Kétharmados többségben lenne a Fidesz - Orbán Viktor beszéde (szöveg + videó)

Letölthetõ videó:

Jó estét kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a Hölgyeket és az Urakat, akik kitartóan követték a választási eredmények nyilvánosságra hozatalát. Nekem tulajdonképpen csak két kérdésre kell most válaszolnom. Az elsõ, hogy mi történt, a második pedig, hogy mi következik ebbõl. Vannak ilyen egyszerû szakmák is… Ami az elsõ kérdést illeti, hogy mi történt, azt tudom mondani szerényen, halkan és visszafogottan, hogy gyõztünk. Sõt, azt kell hogy mondjam, hogy gyõzni már máskor is gyõztünk, de ilyen nagyon még sohasem. Ugyanis nagyon gyõztünk, és hogy pontosan milyen nagyon, annak a számadatait még nem ismerjük, tekintettel arra, hogy a Felvidéken csak éjfélkor kezdik összeszámolni az eredményeket, és ott még várunk magyar mandátumokat, nemcsak Európába, hanem az Európai Néppártba is. Bizakodjunk!

Nos, mindenféle gyors számításokat végeztünk. Azt tudom mondani a legvisszafogottabb számítások szerint is, hogyha most egy parlamenti választást tartottunk volna, akkor ez messze több mint kétharmados parlamenti többséget eredményezett volna. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy körülbelül négyszázezerrel több ember szavazott nekünk bizalmat, mint a legnagyobb koalíciós pártnak, kormányzó pártnak; az MSZP-t mintegy négyszázezer szavazattal vertük meg a mai nap során, kedves Barátaim!

Ami pedig az európai ügyek állását illeti, mint az Európai Néppárt alelnöke is szeretnék jelentést tenni. Bár mint a Felvidék esete is mutatja, ott késõbb összesítik a végleges adatokat. Azt tudjuk mondani, hogy az Európai Néppárt valahol a 244 és 277 közötti sávban kap majd mandátumot, az európai szocialisták pedig a 189 és a 209 között, tehát egy 50–60 mandátum van minimum, amivel európai szinten is gyõztünk a mai napon.

Nos, kedves Barátaim, engedjétek meg, engedjék meg, hogy mindenkit emlékeztessek arra, hogy az európai választásokon a nyilvánosság elõtt megmért lista – amelynek gyõzelmét most ünnepeljük –, az az összefogásnak a listája, hiszen nem egyszerûen csak kiváló személyek vannak azon a listán, hanem egy nagyon széles összefogást hoztunk létre. Ez a siker nemcsak a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség sikere, hanem a Kereszténydemokrata Néppárté is – mert ez az õ listájuk is –, az MKDSZ-é is – mert ez az õ listájuk is –, a kisgazdák sikere is – mert ez a kisgazdák listája is –, a Lungo Drom sikere is – mert ez az õ listájuk is –, és most már biztosan mondhatom Önöknek, biztosan mondhatom Nektek, hogy a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség vállalta és teljesítette azt a történelmi küldetését is, hogy az Európai Parlamentbe cigány származású képviselõt küldjön, hogy a Magyarországon élõ cigányok ne maradjanak képviselet nélkül az Európai Parlamentben sem. Gratulálunk Járóka Líviának! És arról se feledkezzünk meg, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ez az összefogás ráadásul még a pártok összefogásánál és a közéleti szervezetek összefogásánál is szélesebb volt, hiszen mi világossá tettük, hogy a Nemzeti petíció ügyét is csak a választások segítségével tudjuk gyõzelemre vinni, ezért mind az egymillió-kettõszázezer ember, aki aláírta a Nemzeti petíciót, õk is részei annak az összefogásnak, amely ma este diadalt aratott.

