyarország számára ez olyan jelentõségû, mint Szent Istvánnak az alkotása. Olyan súlyú az európai uniós csatlakozás, amely három dolgot tesz lehetõvé: felzárkózást a fejlett országokhoz. Mikor voltunk mi fejlett? Talán soha. Megteremthette a jólét alapjait. Mikor volt Magyarországon jólét? Soha. És végül a harmadik: végre Magyarország, a magyarság, a magyar nemzet képviselõi részt vehetnek az Európáról hozott döntésekben. Ez nem sorsfordító jelentõségû dolog? Megítélésem szerint igen. És tudom, sokan nem bírnak engem vagy másokat. De attól még meg lehetne találni a közös… hát tudja, hogy micsoda munka fog várni a politikusokra, közéleti emberekre, milyen munka vár majd az EU, ahogy közeledünk, már most, május 1. is, de azt követõen is. És nagyon sok minden, egy sor ágazat, alapvetõen a magyar gazdaság, de a magyar infrastruktúra és minden egyéb, további fejlõdése attól függ, hogy hogyan teszünk eleget ezeknek a követelményeknek. És én ezt úgy fordítom le a magam nyelvére, hogy nem vesztegethetünk egyetlen napot sem olyan dolgokra, amelyek nem fontosak az ország elõrehaladása szempontjából.

K. P.: Jövünk vissza a második résszel, Önök a Kérdések óráját látják, Horn Gyula volt miniszterelnök, az MSZP volt elnöke a vendégünk, folytatjuk mindjárt, a hírek után.

Videó : ,