Nos, ezek után engedjék meg, hogy elõször is köszönetet mondjak mindenkinek, aki megtisztelt bennünket a bizalmával. Szeretnék köszönetet mondani – mert ez volt a tapasztalatom, ahogy jártam az országot –, hogy a közéletbe visszatértek az asszonyok. Magyarországon egy politikai újjászületés történt, az asszonyok visszatértek a magyar közéletbe, ez a rendszerváltás óta most fordult elõ elõször. Köszönjük szépen a segítségüket. Úgy látom, hogy nagyon sok helyen meghallgatásra talált az a kérésünk a nyugdíjasokhoz, hogy a választáson a legjobb lelkiismeretük szerint hozzák meg a szükséges döntést, ne üljenek föl többé semmi fajta ígérgetéseknek, olcsó pénzen szavazatukat megvenni akaró közéleti szereplõknek, hanem legyenek kedvesek, és csak és kizárólag a saját személyes, legjobb meggyõzõdésük szerint hozzák meg a közéleti-politikai döntésüket is.

Van egy dolog, amirõl szeretnék mindenképpen beszélni, mert itt orvosságot kell találnunk, ugyanis a budapesti részvételi arány és a vidék részvételi aránya között 19 százalékos eltérés van, úgyhogy azt gondolom, hogy sokat kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a magyar vidék megértse, hogy nélküle nem fog menni. Ha azt akarjuk, hogy a vidéki Magyar­ország megkapja azt a rangot és megbecsülést, ami nemcsak számarányánál fogva, hanem értékénél fogva és értékteremtõ munkájánál fogva õt megilleti, akkor rá kell õket vennünk, hogy vegyenek részt a közéletben, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát. És a közéletben csak annak az üzenetét értik meg, csak annak az érdekét számítják be, aki maga is hajlandó kiállni a saját érdekei mellett, úgyhogy azt kérjük a tisztelt vidéki Magyarországtól, hogy a következõ választáson ez a 19 százalékos óriási különbség, amely a fõváros és a vidék között mutatkozik, semmiképpen ne forduljon elõ még egyszer. Legyenek kedvesek, õk is vegyenek részt a választáson. Ezt akkor is mondom egyébként, hogyha Budapesten gyõztünk, ami, azt gondolom, sokakat meglep. Én azok közé tartozom, akiket nem olyan nagyon.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagyjából ennyi történt. Most, ha megengedik, váltsunk néhány szót arról is, hogy mi következik mindebbõl. Két kérdésre kértünk választ az országjáró útjainkon az emberektõl. Azt kértük, hogy amikor elmennek választani, természetesen tüntessék ki bizalmukkal Schmitt Pál alelnök urat és az általa vezetett listát, de azt is kértük, hogy mondjanak véleményt az ország helyzetérõl, és mondják el azt is, hogy akarják‑e, hogy a dolgok úgy folytatódjanak Magyarországon, ahogyan az elmúlt két évben történtek. Azt is elmondtuk, hogy négy évente egyszer adatott meg korábban a magyaroknak, hogy elmondják korábbi döntésükrõl a véleményüket, hogy elmondják kilátásaikról alkotott véleményüket, hogy elmondják, akarnak-e változtatni. Most elõször fordult elõ, hogy nem kellet négy évet várni erre, hanem két év után megtehették. Nos, tisztelt Hölgyeim és uraim, az emberek azt mondták, nem akarják, hogy a dolgok úgy folytatódjanak Magyarországon, ahogyan az elmúlt két évben történtek, tehát ezen változtatni kell! Ez pedig azt jelenti – nagyon egyszerûen és röviden fogalmazok, kedves Barátaim –, hogy a tisztelt magyar kormánynak meg kell valósítania a Nemzeti petícióban foglalt kéréseket, és tisztelettel kérjük õket, hogy a mostani választás eredményeképpen ne hezitáljanak, hanem a következõ, elõttünk álló néhány ülésen szavazzák meg a Nemzeti petíció alapján benyújtott öt + egy törvényjavaslatunkat, mert a tisztelt magyar nép nemcsak egymillió-kettõszázezer aláírással kéri ezt, hanem egy fölényes választási diadallal is hangsúlyt adott a véleményének. Magyar­országon demokrácia van – még hogyha idõnként fogyatékosnak érezzük is –, de egy demokrácia arról ismerszik meg, hogy a többség akaratával szemben nem lehet kormányozni, a többség akaratával nem lehet szembe menni, az emberek véleménye igenis számít. És ennek a Parlamentben, valamint a kormánydöntésekben is testet kell majd öltenie, ami azt jelenti, hogy tisztelettel kérjük a kormányt, értse meg az emberek szavát, és hozza meg a szükséges döntést az otthonteremtés visszaállítására, állítsa le, illetve tekintsen el a kórház-privatizá­ciótól, adja meg a magyar gazdáknak azt a támogatást, ami nélkül nem maradnak talpon és a nyugdíjasokkal is viselkedjen korrekt módon; még egyszer ne fordulhasson elõ, hogy amit odaad a választások után az elsõ napokban, azt két év után az áremelésekkel visszaveszi, mert ezt Magyarország már többé nem fogadja el. Ezen az alapon, azt is mondhatnám, nagyon világos erkölcsi alapok nélkül nem lehet és nem is szabad Magyarországon kormányozni. Ezt is megüzenték a választópolgárok.

És végezetül a saját híveinkhez, illetve közvetlenül Hozzátok, Önökhöz is szeretnék intézni néhány gondolatot, hiszen a 2002-es választások után mindannyian átéltünk bizonyára néhány keserves nappalt és éjszakát, sokat gondolkodtunk együtt azon, hogy mit kell tenni, és nagy döntésekre szántuk el magunkat. A teremben lévõk közül a többség bizonyára emlékszik is ezekre a nehezen meghozott döntésekre, amelyekrõl azt tudom mondani most Önöknek, illetve Nektek, hogy az eredmények visszaigazolták ezeket. Hálás szívvel köszönjük a polgári köröknek, hogy létrejöttek, és kiálltak a polgári Magyarország értékei mellett. Azt is kiolvashatjuk az eredményekbõl, hogy nemcsak a polgári körök megalakításának volt értelme, a választási gyõzelmeken messze túlmutató egész Magyarország szempontjából fontos értelme és értéke, hanem annak a lépésnek is, hogy pártból szövetséggé alakították át magunkat, és a korábbi szûk pártkeretek helyett széles szövetségi alapokra helyeztük közéleti szervezetünket, és így létrejött a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség. A szövetségkötéseknek is volt értelme, a szövetségeseket is Isten hozta, köszönjük szépen az együttmûködést. Csak együtt sikerülhet – mint ma megtudhattuk.

Nos, mondandómat azzal szeretném zárni, hogy mindannyian megtapasztalhattuk az elmúlt lassan két esztendõben, hogy az elvégzett munka meghozza gyümölcsét, sõt, csak az elvégzett munka hozza meg a gyümölcsét. Aki kér, láthattuk, hogy kap, aki keres, az talál, és a zörgetõknek pedig megnyittatik. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy nem rögtön, de kellõ idõben. Föltéve, ha továbbra is hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Azoknak, akik nem jöttek el választani, szeretnénk megüzenni, hogy mi a munkánkat továbbra is végezzük az õ érdekükben is. Kérjük õket, figyeljenek ránk, törõdünk velük, számítunk a következõ alkalommal azokra az emberekre is, akikben ma még akkora a reménytelenség, akik még olyan nehéz körülmények között élnek, hogy most egyetlen voks erejéig sem akarták kivenni a döntésbõl a részüket. Megyünk hozzájuk, várjanak ránk!

Tisztelt Hölgyeim is Uraim, azt gondolom, hogy szép esténk volt, a magyarok gyõztek, mindenkinek szeretném kérni a támogatását a még elõttünk álló hosszú-hosszú esztendõk munkájához is. Ha valaki azt gondolja, hogy csak két év munka áll elõttünk, az téved, mert 15–20 év távlatában érdemes és csak ilyen összefüggésben érdemes elgondolni a munkánkat, amihez persze – hogy el tudjuk végezni – majd 2006-ban a mai sikerrõl elindulva lesz még egy dolgunk, lesz még egy feladatunk, ott még lesz egy teendõnk. Mindenkit szeretnék kérni, hogy ahogyan az elmúlt két évben is tette, az elõttünk álló esztendõkben is segítse a munkánkat.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!